Abaditák

mór dinasztia, mely 1031-91. uralkodott Szevillában. Alapítója I. Abad (1026-42) volt, ki a kordovai kalifa megbuktatása után (1031) függetlennek nyilvánította magát. Fia II. Abad (1042-69) hódítás útján gyarapította birodalmát. III. Abad (1069-91) Kordovát is elfoglalta (1079) s 1085-ben szent háborut indított a keresztények ellen (a zalakai győzedelem 1086). Szövetségese Juszuf ben Tasfin, Marokkó királya megfosztotta őt később trónjától s Afrikába vitte, ahol 1095. halt meg.

Abadz

v. Abadzeh v. Abazeh v. Adighe (a régi iróknál: zychi, zygi, zechi név alatt említve), a mai cserkeszek Adighe törzsének a Kaukázus északi lejtőjén lakó népe. A Kaukázus összes lakóinak legszebb emberei, barna színüek, középtermetüek, karcsu, de erős testüek, legtöbbnyire barna hajuak és sötétkék v. barna szemüek s általában ép testüek. Mint Erckert (orosz iró) említi, az A.- ok v. adighek közt a magyarok iránt érzett rokonszenv még mai napig is megvan; megjegyzendő, hogy az A.-ok lakta területen a régi magyarságnak (madzsar-romok) több nyoma fenmaradt. Az A.-ok mohammedánok s körülbelül százhúszezren vannak.

Abafája

kis község Maros-Tordamegye régeni alsó jár., a bölkényi völgyben (1891) 1048 magyaroláh lakossal, baromtenyésztéssel, terjedelmes határral, mely a gabnanemüeket és a zöldségeket is elég jól megtermi. A Maros-szigeten jó kaszalóval. Br. Huszár szép kastelyával.

Abaffy-család

[ÁBRA] Abaffy-család címere.

Ez ősi család állitólag attól az Abától eredt, ki IV. Béla király korában élt. Miklós tokaji kapitány II. Mátyás uralma idejében Buda alatt vitézkedik 1609-ben, hol egy török vezér fejét levágván, ezért ősi címere egy kivont kardot és annak hegyén zöld turbanos vérző törökfejet tartó páncélos karral is megbővíttetett. Majd ujabb hősies érdemeiért tolnamegyei birtokokra nyer királyi adományt, s aranysarkantyus vitézzé lesz. Abaffy Miklós volt az első magyar hadvezér, aki a XVII. században a huszároknak kopjákkal való felfegyverzését célszerütlennek való felfegyverzését célszerütlennek nyilvánította, mert «a kopja csak annak a kezébe való, aki gyermekkorától fogva az azzal való bánáshoz szokott, mint például a lengyel gulyások». - Öccse, György, Bocskay hajdui ellen hadakozik. Családja azontul mindig császárpárti, s Rákóczi harcai idejében egyik Abaffy Lőcsén, Eperjesen és Kassán fogságot is szenved.

Abaffy

Ferenc, Árvamegye alispánja és követe az 1790-91. országgyülésen, szül. 1732., megh. 1817 márc. 15. Mária Terézia uralkodásának végefelé nagy utazásokat tett külföldön és felvétette magát a szabadkőmüvesek társaságába. Úgy látszik, ennek kell tulajdonítani kizárását az udvar köréből. Meggyőződéseihez az 1790-91. országgyülésen is hű maradt, szóval és irásban a papság ellen, a protestánsok jogai mellett kelt ki, amiért főispánja őt még a gyülés vége előtt visszahívatta. Martinovics összeesküvésébe is bele volt avatva, de hosszabb vizsgalati fogság után felmentetett. - (Kancelláriai levéltár. 1790. országgy. napló 172. l. Fraknói, Martinovics összeesküvése 319. l. Szinnyei, Magyar Irók.)

Abafi

Lajos, Aigner L.. budapesti könyvkeréskedő és kiadó írói neve. A. 1840 febr. 11-én született; mint könyvkereskedősegéd Magyarország és a külföld több nevezetes városában képezte magát, s 1868 óta a fővárosban önálló könyvkereskedő. Mint írót a 60-as években tette ismertté számos irodalmi tárgyu értekezése, főkép a Kisfaludy-Társaság pályázatán díjat nyert munkája Az elegiáról (Pest, 1869), melyet többek közt A magyar népdalról (1872) és Mikes Kelemen c. tanulmányai követtek. Jelentékenyebbek azonban Magyar könyvesház (megindult 1875) és Nemzeti könyvtár (1878-tól) c. vállalatai (emez mint jelesebb magyar irók népszerü kiadása jegyzetekkel), továbbá a Figyelő c. irodalomtörténeti folyóirat (1876-1890), mely a maga nemében másfél évtizedig egyedül állt s néhány érdemes tanulmánya mellett főleg mint irodalomtörténeti adatok tárháza maradandóbb értékkel bir. Mint e vállalatok szerkesztője és kiadója, noha kevesebb kritikával, de ritka buzgósággal, gyakran anyagi áldozatokkal is, fáradozott régibb íróink ismertetésén s irodalomtörténetünk előmozdításán és népszerüsítésén. Megirta és kiadja a szabadkőművesség történetét magyar és német nyelven. Költészetünket a külföld előtt is lelkesen ismertette, kivált Ungarische Volksdichtungen (1873) és Petőfi's poetische Werke (1880-1883) c. gyűjteményeivel, mint kiadójuk s részben mint fordítójuk is. A.-t a Petőfi-Társaság 1876-ban tagjává, az ő buzgólkodása folytán 1878-ban alakult «Országos magyar könyvkereskedők egylete» pedig elnökévé választotta, amely tisztben 1890-ig lankadatlanul buzgólkodott.

Ábágár

az örmény nyomdászat megalapítója. Élt a XVI. században. Mihály patriárka, kinek titoknoka volt, Sándor örmény pap kiséreteben követként küldte Rómába, hol IV. Pius pápától azt a megbizást kapta, hogy adja elő az örmények hitét és szertartásait. Á. e műve latin fordításban maradt fenn. Ezenkivül Á. római tartózkodását az örmény betük öntésére használta fel. Rómából Velencébe ment, hol 1565-ben a zsoltárok könyvét fametszetekkel ékesítve saját felügyelete alatt nyomatta ki. Ez volt az első örmény nyelven és betükkel kiadott könyv.

Abagos

(tájszó), az, akinek arcán az orvosok által ugynevezett zsirtüszők (németül Mitfresser) vannak.

Abai

folyam északi Abissziniában, a Kék Nilus felső folyása, l. Abisszinia és Nilus.

Abajdóc

vagy A.-káposzta (növ.), Diószegi szerint a Crambe Tataria, l. Tatárrépa.


Kezdőlap

˙