Abda

község Győrmegyének tósziget-csilizközi jár., (1891) 1127 magyar lakossal, vasuttal és postával. Németül Brückl a neve; már 1208-ban állott; III. Endre 1292. évi levele az abdai hid mellett kelt s az adat világosítja meg a német nevet. A mosonyi Dunaág régen Abda felé folyt. - Gazd. Mérn. 1885. 42; Pesty. Fr., Helynevek; Fehér J., Győrm. 1874. 509 I. (utóbbi igen sok történeti adattal).

Abd-al-malik

az omajjád kalifák sorában az ötödik; 684-ben következett apja, Merván után az uralkodásban. Megh. 705-ben. Miután a Mezopotámiában és a szent területen uralkodását zavaró lázadásokat leverte, hatalmát nyugat felé is kiterjesztette. Arról nevezetes, hogy a hivatalos életben az arab nyelvnek érvényt szerzett, midőn azt a közigazgatás hivatalos nyelvévé tette és a pénzeket is arab nyelven verette.

Abday

1. A. Asztrik Sándor, szt. Benedek r. áldozópap és gimn. tanár, szül. Győrött, 1842 febr. 13.1866 okt. 5-én misés pappá szentelték. 1872-ben Győrött, 1885-ben Kőszegen, 1887-ben Komáromban lett tanár. Költeményei 1873-83. a «Győri Közlöny»-ben jelentek meg. Munkái: 1. Krisztus és a század. Pest 1865. 2. Eisj ora Földjövedelmi adó Attikában a rendkivüli hadi költségek fedezésére. U o. 1871. 3. Laokoon. Győr 1874.

2. A. Sándor, színész és színigazgató; szül. Kaposvárott 1800 február 2-án, megh. Szatmárt, 1882. november 18-án. 1817-ben lépett a színpadra, melyen szép termetével és ügyes játékával nagy sikert ért el. Nemsokára némi örökséghez jutva színigazgatónak csapott föl s egyike lett a legjobban kedvelt, de változó szerencsével működő színigazgatóknak. A. 32 éven át volt buzgó apostola és úttörő napszámosa a magyar nemzeti színészetnek. Legnagyobb érdeme, hogy több mint 40 jónevü színész az ő igazgatása alatt álló társulatnál szerezte meg a művészi pálya első alapismereteit, közülök legnevezetesebbek voltak: Barta, Pály, László, Komáromy, Benza, Erdős, idősb Szerdahelyi stben. Róla írta Pákh Albert Garai «Kont» címü költeményének travesztiáját «Csont» cím alatt. Öreg éveiben a nemzeti színháztól kapott kegydíjból élt.

Abd el Kader

(Sidi el Hadsi A.-el K. Uled-Mahiddin), a kabilok hires fejedelme, szül. Maskara mellett Algériában 1807., megh. Damaszkusban 1883 máj. 26. Papi családból származván, apja papnak nevelte. Az algéri dey által üldöztetve Kairóba menekült s Mekkába való zarándoklásával megszerezte a hadsi címet. A dey bukása után (1830) visszatért hazájába, mire a fölkelő arab törzsek emir-nek valasztották. Fáradhatatlan kitartással s változó szerencsével harcolt a franciák ellen 1832-47. Desmichels tábornokot 1834. békére és függetlenségének elismerésére kényszerítette. Azután meghódította szomszédjait, a franciákkal pedig 1835. megujította a háborút. 1837 máj. 30. újabb szerződést köt, melyben a franciák Oran, Titeri s Algéria kormányzójának elismerték, még pedig csakis névleges francia fönhatóság alatt. De A. fanatikus hívei nem nyugosznak; a háboru 1838. újra kitör és A. teljes leveretésével végződik. A. Marokkóba menekül (1844), de midőn a szultán hatalmát veszélyeztetve látja általa, a határon átszorítja 1847-ben. A franciák körülzárolják és elfogják (1847 dec. 22.), de III. Napoleon visszaadta szabadságát (1852 okt.) és 100000 frank évi nyugdíjat engedélyezett neki. A. eleinte Brusszába, 1855. pedig Damaszkusba költözött. Itt az üldözött keresztények védelmére kelt (1860), amiért Napoleon a becsületrend nagykeresztjével tüntette ki. Irt egy vallás-bölcsészeti munkát arab nyelven, melyet a francia akadémia Dugat francia átdolgozásában «Rappel a l'intelligent, avis a l'indifférent» cím alatt adott ki (Par. 1858). Fiainak egy része francia nyugdíjból élt, más része török szolgálatba lépett.

Abd el Váhháb

a Vahhabiták vallásos mozgalmának megindítója a XVIII. században (l. Vahhábiták).

Abdéra

város a régi Traciában, a Nestos torkolatától keletre, Abdéros tiszteletére Herakles építette, kezdetben szabad volt, majd macedóniai Fülöp, végül a rómaiak uralma alá került. Lakói buták hírében állottak s így az abderita gunynév lett, ámbár innen származott Demokritos, Protagoras és Anaxarchos is. Különösen Wieland regénye «Az abderiták története» tette a nevet elterjedtté. Igy az abderitizmus korlátolt hóbortosságot, kisvárosiasságot jelent.

Abdéros

Hermes fia; az ő nevére alapította Herakles Abdera városát.

Ábdeszt

(persa), a. m. kézviz; igy nevezik a törökök és persák a kánoni imák előtt szükséges s a test egyes részeire terjedő mosakodást; az arabok vudú-nak nevezik. Az A.-től különbözik a guszl, mely teljes fürdőt jelöl és bizonyos körülmények között a mohammedán ritustörvénytől megkivántatik. Utazásban, oly körülmények között, midőn a mohammedán ember vízhez nem fér, az A. homokkal is végezhető.

Abdias

a «De historia apostolici certaminis libri X» címü apokrif irat szerzője. Ebben az iratban azt állítja magáról, hogy Krisztus 70 tanítványa közé tartozott, Simon és Judás apostolokat Persiába kisérte, s általuk Babilon első püspökévé tétetett. Könyvét állítólag zsidó nyelven irta, ezt egyik tanítványa görögre, Julius Africanus latinra fordította. Mindez azonban, mint a kritika kimutatja, valótlan. Abdias csak költött név, soha sem volt babiloni püspök; a könyv eredetileg lat. nyelven irt munka, melyről csak a XII. sz.-ban történik az első említes. Sok költött, mesés és valótlan dolgot tartalmaz, miért is IV. Pál pápa elitélte. Nyomtatásban először Baselban jelent meg 1551-ben. (Kiadta Lazius Wolfgang.) Azóta többször, még német fordításban is megjelent.

Abdicatio

(lat.) a. m. lemondás.


Kezdőlap

˙