Ábrányiné

Wein Margit, m. kir. operaházi énekesnő, szül. Budán 1864-ben előkelő polgári családból. Művészi kiképeztetését a budapesti szinészeti képezdénél nyerte, melyet 1883-ban kitiünő sikerrel végzett. 1884-ben szerződtették a budapesti nemzeti szinházhoz. Az operaház fölépítése óta mint a m. kir. opera tagja működik, évről évre nagyobb szerepkörrel s növekvő népszerüséggel. Neje Ábrányi Emilnek.

Ábranyomat

Az ábrák nyomása éppen ugy történik, mint bármely más nyomdai formáké, csakhogy a szövegben levő rajzok különös gonddal készíttetnek nyomás alá. Főfeltétele a tiszta ábranyomásnak finom festék és gondosan simított, hajlékony, lágy papir, hogy a festék könnyen reátapadjon. Az ábranyomás kőmetszésről, fametszésről, továbbá galván- és cinklemezekről történik, mely utóbbiakat kémiotipia, fototipia és sztereotipia utján állítják elő homoru vagy domboruvésetü rajzban.

Ábrás szántás

l. Szántás.

Ábrás szövet

Azokat a szöveteket, amelyek felületén szines ábrák vagy vázlatok látszanak, ábrás szöveteknek nevezik. Ez ábrák 3 módon állíthatók elő, u. m. szövés, szinnyomás v. csinozás utján. A szövött ábrák a legbecsesebbek. Ezek a szükséges szövőszék felszerelése szerint (l. Szövőszék-felszerelés) nyüstös v. jaquard ábrákra, a szövéshez használt fonalak színe szerint pedig egyszínü v. színes ábrákra osztatnak. A színes ábrák némely esetben külön elnevezést is nyernek. Igy színhatásunak mondják a színes nyüstös ábrát, ha az ábra nem a kötőpontok (l. Alapkötés) különleges elhelyezése, hanem a színes fonalak sajátos sorrendje által áll elő; mig oly esetben, amidőn a színes ábra nem a rendes lánc s vetélő fonal keresztezései által, hanem külön láncfonal v. külön vetélő-fonal alkalmazása folytán áll elő, a következő elnevezések szokásosak: himző láncfonalas (brokátos), ha az ábra külön láncfonalakkal állíttatott elő, himző vetélő fonalas (lancé), ha az ábrát külön vetélő fonállal képezik s ha ez a vetőfonál a szövet egész szélességén átvonul, mig szőve himzettnek (brosáltnak) akkor mondják, ha az ábrát külön vetélő fonallal olykép képezik, hogy e külön vetélő fonalat a szövetnek csupán ama darabjain szövik be, amelyeken az ábrát készíteni akarják. A színnyomatu ábrák a színes, nyüstös s jaquard ábrák utánzásának tekinthetők. Előállításuk sokkal jutányosabb (l. Színnyomat). Színhatásukra s tartósságukra a szövött ábrákhoz közel állanak. Csinozással csak egyszínü ábrák utánozhatók. Előállításuk a legjutányosabb, tartósságuk és hatásuk azonban csekélyebb az előbbieknél s ezért legcsekélyebb értéküek.

Abravanel

Izsák, hites középkori zsidó tudós és államférfi, szül. 1437-ben Lisszabonban, megh. Velencében 1509-ben. Előkelő családja Dávid királyra vezette vissza leszármazását. Már ifjukorában behatóan foglalkozott az arab bölcsészettel karöltve járó zsidó tudományokkal. V. Alfonzo kincstárnoka és megbizott embere volt; ennek halála után (1481) Toledóba kellett menekülnie, hol egy ideig szegényes viszonyok közt, később mint királyi adóbérlő élt. A spanyol zsidók kiüzetése őt is hontalanná tette (1492). Nápolyban, Sziciliában, majd Korfuban és Monopolisban hiába keresett uj hazát. A bujdosónak hült tetemei csak Paduában találhatták az utolsó nyugalmat. Számos munkát irt, egyebek közt terjedelmes kommentárt Mózes öt könyvéhez és a prófétákhoz, melyekből több részlet latin fordításban is napvilágot látott. Filoz. művei: «Mefa oth Elohim,» (Isten műve) a teremtésről, melyben a világ örökkévalóságát tagadja. «Teschuboth», Maimonida More Nebuchim magyarázataira. Három fia közül a leghiresebb Jehuda Leone vagy Leo Hebroeus (1462-1520 után), kinek platonizáló Dialoghi di Amore (1501) c. művét sokat olvasták.

Abraxas

(Abrasax), homályos eredetü, babonás jelentésü szó, melyet többfélekép magyaráznak. Némelyek szerint az abrak és sex (szadzsi) egyiptomi szókból származik és «szent szó», «áldott név» az értelme; mások szerint Abrasax a helyesebb formája és a görög számjelekből magyarázható meg olyképen, hogy: A = 1, b=2, r=100; a=1, s = 200, a = 1, x = 60 (a görög betük számbeli értéke), ami összesen 365-öt ad, az év napjainak számát. A titokzatos jelentésü szót a legtöbb mágus és alkémista használta, mint bűvös igét. Az Abraxasgemmák egy csuda-alakot ábrázoltak (l. ábrát), rajta a bűvös erejü «Abraxas» szóval, görög irásban. Az alaknak emberi törzse volt, ember karokkal, azután kakasfeje, a lábai pedig kigyók voltak; az alak egyik kezében korbácsot, a másikban koszorut tartott. A gnosztikus szekták ez abraxas-gemmái mintájára a középkorban talizmánokat csináltak, amelyek a legtöbb baj ellen megóvták hordozójukat. V. ö. Dieterich: Lipcse, 1891.

[ÁBRA] Abraxas-gemma.

Ábrázat

(eszt.), l. Arc.

Ábrázattan

l. Arcisme.

Ábrázió

a tenger hullámainak ama pusztító munkája, melyet ott végez, ahol a tengerpart százados vagyis lassu sülyedésben van, a tenger felszine pedig lassu emelkedésben. A partok sülyedése nagyon előmozdítja a hullámok pusztító munkáját s ha a sülyedés elég lassu, akkor az egyre előrenyomuló tenger a part mentén levő mindennemü felületi egyenetlenségeket, még magas hegységeket is idővel le fog hordani. A pusztítás következtében keletkezett kőzettörmeléknek jó része ott fog maradni a pusztítás területén és az emelkedések helyébe sík, gyengén hullámos, esetleg pedig terraszforma felület lép. A rétegek települése ott vízszintes és semmiféle összefüggésben nincs, sőt ellentétben van az illető vidék belső tektonikájával. Ramsay angol geologus 1864-ben figyelmeztetett a tenger hullámainak ilynemü működésére, utána Dana mutatott rá nagy jelentőségükre a Föld felületének alakításában, de legbehatóbban foglalkozott ezzel a kérdéssel Richthofen, aki a tenger hullámainak a partok sülyedése mellett végbemenő e nivelláló munkája megnevezésére ajánlotta az Á. (Abrasion) szót. A.-területek vannak a rajnai palahegységben, Belgiumban, Walesben, Kaliforniában és a legkiterjedtebben Khinában. Teljesen sík Á.-terület csak ott képződhetik, hol a lassan sülyedő part egészen egyforma kőzetből áll és ha a pusztítás feltételei mindig ugyanazok maradnak. Ahol a hullámok különböző kőzeteket érnek, ott a könnyebben pusztuló kőzet területén nagyobb pusztításokat fog végezni, azt gyorsabban fogja lehordani, mig másutt a lehordás lassubb lesz, úgy hogy az ábrázió-területen kimagasló felületi egyenetlenségek is állhatnak elő és u. n. szigethegységek képződhetnek. Á.-nak mondják némelyek még az áramló levegőnek koptató hatását a kőzet-törmelékekre; erről l. Levegő mint geologiai tényező.

Ábrázolás

(eszt.), a művészi tevékenységnek az a megnyilatkozása, mely a tárgyak és események körvonalait tisztán visszaadni képes. A költői Á.-nál leginkább arra kell ügyelni, hogy se nagyon részletes, se nagyon szegényes és minél világosabb és hivebb legyen; az egyes vonások ne egyszerre adassanak, hanem beszórva az előadásba, hogy lassankint tiszta egésszé folyjanak össze. Magasabb fokai az ecsetelés, festés. Az Á. abban különbözik a leirástól, hogy amaz inkább élő lényekre, jellemekre, szenvedélyekre főleg a szinészetben), emez főkép állapotokra és történő dolgokra vonatkozik. Az Á. tetőpontja az Alakítás (l. o.).


Kezdőlap

˙