Ad honores

(lat.) a. m. címzetes; tiszteletbeli. Katonailag a címzetes tisztséggel többnyíre a magasabb címmel járó működésre való kötelezettség van összekötve: a címzetes tiszt címének megfelelő állást foglal el, ez állás minden kiváltságait élvezi, a címnek megfelelő javadalmazásra azonban nem tarthat igényt.

Adhortatio

(lat.) a. m. intés; adhortatorium a. m. intő levél.

Adhuc sub judice lis est

(lat.) a. m. a per még a biró kezében van, azaz még nincs elintézve, tehát a biró itélete bevárandó.

Adiabatikus

(gör.), szó szerint a. m. átmehetetlen. Rankine vezette be a hőelméletbe, s a testek olyan állapotváltozását jelölik vele, melynél hőátmenetel nem történik, se a testbe be, se a testből ki. Clausiust követve, az ilyen állapotváltozást izentropikusnak is nevezik ujabban. V. ö. Entrópia és Hőelmélet.

Adiabene

assziriai tartomány a Lykos és Karpos közt. Ez képezte az ország legfontosabb részét s ezért egész Assziriát A.-nek nevezték. Az első keresztény századokban a persa birodalom helyreállításáig A. külön, de Persiától függő királyság volt.

Adiafon

(gör. a. m. lehangolhatatlan) v. villás zongora. Ezt a hangszert 1882. Fischer és Fritsch találták fel Lipcsében; uj neme ez a zongorának, melynél a hurokat acélvillák helyettesítik. Az A. külsőleg tökéletesen hasonlít a pianinóhoz. A harmonikus félhangoknak hiányánál fogva e hangszernek hangja kissé tompa, min a feltalálók úgy segítettek, hogy minden egyes hang képzésére még egy, és pedig egy tiszta nyolcaddal magasabbra hangolt villát adtak hozzá, mi a hang szinezetére igen előnyös.

Adiafora

(gör.), közömbös dolgok v. cselekedetek az erkölcstanban, azaz olyanok, melyek se nem jók, se nem rosszak, nem szépek s nem is rútak. Ide számíthatók olynemü életnyilvánulások is, melyek tudásunk és akaratunk nélkül mennek végbe s ezért erkölcsi megitélés tárgyai nem lehetnek (p. a reflex mozgások, ittas állapotban v. delíriumban elkövetett tettek stb.). Külön jelentése van e szónak vallási tekintetben, t. i. oly szokások jelzője, melyeket hiba nélkül mellőzni is lehet, p. Jézus A.-nak mondja a böjtölést, szombat ünneplését stb. Adiaforisztikus vita folyt a protestáns egyházban oly közép dolgokról (Mitteldinge), melyeket az egyház megtűrhet a Szentírás megsértése nélkül. A lipcsei interimben ugyanis Melanchthon és hívei úgy hitték, hogy az új egyház megtarthatja a püspöki igazságszolgáltatást és más katolikus szertartásokat, minők a képek, gyertyák, miseingek, latin énekek, holott a szigorubb reformátusok e konzervativ hajlandóságban az evangélikus hit veszedelmét látták. Egy másik adiaforisztikus harc az ortodoxok és a Spener-féle pietisták között tört ki; a pietisták nem türték az A. fogalmát s igy alkalmazását sem a táncra, játékra és szinházlátogatásra, miket az ortodoxok mint közömbös dolgokat védelmezték.

Adianthum

L. (növ.), l. Vénushaj.

Adiaterman

(ásv.). Az ásványokba hatoló hősugarak épp úgy viselkednek mint a fénysugarak. Áthatolnak rajtuk vagy pedig részint visszaveretnek, részint elnyeletnek, nemkülönben pedíg egyszerüen vagy kettősen meg is töretnek. Az olyan ásványról, mely a hősugarakat át nem bocsátja, azt mondjuk, hogy adiaterman, szemben a diaterman ásványokkal, vagyis azokkal, melyek a hősugarakat tökéletesen átbocsátják. A. pl. a timsó s a viz, diaterman pl. a kősó. A tökéletes átbocsátás és az át nem bocsátás között sok fokozat van. Az átlátszóság nem határoz; átlátszatlan ásványok is lehetnek diatermanok (pl. az egész fekete füstquarc), míg átlátszók A.-k (pl. a viz). A hősugarak megtörésénél épp úgy szerepel az ásvány kristályalakja, mint a fénytörésnél, amennyiben az alaktalan és szabályos rendszerbeli ásványok egyszerüen törik a hősugarakat is.

A die

(lat.) a. m. attól a naptól fogva.


Kezdőlap

˙