Agátobiótika

(gör.) a. m. a helyes életmód tudománya.

Agátologia

(gör.). A «legfőbb jó» tana az erkölcstanban.

Agátos-párduc

az a ló, melyen szürkén beszegélyezett fokete foltok fehér alapon látszanak. - Agát-tarka az a ló, melyen fehér alapon sötétebb, barmely színü árnyékolt foltok láthatók.

Agats

török mérföld = 5334 méter.

Agát simító

A könyvkötők a könyveken az arany- és egyéb metszéseket hosszú fanyélre erősített, csiszolt agátkővel dörzsölik fényesre.

Agaué

Kadmos leánya, Pentheus anyja, ki azt állította Semeléről, Dyonisos anyjáról, hogy ezt Zeus azért sujtotta villámával agyon, mert az olymposi főisten szerelmével mert dicsekedni. Dyonisos később a thébai asszonyok egy bacchikus ünnepe alkalmával oly őrjöngésbe hozta A.-t, hogy ez saját fiát vadállatnak nézte és széttépte.

Agave

L., növénygénusz az Amaryllisfélék alcsaládjában (Agaveae). Hosszuéletü növények; nagy, vastag, husos, a szélén szurós, merev (1-2 m. hosszu, 2 dm. széles v. szélesebb, lent 1 dm. vastag) levelei rózsamódra csoportosulnak s a díszkertekben sok esztendőn keresztül ilyen rózsaalakban tengődnek, csak leveleket fejlesztenek. Ezt a rózsaalakot zöldre festett pléhből az építészetben is utánozzák, s urasági kapuk, v. házak tetején díszül gyakran alkalmazzák. Az A. levélrózsájából végre sok esztendő mulva 1-12 m. magas virágszál nő ki, s a tetején karos gyertyatartóhoz hasonló ágasbogas gyönyörü virágzatot visel. Egy ilyen virágzatban 4000 harangalaku, jóillatú virág is lehet; méz is bőven van mindegyikben. Sziromleple csöves, hatmetszetü, sárga-zöld és maradandó. Ha datolyanemü gyümölcsét megérlelte, az egész növény elhal, tehát hosszú életen keresztül csak egyszer szokott virágzani és gyümölcsözni. Az ilyen növény az egyszer gyümöksöző többnyári (planta hapaxantha pluriennis). Tőkéje számos hajtást fejleszt, melyekről az A. könnyen szaporítható.

Legismeretesebb és legelteljedettebb az A. Americana L. (l. a vászonnövények képét), melyet hosszú életéről közönségesen százesztendős áloé-nak neveznek, de az áloé a liliomfélék közé tartozik. Hazájában (Közép- és Dél-Amerika) 5-6, Dél-Európában 8-12-20 esztendős korában, az európai üvegházakban pedig gyakran csak 40-60 esztendő múlva virágzik. Virágzása közeledtekor levélrózsájának belső levelei jobban kifelé hajlanak, s megjelenik közepettük a virágzat rügye. Néhány (üvegházban 3-4) hónap, sőt néhány hét múlva a kis rügyből kifejlődik a tekintélyes szár. A XVI. század egész legendát szőtt e virág életéről. Azt hitték p., hogy a virágzat durranás közben pillanat alatt emelkedik ki, pedig ez még saját földjén, a legjobb körülmények közben is néhány napig tart. Ha azonban valami véletlenség középpontbeil rügyétől megfosztja, csakhamar 10, 15-20 szomszédos rügy keletkezik, s nyulik fel virágzó ágakká, úgy hogy a megcsonkult A. melyen most egy virágszál helyett mint valami óriás gyertyatartón, 20 kar emelkedik, a szó szoros értelmében tetőtől talpig virágba borul. Egyszer gyümölcsöző természete ellenére azt is tapasztalták, hogy a virágszál lemetszése után az A. még 2-4 esztendőben is hajt új virágszálakat vagyis virágzásának elragadó látványát ismételni képes.

A. általában a. m. pompás, nagyszerü, csodálatra méltó, fényes stb., különben pedig nők keresztneve, különösen Kadmos egyik leányának a neve. Az A. virágzását Linné és Goethe szavai szerint gyorsítja az, ha valami gyengítő ok, p. megsértés, továbbtenyészésére gátló módon hat. Ilyenkor az A. jobban siet a virágjával. Természetes azonban, hogy ez már vénebb A.-val történhetik v. pedig olyankor midőn már a virágzatot magában rejtő rügy előképezve volt. Az A. Americana 1561-ben érkezett Európába s most a kertek és üvegházakon kivül Európa déli tájain észak felé egész Bozenig megterem v. elvadul. A dalmát városok falain is gyakran láthatni. Itt-ott,. mint az Opuntia vulgaris nevü kaktuszt, kerítésnek, sőt várerődítésre is használják. Eljutott Afrika északi részébe, Madrasba, Maissurba stb. is.

Az A. nagyon nevezetes művelődéstörténeti növény, már az ősmexikóiak termesztették. Midőn a virágszála nőni kezd, tetőrügyét úgy metszik le, hogy a tuskón vagy egy fél méter széles mélyedés támadjon. Ez 1-6 hónapon át naponként 2-9-szer cukros lével (8,8% cukor, 0,3% almasav, 0,5% mézga 1% magfehérje) telik meg. Egy tő 2000 kg. nedvet is adhat. Erjedés után bőrzsákban tartják s a mexikóiak nemzeti itala (pulque v. agávébor), desztilláció utján pedig nagyon részegítő italt (meskal v. mexikal) kapnak belőle. Leveleiből, valamint más rokon fajéból is, szivós és nagyon kemény rostot (manilla v. áloé-kender, pita, agávé-rost) nyernek, s belőle fonalat, kötelet, ponyvát v. más szövetet szőnek. A spanyolok is sokfélekép dolgozzák fel, mert hajlékonyabb és tartósabb, mint az ujseelandi vászonfűé. Levele belét nyersen és elkészítve eszik; szára belével a bogárszekrényeket jó kibélelni; száraz szárát a borotva fenő szijának, sőt parafa helyett is, gyökerét szifilis ellen használják, nem ritkán a sarsaparillát is pótolja. Az A. Mexicana Lam. (maguey) épp oly hasznú mint az előbbi, de a leve rothadt hús szagú, azért az idegen csak lassan tud hozzászokni. Rostjaiból már az ősmexikóiak is készítettek papirt (A.- papir) s a hieroglifeket erre irták. Az A. vivipara L. bele parázs állapotban soká elmarad, azért a tűz megőrzésére használják; durvább fadarabbal gyorsan dörzsölve meg is gyulad. Az amerikai erdőkben gyakran ezzel gyujtanak tüzet. Rostját sisal kendernek v. hennequin-nek nevezik. Az agávéról olvashatni a Természettudom. Közl. 1885., 329. l. Lásd a kaktuszok képét.

Agaveae

agave-nemüek (növ.), az Amaryllisfélék alcsaládja.

Agáve-bor

(pulque), l. Agave.

Agáve-papiros

l. Agave.


Kezdőlap

˙