Aimak

annyit jelent mint horda, mely név alatt több mongol törzs ismeretes. Ugyanigy nevezik a hindukusbeli házáréh-k nyugati törzsét, amely a tatárok egyik elszakadt ága, de ma már persául beszél. Az A.-ok Herattól északra sátrakban tanyáznak, amelyek az úgynevezett urdu-k (törökül=hadiszállás, sátoros-község) szerint vannak telepítve. Minden urdunak van egy főnöke: katsuda, kit a törzs khánja nevez ki. Minden törzsnek van egy khánja, aki törzsének abszolut despotája s alattvalóinak élete, halála felett rendelkezik. Ezek az A. khánok udvart és testőrséget tartanak s a tehetősebbek úgynevezett palotákban laknak. Az A.-k birka-, kecske és lótenyésztessel foglalkoznak, lovaik nemes és erős fajtájuak, a szunnita (mohammedán) vallásfelekezethez tartoznak. Az A.-ok tartományainak gyér faluit a tadzsik-ok (l. o.) lakják, akik a kereskedést üzik.

Aimára

l. Ájmárá.

Aimard

(ejtsd: emár) Gusztáv, francia regényiró, szül. Párisban 1818 szept. 13., megh. 1883 jun. Gyermekkorában mint matróz-gyerek Amerikába ment, hol éveket töltött a nyugati vad népek között s utóbb bejárta Spanyolországot, Törökországot meg a Kaukazust; 1848-ban visszatért Párisba, honnan ujabb nagy utazásokra indult s végre észleleteit és tapasztalatait regény-alakban tette közzé, ügyes elbeszélő modorával csakhamar nevet víva ki magának. Számos regénye közül nevezetesebbek: Les trappeurs de l'Arkansas» (1858), «Les pirates de la prairie» (1859), «Les nuits mexicaines» (1864), «Les bohemes de la mer» (1865), «Zeno Cabral» (1865), «Les scalpeurs blancs» (1874).

Aimatolít

(ásv.), l. Hematolit.

Aimestry-mészkő

(ásv.), az angol felső szilur egyik emelete.

Ain

(ejtsd: en). 1. A Rhône jobboldali mellékfolyója Franciaországban, a Jurában ered 3,5 km-el DK-re Nozeroy-tól s csaknem déli irányban keresztül folyik a Jura és Ain départementokon 190 km.-nyi hosszuságban, melyből 90 km. hajózható, s Lyon fölött 30 km.-el beömlik a Rhône-ba. A folyón jelentékeny mennyiségü fát szállítanak.

Ain

département délkeleti Franciaország északi részén. Az Ain folyó után kapta e nevet, északon Jura és Saône-et-Loire départementok, nyugaton Rhône és Saône-el-Loire, D-en Haute-Savoie, Savoie és Isére, K.-en Svájc határolja; nagysága 5798,97 km2, (1886) 364,408 lakossal, köztük 4744 idegen, s feloszlik 5 járásra; ezek: Belley, Bourg, Gex, Nantna és Trévoux 36 kantonnal és 453 községgel. Főváros Bourg. A département-t délről a Rhône s nyugatról a Saône határolják s a vasutak két egyenlő nagy, de igen különböző részre osztják. A keleti, mely a Rhône folyamvidékéhez tartozik, a Jura párhuzamos vonalai által az Alpesekhez csatlakozik, nem ereszkedik 300 m. alá, de a hegyeken 1500-tol 1700-ig emelkedik (Le Cret du Nu 1555 méter; Le Grand Cret d'eau 1624, Le Reculet 1720, Le Cret de la Neige 1723 méter), vannak rohanó hegyi vizektől öntözött, többnyire délre futó völgyei, szép vizesései, fenyves erdei, épp ugy termékeny szántó- és legelő-földei. A talaj szolgáltat vasat, épít. anyagokat (kőbányák Villebois-nál), aszfaltot (Seysselnél) és Franciaország legjobb litograf köveit. A nyugati hullámos síkság 300 méter középmagassággal, a mely, mint a vizek futása mutatja, D-re és Ny-re egy kissé sülyed és a rajta keresztülfolyó Charlaronne, Veyle és Reyssouze által a Saône folyamvidékéhez tartozik. A sikság északi része (La Bresse), ahol a legtöbb mocsár ki van szárítva, gazdag aratásokat nyujt. A départartement lakóinak főfoglalkozása földművelés és állattenyésztés (1887: 17,920 ló, 249,800 szarvasmarha), melyek terményeit (főleg turót) Lyonba és Svájcba szállítják. Azonkivül jó gyümölcsöt és bort termelnek (tizéves átlagban évenként: 306,576 hl.; (1888): 157,732 hl., 1889: 118,152 hl.), melyek legjobb fajai a Belley vidékéről valók és a pont-d'aini fehér borok. Az időjárás nedves és hideg, a népség gyenge, mig az északi résznek egészséges levegője s erőteljes, termetes és munkás népe van. Az ipari tévékenység selyemtermesztésre, gyapju- és pamutfonásra, szalmakalap-fonásra, fürészmalmokra, bőrkészítésre, kőedénygyártásra, üveg és fakészitményekre stb. szorítkozik. A kereskedés főleg vágásra való marhát, merinojühokat, lovakat, túrót, fát, kendert, téglát, fazekasmunkákat stb. szállít ki. A közlekedést a Rhône, Saône, továbbá (1886: 472,8 km. hosszu) vasuti hálózat és (1888) 152 km. hosszu országút közvetíti.

Ainalit

(ásv.), olyan finnországi (Somero Fenníkoja) kassziterit, melyben vagy 9% tantálsav van. Nordenskiöld E. találta 1855-ben.

Aineiás

a taktikus, egyike a legrégibb hadtudományi iróknak. Valószinüleg azonos azzal a hadvezérrel, aki az arkadiaiak élén Kr. e. 362-ben Mantineiánál győzött. Művének cime Hypomnémata (Megemlékezések) volt. Csak az ostromlásról szóló része maradt meg teljesen.

Aineiás

(latinosan Aeneas), Anchisés és Aphrodite fia. A Simois folyó partján született A.-t eleinte hegyi nimfák nevelték s csak élete ötödik évében bizta őt anyja Anchisés gondjaira. Midőn öt Achilleus előbb az Idahegyéről, majd Lyrnéssosról is elűzte, A. Trójába menekült, hol mint a dardanok vezére védte a várost az ostromló görögök ellen. Az Iliászban Hektór után Trója legkiválóbb hőse s mint az istenek különös kegyeltje harcol. Hektór eleste után híggadt tanácsával támogatja a trójaiakat s a várost csak bevételekor az ilioszi penátokkal, vállán atyjával, neje Krensa és gyermeke lúlos (azaz Askanios) kiséretében hagyja el. Menekülése alatt Aphrodíté parancsára elveszti feleségét. A görög monda egyik verziója szerint Dardanosba költözik s ott állandóan tovább uralkodik, másik verziója szerint a trójai határból kivándorolva, Szamotrácián, Trácián és Macedónián keresztül Délosba, majd meg Krétába utazik, honnan Zakyntos, Leukas, Aktión és Ambrakiába vonul, míg végre Latiumban véglegesen megtelepszik. A.-t a latin mondában l. Aeneas alatt.


Kezdőlap

˙