Alberich

v. Elberich, őszszakállu törpe, ki a német hősmondában szerepel, utóbb a törpék vagy elfek (l. o.) királya. Eredetileg Nibelung és Schilbung királyok híve, kiknek kincsét őrzi. Birtokában van a láthatatlanná varázsló sapka, mely őt rendkivül erőssé is teszi. Siegfried később legyőzi és elveszi tőle a sapkát és a kincset, mire A. az ő hive lesz. Más hagyomány szerint Berni Detre győzi le. Jeles fegyverkovács volt. V. ö. Elfek és Oberon.

Alberik

v. Albricus, Benedek-rendi pap, a montecasinoi kolostorból jött hozzánk. A magyar nyelvet megtanulván, Serafin esztergomi érsek meghagyásából a magyar királyok törvényeit 1100-1103 táján összegyüjtötte s mint előszavában mondja, magyarból latinra fordította. E munkáját az esztergomi érseknek, mint a tudomány ok pártfogójának ajánlotta. Meghalt 1106-ban. Munkáját kritikai jegyzetekkel kiadta gr. Batthyányi Ignác erdélyi püspök. (Leges Ecclesiasticae, I. 150.)

Albérlet

(sublocatio, subconductio), az a jogviszony, mely akkor keletkezik, ha a bérlő a bérlet tárgyát egy harmadik személynek adja bérbe. Általános szabály, hogy a bérlő a kibérelt dolgot A.-be adhatja, hacsak a bérleti szerződésben az ellenkező kikötve nincs és ha az albérbeadás a bérbeadó tulajdonos nyilvánvaló kára nélkül történhetik. Az albérbeadás nem változtatja meg a bérbeadó és a bérlő közt fennálló szerződési jogviszonyt. A bérbeadó úgy a szerződés teljesítése, mint a bérlet tárgyán okozott kár megtérítése iránt igényével továbbra is a bérlő ellen fordulhat. A bérbeadót megillető törvényes zálogjog kiterjed a kibérelt helyiségben található s az albérlő tulajdonát képező ingóságokra is. Az albérlő az albérleti viszonyból eredő követeléseket szinten csak a vele szerződésre lépett bérlő ellen érvényesítheti.

Alberoni

Giulio, bibornok és spanyol államminiszter, szül. Fiorenzuolában 1664 május 31-én, megh. Piacenzában 1752 junius 26-án. V. Fülöp spanyol király udvarában, ahol titkári állása volt, megismerkedett a befolyásos Orsini hercegnővel, aki az eszes és ügyes embernek hasznát akarta venni saját tervei érdekében. Igy lett A. a parmai herceg ügyvivője s ebben az állásában eszközölte ki V. Fülöp második házasságát Farnese Erzsébettel, Parma örökösnőjével. Ennek a révén A. a legnagyobb állami méltóságra jutott. Már 1717-ben ő vezette az állam-ügyeket; a pápa bibornokká nevezte ki. Dicsvágyó természete azonban kalandos külügyi politikára késztette, ami sok csapást zúdított Spanyolországra, s V. Fülöp már annyira szorongatva érezte magát, hogy a felette diadalmaskodó külföldi hatalmak feltételét, hogy A. helyéről eltávolíttassék, kénytelen volt elfogadni. A.-nak az országot 1719 dec. 5-én el kellett hagynia. Sok hányattatás után XII. Kelemen pápa 1734-ben ravennai legátusnak nevezte ki; utoljára Piacenzában vonta meg magát. V. ö. Houssen «Histoire du cardinal A.», Hága, 1719; Bersati, «Storia del cardinale Giulio A., Piacenza, 1869.

Albersia

Kunth (növ.), l. Paréj.

Albert

1. jelentékeny folyó Ausztráilában, északi Queenslandben; a Carpentaria-öbölbe ömlik. 1841. fedezte föl torkolatát Stokes, aki a Plains of Promise nevű vidékig felhatolt. 2. Kerület a Brit Fokföldön, az Oranje folyónál, székhelye Burghersdorp (1349 lak.), 1848-ban alapították. Területe 9930 km2; 12,069 lakosa közül (1875) 6140 fehér; jelentékeny juhtenyésztése van. Éghajlata egészséges, de télen nagyon hideg. 3. A., város Franciaországban Somme départementban, Péronne arrondissementban az Ancre mellett, az Amiens-Arras vasútállomása, élénk iparral, nevezetesen pamut fonó- és szövő-, cukor-, papir és gépgyárakkal, (1886) 5707 lak.

Albert

magyar király, mint német király II. A., mint Ausztria hercege V. A., IV. Albrecht hercegnek fia, szül. 1397. Apja halála után 1404-ben reá maradt Ausztria, melyet gyámjai kormányoztak helyette. 14 éves korában gyámja eljegyezte számára Erzsébetet, Zsigmond magyar király leányát, kivel 1422-ben kelt egybe. Egy év mulva átadta neki Zsigmond Morvaországot. Szerencsésen hadakozott 1431-ben a hussziták ellen; Waidhofen mellett 4000-et közülök levágatott s 700-at elfogott. Általában az eretnekeket és zsidókat tőle telhetőleg üldözte és irtotta. Ő vezérelte Zsigmond seregét 1435-ben a törökök ellen, s pedig oly szerencsével, hogy Magyarországot tőlük megtisztította. Zsigmond, halála előtt Albertet ajánlotta a magyaroknak királyul; ennélfogva az országrendek 1437 dec. 18. Zsigmond leányát, Erzsébetet s ez által Albertet tették királyukká, ki 1438 jan. 1. koronáztatott meg, oly feltétellel, hogy a német császári koronát megválasztatása esetében nem fogadja el. E feltételtől a magyarok később, midőn Albertet német császárrá megválasztották, Frigyes ausztriai herceg kérésére elállottak s igy A. 1438 máj. 31-én Aachenben csakugyan mint német császár is megkoronáztatott. A cseheknek is őt ajánlotta Zsigmond királyul, azonban mielőtt Prágában 1438 jun. 20. megkoronázták volna, háborut kellett viselnie egy trónkövetelővel, Kázmér lengyel herceggel Brankovics György szerb fejedelem kérésére hadat izent Murad tőrök szultánnak, de mire seregével Szerbiába ért, Murad már onnan elindult s Görögország ellen fordult. A forró nyár folytán a sereg nagy része vérhasba esett; maga A. is e betegségnek esett áldozatul, mint Bonfin irja, tulságos dinnyeevés folytán. Bécs felé tartva, útközben Neszmélyen, Komárommegyében 1439 okt. 27-én meghalt s Fehérvárott temették el. Két leánya maradt, Anna, Vilmos szász herceg neje és Erzsébet, Kázmér lengyel herceg neje. Halála után még egy fia született 1440 febr. 22-én, ki később mint V. László lépett a magyar trónra.

Albert

1. Kázmér, szász-tescheni herceg, III. Ágost lengyel király fia, szül. Moritzburgban 1738 jul. 11., megh. 1822 febr. 11. Osztrák szolgálatba lépett s 1776-ban Krisztina főhercegnőt, Mária Terézia leányát, az osztrák-Németalföld helytartónőjét vette el feleségül; hozományul kapta a tescheni hercegséget. 1765-1780-ig Magyarország helytartója, 1780-1790-ig pedig Németalföld helytartója volt. Harcolt a franciák ellen 1792-ben, de legyőzetvén, Belgiumból ki kellett vonulnia. A katonai szolgálattól 1795-ben vonult vissza; azontúl a bécsi udvarnál élt. lsmeretes Albertina nevü gazdag szabadkézi rajz- és acélmetszet-gyüjteménye, mely előbb Károly, utóbb pedig Albrecht főherceg birtokába került. Bécsnek Mariahilt nevü városrésze nejének, Krisztina főhercegnőnek köszöni kitünő vízvezetékét.

2. A. Frigyes Ágost, szász király, szül. 1828 ápr. 23. Csak a jogi tanulmányok befejezése után lépett a katonai pályára; 1849-ben részt vett a schleswig-holsteini hadjáratban, 1856-ban tábornokká lett, 1866-ban pedig, szavához híven, Ausztria oldalán küzdött hadseregével Münchengrätz, Gitschin és Königgrätz mellett. A prágai békében Ferenc József császár és király ki is eszközölte, hogy szövetségesét területi veszteség ne érje. Másrészt Albert királynak be kellett lépnie az északnémet szövetségbe. Ugyanekkor L Vilmos király kinevezte őt a szövetséges hadsereg 12-ik, azaz szász hadtestének parancsnokává. Seregével az 1870-71-ki háboruban szép eredményeket vivott ki. Részt vett a Gravelotte mellett vivott csatákban, az ugynevezett Maas-hadsereggel pedig Mac Mahon északkeleti iránybán haladó hadseregét Beaumontnál utol érte és itt, valamint Sédan-nál legyőzte. E diadalok készítették elő a sédani fegyverletételt. Részt vett továbbá Páris ostromában. A háboru után Vilmos császár a tábornagyi ranggal ruházta őt fel Apját 1873 okt. 29. követte az uralkodásban. 1853. nőül vette Wasa Gusztáv hercegnek Karola leányát, de házasságuk magtalan. Trónörökösül öccsét, György herceget jelölte ki. A király egyike a legnépszerübb német fejedelmeknek, szivén viseli népének javát és királyunknak bizalmas barátjai közé tartozik.

3. A. Nándor Viktor, Hohenzollern herceg, Károly romániai király unokaöccse és román trónörökös, Vilmos hohenzollerni herceg fia; szül. Sigmaringenben 1865 aug. 24. 1892 jun. eljegyezte Mária angol hercegnőt, az edinburgi herceg leányát (szül. 1875. okt. 29.). Az esküvő 1893 kezdetére van kitűzve.

4. A. Ferenc Ágost Károly Emánuel, Viktória angol királynő férje, Ernő szász-kóburg-góthai hercegnek második fia, szül. Rosenau kastélyban, Koburg közelében 1819 aug. 26., megh. 1861 dec. 4-én. A fiatal herceget br. Stockmar nevelte, kinek vezetése alatt a bonni egyetemen (1837) államtudománnyal és történelemmel foglalkozott. Jelen volt a 18 éves Viktóriának angol királynővé való megkoronázásánál (1838 jun.). Látogatását 1839. ismételte. A királynő ekkor (nov. 23.) a titkos tanácsban kijelentette, hogy hajlandó A. herceget férjéül választani. Az esküvőt Londonban tartották meg, 1840 febr. 10. A herceg felvétetett az angol polgárság kötelékébe, a parlament 30,000 font sterling évi járadékot biztosított neki, neje pedig a térdszalagrendet adta neki és a legfőbb kitüntetésekkel halmozta el. Kiváló tulajdonságai dacára az angol közvéleménnyel szemben nehéz helyzete volt. Az ellenzék és kivált az élclapok ugyanis nagyon sokáig nevetséges, képtelen vádakkal illették a szegény jöttment» német herceget. Majd ügyetlennek, majd tolakodónak mondták. Szerencséjére családi élete a legboldogabban alakult. A királynő, ki mindvégig szeretettel és tisztelettel volt A. iránt, az első naptól kezdve még a legfontosabb kérdésekben is kikérte tanácsát és lelkiismeretes, szakavatott tanácsadójának tekintette. Ilyenformán A. befolyása noha a törvények és az alkotmány ily felelősséggel nem járó állásról mitsem tudnak, Anglia kormányára nagy és jótékony volt. A ki rálynő 1857-ben a parlament engedelmével a « Consort of Her most gracious Majesty» címet adományozta férjének.

Különösen pártolta a tudományokat és művészeteket s 1847-ben a cambridgei egyetem kancellárja lett. Számtalan jótékonysági egyesületeknek és intézeteknek lelkes pártolója és protektora volt; az ő sürgetésére alapították az első szegény (ingyenes) iskolákat és több javító-intézetet. Előmozdította a kereskedelmet, ipart és földmívelést. Windsorban mintagazdaságot rendezett be s tőle eredt a londoni világkiállítás terve is. Mindezekkel végre ellenfeleit elhallgattatta s halálát az egész angol nemzet veszteségnek tekintette. Számos műemlék és róla elnevezett intézet örökíti meg nevét. Összegyüjtött beszédei 1857-ben jelentek meg Londonban: «Addresses delivered on different public occasions by H. R. H. Prince A.» s a királynő jegyzeteivel ellátva: «The principal speeches and addresses of H. R. H. the Prince Consort» c. alatt (1862), németül Brémában (1863).

5. A. Eduárd, walesi herceg, Viktória angol királynőnek legidősebb fia, szül. Londonban a Buckingham-palotában 1841 nov. 9. Apja kiváló gonddal nevelte; az oxfordi és cambridge-i egyetem hallgatója volt. Számos és nagy utazásokat tett; volt Amerikában (1860), a Keleten (1862) és Indiában (1875-76). Európát több izben bejárta s Budapesten is gyakran megfordult. Tiszteletbeli tagja a nemzeti kaszinónak. Megnősült 1863 márc. 10.; neje, Alexandra, IX. Keresztély dán király leánya, két fiut és három leányt szült. Noha néhány kényes pörbe volt keveredve, népszerüsége megingathatatlan. 1892 jan. 9-én az a csapás érte, hogy legidősb fia, a clarence-i herceg, ki már az anyai ágon magyar származásu Teck Mary hercegkisasszonnyal volt eljegyezve, Sandringhamban meghülés következtében meghalt.

6. A., monacoi herceg, szül. Párisban 1848 nov. 13. III. Károly herceg és nejének, Merode grófnőnek fia. Nőül vette 1869 szeptemb. 21-én DouglasHamilton Mary hercegnőt, kitől azonban 1880-ban elvált. A hercegnő Festetich Tasziló grófhoz ment nőül, a herceg pedig 1889. elvette Alice Richelieu hercegnőt. A herceg nagy érdeklődéssel viseltetik a földrajz iránt és több nevezetes expediciót szerelt fel a saját pénzén, első sorban az Atlanti-óceán áramlatainak és mélységének kiderítése céljából. L. «Sur les courants superficiels de l'Atlantic Nord. », c. értekezését, Paris, 1889. 1-6 értekezését pedig németre fordította Marenzeller E., «Zur Erforschnug der Meere und ihrer Bewohner, von Prinz Albert v. Monaco», Bécs, 1891.

Albert

1. A. Ferenc (montedegoi), csillagász, bölcsészettudor, szül. Klagenfurtban 1811 jan. 1., megh. Egerben 1883 aug. 9-én. Apja katonatiszt volt; midőn mint toborzó parancsnok Egerbe ment, fiát is magával vitte. Tittel Pál, az egri csillagtorony igazgatója a fiu képességét észrevevén, buzdította és tanittatta. Midőn Tittel a budai gellérthegyi obszervatorium igazgatójává lett, magával vitte, hol 1825-től mint díjas gyakornok szolgált. Tittel 1831-ben bekövetkezett halála után az obszervatóriumot mint helyettes, majd mint segédcsillagász gondozta; 1811-ben az egy etemen a csillagászat és geodézia rendkivüli tanára lett. Budavár ostroma alatt 1849-ben, midőn a várból az obszervatóriumot összelőtték, A. az eszközöket élet-veszély között, amennyire lehetséges volt, biztos helyre szállíttatta. Miután a gellérthegyi obszervatórium megszünt, 1851-ben az egri érsek a székvárosában levő csillagtorony igazgatójává s egyuttal liceumi tanárrá tette. Később Hevesmegye tanfelügyelőjévé lett. Számos kisebb értekezésen kívül önálló műveket is irt: Allgemeiner Briefsteller. (Pesth 1842.) Neúestes polytechnisches Recept-Taschenbuch. (Leipzig u. Pesth 1845.) A folyó évi jul. hó 28-án beállandó napfogyatkozásról. (Eger 1851.) A naprendszerről. (Hely és év nélkül.) Magyar nyelvtan. (Eger 1852.) Német nyelvtan. (U. o. 1853.) Mennyiség és természettani általános földleirástan. Magyarországi államtan. (Mindkettő kőnyomatban.) Ezeken kivül több mint egy félszázadon keresztül számos naptárt szerkesztett.

2. A. János, unitárius lelkész és tanár szül. Nyárád-Szt.-Lászlón 1821 szeptember 11. Tanult Székely-Kereszturon és Kolozsvártt, hol 1845-ben bevégezvén iskoláit, félévig mint segédlelkész működött. Még ebben az évben tordai pap lett, hol 1855-ben egyszersmind az unitárius algimnázium rendes tanárául alkalmazták. A Keresztény Magvetőnek keletkezése óta munkatársa, főleg a gyakorlati lelkészet körébe tartozó dolgozatokat, de egyháztörténelmi adatokat is közölt benne. Önállóan megjelent munkái: 1. Halotti könyörgés gr. Széchenyi István emlékére Kolozsvár 1860. 2. Halotti beszéd id. Rédiger Károly feleit. (Erény a család...) U. o. 1850. 3. Imakönyv templomi használatra. U. o. 1873. 4. Fekete Ferenc emléke. U. o. 1884.

3. A. Pál, törvényszéki ülnök és birtokos nemes, Gercselyen Zemplénmegyében született 1816 ban, megh. u. o. 1879-ben. 1848 előtt főszolgabiró Zemplénben. A szabadságharc alatt honvédhadnagy, azután uradalmi intéző hg. Bretzenheimné sárospataki uradalmában. 1861-1872-ig S.-A.-Ujhelyen törvényszéki, azontúl ugyanott árvaszéki ülnök, majd helyettes elnök haláláig. Munkái: 1. Kisegítő kézikönyv peres ügyeken kivül stb. (1864 és 3-ik kiad. 1869.) 2. Kézikönyv az 1887. évi XX. t.-cikkben foglalt gyámsági gondnoksági ügyekről.

Albert

1. A. Ede, német sebésztanár, szül. Senftenbergben 1841 jan.-ban. Tanulmányait Bécsben végezte különösen Stricker és Dumreicher vezetése alatt s 1867-ben avatták doktorrá. 1873-ban mint a sebészet tanára Innsbruckban működött s 1881-ben a bécsi egyetemre hivták meg, ott működik ma is. Nagy munkáján, «Lehrbuch der Chirurgie»-n (Wien 1882-83) kivül egész sor jeles könyvet irt.

2. A. Eugen d', francia zongoraművész, szül. Glasgowban 1864 apr. 10. Apja (franc. zeneművész) tanította, majd Pauer Ernő Londonban honnan Richter János hozta el s küldte 1881-ben Liszthez; még ugyanaz évben roppant sikerrel játszott a bécsi filharmonikusoknál. Ezóta uj Tausignak nevezik, Liszt egyenes utódjának. Szerzett már szimfóniát is.

3. A. Henrik, német költő és zeneszerző szül. Lobensteinban 1604 jun. 28., megh. Königsbergában 1651 okt. 6., hol 1631 óta a székesegyház orgonistája volt. Dach és Roberthin barátjaival az első sziléziai iskolának königsbergi körét alkották. Egyszerüség és bensőség által jellemzett dalai, főleg az egyháziak, melyekhez maga szerzette a zenét, a kor legjobb lirai termékei közé tartoznak. Megjelentek 1642-48 és legujabban 1883-84.

4. A. János (Specht Lőrinc), német szinész, a müncheni királyi szinház kedvelt tagja. Ifjú korában a pesti német szinházban is játszott. 1870 óta a kiválóbb müvészek közt foglal helyet.

5. A. József, ném. fényképész, szül. Münchenben 1825 márc. 5. megh. 1886 máj. 5. Egyike az első mestereknek a fényképészet terén. Műterme, mely azelőtt Augsburgban volt, 1858 óta Münchenben van. A. az uj fényképészeti nyomási eljárás (fénynyomás) feltalálója, melyet utána Albertotipiának neveztek el.

6. A. (ejtsd: alber) Pál, francia irodalomtörténetiró, szül. 1827 december 14., megh. 1880 jun. 21. A College de France-on 1878-ban a francia irodalom tanára lett, mint Loménie utóda. Munkái: «Saint Jean Chrysostome considéré comme orateur populaire» (1858), «La Poésie» (1869) és «La Prose» (1870), «Histoire de la littérature romainc» (1871, 2 köt.), «La littérature francaise» (1872-82, 5 köt.), «Poétes et poésies» (1881).

7. A. Sándor Márton, francia szocialista, szül. Buryben (Oise) 1815 apr. 27. Paraszt szülőktől származott s Párisban mint gépész dolgozott. 1840-ben megindította a «l 'Atelier» cimü lapot, mely népszerüvé tette nevét. Lelkesedéssel fogadta az 1848.-iki februári forradalom kitörését s mint Louis Blanc ösmerőse s az ideiglenes kormány tagja, a nemzeti műhelyek fölállítására kiküldött bizottság elnöke lett. Egy hónappal később a nemzeti gyülésbe választották. Részt vett az 1848 máj. 15.-iki, a kormány és a nemzetgyülés ellen tervezett merényletben, amiért hosszabb fogságra itélve feledésbe merült. Páris ostroma alatt (1870) a torlaszok emelésével megbízott bizottságban, később még a párisi commune-fölkelésben is szerepelt.


Kezdőlap

˙