Alexandriai kor

a Ptolemaiosok korszaka Alexandriában. L. Alexandria, A. iskola, A. filozofia.

Alexandriai könyvtár

l. Alexandriai iskola.

Alexandriai muskotály

(Szegszárdi szagos bákor). Franciaországból származó szagos szőllőfajta, mely különösen Baranya megyében van elterjedve. Fürtje kicsiny; bogyói sárgás-zöldek, kicsinyek, hosszukások, vastaghéjuak, husosak, muskotály illattal. Bora kitünő, zamatos. Hosszu művelést kiván. Mint csemegeszőllő is igen kedvelt és tartós.

Alexandriai patriárka

l. Patriárka.

Alexandriai zsinatok

A két első A.-t 230 és 231-ben Demeter alexandriai püspök hívta egybe Origenes ellen, kit, mivel castratus létére s idegen püspök által pappá szenteltette magát, papi hivatala gyakorlásátol eltiltottak s az egyház közösségéből kizártak. A 306-ban tartott zsinat Meletius, a 320-ban tartott Arius tanát itélte el s az eretnek tanok szerzőit és követőit az egyházból kizárta. 323-ban kordubai Hosius elnöklete alatt az arianus Kolluthus ellen, 339-ben Athanáz védelmére tartatott zsinat. A 346-ban tartott zsinat a szardikai zsinat végzéseit fogadta el. 361-ben, 362-ben, 363-ban Athanáz tartott zsinatokat, melyek egyrészt az arián tanokat itélték el, másrészt a megtérni kivánóknak megkönnyítették az egyházzal való kibékülést. A 399-ben tartott zsinat Origenes több tanát s az Origenistákat kárhoztatta. 430-ban Cyrill tartott zsinatot Nestorius ellen, mely Nesterius tanainak kárhoztatásával (12 anathemata Cyrilli) végződött. A 452-ben tartott zsinaton a 4. egyetemes zsinat végzéseit hirdettek ki. Megemlítést érdemel még Cyrus a monoteléta patriárka által 633-ban egybehivott zsinatszerü értekezlet, mely a teodóziánusoknak a katolikusokkal való kibékítését célozta.

Alexandrinus

görög arany- és ezüstpénz, melyet Nagy Sándor veretett, 1-4 drachma értékkel; továbbá a rómaiak által Egyiptom részére vert réz- és ezüstpénz Marcus Antoniustól Diocletiánig. Utóbbiak vastagságukkal tünnek fel s különböznek az egykorú Európában készült római pénzektől.

Alexandrin vers

nyugateurópai versforma, a jambusi sorfaj hosszabb alakjainak egyike; hat, illetőleg hetedfél jambusi lábból áll s két kisebb rendből van összetéve, melyek közül az első mindig három láb, a második pedig három v. negyedfél; a sor közepén (az összeforrasztás helyén) erős és soha el nem hanyagolható metszet (caesura) van, mely e versalakra nézve nagyon jellemző. Az alexandrin hatos és hetedfeles alakja külön is előfordul, de rendesen páronként váltogatják egymást; rímje többnyire van s az is rendszerint páros, egyik pár tompa, a másik csengő rím. Az A. eredetileg román versforma, a spanyol és a francia költészetben alakult meg s mint epikai versfaj szerepelt abban a XII. és XIII. -századbeli epikában, amelynek a főhősei Nagy Sándor és Nagy Károly voltak. Innen a vers neve (,Sándor-vers`), Alexandre de Bernay (v. de Paris) Alexandre Le Grand (Nagy Sándor) címü eposzáról. Vezérszerepében századokon át megmaradt; a XVII. századbeli francia klasszikus költészet korában csak növekedett jelentősége, mert az eposzon és a didaktikus költészeten kivül ez lett a dráma kizárólagos versformája is, mind a komoly, mind a vig nemben s a francia költészetnek egészen napjainkig legnépszerübb és legjellemzőbb versalakja. Az ellentéteket kedvelő francia izlésnek nagyon kedvez a vers két fele ily ellentétek szembeállítására, mig a pointeokat a rimek csattanósan kiemelik. A francia költészetből átment aztán e versalak a legtöbb európai irodalomba, s jelesül Németországban is uralkodó formává vált Opitz kezdeményezésétől fogva minden műfajban, mig az eposzból Klopstock a hexameterrel, a drámából Lessing az angol blank-verssel ki nem szorította; a németek azóta alig művelik s a barokkizlés emlékének tekintik. Nálunk nem honosodott meg, főleg azért, mert volt egy hasonló terjedelmü magyar epikai formánk, melynek azonban divatára s rímelésére hatása volt a francia A.-nak, nevezetesen Bessenyeiék korában. A jambusos A.-et páronként tompa és csengő rímmel Dayka kezdte művelni, de jóformán követő nélkül maradt. Példa rá Daykától:

Engem faggyal borít | | Kárpátnak bús melléke,

Ez a vendég ajak | | és durva tél vidéke.

A szép tavasz csak most | | fejté ki kellemit

S már újra dér fedi | | megyénknek bérceit.

Egyébként amily hálás az A. a francia nyelv föltételei közt, éppen oly egyhangu és modoros némely más nyelvben, p. a németben és a magyarban is.

Semmi kapcsolatban nincs ezzel a magyar alexandrin, melyet bizonyos hasonlóságok alapján neveznek igy, mert szintén tizenkét tagu sor, közepén erős metszete van, epikai forma és rendszerint rímes. Ez nem a francia A. kölcsönvétele, hanem saját zenénkből fejlett forma, mely két 6-tagu rend összetételéből alakult; a két dipodia rendesen 4-2, olykor 3-3 aprózásu. Már középkori verses emlékekben ott találjuk s Tinóditól kezdve századokon át mint a históriás énekek, hősi és regényes eposzok és didaktikus versek hagyományos versformája szerepelt (Zrinyi, Gyöngyösi), sőt a mult század második felében a költészet minden ágába benyomult s a lirát is elárasztotta.

Eddig négy rímmel irták (u. n. Zrinyi-szak), de franciás iskolánk az egyhanguság e bilincseiből feloldotta s attól fogva csak párosan rímelik. A forma nehézkessége a lirai nemekben nagyon kitünt, az A. ez általános használatban erőtlennek és terjengősnek mutatkozott s a jobb izlés előtt rossz hírbe keveredett. Irodalmi felújulásunk idejében csakhamar háttérbe is szorult, a lirából különféle antik és modern formák szorították ki, az epikából pedig a hexameter; csak néhányan folytatták művelését, különösen a vig eposzban, mint Verseghy és Csokonai (Dorottya). Hitelét csak a negyvenes években nyerte megint vissza (miután Vörösmarty mintegy próba kedvéért egy töredékeposzt Zrinyi-szakokban irt) Petőfi János vitézében és legfőképp Arany Toldiában. Arany visszaadta e formát ősi hivatásának, Vörösmartyék hexametere és Garay nibelungi verse helyett a magyar nemzeti epika versformájává emelte, s noha már a Toldi-ban és Toldi estéjé-ben is szebben irta, mint valaha e versalak legkitünőbb művelői, Gyöngyösi és Csokonai: a forradalom után még tovább fejlesztette, dallamát a népdalokból elvont mértékek szerint kiképezte s Buda halálában és Toldi szerelmé-ben már oly művészien alkalmazta, hogy sorai méltán állíthatók a hexameter mellé. Arany az A. kéttagu ütemeit állandóan lassúkká tette, a négyeseket pedig legalább két rövid szótag közbevegyítésével gyorsakká; kiképezte a coriiambusi hajlamot a négytagu ütemekben; gondja volt arra, hogy a félsornak tipikus 4-2 aprózását gyakran váltsák fel 3-3 tagu ütemek, s gondja volt a metszet megtartására, a rímelés tisztaságára; végre a sor élére lüktetőül, olykor inverzióval is de mindig magyarosan, nyomatékos szókat helyezett. Ilyen strófa p.

Szebb reggel az asszony, paripára szállván,

Övezett köntössel, solyma kerek vállán,

Csalogánykint csattog, vágy, öröm áthatja;

Ügyes ügyetlenség hadi mozdulatja.

Alexandristák

Így neveztek a középkorban azokat a filozófusokat, akik aphrodisiás-i Alexander nézetéhez csatlakozva, azt vallották, hogy Aristoteles a lélek halandóságát tanította, szemben az Averrhoes-istákkal, kik szerint Aristoteles a lélek halhatatlanságát tanítja.

Alexandrit

(ásv.), sötétzöld színü chrizoberill (l. o.). Igen becses drágakő. 1833-ban az Ural-hegységben (Takovaja, Jekaterinburgtól keletre) azon a napon fedezték fel, amelyen a későbbi II. Sándor orosz cár nagykoruságát ünnepelték, azért Nordenskiöld ajánlatára a chrizoberillnek ezt a fajtáját A.-nek neveztek. Legfőbb jellemvonása, mely őt minden más chrizoberilltől megkülönbözteti, puszta szemmel is észlelhető kétszínüsége (dichroismus). Az A: kristályok ugyanis ráeső fényben smaragdzöld áthaladó fényben vörös szinüek.

[ÁBRA] Alexandrit.

Sajátságos, hogy ez a két szín, t. i. a zöld és a vörös éppen az orosz hadi lobogónak is a színe, ami még inkább volt jó ok az A:-re való keresztelésre. Hármas ikerkristályokban csillámpalában termett smaragddal, fluorit és egyéb ásványokkal együtt. Ma már az Urálban nem találnak A.-ot, hanem Connecticutban (Haddam mellett), különösen pedig Cejlon szigetén, ahonnan legujabban igen szép A.-kat hoznak. A szép átlátszó s egyenletesen sötétzöld színü A.-k ritkák. A cejloni A.-k nemcsak szépségre nézve vetekednek a hajdani uráliakkai, de ezeknél jóval nagyobbak. Az egykarátos uráli A. már ritkaság volt, a cejloniak között 4 karátosak a legkisebbek. A legnagyobb eddig ismeretes ceyloni A. 63 3\8 karátos, egy. másik 28 23\32 karát sulyos. Az Urálból mint nagy ritkaság került elő egy 25 cm. hosszu, 14 cm. magas és 11 cm. széles üregben 22 nagy szép A: kristály. Drágakőnek nem alkalmas, mert zavaros, nem átlátszó. A.-kristályok 9 cm. szélességben is ismeretesek ugyancsak az Urálból.

Alexandro

Antonius ab, vagy amint nevét aláirta, «Antonius ab Alexandro Dalmata», protestáns pap és horvát fordító Ungnad báró. és Trubar Primus tübingeni nyomdájában. Az ő rajzai után készítették Urahban 1561-ben az első glagolita nyomdal betüket. Ő és társa Isztriai István adták ki a következő cirill és glagolita betükkel nyomtatott horvát ősnyomtatványokat: «Az evangelisták és az apostolok cselekedetei» (Tübinga 1563); «Az apostolok levelei» (Tüb. 1563); «Rövid horvát katekizmus» (Tüb. 1561); «Rövid tanítás a régi valódi keresztény hitben» (Miksa királynak szentelve, Tüb. 1562); «A régi keresztény hit artikulusai» (Tüb. 1563); «Luther-féle katekizmus» (Tüb. 1563) « Az augsburgi hitvallás» (Tüb. 1563); «Az augsburgi hitvallás apologiája» (Tüb. 1564). Mind e munkák horvát nyelven vannak irva és ma a legnagyobb ritkaságok közé tartoznak. Safarik «Geschichte der südslav. Literatur» c. munkájában A.-t Dalmatin Sándornak nevezi.


Kezdőlap

˙