Államkölcsön

az állam által nyujtott kölcsön. Az állam polgárai gazdaságát kisegítheti v. előmozdíthatja azáltal, hogy nekik bizonyos esetekben Á.-t nyujt, akár kamat nélkül, akár kamatra; utóbbi esetben a kedvezmény abban áll, hogy a megállapított kamat alacsonyabb, mint amely más hitelforrás igénybevétele esetén fizetendő lett volna. Nagyobb elemi csapások (a Szeged városi Á. 1880-ban), inség idején a nyomor elháritására, azután bizonyos támogatásra szoruló termelési ágak helyzetének megkönnyítésére, p. filloxeralepett szőllők védelmére vagy ujraültetésére, bizonyos ipartelepek alapításának elősegítésére stb. okszerüen alkalmazott eszköz az Á.

Államköltségvetés

(költségelőirányzat, állambudget), törvényalakba foglalt előzetes meghatározása az állam bevételeinek és kiadásainak; a törvény maga, mely a költségelőirányzatot tartalmazza, költségvetés, budgetv. pénzügyi törvénynek neveztetik. A parlamentáris költségvetésijog legrégibb hazája Anglia; innen eredt, a «budget» szó is, mely közönségesen bőrtárcát jelent, parlamenti műnyelven régebben a kincstárnok (pénzügyminiszter) ama bőrtáskáját jelentette, melybon az állampénztári számadásokat az alsóházba hozta, mig később magának a költségvetésnek jelölésére ment át. A költségvetés megállapítása a modern alkotmányos államokban a törvényhozó testületek legsarkalatosabb és nagyfontosságu jogosítványa, mely által nemcsak az államháztartás rendjét és egyensúlyát biztosítani hivatvák, hanem az összes államkormányzati és közigazgatási működést befolyásolhatják. A budgettörvényjavaslat tárgyalásakor gyakorlat szerint általánosságban és részleteiben beható kritika tárgyává tétetik a kormány eljárása, érvényesíttetik ú. n. politikai felelőssége a minisztereknek, irányeszméket nyer a kormány az igazgatás szellemét illetőleg. Az államélet anyagi és szervezeti fejlődése közvetlen függésbe jut a budgetjog által a törvényhozástól, amennyiben a fejlődés anyagi eszközei csakis hozzájárulásával szerezhetők meg. A legtöbb államban az összes állami bevételek és szükségletek tárgyalt képezik az időszaki költségvetési megszavazásnak. Radikális részen azt a felfogást érvényesítik, hogy az összes költségvetés megtagadásának joga is megilleti a törvényhozást, illetőleg annak egyik vagy másik házát.

Állambölcsészeti szempontból e felfogás nem helyeselhető, mert gyakorlatilag az államélet megakasztását, az államrend, sőt egyenesen az állam megsemmisülését vonná maga után, illetőleg a kormányhatalmat a «salus rei publicae suprema lex» elve alapján, hatalmi rendelkezésekre kényszerítené; jogi szempontból főleg az hozható föl ama felfogás ellen, hogy a törvényhozás egyik háza sem hozhat oly határozatot, mely as államjövedékekre, adókra, illetékekre stb. vonatkozó érvényes törvények végrehajtásának megakasztását, hatályának felfüggesztését jelentené. Igen szépen és meggyőzően fejti ki a budgetjog természetét és terjedelmét Gneist porosz jogtudós «Budget und Gesetz» címü monográfiájában. Államháztartásilag nagy jelentöségü a budget reális szerkesztése, vagyis úgy a kiadások, mint a bevételek előirányzásában a valóságos eredmények megközelítése. Az optimizmus az államháztartás egyensulyát megrontja, mig a pesszimizmus esetleg szükségtelen feleslegek felhalmozását idézi elő, elvonván jelentékeny tőkeállományt a nemzeti gazdaságból. A törvényhozás ama határozata, mely a megállapított költségvetés végrehajtására a kormányt felhatalmazza, vagyis feljogosítja arra, hogy a benne foglalt bevételeket beszedje és azokat a meghatározott módon felhasználja, appropriációnak neveztetik. Alapeszméje az, hogy az állam költségvetésének megállapítása nem lehet bizalmi kérdés, mert állami életérdek, de a költségvetés végrehajtása egy bizonyos kormánytól bizalom hiányán megtagadható.

A költségvetésben megajánlott összegeknek más célokra fordítása, mint amelyekre engedélyezvék, hiteltúllépések és egyáltalán minden eltérés a budgettörvény határozmányaitól, oly szempont alá esik, mint bármely törvénysértés. Tehát csakis ú. n. szükségrendeleti mentsége lehet. Ha igazoltnak találja azt a törvényhozás, akkor megadja a felmentvényt, utolagos jóváhagyást, mely, a mennyiben a költségvetési törvényen sérelmet ejt, indemnitynek neveztetik. Indemnitynek nevezik még nálunk a kormánynak külön törvény által való felhatalmazását arra, hogy a költségvetési törvény időtartamának lejárta után meghatározott ideig, illetőleg ezen belül az uj költségvetési törvény hatálybalépéséig, az előbbi költségvetési törvény által meghatározott módon és mérvben beszedhesse az állam jövedelmeit és fedezhesse a szükségleteket. Ha a kormánynak nyilt felhatalmazása van arra, hogy bizonyos célra megszavazott összegeket esetleg egészben vagy részben más célra is felhasználhasson, akkor szólunk átruházási jogról (virement). A költségvetési időszak a legtöbb államban egy év, és pedig a rendes naptári év; de vannak eltérések, így p. Bajor- és Szászországban, Badenben két, Svédországban három év; Angliában a költségvetési év ápr. 1-től, Portugáliában és az északamerikai Unióban jul. 1-től kezdődik. A budget-k szerkesztési módjuk szerint megkülönböztetek nettó és bruttó budgetet, amaz a bevételek beszedési költségeit nem, csupán a tiszta jövedelmeket tüntetvén föl, nem adja teljes képét az államháztartásnak. Ma általánosan a bruttóbudget elvét követik.

Magyarországon az Á. megszerkesztése a pénzügyminiszter feladata. A minisztertanácsban való tárgyalás és ő felsége engedélye után ő mutatja be a képviselőháznak, sokszor programmszerü beszéd expozé kiséretében. Az 1848. évi III. t.-cikk azt rendeli, hogy a költségvetési javaslatot a képviselőház elé kell, s a főrendekhez nem lehet először beterjeszteni. Az 1867. évi X. t.-c. értelmében, ha a király az országgyülést elnapolja, feloszlatja v. évi ülésszakát berekeszti, mielőtt a minisztérium jövő évi költségvetést előterjesztette volna, az országgyülés még abban az évben és pedig oly időben hivandó össze hogy a jövő évi költségvetés az év végéig letárgyalható legyen. Az Á. szükségleti és fedezeti főrészre oszlik. A szükségleti rész három csoportot fogiad magában, ú. m. a) rendes kiadásokat; b) átmeneti és beruházási; c) rendkivüli közösügyi kiadásokat. A fedezeti részben két csoport, ú. m. a rendes és az átmeneti bevételek csoportja van megkülönböztetve. Az Ausztriával közös, illetve közösérdekü voltuknál fogva közösen intézett ügyek költségvetését mint közös költségvetést a közös minisztérium terjeszti a delegációk elé, melyek azt tárgyalják és megállapítják. A közös költségvetési szükségleti összeg a quóta arányában terheli a monarkia két államát. A Magyarországra eső rész a magyar költségvetésbe felveendő, csakhogy mennyiségére nézve a magyar országgyülés által többé nem tehető vita tárgyává.

Államméltóság megsértése

Minden államnak egyaránt joga van arra, hogy mint önálló jogalany, jogi személy, tiszteletben tartassék. Az A. jogot ad elégtétel-követelésre.

Államnevezetességek

(«Staatsmerkwürdigkeiten»). Ezt a fogalmat Achenwall (l. o.) teremtette. Szerinte mindazok a dolgok, amelyek az állam jólétét különösen érintik, mind e nevezetességek együttvéve képezik az állam állapotát («Staatsverfassung», de nem alkotmányos értelemben véve), melynek tudománya a statisztika (l. o.). Az állam nevezetességeinek sora végtelen lévén, mint valódi Á. azok szemelendők ki, melyek nélkül az országok sajátságos állapota kellőleg felismerhető nem volna. Az A. két főrészre osztatnak, ú. m. terület és népesség. Az ú. n. Achenwall-féle vagy «egyetemi statisztikának» alapja mainapság is ezekben a tételekben foglaltatik. Azonban már Schlözer is kénytelen volt beismerni, hogy ez az alap ingadozó: ami ma A., az már holnap megszünhet az lenni; ami az egyiknek Á., az a másiknak nem, így tehát bizonyos «tapintat» kellene ahhoz, hogy a valódi A. felismerhetők legyenek. Ezek szerint tehát egészen az illető fölfogásától függene, mi legyen a statisztikába való, mi nem. Lüders (Kritische Geschichte der Statistik) már 1817-ben csipő gúnnyal fogadta a statisztika tudományának ilyenfajta alapvetését. Hozzájárul még, hogy a legkétségtelenebb Á: et még az a hátrány is éri, hogy más, létező tudományok körébe valók. Knies (1850) utalt arra, hogy a társadalmi élet akármelyik jelenségét Á: nek lehetne tekinteni, de az Achenwall-féle irányhoz tartozó statisztikusok még a faunát, flórát, a folyókat és hegyeket is tárgyalták mint Á: et, amint ezt már maga Achenwall is tette, aki különben Á. gyanánt tárgyalta az ország történetét, a lakosok jellemrajzát, az udvartartást, a pénznemeket, az alkotmányos állapotokat és a közigazgatást is. Abban a mértékben, amint a statisztika föladatát már nem az Achenwall-féle értelemben magyarázzák, az A. tana is veszitett tudományos jelentőségéből. Hogy pedig gyakorlati szempontból mennyire szükséges valamely állam és különösen a saját haza nevezetességeit és állapotát ismerni és hogy emez ismeretek csak nyernek hasznosságuk tekintetében, ha nem általánosságokban mozognak, hanem statisztikai szabatossággal adatnak elő, azt nem is kell külön bizonyítani.

Állam-nyelv

amelyen a hivatalos iratok szerkesztetnek. Nálunk az 1844. II. t.-c. és 1868. XLIV. t. c. i. §-a szerint a magyar.

Államnyomda

A budapesti magyar kir. államnyomda Magyarország legnagyobb és legjelentékenyebb nyomdaintézete. Alapját a szerb vajdaság és a temesi bánság számára szükséges hivatalos nyomtatványok előállítására Temesvárott 1851-ben fölállított s az ottani várbeli dikasztériális épületben elhelyezve volt cs. kir. fiókállamnyomda képezte, melyet a bécsi cs. kir. udvari és államnyomda műszereiből Bruss Károly bécsi államnyomdai művezető rendeztetett be. A m. kir. pénzügyminiszter ezt a fióknyomdát Budára helyezte át, hol Bartha Lajos jelenlegi művezető és Strammer Ferenc gépmester segédlete mellett, a szállítás eszközlésével is megbízott Zawadowski Vazul akkor műszaki vezetö, most főművezető, állította föl és rendezte be. Ez ujjászervezés alkalmával kapta a nyomda hivatalos nevét: «Magyar kir. államnyomda», Bauer igazgatása alatt, ki harmadfél év mulva meghalt. Helyébe péchujfalussi Péchy Imre lépett, kinek nagy érdemei vannak az intézet felvirágzásában. Péchy emelte az intézeteta hazai könyvnyomó és ezzel rokon szakmák első műintézetévé különösen az által, hogy a grafikai művészetek főbb ágait egyesítette.

A m. kir. államnyomda, berendezését tekintve, három főosztályra, ú. m. a könyvnyomdászati, térképészeti és értékpapir-osztályra oszlik, melyeknek élén az igazgató személyes vezetése alatt álló térképészeti osztály kivételével, egy-egy főművezető áll, kik az egyes alosztályokat személyes felelösséggel vezető művezetők fölött rendelkeznek. Az első, vagyis tipográfiai osztály, melyben az alosztályoknak megfelelőleg négy művezető van, a szedő-, betüöntő-, könyvkötő és nyomó-osztályokat foglalja magában; ide tartozván egyuttal a külön osztályt nem képező aztalos- és lakatos műhely, valamint a papirtár és kiadó is. A térképészeti osztály, a szorosan vett térképészeti osztályból melynek teendőit térképészek, rajzolók és műmetszők végezik és a kőnyomdai osztályból áll. Az értékpapir-osztály egy főművezető és egy-egy művezető vezetése alatt három alosztályra, a galván-, könyv és réznyomda a a bélyegenyvező osztályra oszlik, magában foglalván a bélyegés egyéb értékpapirok raktárát is. Az intézet a rendes államhivatalnokokká minősített tisztviselőkkel mintegy 325-350 főnyi, áttagos heti bérrel alkalmazott személyt foglalkoztat állandóan s összesen 26 gyors- és 10 kézi könyvnyomó-, 8 réznyomó-, továbbá 2 litográfiai gyors és 8 litográfiai kézi sajtón dolgozik. Ezenkivül van borítékenyvező, lyukasztó, furó, szelelő, köszörülő, festéktörő, kőcsiszoló, legujabb szerkezetü gőzzel hajtott láncokon forgó ivszáritó készülék is, mely egész termet foglal el. Állandó munkakörét a szükségelt összes hivatalos nyomtatványok és kiadmányok, mint: a minisztériumok összes kezelési táblázatai. ugyszintén a törvényhatósági, kuriális, bírósági hivatalok és ügyészségek nyomtatványai, bélyegés levéljegyek, állami kötvények és ezek szelvényei, kincstári utalványok, váltóürlapok és fuvarlevelek, postai nyomtatványszükséglet, dohány- és szivargyártási nyomtatványok stb. előállítása képezi. Itt nyomják továbbá az állami költségvetéseket, ezek indokolásait, a zárszámadásokat, nemkülönben a fontosabb törvényjavaslatokat és a magyar kir. pénzügyminisztérium által kiadott «Pénzügyi Közlöny-t», valamint az összes magyarországi államvasutak hadi menetrendkönyvecskéit is. Magán-megrendeléseket a mindegyre szaporodó hivatalos munka miatt csak elvétve, ritkán fogadhat ugyan el, de ilynemü kiadványai aztán korszerü és divatos kiállításban jelennek meg, mint a műbeccsel biró «Osztrák-Magyar Monarchia irásban és képben» című díszmű, mely a magyar kir. államnyomda saját kiadványa. Évi tiszta jövedelme az utolsó tiz évet véve átlagul körülbelül 150,000 frt.

Államok egyensúlya

az államoknak egymás mellett való békés együttlétezését jelenti. Az egyensúly tehát nem matematikai értelemben veendő, nem oly értelemben t. i., hogy az államoknak területre vagy népességre egyenlőknek kell lenniök, se nem oly értelemben, hogy az egyes államokban változásnak történnie nem szabad. Az egyensúly megzavarását és veszélyeztetését jelenti az egyik államnak oly aránytalan túlsúlyra emelkedése, mely a többi államoknak biztonságát, önállóságát veszélyezteti. Ily esetben az egyensúly helyreállítása úgy a közvetlenül érdekelt, mint a közvetlenül nem érdekelt államoknak népjogilag elismert joga.

Államok rangja

Az államoknak mint jogalanyoknak jogegyenlősége a nemzetközi jognak alapelvét képezi. Ebből azonban sem a rang-, sem a címegyenlőség nem következik. Mert a rang nem a személyiségnek melynek szempontjából minden állam egyenlő hanem a hatalmi állásnak következménye. Az egyes államoknak hatalmi állása pedig különböző. A cím a rangnak jelzését képezvén, a rangkülönbség címkülönbséget is von maga után. Főfontosságu e tekintetben a) a császárság, b) a királyság, c) a köztársaság. A népjog elfogadott elvei szerint császári címre az egész világra v. legalább egy világrészre jelentőséggel biró államok tarthatnak igényt, az ú. n. nagyhatalmak, mig a többi államok, amennyiben nem pusztán fejedelemségek, a királyság rangjával és címével tartoznak megelégedni. A köztársaságok csak címre, de nem rangra külömböznek a monarkikus államoktól, s hatalmi állásuknak megfelelő rangjok van. A francia köztársaságnak p. császársági rangja van. De a császársági rangnak a császársági cím a monarkikus államokban sem éppen nélkülözhetetlen előfeltétele. Anglia, Olaszország címre királyság, de császársági rangjok van. Az egyenlő rangu államok között a régiebbeknek a fiatalabbak fölött elsősége van. A rangviszonyokat különben részint szerződések, részint szokások szabályozzák. A «felség» címre csak császároknak és királyoknak van igénye; ezek egymás között a «testvér» címet szokták használni. A félszuverén államok azzal az állammal szemben, melynek védnöksége alatt állanak, alsóbb ranggal, harmadik államokkal szemben azonban ugyanazzal a ranggal birnak, mely őket külömben megilletné. Valamely államnak rangban való emelkedéséhez nemzetközi elismerésre van szüksége.

Államorvostan

amaz ismeretek és szabályok rendszeres foglalata, melyek szerint az orvosi tudomány, orvosi kar, az állam közigazgatási és igazságszolgáltatási tevékenységében különösebben a közegészségügy intézése és a bűnvádi igazságszolgáltatás körül működni hivatva van. Körülbelül magában foglalja mindazt, amit a közegészségtanban és törvényszéki orvostanban elkülönítve tanítanak. E tudomány a közegészségügy hatalmas fejlődése és a bűnvádi törvénykezés tökéletesedése, különösen annak uj irányai (antropologikus iskola) folytán mind nagyobb jelentőségre emelkedik. Egyaránt szükséges a közigazgatási és igazságszolgáltatási, valamint-orvosi szakban működőknek, miért is az illető föiskolákon ma már sok helyütt előadják.

Államosítás

többféle értelemben használtatik; így először Á. jelenti egy népnek az állami életre való szervezését vm. uralkodó v. külső hódító hatalom által; jelenti azután és ez a közönségesen vett értelem bizonyos intézményeknek, vállalatoknak, p. iskoláknak, vasutaknak, postának stb. állami tulajdonba, v. csak állami üzembe, kezelésbe és igazgatásba való átvételét. Sokat beszélünk ujabban a közigazgatás Á.-áról, mely alatt főleg a helyhatósági tisztviselőknek kormányi kinevezés által leendő alkalmazását értjük, mert szorosan véve a közigazgatás belső természete szerint választási rendszer mellett is állami funkció, és így annak Á.-a nem is lehetséges.

Nálunk nagy fontosságu volt a vasúthálózat nagy részének Á.-a, mely úgy közgazdasági, mint financiális eredményeinél fogva kielégítőnek mutatkozik. Az Á. megkezdésének kiinduló pontja a budapest-hatvan-salgótarján-ruttkai vonalnak állami kezelésben való megépítése volt. (A forgalomnak átadatott 1872 aug. 12.) 1. Az 1876. L. t: cikk alapján megvétetett a keleti vasút. (Nagyvárad-Kolozsvár-Brassó.) Az 1876. XXIV. t: cikk alapján a vasut folytatásaként megépült a brassóromán határszéli (predeáli) vonalrész. Az 1880-iki XXXVIII. t.-cikkel becikkelyeztetett a «Tiszavidéki vasút» megváltása. Ezután megépíttetett az 1881-ik évi XXIV. t.-cikk rendelkezése szerint a rákos-ujszászi vonal. Ezzel a keleti utirány teljesen az állam hatalmába került. 2.1878-ban állami kezelésbe vétetett a duna-drávai vasút (megvétetett 1884. évi XXX. t.-cikk alapján). Az 1880-ik évi XLIV. t: c. alapján megvétetett a zágrábkárolyvárosi vasút. Az 1881. XLVI. t.-c. alapján engedélyeztetett a budapest-pécsi vasút (megvétetett az 1890. VII. t.-cikk alapján). Végre az 1884. évi XXXIX. t.-cikkel becikkelyeztetett az alföldfiumei vonal megvétele és ezzel az összes fiumei utirányok kezelését az állami vasutak vették át. 3. Az 1880. évi XLII. és 1881. évi XLIV. t.-cikkel a budapest-zimonyi vasut megépítése rendeltetett el. Ezzel az állam a Szerbiával való közlekedés birtokába jutott. 4. 1882-ben a XLV. t.-cikkel véglegesíttetett a szab. osztrák államvaspálya-társasággal kötött «állam-szerződés», melynek következtében az állam a «vágvölgyi» vasutért cserébe a budapest-brucki vonalat kapta. 5. Az 1890. évi XXXI. t.-cikkel a kormány felhatalmazást nyert a m.-északkeleti vasút megváltására. (A szerződés az 1891. évi II. törv: cikkbe lett becikkelyezve.) E vasút valódi jelentőségre emelkedett a munkács-beszkidi vonalnak az 1884. évi VIII. t.-cikk alapján végrehajtott megépítésével. 6. Végre az 1891. évi XXXVIII. t.-cikkel becikkelyeztetett a volt szab. osztrák-magyar államvaspálya-társulat vonalainak megvétele. Ezzel a magyar államvasutak birtokába került a budapest-marcheggi és budapest-orsovai utirány is. Szóval a kassa oderbergi és a déli vasút kivételével a Budapesten összefutó összes fontosabb utirányok az állam tulajdonába jutottak. Az államvasutak növekedését a következő táblázat mutatja:

Év

Kilométer

Év

Kilométer

Év

Kilométer

1867

125

1876

1669

1885

4211

1868

125

1877

1679

1886

4211

1869

125

1878

1688

1887

4244

1870

354

1879

1951

1888

4244

1871

489

1880

2603

1889

4827

1872

603

1881

2623

1890

4828

1873

946

1882

2939

1891

-

1874

1065

1883

3034

   

1875

1065

1884

3761

   


Kezdőlap

˙