Állampapir

minden oly értékpapir, mely az állam tartozásáról van kiállítva, vagyis amelyen adósként az állam szerepel. Az államadósságok különböző nemeinek megfelelően az Á.-ok is különfélék; a tulajdonképi papirpénzt azonban nem szokás Á.-nak nevezni. Az A.-ok lehetnek nem kamatozók, p. a beváltható papirpénz de többnyire kamatozók v. nyereményre való kilátással összekötöttek (az u. n. nyeremény-kölcsönök). Az Á.-ok lehetnek névre és bemutatóra szólók; az utóbbi alak terjedőben van. Az Á.-ok nagyobb kelendőségének s a szegényebb néposztályokban való meghonosodásának előmozdítására célszerü azokat kisebb összegekben kiállítani; e mellett azonban helyes a nagytőkések céljaira nagyobb összegről szóló Á: okat is kibocsátani. Az á.-okra teljesítendő fizetések rendesen az adós állam valutájában történnek, de a külföldre szánt Á.-oknál, tehát szegényebb államok adósságainál általában célszerübb a külföldi valutára, tehát napjainkban p. aranyra szóló Á.-okat kibocsátani. Igy járt el hazánk is a hetvenes és nyolcvanas években. Az Á.-okra az állam által eszközölt fizetések helye (domicilium) rendesen az állam fővárosa, de külföldi kölcsönöknél célszerü, ha az állam a külföld fontosabb piacain is minden jutalékszámítás nélkül elfogad és teljesít fizetéseket az Á.-okra. Az Á.-ok rendesen bizonyos összegre mint tőkére szólnak, de járadékadósságoknál (l. Államadósság) szólhatnak a járadékra, mint kamatra is, olykép, hogy az Á. csak a hitelező jogát tanusítja, évenkint bizonyos összeget követelni az államtól. Ilyenkor az Á. úgy jelentkezik, mint kivonata az államadósságok könyvének (l. o.): extrait d'inscription au grand livre I Franciaországban L. még Értékpapirok.

Állampolgárság

vm. állam, politikai nemzet kötelékébe való tartozást jelenti. Honpolgárságnak, állami honosságnak is nevezik, megkülönböztetésül a tartományi és községi illetőségtől, honosságtól. Az állampolgárok összesége az állam jogi népessége, melyet a statisztika a tényleges népességtől, vagyis az állam területén tartózkodó személyek összeségétől megkülönböztetve vesz számba. Mindkettőtől különbözik az állam lakossága, vagyis lakhelyük szerint az államhoz tartozó személyek összesége. Ebben benfoglaltatnak az ideiglenesen távol tartózkodók is, de sem az állam területén átmenetileg levők, sem pedig az állandó künmaradási szándékkal eltávozott állampolgárok ahhoz nem tartoznak. Az állampolgári minőség kiváló jogi érdekü, jogi következményekkel járó állapot még ma is, midőn a művelt államok politikai, morális és gazdasági érdekekből, a jogkülönbség hátrányát az idegenekre jórészt megszüntették. A nemzetközi jog mutatja, hogy a jogügyletekre való képesség bizonyos körülmények között mint függ össze az Á.-gal, hogy különösen családi és örökjogi viszonyoknak elbirálása, birói illetősége tekintetében mennyire az Á. határozza meg az alkalmazandó, az érvényes jogot. Az állampolgári minőséggel jár az államok által az állam határain túl is nyujtott jog- és érdekvédelem melynek természete és terjedelme iránt főlég a konzulátusoknak közigazgatási és igazságszolgáltatási tételes joga nyujt tájékozást. A nemzetközi büntetőjogban is szerepel az állampolgári minőség; a bűnös üldözése tekintetében vallott egyik tan, az ú. n. tiszta Á.-i elmélet szerint, az. állam büntető joga és büntető hatalma mindenütt kiséri annak polgárát. E tan merev érvényesítése természetesen a büntető jogrend kivánalmait alig elégítené ki. A kiadatási szerződések leghívebben mutatják az állampolgári minőség büntetőjogi jelentőségét.

Mindenesetre sokkal fontosabbak az Á.-hoz kötött közjogi kötelezettségek és politikai jogok; igy a bizonyos tekintetben jogi kötelességgé emelt állampolgári hűség és engedelmesség, a katonáskodási vagy honvédelmi kötelesség, a választási aktiv és passziv jogok esküdtképesség, közhivatalra való képesség és igény. Ezeken kivül valóságos jogképen legtöbb állam csak saját honpolgárainak biztosítja az ú. n. alapjogokat aminők p. a gyülekezési, szabad költözködési és letelepedési, kérvényezési és panaszjogok stb. noha mindinkább türetnek eme szabadságok gyakorlatában a külföldi honosok is.. A dolog természete mutatja, hogy az állampolgári minőség csak egységes lehet, hogy egy személy csak egy állam kötelékéhez tartozhatik; az ellenkező a jog- és kötelesség összeütközéseknek egész sorát szüli; ennek dacára jog szerint előállhat a többes Á., mert az A. megszerzésének és elvesztésének módja nagyon eltérőleg van szabályozva az egyes államok által, s nincs kimondva, hogy az Á. megszerzésének előfeltétele, hogy az előbbi honpolgárság az illető állam joga szerint megszünt legyen. Hazánkban az Á.-ot kimerítőleg szabályozta az 1879. évi L. t.-cikk. Ennek alapelve, hogy a magyar honos ilyennek tekintendő mindaddig, mig e minőségét a törvény szerint el nem vesztette.

A magyar Á. egységes szt. István koronája egész térületén s általa egy a jogi magyar nemzet; megszerzik azt: a) leszármazás által a magyar állampolgár törvényes s a magyar állampolgárnő törvénytelen gyermekei; b) házasság által, az a nő, ki magyar állampolgárhoz megy nőül; c) a honosítottak, vagyis az államkötelékbe hatóságilag felvett egyének; ez vagy egyszerü okirattal, vagy ünnepélyes oklevéllel történhetik; amannak előfeltételei a rendelkezési, kereset és önfentartási képesség, 5 évi itt lakás és annak igazolása, hogy kifogástalan magaviseletü, öt év óta az adózók lajstromába fel van véve és belföldi község kötelékébe való felvétele a község által kilátásba helyeztetett. Az oklevél által való honosítás a régi ünnepélyes honossá fogadásnak mintegy folytatása, de becikkelyezése nem szükséges és nem ad nemességet; a király adja a minisztertanács ajánlatára azoknak, kik a hon körül rendkivüli érdemeket szereztek. Ezek az egyszerü honosítás előfeltételei közül az öt évi itt lakás és adózás kimutatására nem kötelezvék. Megszünik a magyar állampolgárság: 1. hatósági elbocsátás által; ez békeidőben meg nem tagadható annak, ki bűnvizsgálat v. büntető itélet hatálya alatt nem áll; önálló, illetőleg az elbocsátást gyámja beleegyezésével kéri; állami v. községi adóval hátralékban nincs és nem tartozik azok közé, kiknek elbocsátása tekintettel védkötelezettségükre, hadkötelezettségük közeli beálltára (17 éven felüllek), további megszorításokhoz van kötve 2. Hatósági határozattal megszüntethető azok Á.-a, kik idegen állam szolgálatába lépvén, azt a hazai hatóság felszólítására sem hagyják el 3. Hatósági határozat nélkül megszünik azok Á.-a: a) kik idegen. állampolgárhoz mennek nőül; de ezek visszanyerik azt abban az esetben, ha házasságuk annak eredeti érvénytelensége folytán biróilag feloldatik; b) azoknak a törvénytelen gyermekeknek, kiket külföldi, természetes apjuk hazája joga szerint törvényesít, ha ezáltal azok apjuk honpolgárságát ott megszerzik; c) kik megszakítás nélkül 10 évig távol vannak a magyar kormány v. közös miniszter megbízása nélkül.

A visszahonosítás, vagyis azok honosítása, kik már előbb voltak habár csak honosított magyar állampolgárok, meg van könnyítve az által, hogy a honosítás egyes előfeltételei nekik elengedvék; azoknak tömeges honosítására pedig, kik maguk v. elődeik magyar honpolgárok voltak, tekintet nélkül arra, hogy mikor vándoroltak ki, még további könnyítéseket tett lehetővé az 1886. évi IV. t.-c. Tudvalevő, hogy ezt a e törvényt a bukovinai csángó-magyarok tömeges visszatelepülésének előmozdítása érdekében alkották.

Állampolitika

elméletileg az a tudomány, mely azt tanítja, hogy az állam szervezését és igazgatását hogyan lehet legcélszerűbben gyakorolni; az állami jogtudománytól abban különbözik, hogy ez az államszervezettel és igazgatással gyakorlatilag, az Á. pedig elméletileg foglalkozik. V. ö. Kautz, «Politika». Bluntschli, «Politik als Wissenschaft». L. Politika.

Államregények

állambölcsészeti művek, melyekben az iró az államról táplált eszményét, nézeteit fejti ki, olyképen, hogy egy képzeletében élő államot, hol ideáljai érvényesítvék, mint valósággal létezettet v. fennállót rajzol. Ez az alakja az állambölcselettannak szélesebb körökre van számítva, mint az absztrakt fogalmaknál és fejtegetéseknél maradó szaktudomány, és midőn tanait az érdekes valóság leirásába önti, különösen a létező állami állapotokkal elégedetlenkedő alsóbb osztályoknál közvetlenebb hatásu. Az említett művek nem csekély mértékben járultak hozzá a szocialista irányok keletkezéséhez és terjesztéséhez.

Államrendészet

A közigazgatásnak kiválóképen fontos ága az államrendészet. Főcélja a közbiztonság és a jogállapot fentartása. Minthogy azonban a modern államok célja: «a polgárok jólétét is előmozdítani», az Á. erre is kiterjeszkedik és azért mondhatjuk, hogy az Á. feladata: a köz-, személy és vagyonbiztonságot megóvni, a békét és közrendet fentartani, a büntetőtörvények, a rendeletek és szabályrendeletek megszegését, a véletlenségből v. bármily természetű mulasztásból eredhető veszélyeket és károkat lehetőleg megakadályozni, a megzavart rendet és békét helyreállítani, az ezek ellen vétőket kipuhatolni s megfenyítés végett az illetékes biróságnak v. hatóságnak feljelenteni, illetőleg átadni, s általában mindazokat az egyesek erejével el nem hárítható külső akadályokat megszüntetni, melyeket akár az ember, akár a természet szertelen erői az államcélok megvalósítása és a polgárok jóléte elé gördítenek. Ezt a feladatát az Á. külön hatóságai és közegei által teljesíti. Az a körülmény, hogy a hatóságok kettős főirányban működnek, t. f. a közérdeket és a magánérdeket gondozzák, szükségessé teszi, hogy az A. kiválóan a közérdeket érintő rendészettel foglalkozzék a magánérdeket érintő működési kört pedig a helyi rendőrségre bizza. Tisztán Á.-i ügyek a következők:

Az állam épsége ellen való merénylők kipuhatolása, összeesküvések megelőzése, kémek által történő terepfölvételek megakadályozása, lázító sajtótermékek tovaterjesztésének meggátlása, egyesületek, gyülekezések, népmozgalmak ellenőrzése és megfigyelése, karhatalom alkalmazása, utlevélügy, fegyverek, lőpor, robbanó szerek tiltott vagy közveszélyü használata ellen óvóintézkedések megtétele, kivándorlás, névváltoztatás, közerkölcsösség stb. Eme kiváló közigazgatási ággal a külföldi irodalom bőven és kimerítően foglalkozik. Magyarországban egyáltalában nem jelentek meg önálló munkák, melyek a rendészetet tárgyazzák. Közigazgatásunk ú. n. államosítása eszmecserét fog előidézni, mely ú gy politikai mint államjogi irodalmunknak (melyhez a rendészet is tartozik) termékenységét elő fogja mozdítani. Az államrendészeti ügyek jelenleg a belügyminisztériumban vannak összpontosítva. (L. még Államrendőrség és Rendőrség alatt.)

Államrendőrség

A helyi rendőrséget városokban a rendőrkapitányságok, megyékben a szolgabirói hivatalok gyakorolják. Jelenleg csak Budapesten van államrendőrség, melyet az 1881. évi XXI. t: c. alapján «fővárosi rendőrség» elnevezés alatt egységes szervezettel állítottak fel és melyet saját közegei által az állam kezel. Működési köre az 1872. évi XXXVI. t: c. alapján megalakult főváros összes belső és külső területére (Buda és Pest sz. kir. fővárosok, Ó-Buda mezőváros és a Margitsziget Budapest főváros név alatt) és az 1889. évi XLVI. t: c. alapján 1890. évi január hó 1-től fogva a Pest-Pilis-Solt-Kis-Kunvármegyébe kebelezett Uj-Pest és Rákos-Palota községek összes belső és külső területére kiterjed. A fővárosi rendőrség közvetetlenül a belügyminiszter alatt áll A fővárosi rendőri működés jogalapját képezik: a törvény, az egyes minisztériumok által kiadott rendeletek, a fővárosi törvényhatóságnak és Uj-Pest és Rákos-Palota területére nézve a Pest-Pilis-Solt-Kiskunvármegyének és az említett községnek a belügyminiszter által jóváhagyott és általa a rendőrségnek kiadott szabályrendeletei.

Különös feladatai közé tartoznak: a szabad közlekedés biztosítása utcákon, tereken, a Dunán bármely okból eredett közlekedési akadálynak rögtönös elhárítása; a közlekedés eszközeit és közegeit illetőleg mindazok iránt intézkedni, mik közlekedés közben a rend, személy és vagyonbiztosság, kényelem s általában a nagy közönség jogos igényeinek biztosítására v. zsarolások és bántalmazások gyors és sikeres megakadályozására megkivántatnak; nyilvános színi előadásokra vonatkozó engedélyek adása (a magyar nemzeti szinház és dalszinház kivételével) és a rendőri felügyelet gyakorlása (a nemzeti és operaszinházban is), a közerkölcsiség és szemérem érdekeinek megóvása céljából; mindennemü nyilvános előadások, mutatványok táncvigalmak, fáklyás és egyéb menetek engedélyezése; a béke és közrend fentartása, esetleg helyreállítása; rendeletek kiadása; a kihágásokról szóló törvényben felsorolt és a közigazgatási hatósághoz utalt kihágásokban való biráskodás; büntettek és vétségek esetében az előnyomozás teljesítése, a tettesek és alaposan gyanusítottak elfogatása, letartóztatás, házkutatás és lefoglalás foganatosítása. A rendőrség kényszereszközöket, végső szükség esetében fegyverét is használhatja, szükség esetében a sorkatonaság v. honvédség közreműködését is igénybe veheti. A fővárosi rendőrség élén a főkapitány áll, a tiszti személyzet: főkapitányhelyettes, rendőrtanácsosok, kerületi kapitányok, bejelentési hivatal főnöke, főkapitányi titkár, rendőri orvosok, fogalmazók, gyakornokok irnokok kezelési közegek. A rendészet különböző feladatainak megfelelőleg szervezett gyalog- és lovasrendőrök felett rendelkezik. A fővárosi rendőrség polgári intézmény, melynek őrségi személyzete azonban belszervezetében szigoru katonai fegyelmi szabályok alatt áll. A rendőrség egyenruhát visel.

Állam-számviteltan

az az ismeretág, mely az állam pénzbeli s egyéb követeléseinek, tartozásainak nyilvántartási és könyvelési módját tudományosan tárgy alja. V. ö. Bochkor Kár., «A magyar államszámvitel rendszere.» Weninger V., «Politikai számtan». L. Számviteltan.

Államszerződés

Két v. több önálló állam között létrejött nemzetközi egyezmény. Jogérvénye az emberiség jogérzetén alapszik, s a nemzetközi forgalomnak nélkülözhetetlen feltétele. Tárgyukra nézve az A.-ek annyifélék, ahányfélék a jogviszonyok, amelyekben államok államokkal létezhetnek. A szerződés érvényéhez a szerződő államok részéről képviselőknek adott meghatalmazás, s külön kikötés esetében az utólagos jóváhagyás (ratificatio) szükséges. A szerződés megkötésénél a meghatalmazási okmányoknak kölcsönös kicserélése van szokásban. A szerződéskötési jog gyakorlatának alkotmányos megszorításai természetesen a nemzetközi forgalomban is tekintetbe veendők. Hazai alkotmányunk szerint az Á. érvényéhez az országgyülés által történt elfogadása s az ország törvényei közé való beiktatása szükséges. Magyarország alkotmányának helyreállítása óta a következő államszerződéseket kötötte:

I. Általános nemzetközi szerződések: 1. Berlini szerződés 1879, 18; 2. Egyiptom pénzügyeinek rendezésére vonatkozó nemzetközi szerződés, 1886, 33: 3. Kábelek védelme, 1888, 10, 11, és 12; 4. A Kongóvidékre vonatkozó nemzetközi szerződés, 1886, 14; 5. Madridi egyezmény, 1882: 19; 6. Postaegyleti nk. szerz., 1875, 8, 1879, 14 és pótsz. 1886, 12; 7. Postai megbizásokra vonatkozó 1886 13; 8. Suez-csatorna, 1889, 20, 9. Távirdai, 1875, 56. - II. Barátságos, kereskedelmi s hajózási szerződések: 1. Argentina köztársaság, 1871, 48; 2. Chile, 1871: 50; 3. Hawaii szigetek 1870, 32; 4. Peru, 1871, 49; 5. Uruguay, 1871, 47. - III. Kereskedelmi és hajózási szerződések: 1. Dánia, 1887, 36; 2. Guatemala, 1871: 27; 3. Olaszország, 1877, 13, 27; 1878, 18; 1888, 15; 1891 5,4. Portugália, 1872, 30,5 Spanyolország 1871, 44; 1881: 16 és 1888: 30; 6. Svéd-Norvégia, 1874, 12; 7. Zanzibar, 1889, 3. - IV. Kereskedelmi és vámszerződések: 1. Franciaország 1886, 47; 1877, 27; 1878, 18; 1882, 38; 1883, 38 1884, 6: 1887, 41; 2. Német vámegylet, 1869: 7; 1877, 27; 1878, 18 és 36; 3. Olaszország, 1879, 1: 4. ide tartozik az osztrák-magyar monarchia másik államával kötött vám- és kereskedelmi szövetség is. - V. Kereskedelmi szerződések: 1. Anglia, 1876 49; 1877, 28,2. Khina, 1871, 35; 3. Egyiptom, 1890, 41; 4. Görögország, 1887 37; 5. Japán, 1871: 29; 6, Törökország 1890 27; 7 Német birodalom, 1879, 58; 1880, 28; 1881 57 1888, 5 8. Olaszország 1887, 41 9. Románia, 1876, 19; 10. Svájc, 1869 10 és 188, 37: 11. Siami királyság, 1871, 28 12 Szerbia, 1882, 30 - VI. Hajózási szerződések: 1. Anglia, 1869, 8,2. Franciaország, 1879 3; 1885, 26; 3. Szerbia, 1882, 31 - VIl. Vámszerződések: 1. Anglia, 1870, 3; 2. Franciaország, 1879, 4,3. Szászország, 1871, 17; 4. Olaszország, 1888, 15. - VIII. Vám- s kereskedelmi szerződések: Lichtenstein, 1876, 37 és 48; 1889 19. - IX Árumustrák vámmentességről: Németalföld, 1889 37 - X. Kereskedelmi utazók: 1. Belgium, 1887, 38. - XI. Konzulsági szerződések: 1. Észak-Amerika, 1871, 36, 2. Franciaország, 1879, 3 Olaszország, 1875, 13; 4. Portugália, 1874, 32; 5.: Szerbia, 1882, 35. - XII. Postaszerződések: 1. Dunai fejedelemségek 1869 14; 2. Görögország, 1879, 29; 3. Montenegro 1873, 19, 4. Némethon, 1873, 1; 5. Oroszország, 1874 13; 6,. Svájc 1869 11; 7. Szerbia, 1869, 13. - XIII. Kártérítési szerződések: Chile, 1887: 21. - XIV. Szegényjog: 1. Belgium, 1881, 5, 2. Franciaország, 1880, 14; 3 Luxemburg, 1889 36. 4 Némethon, 1887: 10; 5. Olaszország. 1883, 39 6. Svájc, 1884, 36. - XV. Inséges tengerészek segélyezése: 1. Anglia, 1881, 56, 2. Olaszország, 1889, 24; 3. Spanyolhon 1889 25; 4. Némethon, 1890, 24. - XVI. Szerzői jog: 1. Ausztria, 1887, 9 2. Franciaország, 1879. 3, 3. Olaszország, 1891, 3. - XVII. Védjegyoltalom.: 1. Belgium 1880 22 2. Brazilia 1887 39; 3, Dánia, 1888, 16; 4. Észak-Amerika, 1872. 14; 5. Némethon. 1875,;57; 6. Németalföld, 1887, 40; 7. Oroszország 1875 11, 8. Svájc, 1886 9; 9. Svéd-Norvégia, 1890, 16. --XVIII. Szesszel való kereskedés: siámi királyság, 1886 10. - XlX. Távirdai egyezmény: Némethon, 1872, 15. - XX. Állategészségügy: 1. Olaszország, 1888, 15; 2. Svájc, 1883, 42. -- XXI. Vasuti egyezmény: 1. Románia 1874, 27 1579, 13; 1891. 40: 2. Szerbia, 1880: 35 - XXII. Határszabályozás: Románia, 1888 14. - XXIII. Letelepedési szerződés: svájc, 1875 50. - XXlV. Állampolgárság: Észak-Amerika, 1871. 43. - XXV. Tengerészszökevények kiadása: Görögország, 1875, 12. - XXVI. Örökségek szab. szerződés: Franciaország, 1379, 3., - XXVII. Kikészítési forgalom szabályozása: Német vámterület, 1880, 29; 1881, 68. - XXVIII. Közokiratok hitelesítése: Némethon, 1880 36 -XXIX. Polgári ügyekben jogsegély: Szerbia, 1882, 33, - XXX. Hagyatéki és gyámi ügyek: Szerbia, 1882, 33 XXXI. Kiadatási szerződések: l. Kiadatás.

Államsziget

(Staten Island), a Tűzföld keleti szigete, meredek, öblöktől mélyen bevagdalt partokkal, csaknem az egész évben hó borítja. 1616-ban Schouten nevezte el.

Államszocializmus

oly társadalmi, illetőleg közgazdasági politika, melynek célja az alsóbb osztályok, nevezetesen pedig a munkásosztály helyzetének javítása. Az Á. tehát az állam erélyes beavatkozását jelenti a gazdasági életbe avégből, hogy a gyengébb osztályok érdekei megóvassanak; de nem jelenti a szoros értelemben vett szocializmus (l. o.) megvalósítását az állam által. Az Á. mai alakjában a Német birodalomból indult ki, hol a hetvenes évek fenyegető eseményei arra birták a kormányt, hogy a szociáldemokrácia (l. o.) hódításait ellensulyozni igyekezzék az államnak a munkások érdekében kifejtendő reformakciója által. Ezt az irányt jelezte az 1881. évi nov. 17-ki hires császári üzenet s ez irány öltött testet a munkásbiztosítás (l. o.) behozatala, a munkásvédelem (l. o.) továbbfejlesztése, a nemzetközi munkásvédelem eszméjének II. Vilmos császár által történt felkarolása s egyéb a munkások javát célzó rendszabályok megalkotása által. Az Á. tudományos megítélése attól a felfogástol függ, melyet a közgazdaságtan az állam és a gazdasági élet közt létező viszonyról vall; a jelenleg uralkodó áramlat, kétségtelenül a német ú. n. katedraszocialisták befolyása által is vezettetve, kedvez az államszocializmus eszméjének. A gyakorlatban az Á. ma már nem szorítkozik egy országra, hanem kisebb-nagyobb mérvben minden előrehaladottabb államban látunk oly törvényhozási intézkedéseket, melyek az Á. keretébe foglalhatók. E keret egyébiránt szerfelett tág s az elméleti és gyakorlati képviselői egymástól nagyon eltérnek a határ tekintetében, meddig az államnak mennie kell, illetőleg szabad. (L. még a Munkáskérdést.)


Kezdőlap

˙

errno: 2|errstr: unlink(../store/session/1befdd7a08_652120624.session): No such file or directory|errfile: /var/www/mek2/oszkfw/OSZKfw/Session.php|errline: 255|