Állandó súlyviszonyok törvénye

A kémiának fontos alaptételei, amely szerint ugyanazon vegyületben az alkotó-ércek súlyviszonya szigorúan ugyanaz.

Állandó ünnepek

a keresztény felekezetek azon ünnepei, melyek minden évben, a hónapnak ugyanazon napjaira esnek. A katolikus egyházban ilyenek: Vizkereszt (jan. 6.), Gyertyaszentelő Boldogasszony (febr. 2.), Gyümölcsoltó Boldogasszony (márc. 25.), Péter és Pál (jun. 29.), Nagy-Boldogasszony (aug. 15.), Kisasszony napja (szept. 8.). Mindenszentek (nov. 1.) és Karácsony ünnepe (dec. 25 és 26.). Csekély eltéréssel ezek az Á.-i a görög v. keleti egyháznak, természetesen azonban a juliáni kalendáriom illető napjait véve. A protestánsok Á. -e a reformáció emlékünnepe.

Állandó választmány

A vármegyei törvényhatóság szervezetéhez tartozó közigazgatási kollégium. Elnöke a főispán, ennek akadályoztatása esetén az alispán; tagjait a megyei közgyülés általa megállapított számban választja saját tagjai sorából öt évre. A megyei kültisztviselők és a községi előljáróságok tagjai nem választhatók az állandó választmányba. Alelnökeit a választmány maga választja; a megyei tisztviselők ilyenekül nem választhatók. Főfeladata a törvényben meghatározott és az azonfelül a közgyülés által esetenkint vagy szabályrendeletileg hozzáutasított ügyeknek a közgyülési tárgyalásra való előkészítése, azok elintézése iránt való véleménnyílvánítás, indítvány, javaslattétel. Állása analog a törvényhatósági város tanácsáéval, csakhogy ennek széleskörű önálló határozati, érdemleges elintézési hatósága is van. (1886. évi XXI. t: c.)

Állani

(ném. feiern) mondják a folyamhajósok, mídőn a beállott nagy áradás, erős szél vagy sűrü köd miatt az utazást nem folytathatják.

Allanit

az epidóthoz sok tekintetben hasonló és rokon ásvány. Színe sötétszürke, barna vagy zöldes fekete, viaszfényü. Noha különböző termőhelyekről elemezték, összetételét pontosan megállapitani ez ideig nem sikerült, mert az elnevezési eredmények eltérők. Sokan cerium-epidót-nak tekintik. Rokonsága az epidóttal félreismerhetetlen. Finnországban (Helsingfors közelében) találtak olyan epidót-kristályokat, melyeknek magva allanit volt. A kovasavon, timföldön és mészoxidon kívül a következő ritka anyagokat találtak benne változó mennyiségben: cerium-oxiduit, ceriumoxidot, ysserföldet, lanthánoxidot és didimoxidot; továbbá vas-oxidot és oxidult, mangánoxidult és magnézium-oxídot, úgyszintén vizet. Megnehezíti pontos tanulmányozását könnyü elváltozása, továbbá, hogy optikai viselkedésben majd kettős, majd pedig egyszerüen fénytörőnek mutatkozik. Az epidóthoz hasonló kristályai egyhajlásuak. A kristályok többnyire igen egyenesek; amiért is Berzelius 1815-ben a Fimboból (Svédország) való példányok tanulmányozásakor ezt az ásványt orrit-nak is nevezte. A forrasztócső előtt való viselkedése is különböző; majd igen könnyen olvad, majd nagyon nehezen, sőt Fahlun mellettről (Kararfvet) ismernek olyat is, mely a forrasztócső előtt nemcsak megolvad, de el is ég; Berzelius pirortit-ja szénnel és bitumenes anyagokkal van keverve. Az A. Allan skót mineralogus tiszteletére van elnevezve (Thomson 1810). Giseke találta Grönlandban, de azt a hajót, mellyel ásványait Kopenhágába szállította, baleset érte, az ásványok Skótországba kerültek, ahol Allan váltotta őket magához. A ditróitban (Ditró, Tászok pataka) Koch kis diónagyságú darabját találta.

Allan telegráfja

l. Telegráf.

Allantiázis

(botulismus) kolbászmérgezés, mely leginkább májas és véres hurka, kolbász evése után, rothadási alkaloidok, nevezetesen ptomatoatropin, ptomatomuskarin és mydalein hatása következtében jő létre, és a hurkán kivül (melynek mérgező hatása abból magyarázható, hogy nagyon erősen van tömve és oly vastag, hogy egész átmérőjében nem füstölhető át kellőleg) még romlott sonka, hal, vagy cornet beef evése után is fölléphet. Oroszországban a nagy bőjt idején a romlott hal evése idézett elő hasonló mérgezéseket. Leggyakoribb azonban az A. Württembergben, hol 1800-1850-ig 400 mérgezés fordult elő 150 halálos esettel: leginkább a téli és tavaszi hónapokban, s különösen áprilisban fordul elő. Már megbüdösödött kolbászban nem találhatók fel a mondott mérgek, melyek iránt különösen az öregek s elgyöngült emberek érzékenyek. Savanyu élelmi szerek együttes evése fokozni látszik az A.-t talán azért, mert ilyenkor a mondott bázisokból jól oldható sók képződnek. A mérgezés már félóra mulva jelentkezhetik az evés után, de rendesen csak 1224 óra mulva, s esetleg már 3/4 óra alatt gyógyulással végződhetik, a halál ellenben rendesen csak 1-2 hét mulva következik be. Törvényszéki orvosi tekintetben az A. rendkívül fontos, mert a mérgezés szimptomái fölötte hasonlók az atropinmérgezéséhez (1. Belladonna), s így arra lehetne gondolni, hogy bűnös szándéku nadragulyamérgezés esete forog fenn. Legfölebb annyi a különbség, hogy az A.-nál gyakran kancsalitás, a felső szemhéj és a lágy szájpadlás bénasága is észlelhető. A mérgezés orvosi kezelése hánytatók, hashajtók (különösen kalomel) és pilokarpin adásában áll.

Allantoidea

(állat), a csúszómászók; madarak és emlősállatok, a melyeknél a fejlődés amnion- és allantoisz-szel megy végbe.

Allantoin

Szénvegyület, képlete C4H6N4O2. A szopós borju vizeletében, különösen pedig a tehenek magzatvizében (az allantoisz folyadékban) fordul elő, s ezekből elő is állítható. Mesterséges uton a hippursav oxidációja útján képződik. Szintelen hasábokban kristályosodik, vizben és borszszeszben könnyen oldható; kémhatása közömbös.

Allantoisz

(görög; húgyburok, húgytömlő), a magzatburkok legkésőbb fejlődő borítéka; akkor képződik, mikor már az embrió testformái kivehetők és egyes első szervei (ősi szervei) már ki vannak képződve. Eleinte az embrió hasfaltatának alsó részén kinyuló véredény dúshólyag ez, amely a vesék váladékát veszi fel s e mellett dús véredényzeténél fogva az embrió gázcseréjére lélegzésére) is gyakorol befolyást. Később azután az emlős embrióban a méh nyálkahártyájával lép szoros egybeköttetésbe. Ez az embrió hasűregéből nő ki mint nyeles hólyag, s a pete belső felületéig nyomul elö, s itt véredénydús külső rétegével az egész felületen elterül, s ekként az amnion-hüvelybe (l. amniont) bezárt embriót tökéletesen beburkolja. Az embrionális élet vége felé a madaraknál és pikkelyes hüllőknél azonban vagy egészen visszafejlődig, vagy csakis kis része marad vissza; míg az emlősöknél a peteburok egyes boholyszerü emelkedései közé benyomul, s ezzel együtt az ugynevezett choriont képezi. A chorion bolyhai által képzett szikek (kotiledon-ok) aztán többé-kevésbbé egybekötődnek a méhlepénnyel (placenta, l. o), amely a méh nyálkahártyájából képződött s így az anyaméh faltatának vértartói és a magzat testének vérerei közt a gáz- és nedvcsere ú. n. endosmosis (l. e.) útján történvén, az embrió túlnyomólag venózus vére arteriózus vérré változik. A még lélekzeni nem tudó embrió vére így mégis élenyessé válik s ekként a méhlepény működése az embrió tüdejének a működését pótolja. Az A. hólyagnyelének az a része, amely a hasürben annak záródására bent visszamarad, az embrióban húgyhólyaggá leszen s a köldök felé menő vége húgyvezetővé (Urachus), ez utóbbi végleges kifejlődéskor, mikor már az egészen kifejlődött vese kivezetői a megképződött hólyagba nyitnak, kötőszöveti szalaggá válik; míg a kivül a hasfalon levőrészlete a köldökzsinór (l. Köldök) egy részévé válik s ekként a szülés után vész el. Az A. üre embernél igen kicsiny, míg a legtöbb emlősnél nagy s telve van zavaros folyadékkal.


Kezdőlap

˙