Ancus Marcius

a régi Róma negyedik királya, uralkodott Kr. e. 640-616. Mint Numa, aki a monda szerint anyai ágon nagyapja volt, Ancus Marcius is első sorban a római nép vallásosságának és békés foglalkozásának emelésére fordította figyelmét. A kereskedelem érdekében a Tiberis torkolatánál Ostiát alapította, a Janiculumon erődöt építtetett s azt a várossal fahid által kötötte össze. Midőn a latinok megtámadták, több városukat elfoglalta s a lakosokat Rómában, az Aventinus-dombon telepítette le. Ezzel a plebs képződésének alapját vetette meg. Halála után két kiskorú fiát gyámjuk, Tarquinius Priscus játszotta ki az uralom öröklésében.

Ancyra

l. Angora.

Ancyranum monumentum

(lat.), igy nevezik azt a legnagyobb részében fenmaradt márványtáblát, mely Ancyrában (ma Angora, KisÁzsiában) Augustus templomának romjaiból került elő. A felirat rajta latin és görög szövegü; Busbecq Augier követ fedezte fel 1554-ben. Az első megbizható másolatot Perrot G. utazónak köszönjük. A feliratot kiadták ujabban Mommsen Tiv. (1865, és ujabban a Corp. Inscr. III. pótfüzetében és külön lenyomatban 1883) és Bergk Tiv. (1873). A felirat céljáról és jelentőségére nézve a vélemények elágazók. Mommsen és Hirschfeldt szerint: beszámoló. V. ö. Mommsen ujabb nyilatkozatát: a Der Rechenschaftsbericht des Augustus» (Sybels Histor. Zeitschrift, 57. köt. 1887); Egger, Boissier és Vinet szerint politikai végrendelet; Nissen, Bormann és Schmidt J. «elogium sepulcrale»-nak tartják; Allmer A. szerint «Les gestes du dieu Auguste» (Vienna 1889); «apologia postuma»; Plew (Quellenuntersuchungen zur Geschichte des Kais. Hadrianus, 1890., a függelékben) tagadja a felirat irányzatos tendenciáját. V. még össze: Gardthausen, Augustus und seine Zeit, I. Lipcse, 1892.

Anczyc

(ejtsd: ancsic) Ulászló, lengyel iró, szül. Vilnában 1829-ben, leginkább Krakkóban élt, hol 1883-ban halt meg. Kiválóbb művei: A paraszt arisztokraták; A tutajosok; Tirteusz; A paraszt emigráció; továbbá számos ifjusági irat.

Anda

Juss. (növ.), l. Joannesia Vell.

Anda

Róza, gr. Bethlen Jánosné szül. Wimpffen Beatrix bárónő irói álneve; A. a negyvenes évek elején irt költői és prózai munkákat a szépirodalmi lapokba, főleg a Honderü-be. Megh. 1844-ben.

Andacs

falu Nyitramegyének nyitrai jár.-ban, (1891) 112 tótajku lakossal; egyike Magyarország legrégibb helységeinek.

Andalgó

a «lassu magyar» tánc első részének elnevezése mely alatt a párok mintegy sétálva jártak fel s alá. Bővebbet l. Magyar táncok.

Andaluzia

1. Spanyolország legdélibb capitaniája. 8 tartományból áll: Sevilla, Huelva, Cadix, Cordoba, Jaen, Granada, Malaga és Almeria 87,570.67 km2 területtel s (1887) 3.429,813 lakossal. É-on Uj-Castiliával és Estremadurával, K-en Murciával, Ny-on Portugáliával, D-en a Földközi-tengerrel határos. Alsó-A. (Andalusia baja), a baeti mélysík, a Guadalquivir mindkét oldalán folyton keskenyülve felnyulik Cordobán felül el Carpióig s mintegy 13,770 km2 területü Felső-A.-t (Andalusia alta) teljesen elborítja a granadai hegyrendszer. Ennek középpontja a Sierra Nevada, Európa legdélibb hóval borított hegysége. Vizben nincs hiány. Főfolyó a Guadalquivir. Az éghajlat délen afrikai jellegü, főleg a Földközi-tenger partján, hol a Solano a nyár melegét néha elviselhetetlenné teszi. Az Atlanti-oceán partjain hűvösebb szelek járnak. A leghidegebb hónap középhőmérséklete 15° C., a legmelegebbé 30° C. A capitania egyes részei termékenyek, úgy hogy a buza 40, a kukorica 90, sőt 100 magot is terem; az olaj- és narancsfák nagy magasságra nőnek. Cukornád, füge, batáta és datolyapálma szabadon tenyészik; fanemü aloék és kaktuszfélék átjárhatatlan bozótokat képeznek. Bor, olaj és gyümölcs bőven van. Jeniltől Ny-ra azonban, ahol a természeti és mesterséges öntözés is gyenge, a művelés nem oly virágzó; sőt a tengerparton még pusztább és egyhangubb vidékei is vannak, igy a Guadalquivir és Tinto torkolata közt, a Los Arenas Gordas futóhomokkal van fedve. Általában azonban A. Spanyolország legtermékenyebb területeihez tartozik.

Európa egy országában sincs meg a dús termékenység és kopár pusztaság oly változatossága, mint A. hegységeiben. épp ily változatos a növényzet. Az A.- i mének híresek, főleg a cordobaiak; Sevilla és Cordoba a legjobb vadbikákat szállítják a bikaviadalokra. Az andaluziaiak arab szókkal kevert spanyol nyelven beszélnek; vendégszeretet, vidámság s könnyelmüség, értelmi tehetség, ügyesség és élénk képzelet által tünnek ki. A nők különös, természetes bájjal és jó ésszel vannak megáldva. Mindkét nem általában középmagasságu, szép termetü, sötét arcszínü; szemük fekete, hajzaták fénylő sötét, orruk hajlott, arcuk félig keleti metszésü, mi főleg a nőknél vehető észre. A. története is igen érdekes. Őskori lakói turdetánok voltak s az ország neve Baetis (Guadalquivir) folyóról Baetica volt. A gazdag ezüstbányákat már a feniciaiak keresték föl, s itt gyarmatokat alapítottak. Később, 237 után a karthágóiak, 206 után pedig a rómaiak kezébe került. A Kr. u. V. század elején az alanok és vandalok nyomultak ide s Vandalitia nevet adtak az országnak. Őket 412-ben a keleti gótok váltották föl, kik 711-ben a xeres de la fronterai ütközet után az araboknak hajoltak meg. Midőn 755-ben a spanyolországi arabok az ázsiaiaktól elszakadtak, Cordoba a kalifák egy uj dinasztiájának vált székhelyévé. Hosszu harcok után a XV. században a mórokat végleg kiüzték innen is.

Andalúziai ló

Spanyolország leghiresebb lófaja, melyet a mult századokban a nápolyi lóval a legkitünőbb és legtanulékonyabb iskolalónak tartottak, s ezért a legtöbb európai lófajta javítására használtak. E század kezdetétől fogva az ujabb időkig azonban folyton hanyatlott. Feje nehéz és a kosorrhoz hajlik, szép hattyunyaka sűrü, de puha sörénnyel van ellátva, törzse elég jól alkotott, de a végtagjai nem kifogástalanok s mellső lábait magasra emeli, miért is az azelőtt annyira kedveit spanyol járást könnyen tanulja meg. Vérrokona a lippizai és kladrubi ló Ausztriában.


Kezdőlap

˙