Andaluziai tyúk

(Gallus domesticus andalusianus). A spanyol tyúkkal rokon fajta, melytől főleg abban különbözik, hogy míg amannak arca fehér, az utóbbié sötét karmazsinvörös. Négy változata ismeretes. 1. A fekete A. v. Minorca tyúk, ez valamennyi között a legsúlyosabb (a kakas súlya 3-41/2 kg.), s edzett állat, mely gazdaságilag is igen értékes. Évente 200 tojást is tojik, amelyek igen nagyok, súlyuk 60-85 g. között váltakozik. 2. A fehér A., mely az előbbitől csak fehér tollazatával különbözik. 3. A kék A. az előbbieknél kisebb, alapszine fénylő palakék. 4. A kakuktollu A., nagysága az előbbiével egyez meg, szine kékes szürke, sötét keresztsávokkal.

Andaluzit

szilikát ásvány: rendesen gránitban, gnájszban vagy csillámpalában fordul elő bennőtt nagy rombos oszlopos kristályokban, melyeket többnyire fehér csillám (muszkovit) borít. Anyaga kovasavas aluminium (Al2SiO5); színe szürkés, zöldespirosas, néha kékes; tökéletes ép, áttetsző kristályok ritkák. Braziliából (Minas Geraes) ismeretesek átlátszók is, melyeken a többszinüség (pleokroizmus) szépen látszik; olajzöld, olajsárga és jácintpiros a vezérszin. Néha ugyanazt tapasztalhatni a kristályos palában található apró A. kristályokon. Optikai érdekessége még az is, hogy bizonyos irányban szemünkhöz tartva, ha azon keresztül az ég felé tekintünk, sajátságos barnavörös bajuszforma foltot látunk, mely ugyancsak a pleokroizmussal kapcsolatos jelenség. K. 7-7.5; fs. 3,1-3.7. Két irányban meglehetősen hasad. Ismeretesebb termőhelyei: Spanyolországban Andaluzia (Almeria), Tirol (Lisenz), Bajorország (Zwiesel, Wunsiedel, Hof), Szászország (Munzig, Penig, Bräunsdorf). Legszebbek a braziliaiak, honnan kavicsok alakjában hozzák és drágakőnek is megmunkálják. Régebben csak elvétve hozták, ujabban azonban érdekes pleokroizmusuk miatt kezdik felkarolni. Az andaluzithoz tartozik a chiasztolit; nem egyéb mint agyagpalában termő olyan andaluzit, melynek hosszu kristályain keresztül húzódó többnyire négyágu csatornáit az anyakőzet, az agyagpala úgy tölti ki, hogy a keresztbe metszett lapokon kereszthez hasonló formákat láthatni (l. az ábrát). A név is erre vonatkozik (chiasztosz gör. = keresztezett, lithosz = kő). A chiasztolítot tartalmazó agyagpalának chiasztolítpala a neve. Chiasztolítok leginkább Spanyolországban, a Pirenéekben találhatók, néha 5 cm. vastagok és lábnyi hosszuságuak. Egyéb termőhelyei: Szászország (Strehla), Fichtelhegység (Gefrees), Franciaország (Bretagne), Észak-Amerika. A spanyolországi (San Jago di Compostella) chiasztolítot régente lapis crucifer-nek is nevezték, már a XVI. században ismerték és amuletképpen viselték. Ma is a Pirenéekben megmunkálják és a spanyolok speciális drágakövének mondhatni. Az A. név Delamétherie-től, a chiasztolít Karstentől való (1800), Werner Hohlspath-nak nevezte.

Andaman

l. Minkopi.

Andamánok

szigetcsoport a Bengál-öbölben, az É. sz. 10° 13'-e és 13° 45'-e és a K. h. 92° 15'-e és 93° 15 -e közt 6497 km2 területtel. D-en egy keskeny csatorna választja el őket a Nikobároktól, melyekkel együtt geologiailag a Szumatra-szigeteken átvonuló Bariszan hegység folytatását képezik. A csoportot 4 nagyobb és vagy 50 kis sziget képezi. Amazok közül az északi (7513 km2), a Közép (1961 km2) és a Déli (1392 km2) a Nagy-Andamanok csoportját képezi, melyeket a Duncan út választ el a Kis-Andamánoktól (954 km2). Az őslakók számát 2-70,000-re becsülik; az indiai kormány által ideszállított fegyenceké pedig (1891) 12,549. Az egész keleti part hosszán hegység vonul végig, mely az északi végén 880 m. magas; a Ny-i parttól 30-45 km.-nyire nyulnak el a hajózásra veszélyes korallzátonyok. A keleti partokon tágas és biztos kikötők vannak. A növényzet olyan, mint Hátsó-Indiában. A mocsarak miatt az éghajlat egészségtelen. Az állatvilág rokon a szomszéd szárazföldivel. V. ö. Cadell T., The Andamans and Andamanese. (Scottish geogr. Mag, 1889. V. köt 57. lap.) Aussterben der Andamanen-Bewohner. (Globus 1892.)

Andamento

(ol.), zenei műszó, s így nevezik fugában a téma egyes keresztülvitelei (l. Fuga) közt előforduló szabad közjátékokat, melyek rendesen a téma és ellenpont motivumaiból vannak alkotva.

Andante

(ol.), zenei műszó, a mérsékelt gyorsasági időmérték meghatározására szolgál. Az A. körülbelül a célnélküli sétálást jelenti, a zenében a nem éppen lassu, de nem is gyors időmértéket jelzi. Piu A. nem azt jelenti, hogy lassabban, hanem inkább gyorsabban, mint Andante. Azonkívül A. alatt oly zenei tételeket is értünk, melyek A. időmértékben vannak irva, - hasonlóan mint az Adagio- és Allegro-tételek.

Andantino

(ol.), zenei műszó, a mérsékelten lassú zenei tételek időmértékének jelzésére szolgál. Az A.-t illetőleg a zeneteoretikusok nézetei különbözők, amennyiben egyikök gyorsabb, másikok pedig lassúbb időmértéknek tartja az Andante-nál. Az előbbi nézet a helyes, mert a gyakorlatnak inkább megfelel; így tehát az A. az Andante és Allegro közt foglal helyet az időmértékek fokozatában.

Andarini

orsóalaku olasz gyurott tészta, mely hasonló módon készül, mint a magyar tarhonya s. hasonló célnak felel meg.

Andásy

József Lajos, pozsonymegyei birtokos, született 1751-ben; sok latin alkalmi ódát irt és adott ki külön füzetekben és lapokban 1804 és 1833 közt.

Andchui

1. vidék Afganisztánban (Maimene tartomány), mintegy 115,000 tatár-török, özbég és persa lakja, kik bőven termesztenek gabonát, rizst és gyümölcsöt; tevéket tenyésztenek s fekete báránybőrrel (u. n. asztrakánnal) élénk kereskedést üznek. - 2. A. fővárosa az ugyanilyen nevü vidéknek, 15,000 lak.


Kezdőlap

˙