Ánizsbetegségek

Az édes vagy kapor-ánizson (Foeniculum officinale All.) ezeket a betegségeket ismerik: 1. Rozsda. Az ánizs termésén apró vörösbarna foltok találhatók, melyet az Aecidium Foeniculi Cast. nevü rozsdagomba okoz. L. Rozsda. 2. A Leptosphaeria circinans Sacc. nevü gomba sötét-viola kéreggel vonja be a gyökérzetet s azt elöli; ugyanez a gomba a burgonya, lucerna, vöröslóher, takarmány-, cukor- és sárgarépa, továbbá a spárga gyökérzetét is megtámadja. L. Burgonyabetegségek. 3. Az aranka (Cuscuta Epithymum). L. Aranka.

Ánizsfa

(növ.) l. Illicium L.

Ánizskapor

(növ., Foeniculum [Tourn.] Hoffm. Gasparrinia Bert., Marathrum Diosc., Plin.), az ernyősek génusza. Linné a kaporral egyesítette, de a gyümölcs szerkezete szerint az ernyőseknek más felekezetébe (Seselineoe) tartozik (az Anethum a Peucedaneoe közül való), gyümölcse a keresztmetszet szerint csaknem hengerded, nem szegélyzett (az Anethum-é hátulról lencsealakuan lapított, szélesen szegélyzett), a bibetalp kúpalaku, ez választja el a közelebbről rokon Bupleurum-tól is. Európa déli, Ázsia nyugati és Afrika északi tájain, valamint a Kanári szigeteken is 3-4 fajta terem. Hazánkban Fiume körül a F. capillaceum Gil. (T. officinale All., Anethum Foeniculum L., édes kömény, olasz, bécsi vagy római kapor), vadon nő, néhol az ország más helyén is, kertben termesztik s itt-ott gazos helyeken, temetőkben stb. elvadul (Kis-Maros). Sárga virága, 1-2 méter magas kóró, egészen kopasz, deresszín; ernyője és ernyőcskéje alatt gallérja és gallérkája nincs. A kerti kaportól kétéves (nem egynyári) gyökere, magasabb, erőteljesebb kórója, még finomabban szabdalt levele, valamint kellemesebb illata is könnyen megkülönbözteti. Minden részének, de kivált a magvának (semen foeniculi), mely hatását tekintve inkább az ánizséval egyező, vérhigító, tisztító, gyomorerősítő, szélindító, rágást enyhítő, melltisztító hatása van, azért orvosságnak, különösen gyermekbetegség ellen, leginkább mint ánizskapor-vizet és elpárolgó olaját (aqua et oleum foeniculi), de magvát mellfájás ellen teának is használják. Magva a cukorkóró gyökerével, valamint a szennalevéllel együtt a mellpor (pulvis pectoralis seu p. liquiritioe compositus) fő alkotó része; az Á. vizét külsőleg szemfájás ellen is használják. Magva és levele konyhai fűszernek, különösen ugorkasavanyításkor használatos. Ecettel és sóval elkészített fiatal hajtását már a rómaiak ették; az olaszok a gyenge füvéből máig is főzeléket főznek. A dalmát szigeteken a F. piperitum DC. terem.

Ánizs-kenyér

ánizzsal fűszerezett piskótatészta egybesütve s szeletekbe vágva. Kedvenc süteménye a téázóknak.

Ánizslikőr

Édes, szeszes folyadék ánizzsal készítve; ugyanaz, amit a franciák anisette néven ismernek. Különösen bő vendégség befejezéséül teszik az asztalra.

Ánizsmag

(növ.), l. Ánizs és Koriandrom.

Ánizsos gomba

(növ.) a. m. Agaricus (Clitocybe) odorus Bull. (A. anisatus Pers.). Kalapja szennyes zöld, lemezei fehérek. Ánizsszagu, nedves erdőkben nem ritka; ehető.

Anjala

a svéd nemességnek szövetkezete III. Gusztáv ellen, melyet 1788 augusztus 12-én Finnországnak Anjala városában kötöttek. A nemesség az orosz háboru ellen és az országgyülés összehivása mellett nyilatkozott. E nyilatkozatot tizenkétezeren irták alá (köztük volt, magának a királynak testvére, a későbbi XIII. Károly király is). A szövetkezetnek oly nagy volt a tekintélye, hogy a király Oroszországgal csakugyan fegyverszünetet kötött. Az 1789-iki országgyülésen azonban A. mit sem érhetett el: a király, támaszkodva a másik három rendre, megfosztotta a nemességet előjogaitól s a szövetkezet egyik alapítóját lefejeztette, többeket pedig számüzött. V. ö. Malmanen, Anjala-förbundet (Stockh. 1848); Brückner a «Baltische Monatschrift» 1870. évfolyamában.

Anjer

(ejtsd: andser), kikötő és erősség a hollandi Jáva északnyugati csúcsán, 3000 lak. 1883 ang. 27. a Krakatau kitörésekor elpusztult, de csakhamar ujra fölépült.

Anjou

(ejtsd: anzsú), valamikor Franciaország egyik provinciája volt, ter. mintegy 9000 km2. Magában foglalta a mai Maine-et-Loire département-t, továbbá az Indre-et-Loire, Mayenne és Sarthe dép.-ok egyes részeit. V. ö. Port: Dictionnaire historique, géographique et biographique de Maine-et-Loire (3 k. Páris 1879); Bodin: Recherches historiques sur l'Anjou (2 kötet, Saumur 1821-22).

A grófi nemesség, amely az A. nevet először viselte, II. Gottfrieddel (Martell) 1060-ban kihalt s a grófság a hatalmas Gatinais nemzetségére szállt, amelyből V. Gottfried, a Plantagenet-ek őse származott. Ez meghódította Normandia legnagyobb részét, hercegi cimet vett föl s I. Henrik, angol király leányát, V. Henrik, német császár özvegyét vette feleségül. Fia 1154-ben, a normann uralkodó ház fiágának kihalása után, Anglia trónjára jutott s megalapította a Plantagenet-ek dinasztiáját. Az anjoui grófság egy ideig az angol korona franciaországi birtokai közé tartozott; de a franciák 1204-ben visszahódították s a francia királyok tetszésök szerint rendelkeztek vele. Igy jutott a grófság VIII. Lajos fiainak, először Fülöpnek, majd Károlynak kezére, aki az idősebb Anjou-háznak lett megalapítójává. A Hohenstaufenek kihalása után Károly a pápának mint hűbérurának főhatósága alatt megszerezte a sziciliai királyságot s utódai eljutottak a magyar trónra is, ahol hatalmas, bár rövid életü dinasztiát alapítottak (l. Anjouk kora).

A sziciliai trónra jutott Anjoukra nézve ősi grófságuk elvesztette jelentőségét. II. Károly hozományul adta leányának, Margitnak mikor Valois Károllyal, IV. Fülöp testvérével házasságra lépett. Margit fia mint VI. Fülöp 1328-ban francia királlyá lett s grófságát a koronával egyesítette. János király pair-i hercegség rangjára emelte Anjout s második fiának Lajosnak adományozta, aki az ifjabb Anjou-háznak lett megalapítójává. A sors ezt a Lajost is a nápolyi trónra juttatta, amelyet azonban nem birt nemzetsége számára biztosítani. Unokáját, Renét, Nápoly cimzetes királyát (megh. 1480) XI. Lajos megfosztotta grófságától. René testvérében Károlyban, kihalt 1481. az ifjabb A.- ház fiivadéka s a grófság ismét a koronával egyesíttetett. Azóta az A.-i grófság puszta cimmé vált, melyet a kir. ház hercegei viseltek. Ezzel a cimmel élt trónrajutása előtt III. Henrik, valamint XIV. Lajosnak az az unokája is, aki mint V. Fülöp spanyol királlyá lett.


Kezdőlap

˙