Antofillit

szilikát ásvány a piroxén csoportból (amfibolsorozat), nem gyakori, eddig csakis vaskosan, szálasan ismeretes; optikai tulajdonságai szerint rombos rendszerbeli. Szegfű-barna v. sárgás-szürke hasadási lapján gyöngyfényü. Keménysége 5,5, fs. 3,10-3,22. Heteromorf az augit sorozatból való bronzittal. Izomorf keveréke magnéziumnak és vasszilikátnak, gyakran timfölddel és vizzel; némelykor mangánt is tartalmaz. Legszebbeket találnak Norvégiában (Kongsberg s Modum) amfibol-palában, Morvaország (Hermanschlag), A.-Ausztria (Dürrenstein), hol olivinnak elváltozási terménye, Bajorország (Bodenmais), elváltozási terménye az antofillit-azbeszt. Descloizeaux antifillit-amfibol néven ir le, Kongsbergből és Grönlandból való (Fiskenás) olyan antofillitet, mely antofillit kémiai összetételének, de az amfibol optikai orientációjának felel meg. Az A.- tel azonos ásvány a silfbergit; rokon a kupfferit (Ilmengebirge), melyben kevesebb a vastartalom, mig a gedritben több a vas és a timföld. Amaz inkább az enstatitnak, emez a hiperszténnek felelne meg.

Antogast

fürdőhely Badennek offenburgi kerületében, a Maisach-völgyben. 1865 óta gyógyház is áll ott.

Antográfia

(gör.) a. m. virágirás, közlemény a virágnyelven.

Antoinette

Franciaország királynője, XVI. Lajos felesége, l. Mária Antónia.

Ant-ok

v. spo-rok, a régi szlávok (vinid-ek) egyik fötörzse, amely a Dnjepr és Dnjeszter folyók közt lakott, l. Szlávok.

Antokolszkij

Matvejevics Márk, európai hírü orosz szobrász, szül. Vilnában 1843. szegény zsidó családból. 21 éves korában a művészeti akadémiába lépett, aztán külföldön utazott s 1871-ben alkotta meg első jelentékenyebb művét «Rettenetes Iván» szobrát. II. Sándor cár rendeletére ezt a szobrot bronzba öntötték a pétervári «Eremitage» címü császári muzeum számára, az eredeti gipszminta pedig a londoni muzeumba került. Ezután A. egymásután készítette el különbnél különb műveit: I. (nagy) Péter cár kolosszális szobrát, eszes Jaroszláv, Donszkij Dmitrij, III. Iván szobrát, majd 1874. «Krisztus a nép előtt» címü csoportot (a cár tulajdona), «Utolsó lehellet», «Keresztelő János feje» stb. műveket. A. az 1878. párisi világkiállításon elsőrangu kitüntetést nyert; jelenleg is Párisban lakik s a francia Institute tagja. Művei általában realisztikus irányuak.

Antolik

Károly, a fizika tanára az aradi gimnáziumban, született Kolbachon, Szepesmegyében 1843. jan. 28. Tanulmányait Lőcsén, Eperjesen, Nagyváradon és Budapesten végezte, hol 1867-ben a tanári oklevelet elnyerte. 1868-ban a kaposvári gimnáziumban, 1869-1874-ig a kassai főreáliskolában működött. Az 1874-1875-iki évet a berlini és heidelbergi egyetemen töltötte, hol Helmholtz, Bunsen és Quincke tanítványa volt. 1875 óta az aradi gimnáziumban működik. A. nevét a tudományos világban elektromos alakjai tették ismeretessé. Számos értekezése jelent meg a Poggendorff és Wiedemann-féle «Annalen der Physik», a «Műegyet. Lapok», a «Lumiére électrique» címü folyóiratokban és a magy. tud. akadémia kiadványaiban. Önálló művek: Kisérl. természettan. Arad, 1880. Természettan és vegytan alapelemei (u. o. 1880). A természettan és természettani földrajz elemei (u. o. 1881). Az orvosok és természettudósok 1892-iki brassói gyülésén a halottak elégetéséről tartott felolvasást. Ez év végén a pozsonyi reáliskolához nevezték ki helyigazgatónak.

Antolik-féle alakok

l. Elektromos poralakok.

Antolítok

(gör.), l. Virágkövületek.

Antologia

(gör.) a. m. virágfüzér; költemények, jeles mondások gyüjteményénél használatos cím.


Kezdőlap

˙