Arad-Hegyalja

Aradm.-ben a Hegyes-Drócsa nyugati, az aradi sikság felé hirtelenül aláeső ereszkedője mely kitünő boráról (Ménes, Magyarád, Pankota, Világos, Paulis stb.) hires. (L. Hegyes-Drócsa.) Márki S., Az Arad-Hegyalja északnyugati részén. (Magy. Kárpátegy. Évk. 1885.)

Aradi

1. Gerő, szinigazgató, szül. Csépen Jász-Nagy-Kun-Szolnokmegyében 1836, megh. 1892 aug. 25. A szinészeti pályára 1858-ban lépett és pedig Lángh Boldizsár szintársulatánál. Mintegy 8 évig működött mint szinész az ország jelentékenyebb városaiban mindegyre növekvő népszerüség mellett. 1865. évben csapott föl Dunaföldváron szinigazgatónak, mely pályán mihamar a legjobb hirnevű szinigazgatók közé emelkedett. 1870-ben húsvétkor átvette a német szintársulattól a budai várszinházat, egy hó mulva pedig a budai szinkör-ben folytatta előadásait nyáron, télen ismét a várszinházban működött társulatával ujévig, azaz. mig ezt a nemzeti szinhaz nem vette hatásköre alá. 1871-1888-ig legtöbbnyire Szegeden Szabadkán s a környező városokban működött nem ritkán két társulattal egyszerre. Miután Mosonyi Antal aradi szinigazgatótól visszaélései megtorlásául az országos szinészeti tanács elvette a szinigazgatói koncessziót, Aradra A.-t hivták meg 1889-ben. A. működése Aradon valósággal tetőpontja volt munkásságának. Három évi szerződése idején megnyerte a nagyközönség és az aradi sajtó osztatlan tetszését. Működése közben A.-t az jellemezte, hogy mindenkor az ifjabb szinész-nemzedék fejlesztésére törekedett, innen azon tünemény, hogy társulatának kezdő tagjai közül 10-12 van már is a nemzeti szinháznál. De főleg jellemezte A. műsorát a nemzeties irány úgy a szinművek megválasztásában, mint az előadás módjában.

2. A. Zsigmond, szobrász, született Aradon 1839-ben. EIőbb a bécsi Gasser, majd később a milanói Tandardini tanítványa volt. Első nagyobb műve, a Busongó Róma, mellyel a magyar szabadságharcot követő katasztrófát érzékíti költői és bánatos allegoriában, nem közönséges érdeklődést keltett tehetsége iránt. E szabad kompozición kivül készített arcképeket is s ezek közül főleg Chorin aradi rabbi mellszobra válik ki a jellemzés erejével. Aradi már évek óta Velencében (Olaszország) él s hazai megbizások hiányában csak nagy ritkán ad életjelt magáról. Utolsó műve (1892) Kossuth Lajos mellszobra volt. Mintázta évek előtt Jókainé Laborfalvy Róza képmását is.

Aradi borvidék

A Fehér-Körös és Maros vize között Erdélyből benyuló hegyeken Aradtól mintegy 28-30 kilométernyire két csoportra osztható. 1. Ménes-hegyaljára és 2. a Magyarádi hegyaljára. A talaj többnyire agyag, gránittörmelék és málladék; főbb szőlőfajok; kadarka, bakator, lampó, mustafer, rózsaszőlő és fehérmézes. Itt termett a világhirü ménesi aszu, mely a tokaji aszunak testvéreül tekintendő. A filloxera azonban e vidéken is rendkivüli pusztítást végzett. A megujításra nézve a ménesi vincellér-iskola felettébb sikerült kisérleteket tett, s a barackai amerikai telepen elért eredmények szép sikert igérnek.

Aradi gyülés

l. II. Béla.

Aradi prépostság

Hogy mikor keletkezett e szt. Mártonról címzett prépostság (Praepositura S. Martini de Orod), azt nem tudjuk, de annyi bizonyos, hogy 1197. évben már létezett, mert ebben az évben erősíté meg Imre király birtokaiban. A társas káptalan első ismert prépostja: Primogenitus. A káptalannak 1552-ben történt elpusztulásáig, 23 prépostját, 20 lektorát, 14 kántorát és 110 mesterkanonokját tudjuk megnevezni. Templomának alapjait szt. Márton tiszteletére maga II. Béla tette le, a remek bazilikát azonban csak II. András felesége, Courtenay Jolánta fejeztette be 1224-ben. Aradon, a mostani óvár-téren állott. A prépostság templomában a XIII. század elején még istenitéleteket is tartottak. A káptalan levéltára 1552-ig, midőn Gyulafehérvárra költöztették át, a hiteles helyek közé tartozott. (V. ö. Márki, Arad Története, I. 1892.)

Aradi várispánság

1029 táján, Ajtony legyőzésével alakult s hérosz epominosza Szent Istvánnak egyik híve, valamely Arad nevű vitéz. Az ispánság kiterjedt a Marosnak mind a két oldalára. A hozzátartozó várjószágokból már II. Béla sokat ajándékozott az általa 1135 táján alapított aradi prépostságnak; II. András idejében pedig különösen a Csák-nemzetségből való Miklós comes foglalta el a várjavak nagy részét. Első comese 1214ből Kelemenös; az 1217-ben határozottan királyi várúl említett Aradnak külön, de már a prépostságtól függő comese volt még 1344-ben, tehát akkor is, mikor Arad várispánsági jelentősége már teljesen háttérbe szorult a vármegye mögött. (V. ö. Márki, Arad Története, I. 1892.)

Aradi vértanúk

A magyar szabadságharc bukása, Komárom vára megadása után Haynau császári teljhatalmazott véres «hekatombával» akarta megülni az 1848 okt. 6-iki bécsi forradalomnak és Latour hadügyminiszter meggyilkoltatásának évfordulóját. Haragja első sorban azon volt cs. kir. tisztek ellen fordult, kik a szabadságharcban a magyar ügyet szolgálták és Görgey kapitulációja után osztrák kézre jutottak s az aradi várban őriztettek. A hadi törvényszék Ernst elnöksége alatt szept. 21 és 26. közt valamennyit halálra itélte mint felségsértőket, kik a császárnak tett esküjöket megszegték. Valamennyien akasztófára itéltettek, kivéve Kiss Ernőt és Schweidelt. Később Dessewffyt és Lázárt is golyó általi halálra «kegyelmezték». Lázár Vilmos volt az egyedüli ezredes az áldozatok közt, a többi tizenkettő mind honvédtábornok volt. Kiss Ernő, Vécsey Károly gróf és Aulich Lajos már a császári seregben is főtiszti rangot nyert. Damjanich János, Nagy Sándor József, Török Ignác, Pöltenberg Ernő, Knézich Károly, Leiningen Károly gróf, Lahner György, Dessewffy Arisztid és Schweidel József csak a szabadságharcban emelkedtek. Az itéletet okt. 6-án reggel hajtották végre. Előbb négy áldozatot lőttek agyon a vár északi sáncában, az után a többi kilencet végezték ki a vártól délre. Az utolsó köztük Vécsey Károly volt. A tizenhárom férfiu magaviselete az utolsó percig oly nagy lelki erőre és emelkedettségre mutatott, minőt a katonai bátorság egyedül nem adhat, hanem az a tudat, hogy nagy ügy szolgálatában vesztik életüket. A nemzet mindig kegyelettel emlékezett meg e hőseiről. Nevök kezdőbetüit foglalta össze az akkor nagyon elterjedt mondat:«Pannonia! vergiss Deine Todten Nicht, Als Kläger Leben Sie.» Később emlék jelölte a kivégzés helyét. 1890 okt. 6-án leplezték le Aradon a vértanuk méltó emlékszobrát, Zala György művét. Ugyanakkor az irodalomban is emléket állítottak nekik «Az aradi vértanuk albumá»-val (szerkesztette Varga Ottó).

Áradmány

l. Alluvium.

Aradmegye

Magyarország régi Tiszántúli kerületének egyik megyéje (lásd a megye mellékelt térképét). É felől Békés- és Bihar, K-en Hunyad, D-en Krassó-Szörény és Temes, Ny-on Csanádmegye által határolva, a Maros jobb partján terűl el. Alakja hosszukás négyszög, melynek összefüggő testébe csak nyugaton nyúlik be Csanádmegye battonyai járása. Területe 6443,39 km 2.

A megye felszine Ny-on és ÉNy-on termékeny rónaság, mely É-i részében a 100 m. magasságot sem éri el, mig K-i része a hegység alja felé alig észrevétlenül 120-123 méterig emelkedik. E lapályt a Fekete- és Fehér-Körös, valamint délen a Maros folyón kivül több kisebb vízér, mint a Fekete-Körösbe ömlő Tőz, a Fehér-Körösbe ömlő Csiger, s a Maros közvetlen közelében fakadó, de egyenesen a Tiszának tartó Szárazér öntözik; csekély esésük folytán a lapály helyenként mocsaras, így nevezetesen Borosjenő és Fazekas-Varsánd táján, ahol a fölösleges víz levezetésére csatornákat (Malom-csatorna, Nádor-csatorna) ástak. E lapályból minden elődomb nélkül hirtelenül emelkedik a Maros és Fehér-Körös közt Ny-ról K-nek csapó és főbb emelkedéseiről Hegyes-Drócsának nevezett, a megye területén 70 km.-nyi hosszúságban és 20-30 km. szélességben elterülő hegység, melynek nyugati meredek homlokzata (Arad-Hegyalja) a kitünő ménesi, magyarádi és paulisi borok hazája.

[ÁBRA] Aradmegye cimere.

A kiterjedt erdőségekkel borított hegységet, mely a Hegyesben 800, odább K-re a Drócsában 837 m. magasságot ér el, úgy É (Csiger, gurahonci völgy), mint D felől (kladovai, berzovai, szlatinai, soborsini, petrisi) nagy völgyek szeldelik, melyekben számos helység épült; magában a hegység belsejében több mint 30 község fekszik, amelyeknek lakói helyenként bányászattal foglalkoznak. A Fehér-Körösnek helyenként tág medencévé szélesbedő (Al-Csill) völgyétől É-ra a bihari határon a Moma-Kodru hegység emelkedik, melynek Ny-i alacsonyabb lejtőit szintén szőllők borítják, mig magasabb csúcsaik (Arszúra 1114 m., Punkoj 908 m., Moma 930 m.) túlnyomóan erdősek, helyenként pedig (Zúgó és a biharmegyei Kimp közt) karsztjellegűek. A megye legkeletibb szögletébe, a Moma-Kodru hegységtől a mély (652 m) Gyalu mare nyerge által elválasztva, a Biharhegység nyúlik be, mely a Gajnában 1480 m. magasságot ér el. E hegységekben az uralkodó kőzet a mészkő, diorit, csillámpala és homokkő; ásványok mind a három hegységben bőven vannak. A már említett folyók közül a Maroson tutajok s kisebb hajók is járhatnak, a két Körösön tutajok csak magas vizálláskor közlekedhetnek. Világos, Galsa környékén mocsarak, helyenként apró tavak vannak. A megye éghajlata Ny-i részében az alföldi jellegzetes klima sajátságait viseli magán: forró nyárra kemény tél következik. A még rónán elterülő Arad évi közepes hőmérséklete +11,7° C., legmelegebb az augusztus (+24,7° C.), leghidegebb a január (-0,7° C.); abszolut szélsőségei azonban +39° és -20,1° közt ingadoznak. A csapadék évi mennyisége 634 mm. Keleti hegyes részében az éghajlat kellemes és egészséges.

[ÁBRA] Arad Vármegye térképe

A megye földje lapályos részében túlnyomóan agyagos, homokos kevert talaj, mely egészben véve termékeny; hegyeinek lejtői kitünő bort termelnek, mig a nagyobb hegységekben ásványos források fakadnak (Monyásza, Pankota, Borosjenő). A megye terményei közül legtöbb a búza, rozs, árpa, zab, továbbá terem repce, kétszeres, a hüvelyes vetemények közül főleg bab, kevesebb borsó és lencse; tetemes a kendertermelés, valamint a takarmány és kereskedelmi növények termelése. A megye 36 községe dohányt termel (1891-ben 682 termelő, 2147 ha. beültetett terűlet, termelés 23,747 mm.). Az aradi Hegyalja legkiválóbb terméke a sok és kitünő bor; Paulistól Magyarádig széles szőllőöv szegélyezte a hegyalját, melynek legkiválóbb bora a ménesi, magyarádi s az ezeknek neve alatt forgalomba kerülő paulisi, gyoroki, kovaszinci, kuvini, világosi és pankotai; sajnos, hogy a filloxera itt is mindent elpusztított. Jelentékeny a megye gyümölcstermelése is; cseresznye, meggy, kajszinbarack, szilva, körte, alma (híres a sikulai) kitünő minőségben terem; a lapályon dinnyét is termesztenek. A megye területéből összesen 243,740 hektár szántóföld, 8020 ha. kert, 6236 ha. szőlő, 30,793 ha. rét és kaszáló, 106,015 ha. legelő, 206 ha. nádas és 189,036 ha. erdő; az erdők nagyobbik fele tölgyes, kisebbik fele bükkös; fenyő nem fordul elő. Az állattenyésztés virágzó; A. megye területén 1883-ban 50,162 lovat irtak össze; a rónaságok kövér legelőin inkább szarvasmarhát, lovat és juhot, a hegységekben pedig juhot és sertést tenyésztenek; találtatott a megyében (1880) 73,101 magyar fajtáju, 11,520 színes fajtáju szarvasmarha 4272 hízómarha és 245 bivaly; továbbá 41,617 magyar s 36,113 nemesített juh, 7166 sertés. A méhtenyésztés szintén jelentékeny. A selyemtenyésztés is terjed; 1891-ben 51 községben 1177 termelő 20,485 kg. selyemgubót termelt. Az állati termények közül szalonna, disznózsír, gyapju, faggyu s toll, továbbá méz és viasz került forgalomba; a tejtermelés szintén tetemes. Az ásványország a megye hegyes részeiben nyers vasat (1885: 19,042 mm. a borossebesi és uj-déznai vasműből), barnakőt (27,573 métermázsát a borossebesi és solymos-bucsávai bányában), rezes marát (Aranyág) és vasércet (Borossebes, Uj-Dézna, Tauc, Temesest, Trojás, Tok, összesen 64,349 mm.) szolgáltat mindössze 118,000 frt értékben; e bányák 458 munkásnak adnak kenyeret. A borossebesi uradalom nagy vasbányái Dézna, Kavna, Monyásza és Krokna határában vannak; nevezetesebb vasmű Zimbró határában is van.

A megye lakóinak száma 1881-ben 303,964, 1891-ben 343,597 volt; ezek közül 86,780 magyar, 37,303 német, 4157 tót, 208,957 oláh s 2200 szerb. Hitfelekezet szerint 91,045 róm. kat. 13,140 görög kat., 201,984 gör. kel., 7495 ág. evang., 20,787 helv. és 8924 izraelita. A lakosság főfoglalkozása a földművelés, szőllőtermelés és állattenyésztés. Az ipar is jelentékeny; Apatelek, Borossebes, Galsa, Solymos, s Milova határában nagy kőbányák vannak, melyek burkolat-, épület- és műkövet szolgáltatnak; Agris és Radna lakói meszet égetnek; Arad téglagyárai évenkint 8-9 millió drb téglát készítenek, ugyanott agyagpipák is készülnek. A faipar nagyobb telepei az aradi, borosjenői és nádasi gőzfűrészgyár, a Munk-féle szlatinai és madrizestyi gőzfürészgyár, a zimbrói parketgyár. Aradon bőrgyár és kötszövészeti gyár működik. Legjelentékenyebb iparvállalat azonban az aradi Széchényi-gőzmalom, mely évenként 140-200,000 q. búzát őröl; továbbá a Mittelmann-féle nagy szeszgyár és a keményítőgyár, a Weitzner-féle gép-, vaggongyár és vasöntöde; említendő még az aradi robbanószergyár s a gázgyár. A kereskedelem fő tárgyai gabonanemüek, állatok, liszt, szesz, s az említett bányászati és ipari cikkek. Az üzleti élet élénkségét fokozza az osztrák-magyar bank aradi fiókja, 9 takarékpénztár, 3 bank s több takarék- és segélyegylet. A közlekedés fővonalai: a magyar államvasút budapest-aradi és arad-brassói vonalai, melyekhez a körösvölgyi (Arad-Gurahonc), kétegyháza-kisjenő-szentannai s több kisebb vonal járul, valamint a tótvárad-szlatinai iparvasút. Országútjai jókarban vannak és számosak, a hegyes részekben azonban, bár a népesség itt is tömött, kevés útja van.

A műveltség nem áll jó lábon; habár csak 8 községnek nincs iskolája (viszont 11 pusztának van) s a megye területén összesen 339 népiskola, továbbá 14 kisdedóvó s 2 polgári iskola van, (1890) az 51,305 tanköteles gyermek közül mégis 18,528 (36,1%) nem jár iskolába s irni-olvasni nem tud (1881) 91,101 (77,4%) 7 éven felüli lakos; Aradon, Magyar-Pécskán, Kis-Jenőn, Pankotán és Uj-Szt.-Annán iparostanulói (ismétlői) tanfolyamok vannak, Aradon kir. főgimn. és áll. reálisk. van.

Közigazgatás.

A. megye jelenleg 10 járásra oszlik, ú. m.

 

Járás

Község

Lakos

Ház

aradi

15

32,644

5172

borosjenői

17

31,802

6116

borossebesi

49

31,041

6251

eleki

9

27,674

4448

kisjenői

20

44,042

8019

nagyhalmágyi

33

17,432

3272

pécskai

8

28,966

5102

radnai

36

32,493

6690

ternovai

17

22,312

4422

világosi

12

33,139

6308

Arad sz. k. város

-

42,052

4031

 

A községek száma 216, ezenkivül 1 szab. kir. város. A községek a megye keleti hegyes részében aprók, a lapályon népesek; 49 községe haladja meg a 2000 lakost. Az országgyülésbe Arad városa 1, a megye 7 képviselőt küld. Egyházi szempontból a megye 25 r. kat. hitközsége a csanádi s csak 1 az erdélyi püsp. egyházmegye, mindkettő azonban a kalocsai egyháztartomány alá tartozik; g. kat. egyházak közül 2 a lugosi, 15 a nagyváradi püsp. egyházmegyébe (a gyulafehérvári és fogarasi egyháztartományba) van beosztva; legtöbb azonban a g. keleti egyház, mely közül csak 3 tartozik a karlócai egyháztartomány alá rendelt temesvári, mig 156 a nagyszebeni egyháztartományhoz csatolt aradi püspöki egyházmegyéhez, mely utóbbinak székhelye Aradon van. A fennálló 4 evang. anyaegyh. a bányai, a 13 helv. anyaegyház a tiszántúli egyházkerülethez tartozik; az izraelita anyakönyvi kerületek száma 6. Törvénykezési szempontból A. a nagyváradi kir. itélő-tábla kerületéhez csatolt aradi törvényszék alá tartozik; járásbiróság van Aradon, Nagy-Buttyinban, Nagy-Halmágyon, Radnán, Boros-Jenőn, Kis-Jenőn, Pécskán és Világoson (a 4 utolsónak telekkvi ügyekben is van birói hatásköre). Arad pénzügyi biróságnak, közjegyzői kamarának (kir. közjegyzők Aradon, Nagy-Buttyinban, Pécskán, Világoson és Kis-Jenőn vannak), ügyvédi kamarának székhelye. Az egész megye területe az Aradon székelő 33. hadkiegészítő parancsnokság s a temesvári hadtestparancsnokág, felerészben a 8. és a 4. honvédgyalogezred alá van rendelve; a csendőrségi szárnyparancsnokság Aradon székel. Az aradi pénzügyigazgatóság területéhez 5 adóhivatal (Arad, Buttyin, Kis-Jenő, Pankota és Radna) és 4 pénzügyőrség (Arad, Buttyin, Kurtics és Pankota) tartozik; Aradon fővámhivatal van. Az egész megye az aradi ipar- s keresk. kamara területéhez tartozik; van államépítészeti hivatala, de közutak és postaügy tekintetében a nagyváradi kerületi felügyelő, illetve posta- és távirdaigazgatóság kerületéhez van csatolva. Erdészeti tekintetben a dévai erdőfelügyelőséghez tartozik, az áll. kezelésbe vett községi erdők kezelésével megbizott hivatal Aradon van s alája van rendelve a gurahonci erdőgondnokság. Szőllőszeti és borászati tekintetben az egész megye a ménesi kerülethez tartozik; továbbá a 6-ik kulturmérnöki kerülethez s az aradi m. kir. folyammérnöki hivatalhoz. A megye területén 28 gyógyszertár (ebből Aradon 8) van.

Története.

Az aradi sikság a XVII. századig csupa erdőség volt, Erdőhát volt a neve. E rengetegen ment végig Dácia külső és belső határa (limes), melynek vonalain az ekevas még ma is sok őskori tárgyat vet fel s a folyók kotrógépe mammutcsontokat hoz napfényre. Vadászon, Csermőn bronzkori öntőműhelyek nyomaira akadtak; az első Árpádok idejére pedig tősgyökeres magyar helynevek emlékeztetnek. Birtokuk volt itt a magyar regemondóknak, az igriceknek, övék lévén Igricverse. A földet Velek foglalta el, aki Zaránd várát alapította, mely területét Zarándm. nagy részével tetemesen megnagyobbította. A várm.-t még szt. István alapította, nevét a Glogovác helyén álló orodi vártól kapta, melyhez az 1132. véres országgyülés emléke fűződík. Az akkori A. területe nem egyezett meg a maival; míg É-on már a Hegyes-Drócsa főgerince képezte határát, addig a Maros bal partján a mai Temes és Krassó-Szörény megyék tetemes része is hozzátartozott; e nagy megye 880 helységet számlált, melyen mint földesur a király, 534 család s 11 papi testület osztozott; nem kevesebb mint 41 vár volt a megye terűletén. A középkorban az aradi prépostságon kivül néhány főuri család, köztük a Hunyadyak, birta legnagyobb részét; a török uralom idejében a magyar lakosság elbujdosott és helyébe a szomszéd hegyvidékek oláhai költöztek; a törökök kiverése után Aradmegyétől Lippa és az egész Maros-balparti rész Temes-, illetve Krassómegyéhez csatoltatott, ellenben 1744-ben Zarándmegyének 150 helysége A. terűletébe kebeleztetett. Az 1699-ben kötött karlovici béke után a temesi bánság a Maros balpartjáig még török uralom alatt maradván, az ország többi részének védelmére a folyó jobb partján határőrző katonaság állíttatott fel, mely 1752-ig állott fen. A törökök kiűzetése után A. m. gyüléseit Boros-Jenőn, Kovaszincon, Kurticson és Világoson tartotta; csak 1749-ben tétetett át a székhely Arad városába. Ujabb virágzási kora csakis a latifundiális rendszer bukásával kezdődött, amidőn a kincstár eladóvá tette az előbb Este herceg tulajdonában volt roppant uradalmat. Ekkor kezdődött a rengetegek irtása s a céltudatos földművelés és állattenyésztés, mely különösen József nádor kisjenői uradalmában (ma József főherceg tulajdona) virágzott fel.

 

 

 

I. KÖTET vége

 


Kezdőlap

˙ A PALLAS NAGY LEXIKONA

 

A PALLAS NAGY LEXIKONA

 

II. KÖTET

 

Arafale - Békalen

 

 

Arafale

afrikai parti helység a Vörös-tenger nyugati partján. 1885. olasz csapatok szállták meg s ezóta az olasz Eritrea gyarmathoz tartozik.


Kezdőlap

˙