Argyropulos

1. János, bölcsész, szül. Konstantinápolyban 1416., megh. 1486. A XV. században a klassz. irodalom s filozofia ismeretét terjesztette Olaszországban. Cosimo di Medici fiát Pétert s unokáját Lőrincet görögre tanította. Midőn 1471. Firenzében a pestis kitört, Rómába ment, s ott filozofiát tanította. Latinra fordította Aristotelés fizikáját s etikáját és kommentárokat is irt nehány művéhez.

2. A. Periklés, ujgörög jogtudós, szül. 1809-ben, megh. 1860. Athénben volt jogtanár. Szabadelvüsége miatt kegyvesztetté lőn. Az alkotmánynak 1843-ban való életbe lépte óta folyton parlamenti tag, s az ellenzéknek egyik vezére. 1854-ben külügyminiszter de alig néhány hónap után társaival elbocsáttatván, ujra felvette tanári tevékenységét. Legnevezetesebb műve: Görögország államigazgatása 1859-ben).

Ária

l. Árják.

Ária

(ol. aria, fr. és ang. air), tulajdonkép minden énekelhető dallam, melynek befejezett formája van. A francia air-t egyformán használják az ének- és hangszer-zenedarabok elnevezésére, de csak abban az esetben, ha a főtartalmat szép dallam képezi. Igy használták az A. szót a XVII. és XVIII. században mindenütt és egyaránt beszélnek játék-áriákról és ének-áriákról. Ma azonban az Á. elnevezés alatt kidolgozottabb, zenekisérettel ellátott magán-énekdarabokat értünk, tekintet nélkül arra, hogy dalművek, cantatek vagy oratóriumok részleteit képezik, vagy külön, hangversenyekben való előadás céljából készülnek (l. hangverseny-áriák). A balladá-tól (l. o.), mely, szinte zenekar kisérettel van ellátva, az Á. annyiban különbözik, hogy az utóbbi érzelmeket tolmácsol míg az előbbi elbeszél; a daltól melyhez egyébként az Á. abban az esetben, ha zenekar helyett zongora kíséri, nagy mértékben hasonlít (különösen mikor rövid), annyiban különbözik, hogy a dal csak általános érzelmet fejez ki, míg ellenben az Á. bizonyos személy kedélyállapotát ecseteli, mely valamely eseménynek következménye. A hangversenyáriának különleges voltánál fogva ezen események csak feltételeztetnek. A kifejezés magasabb drámai lendületet nyerhet, ha a beszéd egyszerü elbeszélésből és reflexióból megszólításba megy át. Vannak tehát áriák, melyek nem egyebek, mint megzenésített magánbeszédek (monolog) míg mások egy nagyobb együttes jelenetnek részeit képezik. Az A.-knak külön csoportját képezik az egyházi áriák (aria di chiesa), melyek vagy imák vagy áhitatos elmélkedések; ezek különböző hangulatokat fejezhetnek ki (megtört kedély, félelem, hála, öröm sat.).Nagy jelentőségü műformává fejlődött ki az A. az ugynevezett nagy vagy da capo áriában, melyet legelőször Scarlatti A. használt (1693-ban a «Teodora» dalműben). A nagy Á. két főrészből áll, melyek a hangulat, időmérték és művészi kezelés tekintetében egymás ellentétét képezik: az első rész bő alkalmat nyujt az énekesnek gégeügyessége kifejtésére, bővelkedik szövegismétlésekben; s ebben a zenei alapgondolat (téma) alaposan ki van dolgozva; a második részben ellenkezőleg az énekrész nyugodtabb jellegü, de a kiséret ellenpontozat tekintetében gazdagabb. A második rész után következik még a da capo, t. i. az első résznek az énekes által ékesítésekkel bővebben ellátott-ismétlése. A mint az énekesek virtuozitása az olasz opera főtényezőjévé vált, a zeneszerzőknek első sorban arra kellett tekinteni, hogy az énekesek számára báladatos és fényes részleteket irjanak; ennek következtében a nagy Á.-hól a koloratur- vagy bravourária fejlődött ki. A da capo Á. körülbelül a XVIII. század végeig virágzott; most azonban már nincs divatban, és az A. szabadabb s változatosabb alakú kezelésének engedett helyet. A da capo-nak változatlan ismétlése drámaellenes voltánál fogva elmaradt. Az Á. tématikus tagolása a szövegtől függ, ugy hogy többször rondo-formát képez vagy az Allegro-tétel két lassú tétel közepét képezi sat. Az g.-k különleges fajai gyanánt felemlítendők még: a versenyző Á., mely ben az énekhang mellett mintegy azzal versenyezve egy vagy több hangszer lép föl kötelezőleg (Bach Mozart, Meyerbeer-nél sat.); az ellenpontozatos Á., melyben az énekhang a zene ellenpontozatos szerkezetében részt vesz (Bach, Händel); az ugynevezett parlando-Á., péld. Rossini és mások víg operáiban melyekben a szótagos éneklés szerepel. Kisebb terjedelmü Á.-kat, melyek a dalhoz igen közel állanak, s melyeknél a zenekarkiséretet zongorakiséret pótolja (mint ez a szalonban való előadásnál szokott történni), melyek forma tekintetében a daltól egyáltalán nem különböznek: Cavatinák-nak, Arietták-nak, vagy éppen dalok-nak (Couplet, Canzona) neveznek.

Esztétikai jelentőségét illetőleg az A. a zenedrámában (operában) a cselekvény nyugvását jelenti, és pedig valamely lirai momentum szélesebb kifejtésének érdekében; Wagner R. és hivei ezt jogosulatlannak és stilellenesnek tartják, míg egy másik erős párt az Á.-t a drámai zene legkiválóbb gyöngyének tartja. Ezek ellentétes elvi kérdések, melyekben nincs megegyezés, és csakis egyik vagy másik álláspontot lehet elfoglalni. Annyit azonban állíthatni, hogy a kizárólag énekvirtuozitásra készült bravour-ána esztétikailag jogosulatlan; ám itt is vannak kivételek, péld. Fidelio nagy áriája (Beethoven hason cimü dalművében) oly alkotás, mely lehetővé teszi azt, hogy a bravour-ária kárhoztatói egyuttal a Fidelio-ária tisztelői legyenek.

Aria

Pers. (növ.), l. Almafélék és berkenye.

Aria cattiva

(olasz). Olasz tájszólásban kigőzölgése a Maremmáknak, Pontini mocsaraknak, mely malariát okoz.

Ariadné

Minós krétai király és Pásiphaé leánya, ki a Minotaurosnak áldozatul szánt Théseust a Daidalos épitette útvesztőből fonal segítségév el kimentette, s azután kedvesével Krétából megszökött. Ellenben mialatt A. Dia (azaz Naxosz) szigetén aludt, Théseus hálátlanul otthagyta, vagy ottfelejtetté. A kesergő A.-nak megjelenik Dionysos isten és őt feleségéül veszi. Zeus halhatatlanná teszi s az olymposi istenek társaságába bevezeti. Dionysostól való gyermekei Oinopión, Thoás, Staphylos, Latramys, Euanthés és Tauropolis. Mitoszát ugy magyarázzák, hogy egy régente Naxoszon és Krétán tisztélt, Aphroditéhez rokon lényegü istensége volt a majd kihajtó, kisarjadó, majd meg téli dermedésben nyugvó termőföldnek. A név jelentménye fölötte szent. A képzőművészet szívesen foglalkozott e mitoszi alakkal. Mellékelt ábránk az alvó, elhagyott A: nek a Vatikánban őrzött 414. sz. híres szobrát mutatja. A. fonala képletileg az, mi a téves utakra könnyen vezető körülmények tömkelegéből biztosan célhoz vezet. V. ö. Pallat: De fabula Ariadnaea. Berlin. 1892.

[ÁBRA] Ariadné.

Ariana

l. Iran.

Arianizmus

l. Arius.

Ariano di Puglia

(ejtsd: -pullyá), Olaszországban Avellino tartomány fővárosa; az Apenninekben, 817 m. magasságban, mésztuffa-sziklán épült, püspöki székhely; kén- és márványbányákkal, (1881) 14,398 lak. Itt adták meg magukat a királyiak Bornannos alatt 1860 szept. 11-én a garibaldistáknak.

Arianus

keresztelő ház Ravennában, l. Mozaik képek.


Kezdőlap

˙