Bari

(Terra di B.). 1. Dél-Olaszország tartománya az Adriai-tenger, Lecce, Potenza és Foggia között. Területe 5928 km2. Nagyobbára sikföld; csak Ny-i részében tartják az Appenninek egy láncának, a mészkőből álló Murgie-nek ágai, amelyeket különböző részeiben a lábuknál épült városokról különbözőképen neveznek el. Egyedüli folyója a Ny-i határon az Ofanto; többi vizei csak nagyobb esők idején érnek el az Adriai-tengerhez; ezeket is, amennyire lehet, öntözésre használják. Az éghajlat egészséges, de nyáron forró. Ahol a föld öntözhető, termékeny is; gabonán kivül sok déli gyümölcsöt, bort és olajfát terem. A legelőkön igen sok juh, és egyéb házi állat legel; a B.-i lovaknak jó hírök van. Barlettánál sót főznek, Molfettánál salétromot szednek és Terlizzinél nagy kőbányák vannak. A lakosok (679,499) tömegesebben vagy a tengerparton, vagy a Murgie lábánál laknak. Az ipar és kereskedelem a városokra szorítkozik. Fontosabb kikötőhelyek: B., Barletta, Trani és Molfetta. B. 3 kerületre oszlik, ezek: B. delle Puglie, Barletta és Altamura. - 2. B. az ugyanily nevü tartomány fővárosa, az Adriai-tenger partján, (1891) 61,376 lak., kik közt sok a halász. B. kedves vidéken fekszik; újabb része szép modern épületekből áll. Régjbb épületei a San Nicolo-templom, melyet 1087. alapítottak; a San Sabino székesegyház (1034-ből), amelyet azonban az 1750-iki újjáalakításnál eltorzítottak; Az Athenaeum, amely több tudományos intézetet foglal magában. A II. Frigyes idejéből való erőd nagyrészt börtönül szolgál. Kikötőjét újabban hozzáférhetőbbé tették és ezért forgalma 1860 óta erősen emelkedett, különösen élénk a Földközi-tenger melléki kikötőkkel; értéke meghaladja a 100 millió lírát. Az osztrák-magyar monarchiának is van benne konzula. B. a rómaiak idejében Barium volt; Nero tette municipiummá. A nyugatrómai birodalom megdőlése után a keleti gótok, és azután a görög császárok hatalmába került. A IX. és X. században szaracénok, görögök, longobárdok és az olasz karolingiak küzdöttek birtokáért. 1071-ben Guiscard Róbert foglalta el. 1558. a spanyol alkirályságba kebelezték be.

Bári

a fehér Nilus vidékén élő afrikai néger nép, mely bátorságáról és vitézségéről hires. Bőrük sötét feketés-barna, testük szálas és izmos, ajkuk duzzadt, állcsontjuk előre kinyuló (prognath), orruk széles, lenyomott, de mindamellett értelmes arckifejezésüek. A férfiak egészen meztelenül járnak, testüket üveggyöngysorokkal ékítik, de azt - és pedig a nők is - nemcsak tetoválják (a mellen és hason), hanem még vörös vasokker-festékkel és zsirral tetőtől talpig be is mázolják, úgyhogy a testük fénylő téglavörös szint mutat; a nők hajukat egészen leborotválják, a férfiak csupán csak a fejtetőn hagynak egy kis üstököt, a hová a tolldiszt erősítik. Fegyverzetük hosszu lándzsából és nyilból áll, amelynek hegyét növényi méreggel bekenik; a méreg a megsebesített testrész elüszkösödését idézi elő. A B.-k növénytermelők, a gabonát kézi kő-malmon őrlik. Mikor az első eső beáll, kezdetét veszi az aratás; aratás után következnek a szent heverdel napok s ilyenkor addig dorbézolnak, mig csak valami ennivalójuk van, aminek igen gyakran éhinség a következménye, amely sok B. pusztulását okozza. Életük patriárkális és familiáris; szervezett községi életük nincs, kivéve a nagy tanácskozásokat, amelyekben mindenki részt vehet, de csak az öregek beszélhetnek. A főnökök e tanácskozások szerint cselekszenek. A soknejüség dívik; mennél előkelőbb valaki, annál több feleséget vesz, a férjhez menő lányoknak a szépség szerint szabott áruk van (10-50 tehén egy-egynek az ára), a nagyon előkelő férfiak feleségeik számát évenkint egy újjal szokták növelni.

Baribál

(Ursus americanus Pall), a medvefélék családjába tartozó emlős állat, az amerikai medve mely nagyon hasonlít a mi medvénkhez. Első lábainak karmai csak kevéssel hosszabbak a hátsókéinál; bundája fényes szénfekete, pofáján sárgás foltok vannak; szőre hosszu, sima. Hossza 2 m. Hazája Északamerika; húsáért, bundájáért és zsirjáért nagyon vadásszák; néha károkat is okoz.

Baricentrikus kalkulus

Alapelvei és alkalmazásai a következő c. klasszikus munkában vannak letéve. Der barycentrische Calcul ein neues Hülfsmittel zur analytischen Behandlung der Geometrie dargestellt und insbesondere auf die Bildung neuer Classen von Aufgaben und die Entwickelung mehrerer Eigenschaften der Kegelschnitte angewendet von A. F. Möbius, Leipzig 1827. E munka az I. szakaszban a baricentrikus kalkulusnak és egy erre alapított, akkor egészen uj analitikai geometriának kifejtését adja. A kiinduló pont a következő tétel: A térben tetszőlegesen elhelyezve legyen adva n pont A, B,..., N; továbbá ugyanannyi számérték a, b,.., n, a melyeknek összege s ne legyen egyenlő a zérussal, akkor mindig egy és csakis egy S pont található ama tulajdonsággal, hogy az adott pontokon és az S ponton keresztül fektetett tetszőleges irányu parallel egyeneseket bármely síkkal az A', B',... , N', illetőleg S' pontokban metszve: (1). AA' + b. BB', + ... + n. NN' = s. SS'.

Ha az a, b, ..., n., s számok az A, B, ..., N, illetőleg S pontokban elhelyezett sulyok mérőszámait jelentik, akkor S az adott pontrendszer sulypontja. Az (1) alatti egyenlet egyes tagjai szorzatok, ezeknek első tényezői numerikus számértékek, második tényezői parallel egyeneseken fekvő vonaldarabok, melyeknek kezdőpontjai adott A, B,..., N pontok, illetőleg a talált S pont, mig végpontjai A', B',... N' és S' egy és ugyanazon síkban feküsznek. E vonaldarabokat a kezdőpontokat jelölő betükkel fejezhetjük ki, ugy hogy az (1) alatti egyenlet rövidebben igy irható:

aA+bB+...+nN= sS.

Az ily röviditett kifejezésekkel való számolást nevezi Möbius baricentrikus, azaz a sulypont fogalmából levezetett kalkulusnak. Ily egyenletekre alkalmazható algebrai operációk a következők: a) Az egyenlet mindkét oldalához egyenlőket hozzáadhatunk vagy belőle kivonhatunk; csakhogy a hozzáadandó vagy kivonandó nem lehet puszta számérték, hanem egy pont, vagy pontok agregátuma a megfelelő koefficiensekkel. b) Az egyenlet mindkét oldalát egyenlőkkel szorozhatjuk vagy oszthatjuk; csakhogy a szorzó vagy oszto nem tartalmazhat pontokat, hanem kell, hogy puszta számérték legyen. A B. összes egyenletei ama közös tulajdonsággal birnak, hogy a pontokat vagyis a pontokon keresztül menő parallel vonaldarabokat jelölő betük elhagyása után is helyes egyenletek maradnak. Ha semmi egyebet sem akarunk jellel kifejezni, mint azt, hogy egy bizonyos S pont egy adott pontrendszernek sulypontja, vagy hogy két pontrendszer egy és ugyanazon sulyponttal bir akkor ezt az «=» jel helyett a «º » jelet használva igy fejezzük ki:

aA+bB+cC+... º S

illetőleg

aA+bB+cC+... º ... fF+gG+...

ahol a koefficiensek összege a «º » jel két oldalán általában már nem egyenlő.

Az az észrevétel, hogy egy sík tetszőleges három pontjának mindig oly sulyokot tulajdoníthatunk, hogy a síknak megadott bármely negyedik pontja mint az első háromnak sulypontja tekinthető és hogy a három sulyból képezhető viszonyszámok a négy pont viszonylagos helyzetéből csak egyféleképen határozhatók meg: az egy sikban fekvő pontok meghatározására szolgáló uj módszerre vezette Möbiust. A három pontot, mely a többinek meghatározására szolgál, alappontnak, összekötő vonalaikat alapvonalaknak, az alappontok képezte háromszöget alapháromszögnek, végre ama viszonyszámokat, melyek az alappontok sulyai, v. amint ezentul mondja: koefficiensei közt fennállanak, a pont koordinátáinak nevezi. Hasonló módon határozza meg az egyenesen fekvő pontokat két alappont segítségével és a térbeli pontot, melynél négy alappont vált szükségessé tehát hat alapvonal, négy alapsik és egy alaptetraeder létezik.

A pontok meghatározása következőkép történik:

1. Az egyenesben. Az alappontok A és B, tetszőleges P pont kifejezésére:

P º pA+qB.

2. A síkban. Az alappontok A, B és C, a P pont kifejezése:

P º pA+qB+rC.

3. A térben. Az alappontok A, B., C és D. a P pont kifejezése:

P º pA+qB+rC+sD.

Az összefüggést a koordináták és a P pontnak egyenesbeli, sikbeli, illetőleg térbeli helyzete között, rendre megadják a következő egyenletek:

p: q = BP: PA

p: q:r = PBC: PCA: PAB

p: q: r: s = BCDP: CDPA: DPAB: PABC,

melyek egyrészt a koefficiensek, másrészt a P pont és az alappontok meghatározta vonaldarabok, háromszögterületek, illetőleg tetraederköbtartalmak mérőszámai között fenállanak. Megjegyzendő még, hogy e mérőszámok viszonyai pontosan meghatározott előjelekkel veendők, a mennyiben Möbius azt az előtte már másoktól is használt eljárást, mely szerint egy vonaldarab pozitiv vagy negativ előjelét, a végpontokat jelölő betük különböző sorrendjével fejezik ki, e munkában mindenütt alkalmazta és ugy háromszögekre, mint tetraederekre is kiterjesztette.

Görbe vonalak kifejezését nyerjük, ha a koefficienseket nem adott számértékeknek, hanem egy változó v. parameter tetszőleges függvényeinek tekintjük. Akkor a P = pA+qB+rC sikgörbének, a P=pA+qB+rC+sD ellenben térgörbének kífejezése, még pedig mind a két esetben egyenesnek, illetőleg kupszeletnek kifejezése, ha a koefficiensek a v-nek lineáris, illetőleg quadratikus függvényei. Görbe felület kifejezését adja a P=pA+qB+rC+sD általában akkor, ha a koefficiensek két egymástol független, v és w parameternek tetszőleges függvényei. A felület sík, illetőleg másodrendü felület, ha e függvények lineárisak, quadratikusok.

Az átmenetet baricentrikus kifejezésekről Descartes-féle koordinátákra vagy megfordítva, a következő képletek adják. Legyenek a P, A, B, C, D pontoknak tetszőleges Descartes-féle rendszerre vonatkoztatott koordinátái rendre: x, y, z; a, a', a"; b, b', b"; ... és a P baricentrikus kifejezése: P három vonal pA+qB+rC+sD, akkor az említett képletek egyrészt:

[ÁBRA]

másrészt:

p:q:r:s+[(x-b)(y-c') z-d")]: - [x-c)(y-d')]:[(x-d)(y-a')(z-b"):[(x-a)(y-b')(z-c")]

ahol az egyenlőség jelének jobb oldalán álló kifejezések harmadfoku determinansoknak ismeretes rövidített jelei. A sikra, illetőleg egyenesre nézve a megfelelő kevesebb tagu képletsorozatot nyerjük.

A II. szakasz mint idomok rokonságát tárgyalja az egyenlőség és hasonlóságot, a hasonlóságot, az affinitást, az egyenlőséget és a kollineációt. Ez utóbbi rokonság előkészítésére szolgál két fejezet a kettős viszonyról, ennek egy általánosításáról (Vieleckschnittverhältniss) és a geometriai hálókról; befejezését képezi egy fejezet a rövidített B.-ról. A III. szakasz tartalmazza a B. alkalmazását a kúpszeletek több tulajdonságának (Möbiusféle kriteriumok, átmérők, középpont, aszimptoták, polárreciprocitás) és a dualitás elvének kifejezésére.

A baricentrikus koordináták, helyesebben a baricentrikus koefficiensek az első homogén koordináták és mint ilyenek kiváló történelmi érdekkel is birnak, noha nemsokára a homogén koordináták és a homogén egyenletek bevezetése után jelentőségükből veszítettek. Ha az általános projektiv koordinátáknál egységpontul az alappontpár alapháromszög-, illetőleg alaptetraeder sulypontját választjuk, akkor mint speciális projektiv koordinátákat a baricentrikus koordinátákat, illetőleg koefficienseket nyerjük. Megjegyzendő még, hogy az általános projektiv koordináták csirája már a B.-ban benne foglaltatik.

Baricentrikus szabály

E szerint vm. forgási test köbtartalma vagy vm. forgási felület felszine egyenlő a forgatott idom területének ill. a forgatott vonal ivhosszának s a sulypont által leirt kör kerületének szorzatával. Ha p. az ABC háromszög (l. ábra) az AC=h befogó körül forog, akkor az AB = r befogó közt, a BC = s átfogó egy kúp palástját irja le. A háromszög területe 1/2 rh T sulypontjának távolsága a forgási tengelytől 1/3rh, tehát az általa leirt kör kerülete = 2/3 p (p = 3,14.) és a kúp köbtartalma e szerint 1/3 r2 h p.

[ÁBRA]

Ellenben s-nek S sulypontja a tengelytől 1/2 r távolságra van. A S által leirt kör kerülete tehát = r p. és az s által leirt kúppalást felszine = srx. E szabályt már Pappus ismerte, mégis gyakran Guldin-féle szabálynak hivják, mert Guldin jezsuitának De centro gravitalis c. művében (1635-42) szintén ki van fejtve.

Baričević

(ejtsd: baricsevics) Ádám, horvát iró. Szül. Zágrábban 1756 szept 12., megh. 1806 márc. 2l. Alsóbb tanulmányait szülővárosában végezte, 1774. Bécsbe ment, a hol filozofiát és teologiát tanult. Visszatérte után a zágrábi főgimnáziumnál az ékesszólástan tanára és könyvtárnok, később pedig a zágrábi Mária-templom plébánosa lett. 1803-ban a zágráb vármegyei Berdovcén mint plébános letelepedett, ahol haláláig maradt. Baricević korának legműveltebb emberei közé tartozott, a latin irányban alig volt párja. Tagja volt a nápolyi és torinói akadémiának és a pétervári akadémia nagy arany éremmel tüntette ki. Latin és horvát nyelvü munkáinak nagy része kéziratban maradt és azóta el is veszett. (L. Horányi, N. Mem. I. 294-297.) Nyomtatásban csak Cicero műveinek fordítása és egy rövid irodalomtörténete jelent meg.

Barics

(Barits) Adalbert, jogtudós, a pesti egyetemen a jogtudományok tanára, szül. Ujvidéken 1742., megh. Bécsben 1813. Tanulmányait Bécsben végezte s előbb a zágrábi, győri főiskolákon tanított, majd 1777. a pesti egyetemhez nevezték ki. Jelen volt az 1764-65-iki pozsonyi országgyülésen, majd a hétszemélyes tábla jegyzője lett. Irt több történelmi és statisztikai munkát latin nyelven. Nevezetesebbek: Die gewöhnliche Krönungsfeier der ungarischen Könige und Königinnen. Pest 1790. (Magyarul Lambach Ede u. o. 1790.) - Dissertatio statistica de potestate exsequente regis Angliae. 1790. (Magyarul Nagy-Szebenben, németül Pesten jelent meg 1790-ben Srogh Sámuel kiadásában.) - Dissertatio statistica de forma legali regiminis hungarici. Kassa 1790. (Ugyanabban az évben 2. kiadást is ért.) stb. Kéziratban maradt Európa statisztikája 1792-ből. E kézirat megvan a nemzeti muzeum kézirattárában.

Baricz

György (ikafalvi), mérnökkari alezredes, szül. Nagy-Enyeden 1779 okt. 28., megh. Zágrábban 1840. Miután szülővárosában jogi és teologiai tanulmányokat folytatott, 1800. Bécsbe ment a mérnöki akadémiára. Ennek elvégzése után a hadmérnöki karba lépett s 1807. főhadnaggyá neveztek ki. Mint várerősítési tiszt főképen Dalmáciában működött. 1839. alezredes lett. A magyar lapokban megjelent tudományos cikkeiért a magyar t. akadémia 1832. levelező tagnak választotta s megbizta a hadtudományi szótár egy részének elkészítésével.

Barifonia

(gör.). 1. B. alatt az orvosok azt a beszédzavart értik, melynek következtében a beszélőt valami a kiejtésnél akadályozza.

2. B., a zenében a basszus hangnak ritkán használt elnevezése.

Baril

ezelőtt folyadék-mérték Lisszabonban, Mexikóban és több délamerikai államban. Mexikóban még most is használatos; egy B. ott = 75.75 l. Használják továbbá Tripolisban, hol egy B. bor vagy pálinka = 64.8 liter, a spanyol gyarmatokban, hol egy B. = 23 kg. A régi francia barriquet (l. o.) némely vidéken szintén barilnak hivják.


Kezdőlap

˙