Beaumanoir

(ejtsd: bománoár), 1. Fülöp (chevalier de), szül. Beauvoisisban 1226. bretagnei nemesi családból, megh. 1296. 1289. a francia király római követe volt. Szerzője az ó-francia jog ismeretere nézve igen fontos Coutumes de Beauvoisis műnek (jegyzetekkel és glosszáriummal először kiadta Thaumas de la Thaumassiere 1690., utóbb gr. Beugnot 1842. Párisban).

2. B. Jean chevalier de, Du Gueselln Bertrandnak méltó fegyvertársa, Abban az örökösödési háboruban, melyet Blois Károly Montfort János ellen indított, B. Blois Károly részén harcolt. Josselin városát hősiesen megvédte (1351), ez alkalommal harminc angol ellen 29 francia lovaggal fényes párbajt vivott. Az aurayi csatában fogságba került (1364), de a guérande-i békekötés után kiszabadult és Bretagne marsallja lett.

Beaumarchais

(ejtsd: bomórsé) Péter Ágost Caron (de) franc. iró, szül Párisban 1732 jan. 24. megh. 1799 május 19. Órás fia volt és 21 éves koráig maga is folytatta atyja mesterségét. Vonzó külsejével és ügyes magaviselétevel, tréfáival és költészetre és zenére való hajlamával (kitünően hárfázott) kedvencévé lett a nőknek, egy alantas udvari hivatalnok özvegyének házassága révén az udvarhoz jutott, s XV. Lajos leányainak hárfatanítója lett. Befolyásának ügyes felhasználásával Paris-Duverney bankárnak szolgálatot tévén, ez beavatta őt a pénzügyletekbe s nagy összeget kölcsönzött neki, melyeken B. nemesi címet, befolyásos udvari hivatalokat és jelentékeny vagyont szerzett. 1764. Spanyolországba ment, testvérhuga érdekében, kinek egy Clavige nevü főtisztviselő házasságot igért volt, de szavát megszegte. B. kieszközölte, hogy a szószegőt hivatalától megfosszák és száműzzék. Erról szól első érzelmes szinműve: Eugénie (1767), melyet Goethe felhasznált «Clavigó»-jához a spanyolországi ut leirásával együtt. E darabnak, valamint az utána következőnek (Les deux amis, ou le négociant de Lyon, 1770) nem volt sikere. Duverney elhaltával B. hosszas perbe keveredett a bankár örököseivel, minek következtében azontul igen sok zaklatásnak volt kitéve. Az üldözéseknek, melyek majdnem egész élete folyamán tartottak, részben maga, eszközökben nem igen válogatósjelleme, gunyoló modora, kiméletlensége és pénzosvárgása volt az oka. De bámulatos eréllyel és ügyességgel tudott a bajokból kivergődni s ismételten visszatudta hódítui az ellene zudult közvéleményt. Mémoires du sieur B. par lui-méme (1774-78) c. munkájában ragyogó ékesszólással, finom humorral és pompás iróniával leplezte le a kor igazságszolgáltatásának hibáit s tüntette fel magát az elnyomott emberiség bosszulójának és a jog nélkül való harmadik rend előharcosának. Ünnepelt emberré lett ez által s nemcsak az egész főnemesség, de még az udvar is pártját fogta, és XVI. Lajos uralkodásának első ténye az volt hogy a B: ra sérelmes parlamenti itéletet megsemmisítette. Népszerüségét még jobban növelte két halhatatlan vigjátéka: Le barbier de Séville, ou la précaution inutile, és folytatása Le folle journée ou le mariage de Figaro (magyarul: A szevillai borbély és Figaro házassága, vagy egy napi bolondság, ford. Paulay Ede, Olcsó könyvtár). Az elsőt a Théátre Franyais 1772. fogadta el, de csak 1775 adták elő, a másodikat csak nagynehezen sikerült a király beleegyezésével előbb Vaudreull gróf birtokán s azután 1784 ápr. 27. Párisban is előadatui. Bámulatos hatása volt a darabnak, me. lyet százszor adtak elő egymásután, s melynek az ingyenélő folsőbb osztálybeliek ellen szórt gunyos nyilait éppen ezek az «Almavivák» és «Basilioko tapsolták meg, nem véve észre, hogy az apátlan-anyátlan Figaro, kinek semmi vagyona sincs, maga a nép, mely fölibök kerekedik. «Figaro», mondotta Napoleon, «már az akcióban lévő forradalom volt». B. dicsőségének tetőpontja volt ez, melyről már csak lefelé lehetett haladnia. Pörlekedései, az emberekkel való torzsalkodásai ujra kezdődtek; a többi közt Mirabeau oly kiméletlen támadást intézett ellene, hogy B. már védekezni sem mert. Nem kiméltek még családi életét sem. Ismételten kellett menekülnie Párisból, hogy a törvény keze el ne érj e s utoljára Hamburgból, hol nyomoruságban élt, csaknem egészen megsikerülve tért haza családjához. Gutaütésben halt meg, de azt is mondták, hogy megmérgezte magát. A «Figaro» dicsőségét korántsem érte el a folytatását képező s 1791. előadott La mére coupable. Összes műveit Oeuvres completes kiadták: Moland (1874) és Fournier (1875).

Beaumaris

(ejtsd: bomerri), Anglesey sziget (Walesben)fővárosa, a Menai csatorna torkolatának közelében (1881) 2239 lak.. tengeri fürdőhely, Eduard korából való kastéllyal, élénk tengeri kereskedéssel.

Beun-monde

(franc. ejtsd: bo-mon), jobb kör, jó társaság.

Beaumont

(ejtsd: bomon), csinos városka Hennegau belgiumi tartományban, a Sambre közelében. 2000 lak., hires márványbanyákkal. B. a XI. században fontos grófságnak volt főhelye, amely a Croycsalád birtokába ment át. 2. Több francia város és helység neve; ezek közül jelentékenyebbek: 1. B.-de Lomagne (ejtsd: de lomány) járási székkely Tarn-et-Gáronne départementben, a Gimone szép völgyében (1886) 4199 lak., gyapjúszövéssel, kalap- és fayence-készítéssel; XIV. századbeli templommal. 2. falu Ardennes départementban (1886) 1145 lak., kőbányákkal. A sedani csata előtt itt is megütköztek a németek és franciák. 3. B.-le Roger (ejtsd: lö-rozsé), járási székhely Eure départementban, a Rille mellett, (1886) 909 lak., gyapotfonással és fehérítéssel, posztókészítessel, nagy marhavásárokkal; közelben sziklába vésett üregek vannak, amelyben csonka szobrok állanak. 4. B: sur Oise (ejtsd: szür-oáz), kis város Seine-et Oiso départementban, az Oise partján (1886) 2991 lak., bőrcserzőkkel, elefántcsóntfaragókkal, üveg- és paszomántgyártással. Mellette a Carnell-erdőben XIII. századbeli síremlékkel. 5. B.-sur-Sarthe (ejtsd: szür szárt), vagy B: le-Vicomte, járási székhely Sarthe départementban (1886) 1908 lak., vászongyártással, marhavásárokkal, egy X. századi kastély romjaival.

Beaumont

Gusztáv de a Bonniniere de, francia érdemes publicista, Lafayette unokája, született Beaumont la Chartreban (Sarthe) 1802 febr. 16., megh. Toursban 1866 ápr. 2. Egy ideig a szajnai főtörvényszéknél volt alkalmazva. 1831. beutazta Tocqueville társaságában az Észak-amerikai Egyesült-Államokat, miközben különösen a i börtönügyet tanulmányozta. 1840. ellenzéki képviselőnek választották. Az 1848. februári forradalom után mérsékelt köztársasági tagja volt az alkotmányozó és törvényhozó nemzetgyülésnek. Cavaignac elnöksége alatt londoni, Barrot rövid. miniszterelnöksége alatt pedig bécsi követ vala. Az 1851. államcsiny napján (dec. 2.) ő is megjelent a X. kerületnek városházán tartott gyülésen, mely az alkotmány föntartása mellett nyilatkozott, amiért börtönbe vetették. Szabadságát azonban nehány hét mulva:visszanyerte, mire kizárólag a tudománynak szentelte eletet. Irodalmi hirét a Note sur le systéme pénitentiaire (1832) és a Tocqueville közreműködésével megirt Traite du systeme pénitentiaire aux États-Unis et de son application á la France (Páris 1832, 2 köt. németül Juliustól, Berl. 1833) c. munkájával szerezte meg. Ezt követték: Marie, ou l'esclavage aux États-Unis (1835, 2. köt.) és a L'lrlande sociale, politique et religieuse (1839, 2 köt.) c. művek, melyeket az akadémia megkoszoruzott. Az elsőben a rabszolgaság eltörlése mellett kardoskodott, a másodikban egy-egy osztálynak indokolatlan háttérbe szorítását ostőrozza.

2. B. Frazuzs, L. Fletcher.

Beaumontit

(ásv.), l. Stilbit.

Beaumont-puska

a németalföldi hadseregnél 1871 óta használt hátultöltő puska, melynek lobbantyúja a puskaagy bon fekszik; központi gyujtókészülékében az ütőszeg visszatolásával a kétkaru ütőrugó is megfeszíttetik. Kezelésére két fogás elegendő: i. a fogantyú balra fordítása és hátratoláaa, miáltal az ütőrugó megfeszül, a závárzat kinyilik s a kilőtt töltény hüvelye kihányatik; 2. a fogantyú előretolása ésjobbra fordítása, amivel a závárzatot bezárjuk. K. r. I.

Beaumont-Vassy

(ejtsd: bőmon-vaszi) Edouard Ferdinand de Bonniniere. vicomte, francia történetiró, Beaumont 1. unokatestvére, szül. a La Mothe Souzay várkastélyban, az Indre-et-Loire départementban 1816., megh. 1875 jul.. 25. Kezdetben regényirással foglalkozott; megemlítendők: Un marquis d'autrefois (Paris 1839), Don Louis (1838) stb. stb. címü művei. Svédországban tett utazása alkalmával anyagot gyüjtött a Les Suédois depuis Charles XII. jusqu'á Uscar I. jeles történeti műhöz (2 köt., Páris 1841), mely alapos kutatásnak gyümölcse. 1851-53-ben Laon prefektje volt; pénzügyi szédelgés miatt 1859-ben két évi börtönre itélték. Művei közül megemlítendők: Les salons de Paris el la société parisíenne aous Louis Philippe (Páris 1866), Les salons de Paris et la société parisienne sous Napoléon III. (1866); Histoire authentique de la Commune de Paris en 1871 (1871), Paplers curieux d'un homme de cour (1871), Histoire intime du second empire (1874). Jelentektelen a Histoire des Etats européens depuis le Congres de Vienne (1843-53) c.; műve. Histoire de mon temps c. munkájának első, része 4 kötetben jelent meg (1855-58), a második részből azonban csak két kötet látott napviÍ lágot (1864-65). V. ö. Grande Encyclopédie V

Beaune

(ejtsd: bón), járási székhely Côte-d'Or francia départementban, a Bouzeoise forrása közelében, 1886) 12,146 lak., posztógyártással, hordó-, ecetkészítéssel és szeszfinomítással, több tudományos társulattal. Jelentékeny épületei a Notre Dame a XII. és XIII. századból, a pompás kórház, mely egyike a XV. század épületeínek, a templáriusok egyik kastélyának romjai és Monge matematikus szobra, Rude műve. Környékén kitünő burgundi borok teremnek (a B., Corton, Pomard, Romanéc, Volnay stb.). A régi Belena vagy Belna a pagus Belnensis fővárosa, a IX. században Beaunois grófság székhelye lett; 1227. Burgundiával egyesítették. Dampierre generális és Monge szülővárosa.


Kezdőlap

˙