Beltrame

János, olasz nyelvész és utazó, szül. 1824. Valeggionál a Mincio mellett. Mint terítő járt a Nilus vidékén Kartumnál, Fazoklnál, Gondokoronál, ahonnan egészen ismeretlen tájakra tett kirándulásokat. 1862. óta hazájában a nilusvidéki nyelvekkel foglalkozott és a dinka-nyelv szótárát adta ki (Róma 1881). Útleírásai: Di un viaggio sul Fiume bianco nel l'Africa centrale (Verona 1861); Il Sennear e lo Sciangallah (u. o. 1879-1882. 2 köt,); Il Fiume bianco e i Denca (u. o. 1882).

Beltrami

1. János, olasz kőmetsző, szül. Cremonában 1777., megh. u. o. 1864. Egy ötvös fia, aki magától képezte magát s Beauharnais Jenőben talált bőkezü pártfogót. Munkái: egy 17 mm. nagyságu kő mintegy 20 alakkal, Dárius sátra, s egy 26 mm. nagyságu topáz Leonardo da Vinci Utolsó vacsorájával. Bronz domborműveket is készített.

2. B. Jenő, olasz matematikus, szül Cremonában 1835 nov. 16. 1862-ben a bolognai egyetemen rendkivüli, 1863-ban pedig Pisában rendes tanár lett. 1866 óta Bolognában, 1873 óta pedig Rómában működött ugyanily minőségben. 1876 óta a paviai egyetemen a matematika és fizika tanára. Értekezései az Acta Mathematicában és más tudományos folyóiratokban jelentek meg.

Beltramo

nevetséges színpadi alakja az olasz népies bohózatoknak, legtöbbnyire együgyü szolga alakját viseli.

Beludsisztán

nagy terület Közép-Ázsiában. D-en határos az Indiai Oceánnal; itt az Indus torkolata közelében fekvő Monz- vagy Muvári-foktól egészen a Daszk-fokig, az Ormuz-szoros közeléig terjed; K-en Brit-India Szindi tartománya, É-on Afganisztán Kandahár tartománya, végül Ny -on Szeisztán és Kermán persa tartományok határolják. Területét 276.510 km2-re becsülik. Partjai öblökben nem szegények, legnagyobb a Szunmiani; de ezek a hajóknak menedéket alig nyujtanak; a partoktól számos hegyfok nyúlik ki, mint a Rasz Kacsari, Rasz Arabah, Rasz Farsza stb.; említésre méltó szigetje egy van, az Astola. Felülete. A partok mellett többé-kevésbbé széles, alacsony szegély nyúlik el, melyet homok takar és mely puszta, kietlen vidék; nyáron rendkivül forró. Belebb B. egészen hegyekkel van takarva, amelyeket csak a K-i részen ismernek részletesebben. Itt, az India felőli határon emelkedik a Hala-hegylánc, amely északi részében szétágazik, különböző neveket vesz föl és azután a Kandahári-hegyekkel és a Szolimán-lánccal egyesül. A középső és nyugati részeken a hegységek kelet-nyugati irányban vonulnak el, É-on magasabbak. D. felé lépcsők alakjában ereszkednek le a tengerpart felé, bennök számos az iszapvulkán. A folyómedrek úgy a legmint a magas vidéken elég számosak, de csak kevésnek van állandó vize. A Monz-fok közelében van a Hab, ettől. Nyugatra a Vindur, a Purali, a Hingol, a Gorad, a Doszti, valamennyi közt a leghosszabb, a Nagor, Szirra stb. Hasonlóan időszaki folyásuak a Bolan vagyis a Kahi és a Mula amelyek az Indus felé folynak; ezeknek meredek falu völgyeiben vezetnek Indiából B.-ha az egyedül járható utak a Bolan és Mula nyergeken át.

Éghajlat, termékek és állatok.

A felület különfélesége szerint az éghajlat is más és más. D-en és Ny-on forró; középen mérsékelt; É-on hűvös; a szélsőségek nagyok; a magasabb hegyeket hó takarja az év nagyobb részében. Termékenyebb vidékek csak középső és keleti részében vannak; a nagy területek csak legelőül szolgálnak; magasabb vidékek kenyértermékei a buza és rozs; a délieké kukorica és kevés rizs. Termelnek azonkívül mindenféle zöldséget, hüvelyest és igen jó dohányt; a dinnye, gyümölcs és szőlő igen kitünő; a datolya a mélyebb helyeken szinten jól megterem. A fák némely helyen sűrű erdőket alkotnak; hasznos fák: a ziziphus jujuba (appours), amely kitünő épületfát szolgáltat, a szikomorusz fügefa, a vad olajfa stb. A vadállatok, az oroszlán, tigris, leopárd, hiéna, sakál, farkas, muflon, vadszamár és többféle majom. Házi állatokul leginkább dromedárt és kétpupu tevét és lovakat tartanak; ez utóbbiak az északi vidékeken kitünő minőségüek. A hegyekben ércek találhatók, de senki sem bányássza.

Lakosság.

B. lakossága (számát 400.000-1.000.000-ra becsülik) két főtörzsre oszlik: a beludsokra (l. o.) és brahnikra; amazok a közép és nyugati, emezek a keleti részen laknak; mindketten csaknem kizárólag pásztorok; rajtuk kívül vannak még csekélyebb számmal a numrik, vagy miként máson nevezik, a lumrik, akik a parti vidékeken élnek. Az ország nyugati szögleteben vannak még kurdok, mindenfelé elszórtan pedig devarok; ez utóbbiak B. azon lakói, akik állandó lakóhelyeken laknak tiszta persa nyelven beszélnek; tehát igazi tadsikok. B.-ban több tartományt, helyesebben territoriumot különböztetnek meg; ezek északkelet felől délnyugat felé a következő sorrendben következnek egymás után: Kacs-Gandava, Szaravan, Dsaravan, Kelat, Lasz, Dsan, Kolva, Meski, Karan és Nuski; az egész északnyugati részt pedig Mekrannak hivják; az északnyugati szögletben van még Kohisztán; az egyes territoriumok meglehetősen függetlenek és maguk választják khánjaikat. Legnagyobb tekintélynek Kelatnak a brahni törzsből való khánja örvend, aki angol protektorátus alatt él és a britektől évi fizetést hoz. Fővárosul Kelatot tekintik.

Történelem.

Olyan nép régi sorsáról, melynek irott története nincs, vajmi keveset tudhatunk. B.-ról, Gedrosla néven. az első tudósításokat N. Sándor hadjáratanak történetirói közöltek; ők még a beludsokról és brahnikról semmit sem tudnak. B. mostani lakóinak hagyományai csak az iszlam meghonosításának koráig terjednek és a jelen századot megelőző időkről nagyon homályosak. A régi kanfák korában több dinasztia követte egymást a keleti trónuson, amelyek hindu származásuak voltak; Kelat mellett még láthatók a sirjaik. Ezek egyike volt a hagyomány szerint a Szerai-dinasztia; utódjaik a Szevák, hogy néhány ellenséges törzs ellen magukat megvédhessék, a hegyekből segítségükre hivták a brahnikat, akik Kamber fejedelmök vezérlete alatt valószinüleg a XV. század végén vagy a XVI. elején meg is jelentek és a Szevák trónját maguk számára foglalták el. A XVII. század közepén B. keleti tartományait Akbar, delhii császár foglalta el. 1739-ben Nadir sah (l. o.) kerítette hatalmába az országot, de meghagyta a Kambar-dinasztiát a trónuson. A XVIII. század közepén B. visszaszerezvén függetlenségét, Naszir khán energikus uralma alatt hatalmassá lett; Naszir khán uralmát Mekran törzseire is kiterjesztette; 1795-ben bekövetkezett halála után azonban a régi fejetlenség ismét helyreállt és a Kambarok uralma ujra csak B. keleti részére szorítkozott. Naszir utódai Mahmud és Mihrab nem tudták megakadályozni, hogy a persák Mekran egy nagy részét el ne foglalják. Mihrab fia II. Naszir 1841. jutott az uralomra; 1854. az angolokkal szerződést kötött, mely szerint ezek jogot nyertek arra, hogy csapataikkal bármely helyet megszállhassanak; ezért neki évi 50.000 forint fizetést igértek; a szerződést azonban nem hajtották végre, csak II. Naszir utóda Khodadad khán uralma alatt, aki saját alattvalói ellen az angolokat hivta segítségül, akik ekkor Quettát megszállották és maguk számára el is foglalták és a khánt fanhatóságuk elismerésére szorították. A khán hatalmának ingatag voltánál fogva az angolok a határon katonai kordont kénytelenek tartani. Az 1887-iki angol-afgán háboruban Khodadad khán az angolok oldalán harcolt. A Seleucidák uralmának megszünte után csak arab irók foglalkoznak ujra földünk ezen részével. A X. századból való arabok tesznek először említest a beludsokról. Edrizi szintén leirja B.-t, szintugy Abulfeda is. Az ujabbkori utazók közül Grant P. volt az első, aki 1809-ben utazta, be Mekrant; Gvadarból megindulván E. felé Bampurig hatolt, onnan visszatért Gehbe és folytatta útját DNy. felé Dsaszkig és Kirmánig. 1810. az angolok tartván attól, hogy ENy. felől Indiát megtámadják, Elphinstone Mountstuartot Afganisztánba, Pottinger Henryt pedig B.-ba küldötték, aki Christie Charles kiséretében B. egész keleti részét bejárta. Az első angol-afgán háboru idejéből Carless, Harris, Hart, de la Hoste és Robertson angol tisztek a Karacsi és Kelat, továbbá a Kelat és Kandahar közt vidékekről értékes tudósításokat közöltek. Ugyanazon évben (1840) Masson Charles angol utazó hatolt elő a tengerpartról Kelatig. 1863. a Persa-öböl és India közti kábel lerakásakor az ott működő mérnökök Mekrannál ismerkedtek meg. 1871. és 1872. Bellews és Pollock angol tisztek, meg lévén bizva a Ny-i határ megjelölésével, B. Ny-i részét járták be. 1875. Floyer a Ny-i részeket, 1877. Mac Gregor ezredes Lockwood hadnagy kiséretében az É-i részeket járták be. L. Pottinger: Travels in B. and Sinde (London 1816); Bellew: From the Indus to the Tigris (London 1874). Mac Gregor: Wanderings in B. (u. o. 1882.)

Beludsok

vagy baludsok, Beludsisztán (Ázsia) lakói, akik nyugatról csak nem régóta telepedtek le mai hazájukba. Három főtörzsre szakadnak, u. m. a nhárui-kra, a rind-ekre és a maghzi-kra, amelyek ismét számos apróbb törzsekre oszolnak. Általában szépen alkotott, tagbaszakadlt, kitartó, edzett testtel birnak; bőrük szine meglehetősen sötét barna; marcona arckifejezéssel, dus hajzattal és szakállal, valamint feltünően hosszu lábakkal birnak. Jellemük vad, vakmerő, ravasz. Hirhedt rablók s egymás közt is folytonosan veszekednek. Állandó és rendes foglalkozás nélküliek, fegyelmezettséget és alárendeltséget nem ismernek. A vérbosszut egész ivadékokon át gyakorolják. Megesik, hogy midőn két vérbosszuban levő - törzsbeli egyén - egymással találkozik, ha annak előtte egymást soha sem is látták, mintegy megszimatolják, hogy köztük elintézetlen ügy forog fenn. Szót sem szólva s minden szenvedélyt elfojtva hallgatagon tekint egyik a másikra; erre hirtelen egymásra támadnak s egyik a másikát harapással, karmolással marcangolja, vagy pedig torkon ragadja, mig a teljes győzelem el nem dől, ami az egyik fél halálával áll be; nem ritkán azonban mind a két fél holtan rogy össze. Nomád életüek, dromedárjaikon barangolnak szerteszét s minden alkalmat felhasználnak rablásra és tolvajlásra, amiben épp oly hidegvért, mint ügyességet tanusítanak. A B.-ok a mohammedánok siita szektájához tartoznak, akik nem magát Mohammedet, hanem ennek sógorát, Ali-t tekintik főprófétájuknak. Wundt H., A ride to India across Persia and Baluchipan (Lond., 1891).

Beluga

(Delphinopterus leucas), a fogascetekhez tartozó delfinfélék egyik faja. Szine fehéresbarnán foltozott; 6 m. hosszú, háti uszója nincs, feje kicsi, lefelé hajlott; orra tompa; mindkét állkapcsában 18 erős foggal; torka szűk. Grönland körül a tengerben néha nagy csoportokban él; halakkal táplálkozik, melyeket maga előtt hajt. Az északi lakók vadásszák, mert húsa, habár feketés szinü, élvezhető, bőréből szijat vágnak és felvágva hálókat készítenek. Egy kis halzsirt is szolgáltat. A szamojédek fejét póznára tűzve ál dozatul használják. A halászok pedig - mint a nady cetek előhirnökét - szivesen látják. L. Delfnek.

Belus

az ókorban folyó D-i Feniciában, most Nahr Naaman. Ennek a parti fövényét használták fel állítólag a feniciaiak az üveg feltalálásánál.

Belus

a. m. Bél, Baál (l. o.).

Belus

Délszláv eredetü személynév, mely az Árpádok korában nálunk is el volt terjedve. Azok közt, kik e nevet viselték, legismertebb a horvát eredetü B.-bán II. Béla királynak sógora s egy magyar nemzetség alapítója, melynek tagjai közt folyton használatban volt a B. név.

Belus bán

Uroz szerb vajda fia, Ilonának, II. Béla magyar király feleségének bátyja, 1141-től a kiskoru II. Géza gyámja és az ország kormányzója volt. Nemcsak mint bölcs államférfiu tünt ki, hanem mint hadvezér is. Henrik osztrák herceg ellenében a lechfeldi győzelmet (1146 szept. 11.) főleg őneki lehet tulajdonítni. Főleg az ő érdeme, hogy 1147. Géza király Erdélybe és a Szepességbe a bujdosó szászokat és flamandokat befogadta s letelepítette s hogy Csudomil, vagy Blachin szerb fejedelem a magyar fennhatóságot elismerte. Ez utóbbi tény idézte föl Mánuel ellenében a görög háborut, melyben mint hadvezér B. ismételten kitünt. 1156-ban ő lett az ország nádora. A görög-keleti vallásról időközben, ugy látszik, a róm. kat. vallásra tért át; Bátmonostort (l. o.) a bencések részére ő alapította.


Kezdőlap

˙