Benikarlo

(ejtsd: -kárlo), város Castellon de la Plana spanyol tartományban, az Irta-hegyek lábánál, közel a tengerhez, (1887) 7916 lak., szeszgyártással; a rosszul épült várost falak és árkok veszik körül; környékének keresett vörös borait a graonak nevezett kis kikötőjéből viszik ki.

Benicia

Kalifornia északamerikai állam egykori fővárosa, a Carquinez-szoros É-i partján, amely a S.-Franciscói nagy öbölnek Suisun és San-Pablo nevü ágait köti össze, (1880) 1794 lak., arzenállal; a Sacramenton és San Joaquin folyókon fölevező gőzhajók kiinduló pontja és a Pacific-vasút állomása.

Beniczky

-család (benicei és micsinyei), egyike a legrégibb felsőmagyarországi családoknak. Az 1235-ben magtalanul elhalt Radó nádor birtokait megkapták és Turóc vmegyében telepedtek meg. B. Márton hadi érdemei elismeréseül Zsigmond királytól 1413-ban Benic nevü falut kapta és felvette a benicei előnevet. B. Miklós a XVII. század második felében élt és Znió várának kapitánya, Turócmegyének alispánja volt. Belgrádnál és Temesvárnál tanusított vitézségeért Ferdinánd nemesi címerét megujította. B. Péter, jeles költő, szül. Vácon 1603. Hadi érdemeiért több felsőmagyarországi falut kapott adományba. E mellett olvasta és tanulmányozta a latin klasszikusokat, kiknek behatása alatt maga is irni kezdett. Megh. 1664. Munkája: Magyar ritmusok (Nagy-Szombat 1664). E munkáját, mely istenes és világi énekeket és mintegy 250 verses példabeszédet tartalmaz, maga rendezte sajtó alá és Bartók István esztergomi kanonok adta ki, azóta már sok kiadást ért. B. Gáspár, II. Rákóczy Ferenc titkára, ki őt diplomatikai küldetésekre is felhasználta. Rákóczy hadjáratáról naplót vezetett. (Kiadta Thaly Kálmán a Rákóczy Tár I. kötetében. (Pest 1866). B. Lajos, 1848-49-iki honvéd alezredes, szül. Micsinyén (Zólyom vm.) 1813 májusában. 1840-ben Zólyom vmegye alispánja lett. A szabadságharcban mint guerilla-vezér különösen Hurbán ellen tünt ki, kinek gyülevész tót hadát Budetinnél 1848. dec. 4. szétverte, s magát a lázító pánszláv vezért is kiüzte az országból. Másik a legfényesebb hadi tette a losonci támadás volt, mely 1849 márc. 24. az osztrákok kiüzésével végződött; később Görgei táborában szolgált. A világosi fegyverletétel után halálra itélték, de kegyelem utján 20 évi börtönre változtatták az itéletet. 1857. kiszabadulva kufsteini fogságából, 1861. összeesküvéssel vádolva, Almásy Pállal és többekkel együtt elfogták, halálra itélték, de kegyelem utján 10 évi börtönt kapott, amelyből 1867-ben az alkotmány visszaállításakor kiszabadult. Vezérszerepet játszott a honvédegyesületi mozgalmakban és a pesti honvédegyletnek ő volt első elnöke. 1868 juliusában orgyilkosság következtében halt meg. B. Ferenc, Pest vm. főispánja, valóságos belső titkos tanácsos, szül. Budapesten 1833 jun. 6. 1868-ban pénzügyminiszteri tanácsos és a gödöllői királyi uradalom igazgatója lett, 1880. képviselővé választották, 1882. jászsági főispán, 1884. belügyi államtitkár, majd az opera- és nemzeti szinház intendánsa, 1890 óta Pest vmegye és Kecskemét város főispánja. Neje, Beniczkyné Bajza Lenke, termékeny irónő. L. o.

Beniczky

1. Emil, iró, szül. Alsó-Micsinyén, Zólyom vm. 1838., megh. Törtelen, Pest vm., 1864. Verseket és elbeszéléseket irt 1859-1863 közt néhány lapba, s két évig a Pesti Hölgydivatlap segédszerkesztője volt. Rajzai a honvédéletből Nefelejtsek cím alatt Pesten 1861., Tündérfi Kálmán ur kalandjai c. regénye u. o. 1865. jelentek meg; lefordította Pulszky Ferenc után A magyar jakobinusok történeti regényt, 2 köt. Pest 1861.

2. B. Irma, szépirodalmi és ifjusági irónő és műfordító, szül. Alsó-Micsinyén, Zólyom vmegyében, 1828 szept. 7. Testvére B. Lajos honvédezredesnek, ki miatt az abszolutizmus korában az egész család elvesztette vagyonát; neje volt Kuliffay Ede költőnek, ki 1881. halt meg. Az irodalom terén 1858. lépett fel apróbb dolgozatokkal s ettől kezdve több szépirodalmi lapba dolgozott, a Budapesti Bazárnak és Képes Családi Lapoknak ma is állandó munkatársa. Neve alatt - a fordításokkal együtt - mintegy 30 mű jelent meg, melyeknek nagy része, még az elbeszélések is, tanító irányu. Melegen buzog a helyes nőnevelésért, ideálja e téren a művelt háziasság, melynek megkedveltetésére mindent elkövet. Munkái: Lapok egy szép nő naplójából, Egy emancipált nő, regények: Regélő gólya, Kis koszoru szorgalmas gyermekek számára, Képes családi játékkönyv, Szászorszépek (ford.), Gyermekbarát (ford.), Százegy mese és elbeszélés fiuk és leányok számára (ford.), A világ népei, A tollasok világa, ifjusági olvasmányok, azonkivül több idegen, ilyen irányu művet fordított vagy átdolgozott.

3. B. János Károly (benicei és micsinyei), hittudor, pécsi kanonok, szül. Dunajecen, Szepes vármegyében, 1746., megh. Pécsett 1817 szept. 25. Középiskoláit Besztercebányán, a bölcseletet Egerben és Vácon végezte, hol a papi pályára lépett; a teologiára 1767. Rómába küldték, hol hittudorrá lett; 1770. hazatérvén, az ecsegi plébánián segédkezett; négy év mulva Vácra hivatott meg titkárnak és hittanárnak; ismét négy év mulva Pécsre küldték, hol teologiát és egyháztörténetet adott elő; 1891 szept. 11. tiszt. kanonokká nevezték ki. 1784 dec. 6. mohácsi plébános, 1790 máj. 19. val. kanonok és 1810 jan. 17. scardoniai vál. püspök lett.

Beniczkyné Bajza

Lenke, irónő, Bajza József költő leánya, Beniczky Ferenc Pest vmegyei főispán neje, szül. Pesten 1840. Gondos nevelésben részesült, az irodalomhoz korán nagy hajlamot érzett, s már 1857. kezdett irni regényeket és elbeszéléseket, melyeket Heckenast Gusztáv adott ki, akivel házasságra is lépett. E frigyet később felbontotta és 1862. ment Beniczkyhez nőül. Novelláit, uti tárcáit, rajzait, regényeit a Nővilág, Hölgyfutár, Divatcsarnok, Arany János Koszoruja, Fővárosi Lapok, a Petőfi-Társaság Koszoruja, M. Szalon, Pesti Hirlap, Pesti Napló, Nemzet és más lapok közölték. Önállóan megjelent munkái: Beszélyek, Pest 1858, 2 kötet; Ujabb beszélyek, 1862, 2 kötet; a következő regények: Két sziv harca, 1866, 1 kötet; Előitélet és felvilágosultság, 1872, 4 kötet; Itt és a jövő életben, 1878, 2 kötet; Mártha 1881, 2 kötet; Ruth, 1884; Fátyol titkai, 1884; Az első nyom, 1885; A porban született, 1885; A vér hatalma, 1886; Saját kezébe, 1886; Az erdei lak, 1885, 2 kötet; Zárt ajtók mögött, 1886; Ő az! 1887; (németül a bécsi Fremdenblattban, angolra is lefordították); A gyöngysor, 1888; Szabály ellen, 1889; A hegység tündére, 1889-90, 2 kötet; Tűzben, 1890, 2 kötet; Az élet viharában, 1890; A házasságtitka, 1890; A vér, 1892; továbbá: Rehea grófnő, 1886 és Edith, 1888; a nemzeti szinházban is előadott szinművek: A miniszterelnök szünideje, vigjáték (előadták 1888); ujabb novellagyüjteményei: Északról délre, 1887; A helytartóné, 1887; Ahol a cipő szorít, A fekete könyv, 1888. B. nőirónk közt a legtermékenyebb. Regényeiben a felsőbb köröket szereti rajzolni.

Benigni

József, történelmi iró, szül. Bécsben 1782 jan. 20. Korán katonai szolgálatba lépett; 1802. tábori fogalmazó lett az erdélyi katonai főparancsnokságnál, 1813. ugyanott titkár és irodaigazgató, 1830. pedig könyvvizsgáló. 1834. nyugdijazták. Az 1848-49. évek mozgalmaiban Szebenben mint a Siebenbürger Bete szerkesztője az udvar érdekeit szolgálta, s midőn Bem 1849 márc. 11. Szebent elfoglalta, menekülés közben agyonlövetett. Nagy irodalmi tevékenységet fejtett ki Erdély történelme, földrajza és etnográfiája terén. Kiválóbb munkái: Statistische Skizze der siebenb. Militär-Grenze (N.-Szeben 1816, 2. kiadás u. o. 1834); Handbuch der Statistik und Geographie des Grossfürstenthums Siebenbürgen (u. o. 1837); Kurze Geschichte des Grossfürstenthums Siebenbürgen (u. o. 1840).

Benignitas

(lat.) a. m. kegy, jóság.

Benignus

szentek. Kettőt ismerünk e néven: 1. akit Burgundia apostolának is neveznek, áldozár volt és szt. Polykarp tanítványa. A kereszténységnek buzgó terjesztője volt, különösen Franciaországban. Mark Aurél császár uralkodása idejében (140-180) Dijonban, a kereszténység terjesztése miatt elfogták s vértanui halálra vitték. Tetemei fölött emelkedett később Dijonban a hires szt. B. apátsága. - 2. B., szt. Patrik-nak, Irland apostolának volt tanítványa és ennek halála után utódja az armaghi érseki széken.

Beni-Hasszan

falu Közép-Egyiptomban, a Nilus jobb partján, hiressé egyiptomi régiségei, még pedig azon sirbarlangok teszik, amelyek a falutól É-ra 3 km.-re, a Nilus partján levő sziklába vannak bevágva. A sirok egyikének hosszu hierogliffölirata I. Uszerteszen király, a XII. dinasztina idejéből (3000-3500 Kr. e.) való; a barlangok falain látható festmények, illetőleg rajzok az egyiptomiak magánéletéből való jeleneteket ábrázolnak. A barlangok némelyikének bejáratát oszlopok (egy protodot oszlop is) ékesítik.

Beni Mzab

v. mzabiták, berber törzs, az északi Szakara oázisain, körülbelül 40 ezeren; fővárosuk Ghardaja.


Kezdőlap

˙