Berek

alatt folyók mentén elterülő, mély fekvésü, vizenyős, mocsaras talaju, fák- és cserjékből álló sűrü erdő értendő. B.-ben csak oly fanemek diszlenek, melyek a nedves talajt és a nem ritkán előforduló vizáradásokat megtürik, milyenek a fekete s a fehér égerfa, mely a B.-ra különösen jellemző és amely fanem sok helyen berekfa név alatt ismeretes, a fűzfa fa- és cserjeképen növő fajai, a nyárfa több faja, a kőrisfa, a nyirfa, a kocsányos tölgyfa, a szilfa stb. A berkes helyen növő fa nagyon gyorsan fejlődvén, laza, szivacsos szerkezetü, tehát műfának kevéssé használható és mint tüzelőfa is gyenge minőségü.

Berek-Böszörmény

nagykösség Bihar vm. mezőkeresztesi j.-ban, (1891) 3233 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Berekfa

(növ.), Dunántul mocsaras részein az égerfa (Alnus glutinosa L.) neve. Itt t. i. bereknek mocsaras, bozótos rétet neveznek.

Berekszó

1. kisközség Hunyad vm. dévai j.-ban, 611 oláh (29 magyar, 6 német) lak. 1453. Déva várossal Hunyadi János kezére jut, 1459. Mátyás Maros, Solymos, Burjánfalu, Kecskedága, Nyavalyásfalu, Ökörpatak (ma ismeretlen), Bossaly (valószinüleg mai Besán) községekkel együtt Hederfáji István és Szentiványi Mihály besztercei várnagyoknak zálogosította el kétézer frtért s 1479. a Nádasd, Felsőkalántelke és Oklos helységekkel megbővített zálogos jószágokkal 12 ezer frtért nádasdi Ongor Jánosnak jut. A XVIII. század elején a törökök elől Boros-Jenőről beszakadt Tisza-család birta. Legutóbb a Várady, Kakucsy, Baternay-családok lakták. - 2. Alsó-B., kisközség Szilágy vm. szilágy-csehi j.-ban, (1891) 843 oláh lak. - 3. Felső-B. (Birszeu dinsus), kisközség u. o., (1891) 1565 oláh lak.

Berekvirág

(növ.) a. m. Anemone nemorosa L.; l. Szellőrózsa.

Beremend

kisközség Baranya vm. siklósi j.-ban, (1891) 1893 német, magyar és szerb lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral; kövületekben gazdag magános hegyéről nevezetes, mely fiatal mészkőből áll.

Berence

(Berinca), kisközség Szolnok-Doboka vm. magyar-láposi j.-ban, (1891) 1013 oláh lak.

Berencs-Váralja

(Podzamek), kisközség Nyitra vm. szenici j.-ban, (1891) 1259 tót lak. - B. vára Nyitra vármegyében, Szobotiszthoz egy mértföldnyire egy magában álló, meglehetős magasságu hegy tetején romjaiban hever. A vár már 1335. okiratilag említtetik, 1401. királyi vár, 1447-ben Szentmiklósi Pongrác pusztítja innét a nyitra- és pozsonyvármegyei részeket. Nevezetes szerepe volt 1674., amikor is a pozsonyi rendkivüli törvényszék elé idézett protestáns papok jelentékeny része, gályarabságra hurcoltatása előtt, e vár börtöneibe vettetett. Utolsó birtokosa a várnak a mult században az Amadé-család.

Berencsy

István, nyitravármegyei nemes ember, valószinüleg Besenyő Pál horvát bánnak rokona vagy veje volt. 1409. Zsigmond főudvarmesterének (dispensator) nevezi őt. Ez évben kapja Besenyő Pállal együtt Torna várát (Abauj-Torna vármegyében). Itt letelepedvén, Tornay nevet vett föl s alapítója lőn a második Tornay-családnak. (Katona: Hist. Crit. Hung. XI. 774-78. Csergheő-Csoma Alte Grabdenkmäler 28. l.)

Berend

Ősmagyar név, mely nyilván a kun «berizdi» azaz a megadott vagy ajándék szónak felel meg. Árpád geneologiájában Kadicha apját és Zulta fiát találjuk B. néven. - B. fia Márton. Egyike volt azon vitézeknek, akik 1330. I. Károly királyt a havaselyi hadjáratban megmentették. 1329-43. Ez a Márton Békés vmegye főispánja volt. (Hist. Hung. Fontes Dom. Békésmegyei oklevéltár.)


Kezdőlap

˙