Bibliai földrajz

A B. a bibliában felemlített országok, városok és területek, főleg pedig Palesztina és a vele határos tartományok szemléltető leirásával foglalkozik. Sokan a bibliai régészet kiegészítő részének, mások egészen önálló tudományágnak tekintik. Az idevágó munkák közül legrégibb Eusebiusé onomasticum urbium et locorum S. S. etc., kiadta Clerikus Amsterdamban 1707. Ezenkivül felemlítendők: Knobel, Die Völkertafel der Genesis. Giessen 1850. Holland nyelven Ysbrand van Hamelsfeld, Aardrijkkunde des Bijbels, Amsterdam 1790, mely németül is megjelent, de befejezetlenül, Hamburgban 1793-96. Angol nyelven olvasott mű a Mansfordé, Dictionary of the biblical Geography, London 1829. Nyolc kiadást ért Rohr Palästinája (Lipcse 1852) és a Calvi könyvkiadó társulat Biblische Geographi-ja, melynek nyomán irta Farkas József az ő Bibliai földrajz cimü munkáját. Ez megjelent Pesten 1870.

Bibliai kereszténység

volna az, ha megvalósulhatna az az elv, hogy a hit- és erkölcsi élet egyedüli kizárólagos szabáylozója a biblia. Ezt az elvet hangsulyozzák főleg azok a pietisták, kik az egyház történelmi fejlődését figyelmen kivül hagyva, az egyházon kivül és anélkül akarják a kereszténység eszméjét megvalósítani.

Bibliaimádás

l. Bibliolátria.

Bibliai nyelvészet

a régi nyelvészetnek az a része, mely az ó- és uj-szövetség eredeti szövegének, tehát a héber, arám és görög szövegnek alaktani és mondattani kimerítő ismertetésével foglalkozik. E munkatéren kiváló becsü szakművek jelentek meg.

Bibliai régiségtan

az a tudomány, mely a bibliában felemlített ókori népek, közelebbről pedig a héberek állami, nemzeti, gazdasági, társadalmi és valláserkölcsi viszonyainak megismertetésével foglalkozik. Ehhez képest felmutatja ama régi kor műemlékeit, a palesztinai és jeruzsálemi romok alól kiásott régiségeket, pénzeket, szobrokat, szent edényeket s egyéb tárgyakat, melyek az ujabbkori felfedezések következtében napról napra szaporodnak. Főfő fontosságu azonban a B.-nál maga a biblia mint írott forrás. Ezenkivül ovatossággal használandók: Flavius Josephus és Philón munkái, a talmud és a görög s római történetirók Hérodotos, Xenophón, Strabón, Plutarchos művei. Ma már B. egyes tárgyairól szmos leirás és ismertetés áll az érdeklődők rendelkezésére, úgy hogy e tudományág minden részletének egész irodalma van, melynek mezejéről meg lehet emliten az angol Goodwin Moses et Aaron (Oxford 1616) c. művein kivül Carpzowtól Apparatus hist. crit. Lipcse 1748;de Wette-től Lehrbuch der hebräisch-jüdischen Archäologie, Lipcsen 1834-ben III. kiad. 1842; Saalshütz, Archäologie, Frankf. 1858; Winer: Biblisches Realwörterbuch, III. kiad. 1847-ben; Varga István: Az izroeliták régi rendtartásai és szokásai, Debrecen 1848; Calmet, Dictionnaire hist. crit. chronol. géogr. et litér. de la Bible, Páris 1730; Farkas József: Bibliai régiségek, Pest 1872; Ph. Schaff, Dictionary of the Biblie (III. kiad. Filadelfia 1883).

Bibliai teologia

az a tudomány, mely az istenre és az örök végzésre vonatkozó hitigazságokat a bibliai szent iratok alapján nyomozza és hiven, világosan felmutatja. mint önálló tudomány csakis a XIX. századdal kezdődik. A reformátorok összes hittani művei többé-kevéssbé B.-i tartalmuak ugyan, mindamellett a B.-val mint külön tudománnyal csakis akkor kezdtek foglalkozni, mikor már az egyes dogmákat exegetikailag is igazolni kellett. Első Schmidt Sebestyén, aki Collegium biblicum-ában (Straszb. III. kiad. 1689) a dogmatikai érveket igyekszik igazolni. Majd a racionálizmussal lendületet nyer ez a tudomány is. Semler szerint (Hist. und. krit. Sammlungen. Halle 1764) sciptura sacra est totum nom homogeneum. Ezt a felfogást fejtette tovább Hutnagel (Handbuch der b. Th. Erlangen 1784-89) és Ammon C. F. (Bibl. Th. 1801, 2.). Tisztán történeti alapon tárgyal Gabler de justo discrimine th. biblicae et dogm. (Altdorf 1789). Őt követi Bauer L. és de Wette (Bibl. Dogmatik A. u. N. T. Berlin 1831), valamint von Cölln (Bibl. Th. Lipcse 1836). Ettől kezdeve az egységes jellegü B.-t elkülönítették s létrejöttek az ó- és uj-szövetségi B.-i művek. Az előbbi mezőn nevezetesek: Schultz Hermann: Alttest. Theologie Frankfurt 1869 II. kiad. 1. kötet, 1878 és Oechelr, Theol. des A. T. II. kiad. Stuttg. 1882. Eme téren legelterjedtebb Waiss B.: Lehrbuch der b. Theol. des N. T. III. kiad. Berlin 1880; Grau: Bibl. Theol. des N. t. a Zöcker-féle Handbuch-ban és Van Oesterzee holland nyelven írt, de németre is lefordított (Bremen 1886) B.-ja. Vatke: Biblische Theologie, Berlin 1835.

Bibliai történet

az a tudományág, mely a bibliában foglalt történeti tényeket ismerteti. Az elbeszélő jelleg mellett azonban kiváló sulyt fektetnek a B.-írók a kritikára is. Miként a kános, ugy a B. előadási is ó- éj ujszövetségeire osztható.

Bibliakiadások

l. Biblia.

Bibliander

(Buchmannból görögösített név) Tivadar, svájci teologus és orientalista, szül. 1504., megh. Zürichben 1564 nov. 26. Zwingli halála után 1532. kezdve Zürichben ő tanította az ótestamentumi tudományokat. Jártas volt a sémi nyelvekben, lefordította a Koránt. Minthogy irataiban a predesztináció tanát enyhébb felfogással hirdett, 1560. nyugalomba kellett vonulnia.

Biblia pauperum

(latin), szegények bibliája, t. i. a lelki szegények, az olvasni nem tudók bibliája alatt értik ama fametszeteik gyüjteményét, amelyek néhány sor szöveg kiséretében uj-testamentomi vagy az ujtestamentomra vonatkoztatott, u. n. tipologikus ótestamentomi jeleneteket ábrázolnak.


Kezdőlap

˙