Boncolási jegyzőkönyv

Rendszeres összefoglalása vm. tetem boncolástani vizsgálata közben felismert beteges elváltozásoknak. A teljes B. hat részből áll, u. m.: 1. A tetemre vonatkozó adatok (név, kor, foglalkozás, illetőség, észrevételek, állitólagos halál-ok boncolás körülményeinek leirása). 2.A külső körülmények és ruházat, az ezen látható gyanús nyomok és foltok stb. 3. Külső vizsgálat, nagyság, bőrszin, csontrendszer alakja, általános tápláltsági tünetek, hajzat, a test egyes részeinek arányai, izommerevség, külső sérülések nyomai stb. 4. Belső vizsgálat, vagyis tdképi boncolás, midőn az összes fontosabb szervek célszerü sorrendben (fejbőr, koponya, agyburok, agyvelő, koponyaalap; test üregei; sziv, tüdők, mirigyek, lép, vesék és mindezek függelékei, bélrendszer, máj, ivarszervek, csontok, gerincvelő stb.) megvizsgáltatnak és leiratnak. 5. A talált elváltozások összes felsorolása oly sorrendben, amint azok a halál beállására befolyással voltak (diagnózis); végre 6. az ebből levont következtetések (szakértői vélemény). A B. a boncoló, a szakértők és a tanuk által aláirva, igen fontos okmányát teszi ugy a bünvádi eljárásnak, mint tudományos vizsgálatoknak s ezért róla minden állam külön boncolati utasításokban intézkedik.

Boncolástan

boncolástani tudomány (anatomia), az a tudomány, mely valamely (szervezett) testnek egyes alkotó részekre metsző eszközökkel való szétbontását tárgyalja. Ha egyszerüen anatomiáról van szó, akkor az emberi test szerkezetét tárgyaló tudományokat értik rajta (antrópotomia), de van állat- és növény-B. (zóotomia, fitotomia), vmint kór-B. is (a. pathologica). Az ép v. normális B. vizsgálat alá veszi és leirja az emberi test egyes részeinek különös alakját, fekvését összefüggését, fizikai tulajdonságait stb. Az elérendő cél szerint az ép B.-t különféle irányban lehet művelni s aszerint van: 1. Rendszeres v. leiro B. (a systematica s. descriptiva), mely a hasonló fizikai tulajdonságu testrészeket rendszerekbe (sistemata.) foglalja össze s az ezekből összealkotott főbb csoportok szerint osztja be tárgyát; ennek megfelelőleg főbb fejezetei a csont- és szalagtan, izomtan, zsigertan, értan, idegtan, érzékszervek tana (osteologia és syndesmologia, myologia, splanchnologia, angiologia, neurologia, aesthesiologia). Az előbbinek egy ága a górcsövészeti vagy általános B. vagy szövettan (a. microscopia s. generalis, histologia), amely a leiró B.-i rendszerek egyes részeinek a górcsővel megfigyelhető finomabb viszonyaival foglalkozik. 2. A táj-B. (a. topographica) úgy ismerteti meg az emberi testet, amint több részei szét nem bontott állapotban egyesitve vannak; a működő orvosra és különösen a sebészre nagy jelentőségü, mert mindig körülirt testtájékokkal (regiones) van dolga. 3. A művészi B. (a. plastica) kevésbbé az orvost, mint a festőket és szobrászokat érdekli, amennyiben főleg a test külsö felületen jelentkező idomviszonyokkal foglalkozik. 4. Az összehasonlitó B. (a. comparativa) az állatok boncolásából nyert testeket összehasonlitja s ez összehasonlításból általános érvényü szabályokat igyekszik levezetni; magasabb céljai miatt a B. e nemét a B.-i tudományok bölcsészetének nevezhetni.

Az emberi test felbontásával eleinte papok, orvosok, az egyiptomiaknál a balzsamozással megbizott egyének foglalkoztak. A régi görögök, ugy látszik, csak állatokat boncoltak, Aristotelésnél legalább csak az állatok boncolására vonatkozó adatokat találunk. Még a rómaiak is tartózkodtak az emberek boncolásától. Hippokratés csak a csontokat és izületeket ismerte, de felcserélte az inakat az idegekkel, a verőereket a vivőerekkel stb. Az ember-B. megkezdése valószinüleg az I. Ptolemaios által alapított alexandriai orvosi iskolába esik (320 Kr. e.). Hérophilosról említilik, hogy barátjával, Erasistratossal együtt Seleukos sziriai király engedelmével gonosztevőket felboncolt (mit Parrhasiosról, Zeuxisnak ismeretes vetélytársáról is mondanak) s ő tanítota először a bőr lenyuzását (darsis) a felületesen fekvő izmok megismerése céljából; a megelőző időkben az orvosok általánosságban csak «husról» szóltak. Érdekes megemlíteni, hogy a régi görög szobrászok, bár boncolásokat nem volt alkalmuk látni, pontosan ismerték a test felszinének az izmok által okozott idomviszonyait. Ezeket az ismereteket az élő testnek pontos megfigyeléséből merítették, amire bőven nyilt alkalom a gimnáziumokban, ahol a fiatal emberek fedetlen testtel végeztek testgyakorlataikat, továbbá az olimpiai játékoknál, hol atlétatermetü egyéneknek testidomait a mozgás és küzdés különféle szakaiban megfigyelték. Hogy az ó-kor művészei az effélékre mily nagy gondot fordítottak, kitünik azon fenmaradt szobrokból, amelyeken a bőrtől fedett izmok körrajzai a mozgás miféleségének megfelelő állapotban a legpontosabban vannak feltüntetve (p. a. Láokoón-csoport, a diszkuszvető Myrón-tól; a borghesei vivó Agasiástól stb.

A középkor első szakában emberi tetemeket nem boncoltak s az anatomiát az orvostanulóknak Galénos tanai nyomán tanították, aki pedig észleleteit nagyobbára majmokon és kutyákon tette. Még jobban megakadt a B. művelése, midőn VIII. Bonifác pápa 1300. egyházi átokkal fenyegette azokat, akik emberi tetemet fel mernek boncolni. Mindamellett Mondini bolognai tanár 1306. két tetemet boncolt fel s róluk bonctani munkát is írt, amely két évszázadon át az orvostanulóknak utmutatóul szolgált. A XVI. században új lendület keletkezett Vesalius Andrással, aki számos boncolás alapján irta meg nagymunkáját: De corporis humani fabrica, 1543. Ennek méltó utódai Falloppia és Eustachio voltak; Párisban Sylvius Jakabba1 (1478-1555) kezdődött a rendszeres B.-nak új korszaka, aki számos izomnak nevet adott s a boncolástani műszereket kijavította. Olaszországban azon időben valamely tetemnek a felboncolása 4 napig később 8-12 napig tartott, többnyire kivégzett gonosztevőket volt csak szabad felboncolni; sőt némely anatomusról azt állítják (Falloppia, Rolfink), hogy nekik a gonosztevőket «a tudomány érdekében» élve kiszolgáltatták. Pisában abban az időben fejedelmi rendeletre évenkint egy gonosztevőt abból a célból fojtottak meg, hogy az nyilvánosan felboncoltassék. Művészek is foglalkoztak azon időben a boncolástannal. Leonardo de Vinci és Michel Angelo boncolótanár vezetése mellett tanulmányozták az emberi testet és maguk is boncoltak (Michel Angelo állítólag élő gonosztevőket is, hogy a fájdalmas arckifejezéseket tanulmány azzal) s ezért oly pontosak a rajzaik. Leonardo de Vinci-nek anatomiai rajzai jelenleg az angol királynő könyvtárában és a brit muzeumban őriztetnek s rajtok oly viszonyok vannak helyesen feltüntetve melyek utóbb hossza időre feledékenységbe mentek (p. a medencehajlat). A mikroszkóp feltalálásával a finomabb viszonyok tanulmányozása is megindult s a górcsövező B. megalapítója Malpighi Marcell volt (1628-94), utána két németalföldi: Swammerdam (megh. 1680) és Leuwenhoeck (megh. 1723). A XVIII. században Olaszországban Lancisius, Valsalva, Santorini és Morgagni-val az anatomiai tudományok a virágzásnak tetőfokát érték el. Németországban Haller (megh. 1777), Merkel J. Fr. (megh. 1774), Angliában Hunter J. és V. (megh. 1793), Franciaországban Bichat (megh. 1802) voltak a korifeusok. Századunkban a legnevezetesebb anatomusok az ép B. köréből az elhaltakon kivül: Sömmering, Scarpa, Rosenmüller, Tiedemann, Weber, Aruord, Reichert, Luschka, Müller János, Schultze Mihály, Cruveilhier, Sappey, Hyrtl, Lenhossék J. Az élők: Toldt és Zuckerkandl Bécsben, Waldeyer és Krause V. Berlinben, His V. Lipcsében, Henke Tübingában, Schwalbe Straszburgban Merkel Göttingában, Kupffer Müchenben, Hasse Boroszlóban, Gegenbaur Heidelbergában, Kölliker Würzburgban, Romiti Pisában, Thane Londonban, Tumer Edinburghben, Testut Lyonban stb. Nálunk boncolástani tanárok; Mihálkovics G. és Thannhoffer Lajos Budapesten; Davida Lajos Kolozsvárott.

Boncolástani intézetek

az anatómia művelésére és oktatására szolgálnak orvostanhallgatók számára. Régebben az ily B. nagyobbára rozzant épületekben voltak elhelyezve, ahol a rossz csatornázás és szellőzés miatt a bennök foglalkozóknak a büztől és rossz levegőtől sokat kellett szenvedniök. Az első modern épületeket az anatómia számára Németországban és Angliában emelték, p. Bonnban (Schultze Miksa hires anatómusnak az 50-es években) azután Berlinben Reichert-nek Münchenben Bischoff-nak stb. Bécsben az uj anatómiai intézet valódi mintapéldánya az ilynemü építkezésnek (Währinger Strasse), mely a 80-as évek elején készült el és két tanár számára van berendezve minden megfelelő helyiséggel, szép nagy tantermekkel, muzeumokkal, boncoló helyiségekkel, villamos világitással stb. A budapesti egyetemen a boncolástani intézet egész a hetvenes évekig a többi orvoskari intézetekkel együtt a hatvani-ujvilágutcai sarki közös épületben volt elhelyezve, amely valaha jezsuita-kolostor volt s most felsőbb leánynevelőintézetté alakittatott át. Ott volt a boncolástannak a földszintén egy rosszul világított alacsony tanterme sötét rosszul szellőzött boncolóterme, nehány muzeumi helyiségek is tanári szobája és proszekturája - ennyiben állott az egész. Hogy ott anatómia oktatást intenzive művelni nem lehetett, könnyen elképzelhető. Trefort Ágoston volt közoktatásügyi miniszter érdeme, hogy a boncolástan művelése és sikeres tanítása érdekében modern anatómiai épület emeléséről gondoskodott. Az épület számára az Üllői úton az orvoskari telep hátulsó része jelöltetett ki, ahol a B. i. Kolbenheyer műépítész tervei szerint 1876. megkezdetett s 1888. a használatnak átadatott. Minthogy akkori időben a budapesti k. tud. egyetemen csak egy boncolástani tanszék volt, az épületben Lenhossék József dr. tanár kapott a boncolástan tanítására és művelésére megfelelő helyiségeket, s a fejlődéstan oktatására Mihálkovics Géza dr. kisebb területet. (Az intézet leirását közölte Mihálkovics; Das neue anatomische Institut in Budapest, Archiv f. Anat. u. Entwicklungsg. 1879.) Midőn 1881. a 2. boncolástani tanszéket Mihálkovics tanár vezetése alatt felállították, számára az első B. volt kénytelen némely helyiséget átengedni. Ez okból és azért, mert a kórboncolástan számára kell nemsokára modern épületet emelni, melynek pedig a kórházak közelében kell maradnia, tervbe van véve egy uj anatómiai intézetnek az emelése, a mostaninak pedig az átengedése és átalakítása a kórboncolástan számára. A terveket Csáky Albin miniszter megbizásából Kauser József műépítő 1891. elkészítette s az országgyülés erre 350.000 frtot meg is szavazott; az épület számára az üllői úton a törvényszéki orvosi intézet mögött fekvő telek van kijelölve. Kolozsvárt 1881. épittetett Trefort Ágoston uj, a tudomány modern igényeinek megfelelő B.-t.

Boncolástani készitmények

v. preparátumok, az ember v. állati test v. egyes részeinek kidolgozása és konzerválása által nyert tárgyak alaki viszonyaiknak feltüntetésére. Előállításukra metsző eszközök szolgálnak (boncoló műszerek, p. rögzített nyelü kés v. u. n. szike, egyenes és görbe ollók, kétkaru csiptetők stb.), amelyekkel az eltakaró v. a látást zavaró részek eltávolíttatnak, p. a bőr, zsirszövet, kötőszövet. Céljuk szerint a készitmények lehetnek a csonttan, szalagtan, zsigertan, ér- és idegtan, valamint az érzékszervek körébe tartozók. A csontoknak száraz állapotban való előállítására a lágy részek a vizben rothasztás által leáztatnak, oly eljárás, amelyet macerálásnak nevezünk; ennek gyorsítására külön maceráló és zsirtalanító kazánkészülékek vannak használatban (p. a Planer-féle), Azután a csontok megszáríttatnak s egyenkint v. egész csontvázzá (skelet) összefüzve szolgálnak a csonttan tanítására v. tanulására. A szalag- és izomkészítmények hig borszeszben áznak, v. glicerin-alkohol keverékben állnak egyideig, melynek utána, ha megszáríttatnak, rugalmasságukat és szinüket megtartják. Zsigerek nagyobbára szárítva v. borszeszben eltéve. konzerválhatók Vér- és nyirokerek előállítására, ezek a szivből v. valamelyik nagyobb érből valamely megmerevedő anyaggal melyhez festék kevertetett belövettetnek, p. felmelegített viasz-kanadabalzsam keverékkel, paraffin-viaszkeverékkel, v. gyantás anyagokkal (u. n. meleg injekciók) v. krétapor-szénkéneg-lenolaj keverékkel (Teichmannféle hideg injekciók), v. krétapor-liszt keverékkel (Erdős Anat. Anzeiger. Nr. 9. 1888). A vastagabb nyirokerek belövetésére higany is használható, a finomabbaké tűfecskendővel történik a nyirokmirigyekből hig berlini kéknek vizben való oldatával (Teichmann és Hyrtl-féle eljárás). Sok esetnek a szemlélhetővé tételére igen előnyös a Hyrtltől meghonosított korrózió-eljárás, amely abban áll, hogy a piros, kék v. sárga olajfestékkel kevert és erősen felmelegített gyantának az erekbe megtörtént belövetése után a készitmény valamely erős savba, p. sósavba tétetik a lágyrészek lemarása céljából, mire természetesen csak a belövell vérerek maradnak vissza; az igy nyert készítmények törékenységük miatt fekete fatáblákra ragasztandók fel és üvegedénnyel fedendők be. Minthogy a borszeszben eltett zsiger-, izom-, és egyéb készitmények szinüket vesztik és többé v. kevésbbé zsugorodnak, ujabban különféle mérges vegyszerekkel való átitatásuk jött gyakorlatba (p. arzén, maró higanyoldat, glicerin-borszeszkeverék, melyhez kevés arzén stb. adatott). Ez az eljárás már egész művészetté tökéletesedett, amelyek főművelői Brunetti Pádovában és Laczkovszky Genfben voltak. Brunetti egész testrészeket volt képes természethű állapotukban éveken át eltartani egy sajátos eljárással, amely a vérereknek először vizzel, azután különféle konzerváló folyadékokkal való (alkoholéter, tannin stb.) kifecskendésében áll. (V. ö. Verh. d. int. Congr. zu Berlin 1890 II.) Kikészített testrészeknek nedves állapotban való eltevésére jó szolgálatot tesz a Wickersheimer-féle folyadék amely a szerzőnél megrendelhető Berlinben (Thieraznei-Schule, Anatomisches Institut). Régebben viaszból készített preparátumok is szolgáltak az oktatás céljaira, ilyenekből egész muzeumok voltak összeállítva (Bécsben a volt katona-orvosi iskolában, az u. n. Josefinumban), Budapesten is van a boncolóintézetben ilyen gyüjtemény-maradék amely eléggé tanuskodik arról mily hiányos lehetett abban az időben az anatómiai oktatás. Pontosabbak az ujabban Ziegler műintézetében Freiburgban nagy gonddal előállított fejlődéstani viaszkészítmények. Papirpépből vagy gipszből is állíttatnak elő B. az ilyenek némely tárgynak p. a halló v. látószervnek, agyvelő külsőfelszinének oktatására elég jó szolgálatot tesznek, bár többnyire nem egészen természethívek, s inkább csak középiskolák igényeinek felelnek meg. Alsóbb rangu gerinctelen tengeri állatokból (p. tengeri rózsák meduzák stb.) igen nehéz jól konzervált boncolástani készítményeket csinálni; nagy tökélyre emelték ezeknek eltartását Dohrn-nak nápolyi zoologiai intézetében, ahol magánosok v. iskolák gyüjteményei számára meg is rendelhetők.

Boncolástani muzeumok

emberi és állati boncolástani készítmények megőrzésére szolgálnak tanítás és tanulás céljából, hol a készítmények egyformaságuk szerint bizonyos csoportokba osztvák az áttekinthetőség elérésére, üvegszekrényekbe és edényekbe elhelyezvék a csinosság szemmeltartásával. Főleg a tudományegyetemeken vannak az orvosi oktatás céljaira ily termek berendezve. A budapesti kir. tudomány-egyetemen az ily muzeumnak a magvát Csausz Márton a boncolástan tanára a negyvenes években vetette meg, a legtöbb készitményt Kieninger Boldizsár akkori állandó proszektortól való. A muzeumot utóbb Lenhossék József, a boncolástan tanára az 50-es egész 80-as évekig jelentékenyen kibővítette. Jelenleg a budapesti B. a boncolástani épületben (Üllői-út orvoskari telep) Mihálkovics Géza dr. és Thanhoffer Lajos boncolótanárok vezetése alatt állanak. A külföldi B. között leggazdagabbak a bécsi és párisi, londoni, valamint müncheni és berlini. Vannak vándorló B. is laikusok számára okulásul, ahol sok készítmény papirpépből v. viaszból van utánozva, nagyobb részük azonban hibás.

Boncompagni

Károly, Olaszország legkiválóbb államférfiainak és jogászainak egyike. Szül. Saluggiában (Piemont) 1804-ben, megh. 1880-ban. Mint gyakorlati államférfiu három izben tünt ki különösen. Igy 1846/47-ben, midőn mint közoktatási miniszter az iskolákat az egyháztól függetlenítette s állami felügyelet alá helyezte; 1852., midőn mint igazságügyminiszter visszalépett, mert szabadelvü házassági törvényjavaslatai Rómával való surlódásokat szültek; s a 70-es években, midőn Viktor Emánuel annak a bizottságnak elnökévé nevezte ki, mely a pápa egyházi uralmának biztosítékait volt hivatva megállapítani. Ekkor készitette hires törvényjavaslatát az állam és egyház között való viszonyról. Irodalmi művei közül emlitendők: Introduzione alla scienza del Diritto, és Diritto costituzionale italiano.

Boncs

(növ.), Dunán tul a Vinca L. génusznak ma is élő neve, már Frankovith említi (1588), Melius Juhásznál loncs (más iróknál: mereng v. meténg, börvéng, börvényfű, börveifű, bervéng v. berveny, mert Csapó szerint bőrnemü a levele; billing, télizöld százfűv. szászfű hihetőleg az oláh nyelvből, loncfű, folyófű, földi borostyán, mindenkor zöld, erdei puszpáng), az Apocynumféléknek többnyári, gyakran heverő száru füve v. félcserjéje, átellenes bőrnemü levelekkel, magánosan a levelek tövéből eredő jókora csillagszerü ötös tagu sodort bimbós virágokkal, hengerded keskeny tüszőgyümölccsel. 12 faja él a földön nagyon elszórva. Legismeretesebb a télizöld B. (Vinca minor L., V. pervinca Plin, sirborostyán, halottmirtusz) szétmászó szárral mely az elliptikus örökzöld levelekkel a talajt sűrün eltakarja; kék kéklíla, ritkán fehér virágokkal. Közép- és Északeurópában a Volgáig meg a Kaukázusig terjed; hazánk erdeiben is gyakori s a nép téli koszoruba vagy más bokrétába köti. Gyakran a sir tetején is zöldel; kerti sziklák diszítésére valamint virágvederbe is használják. Régen a gyermekek megboszorkányozása ellen is babonáskodtak vele. Hazánk Alföldjén és erdőtlen dombos vidékén már lomhullató testvére, a V. herbacea W. et Kit. váltja fel, a pusztai vegetációval Bécsig terjed, de tovább nyugat felé nem terem. A V. maior L. nagyobb levelü és virágu, levele széle finom rojtszőrös. Déleurópai faj, mint kerti disz nálunk is nő, de a kemény tél megviseli. Dunántúl néhol a borostyánt is B.-nak hivják.

Boncsok

(a török bundsuk mondsuk-ból melyből Mundzuknak - Priskosnál Attilla atyjának - nevét is magyarázzák), zászlófej, almaforma disz, melybe a törökök a zászlóul szolgáló lófejet erősítették; azután hasonló ékesség a ló nyakán.

Boncz

Ferenc, miniszteri tanácsos szül. Udvardon 1829 december 2. Iskoláit Komáromban s mint papnövendék Pozsonyban és Nagyszombaton járta. A szabadságharcban mint hadnagy vett részt. Majd a jogi pályára lépett s 1867. a közalapítványi kir. ügyigazgatósághoz ügyésszé, 1876. igazgatóvá, 1877. miniszteri tanácsossá s a kir. jogakadémiákhoz állandó teljhatalmu miniszteri biztossá neveztek ki. Munkái: A magyar közigazgatás kézikönyve (Budapest 1876); A magyar államjog (u. o. 1877); A katholikus főpapi hagyaték körüli eljárás és erre vonatkozó több rendeletek (u. o. 1878); A lelkészi kongrua (1888). - Fia, B. Ödön, miniszteri titkár, szül. Komáromban 1858 dec. 9. Művelődéstörténeti problémákkal foglalkozik. Művei: A Haller-család (Budapest 1886); Vázlatok a magyar viselet történetéből (1887).

Boncza

Miklós, ügyvéd, szül. Erdélyben Dombon 1818. Iskoláit Tordán, Kolozsvárt, Budapesten végezte, hol meg is telepedett mint ügyvéd. 1884. megindította a Magyar Közigazgatás cimü folyóiratot. 1887. kormánypárti programmal képviselőnek választották.


Kezdőlap

˙