Boretius

Alfréd, német jogtörténész, született Meseritz-ben 1836 febr. 27. Jelenleg a hallei egyetemen tanár. Kiadta a Mon. Germaniae számára a Leges sorozatnak 2 első kötetét, nevezetesen a longobardok törvényeit. Továbbá: Die Capitularien im Longobardenreich (1864); Beitr. zur Capit. Kritik. (1874). Friedrich d. Grosse in seinen Schriften (1870).

Borév

(Börn), kisközség Torda-Aranyos várm. torockói j.-ban, (1891) 316 oláh lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. B. a Jára völgyének az Aranyos völgyével való egyesülésénél, gyönyörü vidéken fekszik. A torda-abrudbányai útból itt ágazik ki a Jára-völgyi és a torockónagyenyedi út: azért élénk a forgalom, s főleg a fakereskedés jelentékeny. Az Aranyos B.-i szorosa mely Várfalváig tart, regényes szépségü; a folyó zajongva tört utat a hegyeken keresztül, melyek groteszk alaku sziklákkal (Csergőkő, Sugókő Borostyánkő Leánykakő) kisérik folyását; B.-en alul a Berkesz patak (l. o.) ömlik az Aranyosba.

Borfejtés

A B.-nek kettős célja van: 1. a bort az üledékétől megszabadítani és 2. a bort érlelni. A bort a levegő oxigénje érleli meg, azaz változtatja az ujbort óborrá azáltal, hogy az ujborban lévő és főleg a fehérjefélékhez tartozó anyagokkal vegyülvén, ez anyagokat oldhatatlan állapotba hozza, mire ezek néhány nap v. néhány hét multán a borból kiválnak s annak üledékét alkotják. Az óbornak zamatjára a levegő oxigénje káros hatással lévén, az uj borokat ugy kell lefejteni, hogy a lefejtés alatt a bor a levegővel mennél tökéletesebben érintkezzék. Viszont az óborok lefejtésénél a levegő behatását lehetőleg korlátozni kell. A lefejtést csap-, szivárvány (szivornya) v. fejtőgépek segélyével végzik.

Borfestő

v. borfestőfű (növ.), Veszelszky szerint az Alkörmös (l. o.)

Borfestő

anyag. Az u. n. fehér borok színe a borban levő csersavból származik, melyet részint a szőllő héjából, a magvakból, részint a hordó dongáiból von ki a bor, s mely oxidálódván, sárgás barna színü, humuszszerü anyagokat hozlétre és ezek adják meg a fehér bornak a színét. A vörös borok festőanyaga a kék szőllő héjában lelhető kék festék, az u. n. oenocyanin, mely vízban alig oldódik, melyet azonban savak és a szesz keveréke könnyen feloldanak, s egyszersmind megvörösítenek. Ezért kell a vörös bornak való szőllőt a törkölyön erjeszteni. Alkali-oldatok ezen vörös színt kékeszöld színüvé változtatják, mely azonban savak hozzáadására eredeti színét nem nyeri többé vissza. Borfestékül használják a földi bodza, a fekete meggy, a fagyal bogyóit, azonfelül a festő málna virágát, a börzsönyfát, sőt fuxin tartalmu kátrányfestéket is, mely festő anyagok némelyikét csak nehezen lehet a borban felismerni.

Borfestő szőllő

Erdélyi pirosas kékszemü szőllőfajta. Fürtje nagy, laza, hosszú piros nyéllel. Bogyói kicsinyek, gömbölyüek, vastag héjuak, édesek, későn érik.

Bórfluorid

(BF3). Előállítható akként, hogy 2 súlyrész megolvasztott bóraxot ugyanannyi folypáttal keverve, 12 súlyrész koncentrált kénsavval retortában melegítünk. Színtelen gáz, mely nedves levegőn füstöl. Vizben rendkivül könnyen oldódik (700 térfogat). A B.-nak higabb vizes oldatából a lehüléskor bórsav válik ki, a folyadékban pedig az u. n. hidrogén B. (HBF4) marad feloldva. Ezen utóbbi vegyület határozottan sav természetü és számos sója ismeretes.

Borforrás

l. Borerjedés.

Borga

(ejtsd: borgo) kikötőváros Finnországban Nyland tartományban, szigetekkel ellepett széles öböl mellett, Helsinkitől 53 km.-re, 3800 lak., akik nagyobbára svédek és prémekkel, bőrökkel, mézzel és viasszal élénken kereskednek. A Finnország mai alkotmányát megszervező 1809-ik évi országgyülés B.-ban tartatott meg.

Borgerhout

(ejtsd: -haut), Anvers belga tartományban, Anvers (Antwerpen) külvárosa, (1890) 29375 lak., nagy vászon- és pamutszövőkkel, fehérítőkkel, dohánygyártással.


Kezdőlap

˙