Bourgeois

(ejtsd: burzsoá) 1. Léon Viktor Agost, francia politikus, szül. Párisban 1851 máj. 21.; jogot tanult, és hivatalnoki pályára lépett. 1877. a Marne-département vezértitkáráv nevezték ki. Ekkor adta ki a Dex travaux publics és Les chemins de fer économique c. műveit. 1880. Reimsnek alprefektusa. 1882. Tarn département prefektusa, 1883. a Szajna département főtitkára, 1885 a felső Garonne département prefektusa, nemsokára rá pedig belügyminiszteri osztálytanácsos s végre 1887. a párisi rendőrség prefektusa lett. 1888 februáriusában a Marne département a képviselőkamarába választotta, hol a radikális párthoz csatlakozott; 1888-89. a Floquet-miniszteriumban belügyi államtitkár volt, 1889. márc. 1. Constans lemondása után a Tirard-miniszteriumban a belügyi, az 1890 márc. 17. megalakult Freycinet-Constans-kabinetben pedig a közoktatásügyi tárcát vállalta el. 1892 febr. ugyan Feycinettel együtt leköszönt, de tárcáját a Loubet-minisztériumban is megtartotta. Szetp. 20. a Kellermann-szobor Valmy-ben történt leleplezése alkalmával B. mint a miniszterelnök helyettese, önérzetes beszédben a francia forradalmat és vivmányait meg Franciaország dicső multját magasztalta, mi az érzékeny német szomszédokra kissé kellemetlenül hatott. Az év végén megindult Panama-pör a Freycinet-miniszteriumra vészthozónak bizonyult; az egész miniszterium az elnök ellen emelt vádak következtében kénytelen volt lemondani. Ribot, az uj kabinet elnöke (1892. dec. 7.) B.-t megtartotta miniszteriumában és az igazságügyi tárcát bízta reá. Midőn Rouvier belügyminiszter jó hirneve is elhomályosult, B. keresztülvitte a miniszteri tanácsban, hogy ez Rouviert lemondásra kényszerítse, mi meg is történt. A gyanusítási mánia azonban B.-t is kiszemelte; Cassagnac 1893 jan. 26. azzal vádolta, hogy része volt a Panama-társulat szennyes üzelmeiben; mások meg B.-t azzal vádolták, hogy szándékosan szökni engedte Artont, kinek leleplezéseitől féltette a köztársaságot. Március 13. uj botrányra került a sor: Cottu marquisnő ugyanis a Panama-pörben Soinouryt, a biztonsági hivatal főnökét, Nicollo rendőri tisztviselőt és Golliard festőt és detektivet azzal vádolta, hogy ők csak azon feltétel alatt engedték meg neki fogoly férjének meglátogatását, ha a marquisnő a Panama-pör miatt gyanus, monarkista képviselők ellen terhelő vallomást tesz, mely esetben azzal biztatták, hogy Cottu marquis sorsán is segitsenek. E hirre B. állásáról márc. 13. leköszönt, hogy másnap mint magánember, kereken és teljesen függetlenül visszautasíthassa ama vádat, mintha a nevezett rendőri személyek az ő parancsára és megbizásából cselekedtek volna. Márc. 13. B. megjelent az esküdtszéki tárgyaláson és a leghatározottabban aljas rágalomnak bélyegezte az ellene felmerült vádakat; a három rendőri hivatalnok pedig bevallotta, hogy csak a saját felelősségükre tettek Cottu marquisnő-nek igéreteket. Ugyanaz nap a kamarában is felszólalt és Cottu marquisnő vallomását előre megbeszélt, hazug vallomásnak jelentette ki, mely kijelentéshez Ribot miniszterelnök is hozzájárult. A kamara viharos tanácskozás után 297:228 szavazattal tudomásul vette a miniszterek beszédeit, de ez alkalommal is azt követelte, hogy a miniszterium a Panama-pörben a vizsgálat elé akadályt ne gördítsen B. a szavazás után márc. 17. engedett ugyan Ribot rábeszélésének és megmaradt miniszternek. Márc. 20. azonban a Ribot-miniszterium és vele B. a kamarában vereséget szenvedett és állásáról lemondott.

2. B. Emil, francia történetiró, szül. Párisban 1857 jul. 24. Az Ecole des chartes-ben végzett tanulmányai után Lipcsébe ment, hol a történelmi szakban, nevezetesen a kútfői gyakorlatokban kiképezte magát. 1855. a történelem tanárának nevezték ki Lyonba a bölcsészeti karhoz. Művei: La Constitution de Carthage (1881); Le capitulaire de Kiersy sur Oise, étude sur l'état et le régime carolingienne au IX. siecle (1885); Neuchâtel et la politique prussienne en Franche-Comté 1702-13 (1887); Sur les lois et la méthode de l'historie (1890).

Bourgeosie

(franc., ejtsd: burzsoázi) a. m. polgárság, polgári állapot; Franciaországban eredetileg a városi polgáságot értették alatta megkülönböztetésül a nemességtől, papságtól és a voltaképeni munkás-osztálytól. A francia kommunisták és szocialisták (kivált Saint-Simon, aki a B.-t a munkásosztállyal szemben állította) a B. fogalmát kiterjesztették s alatta a jómódu középosztályt értik, melynek ellentéte a peuple (nép); a szocialisták megtámadják a B.-t, mint amely önző és csak a tőke érdekeit védi a munka ellen.

Bourges

(ejtsd: burzs), Cher francia département székhelye, a Berry-csatorna mellett és az Yevre és Auron összefolyásánál, érseki székhely, (1891) 45 342 lakossal, posztószövéssel, késgyártással, bőrcserzőkkel, 2 kilométernyire a várostól a mazieres-i nagy vasművekkel; természetrajzi, archeologiai, munizmatikai és képgyüjteménnyel, több tudományos egyesülettel. A középkori külsejü város gazdag régibb épületekben; jelentékenyek: a XIII. századból való Saint-Etienne székesegyház, öt hajóval, értékes üvegfestményekkel és faragványokkal, egyike Franciaország és talán Európa legszebb gót templomainak, tov. a Notre-Dame, és Saint-Bonnet-templomok; az igazságügyi palota, egykoron Jacques Coeur háza (XV. sz.), a Hôtel Lallemand, pompás renaissance-épület, a Hôtel Cujas ugyanazon korból. 1781 óta B. a franciák egyik legnagyobb arzenálja, számos katonai intézettel, puskaporgyártással, ágyuöntőkkel. Jaques Coeurnek (meghalt 1456) és XI. Lajos királynak szülővárosa. B.-t, a régi Avaricumot, a biturigok fővárosát Caesar 52-ben foglalta el; a rómaiak Aquitania fővárosává tették. 868-ban önálló grófsággá lett. 1102-ben I. Fülöp vette meg. VII. Károly uralkodásának kezdetén Franciaország fővárosa volt; 1438-ban itt hirdették ki a pragmatica sanctiót. 1469-ben XI. Lajos itt egyetemet alapított. Az 1848 május 15-iki összeesküvés részeseinek pörét itt tárgyalták. V. ö. Guide de l'étranger dans la ville de B. (1874).

Bourget

(ejtsd: burzsé). 1. Le B. község Saine francia départementben, 6 km.-re Sain-Denistől, a Mollette partján, 2140 lak.; kaucsukiparral. 1870-71. két véres összeütközésnek volt színhelye. - 2. B.-du Lac község Savoie francia départementban, ahol a Laisse a B.-tóba torkollik, 1408 lak., vas-, cink-, réz- és ólomércekkel. V. Amadeus savoyai herceg szülővárosa. - 3. B., tó Savoie francia départementban; 16 km. hosszu, 3-5 km. széles, 50-100 m. mély. Ny-on a Dent du Chat (1497 m.), K-i partján pedig Azy és Nivolet hegyei emelkednek, ahol Aix-lex-Bains áll. A Laisse, Sieroz és Tillet ömlenek belé; vizei a 4 km. hosszu Savieres csatornán folynak le a Rhôneba. B., Châtillon községek és Hautecombe apátság épültek partjain.

Bourget

Pál, francia iró, szül. Amiensben 1852 szept. 2. Tanult Clermont-Ferrandban és Párisban s már fiatal korában sok verset irt, melyeket összegyüjtve először 1885. Poésies 1872-76, és Poésies 1876-82. c. alatt adta ki. A francia kritikai irodalomban Bourget igen előkelő helyet foglal el, mióta a Nouvelle Revue és más folyóiratokban idevágó dolgozatai megjelenni kezdtek és Essais de psychologie contemporaine c. alatt tanulmányait kiadta (1883: Baudelaire, Renan, Taine és Stendhal); ezt követték Nouveaux Essais (1885: Dumas fils, Lecomte, de Lisle, a Goncourtok, Turgenjey) és Études et potraits (2 kötet, 1888: Flaubert, Sand, Vallés, Shelley, Rivarol). Igen figyelemreméltó Ernest Renan c. munkája is (1883) és Scarron Roman comique-jának ő általa rendezett kiadása (1881, élőszóval). B. egyuttal a most élő francia regényirók egyik legkitünőbbje. Elbeszélő művei: L'Irréparable, Deuxieme amour, Profils perdus (1884), Cruelle enigme (1885), Un crime d'amour (1886), André Cornélis (1887), Mensonges (1888), Le Disciple (1889); a Pastells (1889) finom női arcképek rövid elbeszélésekben; hasonlók a Nouveaux pastels, dix portraits d'hommes (1891). Claude Larcher álnév alatt a Vie Parisieneben irta meg Physiologie de l'amurját (1891); Sensation d'Italie c. munkájában a nászutazásokat irja le. Legujabb műve: La terre promise (1892). Összes műveinek magyar fordítása Tóth Béla tollából készül.

Bourgneuf-en-Retz

(ejtsd: burgnöf an resz), város Loire-Inférieure francia départementban, 2 km.-re a tengertől, dagály idejében hajózható csatornánál, (1891) 2944 lak., Noue-Briord kastéllyal. A kelta időkből való kő-körrel.

Bourgogne

(ejtsd: burgonny) Lajos herceg XIV. Lajos unokája, szül. Varsailles-ben 1682 aug. 6., megh. 1712 febr. 18. Azért nevezték el B. hercegének, hogy annál élesebben és határozottabban jelezzék Burgund tartománynak a Habsburgoktól való elszakítását s Franciaországba való bekebelezését. A szigoru katol. Beauvilliers herceg és Fénelon voltak nevelői, ez utóbbi számára irta meséit és a Telemach-ot. Rakoncátlan és zabolátlan meg vad természetét (ha Saint-Simonnak hitelt adhatunk) megfékezték ugyan valahogyan, de önállóságra meg türelmes gondolkozásra nem tanították. Mindamellett, hogy a nyilvános élet és a katonai pálya iránt hivatottságot sem tanusított, a király 1708. kinevezte őt a németalföldi hadsereg főparancsnokává, de melléje rendelte Vendôme herceget. Az erélytelen meg ájtatoskodó Lajos azonban rövid idő alatt elveszté tekintélyét, sőt az oudenaardi vereséget (1708) sokan neki tulajdonították. Amint apja halála után (1711 ápr. 14.) dauphin lett, nagyatyja beavatta őt az államügyekbe, de Lajos egy évvel később hirtelen meghalt. Amennyiben neje, savoyai Adelaide és két fia vele egy időben haltak el, a közvélemény a későbbi régens-t, az orléansi herceget azzal gyanusította, hogy ő mérgezte volna meg az egész családot. Harmadik fia, XV. Lajos néven a trónra jutott. V. ö. Proyart: Vie du dauphin, pere de Louis XV. Páris 1872, 2 köt.

Bourgogne-szinház

a legrégibb párisi szinház volt, melyben a XVI. század közepétől passzióelőadásokat tartottak. Későbbi világi szintársulatok béreltékk i, s ezek egyikének XIII. Lajos megengedte, hogy a királyi szintársulat cimét vehesse föl. Fénykorát e szinház Moliere korában érte meg, midőn is ugy műsoránál, mint a játszók művészeténél fogva a kortársak közül sokan e szinházat tekintették elsőnek. Belőle nőtt ki a mai «Comédie Française». A XVII. század vége felé a rozzant B. épületéből kivonultak a francia szinművészek s átengedték az épületet egy olasz szintársulatnak. Tiz évi használat után az ócska épületet 1691. végre bezárták. 1716., miután kitataroztatták, ujra megnyitották, 1783. pedig végleg lerombolták.

Bourgoin

(ejtsd: burgoen), város Isere francia départementban, 79 km.-nyire Grenobletól, a Bourbre partján, a vele szomszédos Jallieu (4373 lak.) nélkül (1891) 7217 lak., selyemfonókkal, papir- és bőrgyártással, gazdag tőzegtelepekkel. Rousseau, Emile-jének közrebocsátása után egy ideig itt rejtőzött. A részben kiszárított B.-i mocsarak 6500 ha. területet foglalnak el.

Bourgoing

(ejtsd: burgoen). 1. János Ferenc báró, francia diplomata, szül. Neversben 1748 nov. 20., megh. Karlsbadban 1811 jul. 20. Pályáját 1767. mint katonatiszt kezdé; de 1777. diplomáciai pályára lépett és előbb Madridban, azután Hamburgban, 1793. pedig megint Madridban működött mint a franc. követség tagja. Miután a háboru kitörése miatt Spanyolországot ott kellett hagynia, egy ideig állás nélkül maradt; de 1800. Napoleon őt Kopenhágába, 1801. Stockholmba, 1807. pedig Drezdába kültötte követül. Művei: Nouveau voyage en Espagne (1789, 3 köt., németül is megjel.); Coup d'oeil politique sur l'Europe á la fin du dixhuitieme siecle (1801, 2 köt.): Mémoires historiques et phylosophiques sur Pie VI. et son pontificat (Páris 1798-1800, 2 köt.); Tableau de l'espagne moderne (1805, 2 köt.); Voyage du duc de Châtelet en portugal (1808, 2 köt.). A róla szóló irodalmat v. ö. a Grand Enciclopédie-ben VII. 795. lap.

2. B. Pál báró, francia iró, az előbbinek fia, szül. Hamburgban 1791 dec. 19., megh. 1864 aug. 16. Francia követségi titkár volt Berlin, München és Kopenhágában, azután követ Drezdában, Münchenben (1834-48) és a madridi udvarnál (1849-57). Szenátor lett 1862. Művei közül különösen kiemelendők: Sur les chemins de fer en Allemagne (Páris 1841); Souvenir de l'histoire contemporaine és Le prisonnier en Russie cimü regénye, melyben a katonai pályán kitünt bátyjának (Armand de B.) némely élményét használta fel.


Kezdőlap

˙