Brabançonne

a belgák nemzeti éneke; szövegét századunk huszas éveiben egy, a brüsszeli szinháznál alkalmazott francia szinész, Jenneval irta, zenéjét pedig Campenhout énekes szerkesztette. Az 1830. belga forradalom a B.-nak sok győzelmet köszönhet. Minden vers e szavakkal végződik: «La mit aille a brisé l'orange - Sur l'arbre de la liberté». A költő, a hollandiak ellenében, a Berchem mellett vivott ütközetben esett el. Lipót király Jenneval özvegyének 2400 franknyi évi fizetést tüzött ki. Campenhoutnak pedig egy arany szelencét ajándékozott, s a királyi kápolna igazgatójává nevezte ki; azonkivül az általánosan kedvelt B.-nak, mint a belga nemzetiség jellegét feltüntető dallamnak minden népies ünnepélynél való használatát rendelte el.

Brabançons

(ejtsd: braban szon), brabant zsoldos csapatok a XII. században, kikhez aztán alacsonyabb származásu harcosok és kóborló emberek csatlakoztak. Leghiresebb vezérök Yperni Vilmos volt. István és II. Henrik angol királyok és másoknak szolgálatában harcoltak s féktelenségükkel és rablásaikkal általános rettegést keltettek.

Brabant

(hollandul: Braband), 1. egykori hercegség, amelyből É.-B. németalföldi és B. meg Anvers belga tartományok alakultak. A rómaiak uralmát itt a frankok döntötték meg; később Lotaringia királyságnak és azután Alsó-Lotaringia hercegségnek volt része, amelyet 1096. Bouillon Gottfried kapott meg; 1190-ben I. Henrik fölvette a B. hercege cimét. A B.-i hercegek közül III. János 1349-ben a B.-i arany bullát adta ki. III. János 1355. elhalván, a hercegi család férfi ága kihalt. Leánya, Johanna birtokait Flandria grófnőjének, Margitnak adományozta, akitől második, Bátor Fülöptől született fia, Antal örökölte. Antal fiai gyermektelenül halván el, B. Jó Fülöpnek Burgundiai hercegének birtokába jutott. 1477. Burgundi Mária kezével együtt Miksa császár s ennek halála után a Habsburgok spanyol ága kapta meg. A németalföldi szabadságharcban az É-i rész 1606.a protestáns Németalföldhez csatoltatott; mig a D-i rész a spanyolok birtokában maradt. Ez utóbbi 1714-ben az osztrák Habsburgokra szállott; 1797. pedig Franciaországgal egyesittetett. 1810. Napoleon az É-i részt is bekebelezte. 1814. B. a németalföldi királyságnak jutott, amelytől 1830-ban É.-B. kivételével elszakadt.

2. B., Belgium egyik tartománya, 3283 km2 területtel, 1120976 lak., Anvers, K.-Flandria, Hainaut, Namur, Liege és Limbourg tartományok közt. Hageland nevü vidékét kivéve igen termékeny; különösen sok cukorrépát, komlót, dohányt s gabonát terem. Főfolyója: a Dyle; kisebb vizei: a Demer és Senne. Ipara nagyon virágzó, különösen Brüsszel, Louvain, Tirlemont, Nivelles városaiban (l. o.). A tartomány 3 arrondissementra oszlik (Brüsszel, Louvain, Nivelles). Fővárosa Brüsszel.

3. B. v. Noordbraband, Hollandia egyik tartománya, Belgium, továbbá Limburg, Utrecht, D. Hollandia és Seeland tartományok közt, 5128 km2 területtel, (1891) 516670 lak. Peelland és Kempenland nagy kiterjedésü mocsáros, terméketlen vidékeit kivéve, jól termő föld, amelyen különösen lent, kendert, rozsot és komlót termelnek. Apró marhája és a tojás fontos kiviteli cikkei. A sik földet a Maas és ennek számos mellékvize a Dommel (az Aa-val, Tongetrooppal, Klein-Dommellel, Beerzevel), az Oude Maas, a Donge, a Mark, a Vleet stb. öntözik. A Zuid-Willems-waart, hajózható csatorna, ÉD-i irányban szeli át. 3 arrondissementra oszlik; ezek: Hertogenbosch, Breda és Tilburg. Fővárosa: Hertogenbosch.

Brabanti

v pádovai tyukok, a bóbitás tyúkokhoz tartoznak. Középmagasságu, szép tartásu, fürge tyúkok, melyeket szép tollazatukért kedvelnek. Sokféle változatuk van, részint egyszinüek (fehérek, feketék, kékek), részint tarkák; ez utóbbiak közé tartoznak az ezüstös, aranyos chamoisszinü és hermelines B. tyúkok. Mint gazdasági állatok jelentéktelenek.

Brabanti herceg

a belga trónörökös cime.

Brabanti kárpit

l. Arazzi, Gobelin, Képszövés.

Brabanti rózsa

a drágakő köszörülés egy neme, megegyez az igazi v. hollandi rózsával (l. o.), és csupán annyiban tér el, hogy koronája laposabb, oromja ellenben meredekebb.

Brabanti tallér

a. m. Albert-tallér; ezek helyébe léptek utóbb az osztrák (brabanti) koronatallérok; egy-egy körülbelül 4 1/2 korona.

Brabeuták

v. brabeusok, a verseny birák és versenyrendezők neve a régi görögöknél. Tisztjök volt többek közt az is, hogy a győztesek nevét kihirdették, s a versenyjutalmat, a brabeiont v. bravium-ot (innen a bravo kiáltás) odaitélték.

Braça

(port., spany. braza, ol, braccio; brachium, kar, lat. szóból), hosszmérték; Lissabonban 2.2 m., Spanyolországban 1·672 m.


Kezdőlap

˙