Brenner

Rikárd, afrikai utazó, szül. Merseburgban, Németországban 1833., megh. Zanzibárban 1874. 1865-ben báró Deckenhez csatlakozott. A szomálik rablótámadása következtében az expedició több tagja, maga Decken is életét vesztette, a többit B. leirhatatlan fáradalmak között visszavezette Zanzibárba és Európába. Decken családja őt ujra visszaküldte Afrikába, hogy hiteles bizonyítékot szerezzen a báró haláláról. De megbizatását nem teljesíthetvén, 1866-1867. a szomálik földének déli részét és Vituországot járta be, amelynek térképét és leirását neki köszönjük. (V. ö. Kersten C. C. v. d. Deckens Reisen in Ostafrika 2 köt. Lipcse 1871.) B. 1868. ujra Zanzibárban járt és egy galla fiuval tért vissza. 1869. trieszti és svájci kereskedők ügyében járt a Szomáli-földön és Maszkattól Zanzibárig beutazta az oceán partját. 1871. az Osztrák-magyar monarkia konzula lett Adenben, ahonnan Zanzibárba ment utoljára.

Brennerbad

(v. Wildbad Brenner), fürdőhely Tirolban, Brixen kerületi kapitányságban, 1326 m. magasságban, a Brenner-hágó legmagasabb pontja közelében, (1890) 394 lak., 21° C. meleg indifferens termával, amelyet köszvény és reumatikus bajok ellen használnak, fürdőintézettel.

Brennerberg

Irén, hegedüművésznő, született Brassóban 1873 márc. 14.. hol atyja polgármester. A brassói filharmoniai társulat előtt már 9 éves korában oly szabatosan játszotta Bériot VII. versenyművét, hogy a zenekar szivesen fölvette rendes működő tagjai közé. 13. évében Grün Károly tanítványa lett a bécsi konzervatoriumban, mely kitüntető ezüstéremmel bocsátotta el. Azóta Párisban Marsick Márton a végső csiszolást is megadta tehetségének. Tiszta és meleg, nemes játékát B. Párisban is, német városokban is a legelőkelőbb hangversenyközönségnek mutatta be; Budapesten 1891/2.

Brenner vaspálya

Innsbruck és Bozen között a Közép-Európa és Olaszország között fennálló forgalmat közvetíti az osztrák Alpeseken át. Tervezte Etzel Károly. Épült 1864-1867-ben. A festői szép vidék óriási terepnehézségeinek leküzdése igen nagy feladat volt s a gonddal folytatott építkezés sok vasuti mérnököt nevelt. A vonal 125 km. hosszu, fejlődésével 725 m. magassági különbséget győztek le. A pálya legmagasabb pontja az Adria fölött 1367.1 méterre van. Legnagyobb emelkedése 22.5‰, a kanyarulatok legkisebb sugara 285 m. A pálya 48.5 százaléka kanyarulatban van. Az építés költsége 36 millió forint volt. 1892. aug. 24. leplezték le a vaspálya főállomásán Etzel Károlynak ércből készült szobrát. V. ö. Die Brennerbahn u. ihr Verhältniss zu Tyrol. (Innsbruck 1892.)

Brenno

vagy Blenio (Blegno), a Ticino baloldali mellékfolyója, Tessin svájci kantonban: két

forráspatakból ered a Lukmanieren, illetőleg Greinán, amelyek Olivone közelében egyesülnek és B. néven a Val Blenión keresztül 20 km.-nyi utat tesznek meg. Az áradások benne gyakoriak. Főhelye Malvaglia, a Lukmanieri uton.

Brennus

a kelta fejedelmek címe volt; kiváltak: 1. B. a szenonok vezére, aki, midőn a gallok Kr. e. 391. betörtek Itáliába, az etruszk Clusiumot ostrom alá fogta. Segélyül hivatván a rómaiak, a Fabiusok közvetítették a békét, de mert az egyik csatában a clusiumiak oldalán részt vettek, a gallok Róma ellen vonultak, a Fabiusok által vezetett sereget Alliánál megsemmisítették s az elhagyott Rómába hatoltak, hol a Capitoliumot megszállották. A monda szerint Róma a ludak gágogásának Titus Manlius hősiességének s a számüzött Camillus győzelmének köszönhette, hogy a gallok hátráltak. Polybius azt állítja, hogy azért vonultak el, mert országukba a venetek törtek be. 2. B. a galloknak egy későbben élt vezére, ki 200000 emberre rugó csapat élén Kr. e. 278. átlépte a Dunát és Macedoniába nyomult. A görögök sikerrel védték meg ugyan a termopilai szorost, de a gallok utat törtek maguknak az Ota hegyen át s megtámadták Delfit. A görögök alig 4 ezeren voltak, segítségükre volt azonban egy borzasztó vihar mely a hegyekről sziklákat szakított le s a gallokra döntötte alá. A gallok teljes vereséget szenvedtek, B. saját kezével vetett véget életenek, serege pedig a visszavonulás közben pusztult el.

Brenta

(a rómaiak Medoacus major-a) jelentékeny folyó. É.-Olaszországban. A Caldonazzo-tóból, Trieszetől 13 km.-re ered, K.-nek DK. és D.-nek folyik Bassanonál kilép a sikságra és Velencétől É-ra 90 km.-re a Brondolo-kikötőbe torkollik. Azelőtt Fusinanál, Velence mellett szakadt az Adriai-tengerbe. Hossza: 170 km., amelyekből 90 hajózható.

Brenta

(ol.), bormérték Svájcban és Olaszországban; Bergamóban = 70.69, Bernben = 37.5, Milanóban = 75.55, Rómában = 175.02, Torinóban=49.29, Veronában 70.51 liter.

Brentai csata

a vezérek korabeli magyarok hadtani fölényének egyik legkiválóbb bizonysága. A 900. évben egy barangoló magyar csapatot az Aldánál megszorítottak Berengár olaszai. A magyarok hadi cselekkel, békekövetségekkel egészen a Brentáig csalták őket magukkal s ott alkalmas terepen szept. 24. megtámadták s teljesen megverték a gondatlan és elbizakodott ellenséget. A csata hadtani leirása és kritikája Salamontól Századok, 1876. 826-843. lap.

Brentano

1. Ferenc, német filozofus, született Marienbergben 1838 jan. 26. Tanár a bécsi egyetemen. A metafizikában határozott teista, helyesli az evolució tanát, de nem fogadja el a Darwin- féle hipotézist. Munkái: Von der mannigfachen Bedeutung des Seienden nach Aristoteles (Freiburg 1862); Die Psychologie des Aristoteles (Mainz 1867); Psychologie vom empirischen Standpunkte (Lipcse 1874); Vom Ursprung sittlicher Erkenntnis (u. o.1889); Das Schlechte als Gegenstand dichterischer Darstellung (u. o. 1892).

2. B. Kelemen, német költő, szül. M. m. Frankfurtban 1778 szept. 8., megh. 1842 jul. 28. Előbb kereskedő akart lenni, azután irodalomra adta magát s szertelen kalandos életet élt, bejárva Jénát, Frankfurtot, Marburgot, Heidelbergát, Bukovinát, Csehországot, Bécset, Berlint stb. 1818. magával és az emberekkel meghasonolva, katolikussá lett és aszkéta életet élt 1824-ig Dülmenben, hogy a sztigmatizált Emmerich Katalin apáca vizióit feljegyezgesse (Leben der heiligenJungfrau Maria. Nach der Anna Katharina Emmerich Betrachtungen München 1852 később egészen megbolondult. Eleinte Mária név alatt irta Satiren und poet. Spiele, Gustav Wasa, s Godwi oder das steinerne Bild der Mutter c. munkáit. Ezek eredeti és bizarr dolgok, valamint Die lustigen Musikanten, Ponce de Leon szindarabjai is. Nagy költői tehetség nyilatkozik Die Gründung Prags c. dramatizált költeményében (Pest 1815), de leginkább sikerültek apróbb novellái, különösen a Geschichte vom braven Kasper und der schönen Annerl. Utazó munkája a rendkivül kedves Gockel, Hinkel und Gackeleia mese volt. Összes műveit (Gesammelte Schriften) testvére B. Keresztély adta ki 9 kötetben 1852-55.

3. B. Lujo, német nemzetgazdasági iró, született Aschaffenburgban 1844 dec. 18-án. Miután a kiválóbb német egyetemeket végiglátogatta, Engellel (l. o.) Angliába utazott. Itt sokat tanulmányozta a munkás viszonyokat, s különösen a munkásszövetkezetek működését. Két értekezést adott ki angol nyelven ezekről: On the history and developement of Gilds and the origin of Trades-Unions (London 1870) és The Growth of a Trades-Union (North British Review 1870) címmel. Majd egész tanulmányának gyümölcseként megjelent 1871-72. németül Die Arbeitergilden der Gegeuwart c. 2 kötetes műve, amellyel egyszerre ismeretessé tette nevét. E könyv értéke részben a munkás szövetségek történetének felkutatásában, részben a munkabérre vonatkozó uralkodó elméletek beható birálatában rejlik. Ezt követték nagy számmal kisebb értekezései, melyek elszórva jelentek meg egyes folyóiratokban és a munkás kérdés megoldásával foglalkoznak. 1882. a straszburgi egyetemen vállalt tanszéket, innen 1888. Stein helyére a bécsi főiskolába ment, 1888. Lipcsében adott elő, jelenleg a müncheni egyetemen a nemzetgazdaságtan tanára. B. az 1885-iki budapesti gazdakongresszuson nevezetes szerepet vitt: Über einen deutsch-österr.-ungarischen Zollverein címen tartott előadásával csatlakozott a nagy vámszövetségnek nálunk fölvetett eszméjéhez. Önállóan megjelent dolgozatai közül még a következőket említjük: Über Einigungsämter (1873); Ueber das Verhältnis von Arbeitslohn und Arbeitszeit zur Arbeitsleistung (1876); Das Arbeitverhältnis gemäss dem heutigen Recht (1877); Arbeiterversicherung (1879); Die Ursachen der heutigen socialan Not (1889); Über nationale Fabriksgesetzgebung (1890); Die Stellung der Gebildeten zur socialen Frage (1890) stb.

4. B. Lőrinc, a badeni forradalom egyik vezérférfia, született Mannheimban. 1813., megh. 1891 szept.18. 1837. ügyvéd lett. 1846. Mannheimban követnek választották, 1848. pedig a nemzetgyülés tagja lőn. A köztársasági mozgalomtól (1848) távol tartotta magát, de védője volt úgy a kamarában mint a sajtóban. Ez okból a kormány nem erősítette meg őt polgármesteri állásában. A radikális párttal ő is elhagyta a kamarát (1849 febr.-márc.). máj. 14. pedig átvette mint az országos bizottság feje Baden kormányzását, de a bizottságban is a mérsékelt elemek támasza volt. Rövid idő alatt Struvevel és pártjával összeütközésbe jött, s midőn a bizottság (jun. 28.) Struve azon javaslatát fogadta el mely szerint a porosz okkupáló sereggel való alkudozás hazaárulásnak tekintessék: B. Schaffhausenba menekült. Itt irta manifesztumát, melyben pártját kiméletlenül ostorozta. Miután a svájci kormány kiutasította, Amerikába költözött (1850), hol telepítvényes lett, mig végre 1859. Chicagóban telepedett le. 1850-67-ig Illinois állam hivatalos lapját szerkesztette. 1862. óta Chicagót képviselte a törvényhozó testületben és 1868. a közoktatási tanács elnöke lett. 1872. visszatért Európába és mint az Egyes. Államok konzula Drezdában élt 1876-ig. Több éven át Illinois államot képviselte a kongresszusban.


Kezdőlap

˙