Bugó-csiga

játékszer, mely vagy pörgethető csigából áll, v. madzagra kötött zsindely-darabból, mely gyorsan körülcsóválva, búgó hangot ád.

Bugojno

város Boszniában. Lakosainak száma 932, kik nagyobbrészt róm. katolikusok. Járási székhely, posta- és táviróhivatal. A helység legfőbb nevezetessége az 1879. I. Ferenc József király ezüst lakodalma alkalmából épített r. k. templom, mely azonban teljesen befejezve nincs.

Bugó mű

a. m. regal, t. i. egy kis orgona, melyben csak nyelvsípokból álló változatok vannak.

Bugyi

nagyk. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vmegye pesti közép j.-ban, 2857 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Buhuj

(Bagolyvár), csontbarlang Stajerlak-Anina határában, Krassó-Szörény vármegyében. Aninától délnek haladva a Cselnik nevü házcsoportnál hagyjuk el a krassovai járási utat, hogy keletnek fordulva a Miinis (hajdan Ménes) és Karas folyók vizválasztójául szolgáló lapos fensikra kapaszkodjunk. A fenyővel tarkított erdőség növénytakarója alatt mindjárt jelentékeny dolinák tölcsérei tünedeznek elő. Csakhamar mélye bevájódott patakvölgy állít meg, melybe leszállva, előtünik a nép által Buhuj-nak (Bagolyvár) nevezett barlangüreg s az abból kizuhogó patak. A csak hidászati előkészületekkel járható s a pataktól végig elöntött barlang ellenkező nyilását Cuptorinak nevezik. E főüreg mellett egy kisebb, alig 30 m. mellékbarlang tátong, melynek cseppkődíszét a látogatók összerombolták. A barlang nevezetességét a belőle napfényre került barlangmedve (Ursus spelaeus Blunb.) koponyája, de különösen egy havasi kecskéé (Capra ibex) teszik. Az innen kikerült s részint a bécsi cs. kir. földtani intézetnél levő koponyákon végzett méretek azt a meglepő eredményt tüntetik fel, hogy a koponyák hosszusága csekélyebb magassággal párosult, ami nemi különbségekre vihető vissza s hogy a legsilányabb barlangi medve testi nagysága jóval túlhaladja a mai erdei medvéét. A barlang jelentőségét még jobban emeli az 1875. Barre A., akkori osztrák államvasuti igazgató ajándokából a bécsi földtani intézetbe került s Hœrnes Rudolf által (v. ö. Hœrnes, Verhandlungen der k. k. geolog. Reichsanstalt 1875 december 17. 339. lapját) leirt Capra ibex koponya, melynek párja idáig csupán Kolozsvár közelében Gyalu mellett került elő. A havasi kecske Kárpátjainkból rég kiveszett s jelenleg az Alpok 3-4000 magaslatainak olyan szurdékaiban tengődik, hol az évi középhőmérséklet átlag 0 fokon felül nem emelkedik; holott itt a legközelebb eső Szemenik csucsa sem haladja meg az 1455,8 m.-t. V. ö. Téglás Gábor: A Bagolyvár nevü csontbarlang. math. és természett. Közl. 1883, XII. köt. 1. sz.

Buiatria

(gör.), az állatorvostannak a szarvasmarhák betegségeit tárgyaló része. L. Állatorvostan.

Buila

A hires nagyszentmiklósi vagyis az u. n. Attila-kincs egyik arany csészéjén egy tisztán olvasható görög fölirat van, mely [ÁBRA] és [ÁBRA] zoapanokat említi. Az egész fölirat átirva igy hangzik: + Buéla.zoapan. Tesé. Dygetoigé. Butaul zoapan. Tagragé. Etzigé Taisé. Bizonyos, hogy az említett Buęla és Butaul személynevek és oly személyeket jelölnek, kik egy bizonyos területnek vagy törzsnek az ispánjai, zsupánjai, csak az a kérdés, hogy miféle népség főnökei voltak. Némelyek magyaroknak tartják őket s a Buélát egynek veszik a Bélával, a másik nevet pedig, illetőleg előrészét ([ÁBRA]), nem görögösen olvassák, ahogy kellene (tehát [ÁBRA]) a. m. Buta +), hanem latinosan (Boyta) s az Anonymustól említett Bojta, Vojta nevü kun vezér nevével azonosítják. Hampel J. magyarázata szerint (Arch. Ér. 1884. IV. k. és A nagy-szent-miklósi kincs. 44-48. lap) Buila a dy-géta törzs földjének és Taisének zsupánja, Butaul pedig a Dacia szomszédságában a Dnyeszter mellékén lakó tagri néptörzs földjének és Ecsi vagy Aizi-országnak a zsupánja, ezenkivül Taisét közösen birta Builával. A két uralkodó Hampel véleménye szerint gepida lehetett s nevük analogiájára felhozza a gót Baduila s a germán Athaulf, Beovulf neveket, de ez nem bizonyos. A nevek lehettek hun eredetüek, sőt származhatnak korábbi időből is (az edények kora különben is visszamegy a III. - IV. sz.-ba), a roxolánoktól vagy más szarmata népségtől, mert a Buéla és Butaul nevekkel összehasonlítható a magyar-bolgár Béla, Bila, Bula s a török-magyar Bota, Buta név is. Csak annyi bizonyos éppen hampel fejtegetései után, hogy a két zoapan nem a magyar-bessenyő korban élt, hanem sokkal előbb, midőn még a régi géta és dák törzsnevek emléke nem veszett ki, hanem élt a tartománynevekben.

Buila-tó

(Bullea, Bulla-tó), gyönyörü (2050 m. magasságban) fekvésü tó a fogarasi havasokban, a Negoj közelében. A B. menedékház, melyet a Siebenbürgischer Karpathenverein épített, a tótól 3 órányira van. A Negoj innen mászható meg.

Buinszk

kerületi székhely Szimbirszk orosz kormányzóságban, a Karla mellett, 5760 lak., akik földművelők.

Buisson

Nádor Ede, francia pedagogus, szül. Párisban 1841 dec. 20. Argentanban St.-Etienne-ben és Párisban tanulmányozta a nyelvészetet s a nveleéstudományt. 1866-70-ig tanár volt a lausanne-i akadémián. Az 1870. háboru kezdetével visszatért Párisba, ahol az ostrom alatt a liberális párt előkelő tagjainak a segítségével a papság befolyásától teljesen független árvaházat alapított. Jules Simon minisztersége alatt népisk. tanfelügyelő volt, de állását Dupanloup püspök heves támadása folytán kénytelen volt elhagyni. Azután a közokt.-ügyi kormány megbizásából meglátogatta a bécsi (1837), a filadelfiai (1876), és a párisi (1878) kiállításoka. 1879. a közoktatásügyi minisztériumban vállalt hivtalt s mint osztályfőnököt a népiskolaügy vezetésével bizták meg. A bécsi és filadelfiai kiállításokról szóló kitünő jelentésein kivül kiadta a következő cimü munkákat: Le christianisme libéral, Páris 1864; L'orthodoxie et l'Evangile dans l'eglise reformée, 1864; De l'enseignement de l'histoire sainte dans les écoles primaires, Neuchatel 1869; Principes du christianisme libéral, U. o. 1869; Devoirs d' écoliers américains, traduets par M. A. Legrand, Páris 1877; és többekkel a Dictionnaire de pédagogie cimü vállalatot, Páris 1878.


Kezdőlap

˙