(lat.), annak a neve, aki - a középkorban - valamely várnak - castellum védelmével meg volt bízva. Franciaországban a C.-i (Châtelains) katonai parancsnokok voltak. Napjainkban kastélyoknak s más középületeknek felügyelőit C.-nak nevezik. Igy nevezték nálunk különösen a felvidéki megyékben az igazságszolgáltatás államosítása előtt a megyeház felügyelőjét, aki rendesen a fogházfelügyelő teendőit is végezte.
kis város az Abruzzo-hegyekben. A XV. és a két következő században tompa szinekkel és kivált sárgával festett majolika edényeket gyártott, melyeket rendesen nápolyi edényeknek neveznek.
(ejtsd: kasztelli), 1. Benedek, Benedekrendi szerzetes, szül. Bresciában 1577 máj. 25., megh. Rómában 1644. - 20 éves korában a szerzetesrendbe lépett és később a St. Benedetto Aloysio kolostor apátja lett. C. oly eljárást talált fel, melynek segítségével a Nap felszinét, anélkül hogy a szemnek ártana, szemlélni lehet. Ő t. i., úgy mint Scheiner, a teleszkóp szemlencséjének kihuzásával egy fehér ernyőre, vagy olajozott papirra vetette a Nap képét. Nevezetes munkái: Della misura dell' acque correnti (Róma 1628-1629); Dimostrazioni geometriche della misura dell' acque correnti (ib. id.). Az időmeghatározásra C. ingát használt, mely lengéseinek számával határozta meg az időt. Művei közül még megemlitendő: Opuscoli filosofici (Bologna 1669).
2. C. Guido, II. Celesztin pápa családi neve. L. o.
3. C. Ferenc Ignác, osztrák költő, szül. Bécsben 1781 márc. 6., meghalt u. o. 1862 febr. 5-én. Több harci és honvédelmi dala, főkép pedig a németek ajkán nagyon ismeretes Kriegslied für die österr. Armee c. dala miatt Napoleon által 1809. kerestetve, Magyarországba menekült. A svájci család c. operájával, melyet Weigl zenésített meg, rávette Lobkowitz herceget (1811), hogy udvari szinházköltőnek nevezte ki. Élete utolsó éveit nagyrészt lilienfeldi jószágán töltötte. C., a joviális bécsi humornak egyik főképviselője, sokoldalu és igen termékeny költő volt. Több mint kétszáz szindarabot szerzett nagyrészt idegen, még pedig francia irók után. Constantia, portugall király leánya c. drámáját magyarra ford. Láng Ádám. Kassán 1824. Jókedélyü tréfája szerencsésebben nyilatkozik meg költeményeiben: Gedichte in niederösterr. Mundart (Bécs 1828); Schicksalsstrumpf c. darabjában (Lipcse 1818) megkisértette Müllner és Honwald végzettragédiáit travesztálni. Élete végső éveiben közzétette a Memoiren meines Lebens-t (4 köt., Bécs 1861-62); iratainak válogatott gyüjteményét már előbb (3. kiad., u. o. 1848-59, 22 kötet) adta ki. Egyéb kiadványai: Wörterbuch der Mundart in Oesterreich unter der Enns (u. o. 1847); Selam (7 köt. zsebkönyv, u. o. 1812-18); Huldigung der Frauen (szintén zsebkönyvek Lipcse és Bécs 1823-48). Buzgó gyüjtő is volt; hátrahagyott egy 12,000 szindarabból álló könyvtárt és ismeretesebb szinészek és drámai költők arcképeinek tov. bécsi (1606 óta) szinlapoknak gyüjteményét, mely hagyatékát most a cs. és kir. udvari könyvtárban őrzik.
4. C. Valerio, olasz festő, szül. 1625., meghalt Genovában 1659-ben. A liguriai iskola legkitünőbb festői közé tartozik. Végtelen könnyüséggel festette képeit, melyeknek ugy elrendezése, mint szinezése figyelemreméltó. Legismeretesebb festménye a Szabin nők elrablása a genovai Brignole Sale palotában.
(Chateillon) Sebestyén, francia teologus, szül. 1515., megh. 1563 dec. 23. Kálvin ajánlatára 1540. rektor lett Genfben. A kálvini rendszer merev hitkényszerével meghasonulva (többek közt az Énekek-énekét szerelmi költeménynek tüntette fel), 1544. Baselbe menekült, ahol 1551. kiadta latinnyelvü csinos biblia-fordítását s 1553. a görög nyelv tanára lett. V. ö. Mahly, C. Sebastian (Basel 1862); Broussoux, Seb. Castellion, sa vie, ses oeuvres (Straszb. 1867); Buisson F., S. de C. (2 köt. 1891).
kerületi székhely Beira portugál tartományban, a Ponsul völgye fölött emelkedő fensíkon (477 m.), 7464 lak., gyapjufonással és szövéssel, élénk bor- és szeszkereskedéssel. Régi falai még most is állanak; erődje nagyon meg van rongálva.
Kamill, portugál iró, szül. Lissabonban 1826 márc. 10.; s Minho tartományi jószágán él. Kezdetben irodalomtörténeti tanulmányokat közölt Camőes-ról, Sa de Mirandá-ról stb., később a regény művelésére adta magát, mely műfajnak legismeretesebb és legnemzetibb kultiválója a portugálok között. Több mint 100 kötetnyi regénytárából felemlítjük: Misterios de Lisboa (1854); Roman de un homem rico (1861); O Caracco de Victor Hugo José Alves (1876); A filha do regicida (1868); O Judeu (1866); O olho de vidro (1866). Kevesebb sikerrel működik a drámai költészet mívelése terén; jobb szinművei: Espinhos e flores (1857); Abençoadas lagrimas (1861) és O morgado de Fafe (1865). Lirai költeményei közül a legszebbeket az Um livro címü kötet tartalmazza.
város Portalegre portugál kerületben, 12 km.-nyire a spanyol határtól, 5263 lak., posztószövéssel, erőddel.
(ejtsd: kasztellyon),1. spanyol tartomány Tarragona, Teruel, Valencia és a Földközi-tenger közt, 6336 km2 területtel, (1887) 292,437 lak. Tulnyomóan meredek hegyek borítják; legmagasabb: a Pena Golosa (1811 m.), a Muela de Ares (1315 m.) és a Pena del Bel (1255 m.). Kisebb síkságok: a Benasali, Zucaynai, Alzanetai és főképen a főváros körül elterülő Plana. A Mattaranan kivül nagyobbára parti folyók öntözik: a Cenia, Cerbol, Segarra, a vizben leggazdagabb Mijares és a Palancia. K-en és D-en nagyon termékeny, különösen szőllőt, olajfát buzát terem. Ércei nagy mennyiségben vannak, de nem bányásszák. Ásványvizforrásai: Villavieja de Nules és Avella. Ipara csekély; kereskedelme, kikötő hiányában szintén jelentéktelen. 10 kerületre oszlik fel. - 2. C., az ugyanily nevü tartomány fővárosa, 6 km.-nyire a Földközi-tengertől, a Mijares vízével öntözött nagyon termékeny kis síkságon, amelyet egész kertté alakítottak, 25,193 lak., vászonszövéssel és lótenyésztéssel. Plebánia-templomát Maratta, Ribalta és Zurbaran festményei diszítik. Ribalta festő szülővárosa.
l. Castra.
(ejtsd: kasztlnó), öt járási székhely Franciaországban. 1. Cahors arrondissementban (Lot départ.) a déli vasut mellett, papirgyárral, szőllőmíveléssel, 1034 lak. - 2. Bordeaux arrondissementban (Gironde) a Medre vasut mellett, 1699 lak. - 3. C. de Montmival, Gaillac arrondissementban (Tarn), 615 lak. - 4. C. Magnoac, Bagneres de Bigorre arrondissementban (Hautes-Pirénées), 1654 lak. - 5. C. Rizriere-Basse, Tarbes arrondissementban (Hautes-Pyr.), a déli vasút mellett, 523 (község 1184) lak., szőllőmíveléssel.