Ciánkálium

l. Káliumciánid.

Ciánklorid

(klórcián) CN.Cl. Berthollet igen tisztátalan állapotban észlelte először, közelebbről Gay-Lussac, Serullas, Wurtz és Gautier vizsgálták meg. Képződik hidrogénciánidból ha arra klórgáz hat. Az igy előállított C. szintelen igen mozgékony és átható szagu folyadék, amely 5°-on kristályosan megmered és 15°-on forr. Rendkivül mérges vegyület. Vizben a folyós C. alig oldódik, borecettel és éterrel elegyíthető. Hosszabb idei eltartáskor polimerizálódik és triciankloriddá (C3N3Cl3) alakul. Ez utóbbi vegyület szintelen tűalaku kristálykákból v. kristálylemezkékből áll; 145°-on megolvad, 190°-on forr. Vizben alig oldódik, borszesz és éter jól oldja. A vizzel v. lugokkal való forraláskor elbolik és cianursav C3N3(OH)3 képződik..

Cianoblepszia

v. acianoblepszia (gör.), olyan szintévesztés, hogy valaki csak vörös és zöld szint ismer, kéket és sárgát nem. Igen ritkán előforduló baj.

Cianokroit

(cyanochrom) (ásv.), viztartalmu rézkállum-szulfát: Kék kéreg a Vezuv 1855. láváján. Kristályrendszere egyhajlásu. Scacchi irta le.

Cianometer

az ég kék szine intenzitásának mérésére szolgáló készülék.

Cianotipia

Fényképek előállítására és rajzok másolására alkalmazott eljárás, amelynek keresztülviteléhez vörös vérlugsót és egy vasoxidsó oldatát használják. Ez oldatoktól itatott és aztán megszárított papiroson a fény a vaskloridot vasklorürré változtatja, amelynek vörös vérlugsóval való végyülete berlini kéket ad. Ezt az eljárást, melyet Herschel 1840. talált fel, azóta akkép egyszerüsítették, hogy a papirost vörös vérlugsóval és citromsavas vasoxidammoniákkal itatják. Igy aztán közvetetlen uton kék képet nyernek, amelyet vizzel mosva állandósítanak. V. ö. Pizzighelli, Anthrakotypie und Cyanotypie. (Bécs 1881).

Cianotrichit

(lettsomit bársonyos rézérc) viztartalmu réz-luminium-szulfát, az azurithoz hasonló kék szinü, bársonyszerü bevonatot képez limoniton és chrizokolla (rézszurokérc) féle anyagon hazánkban Uj-Moldován (Krassó-Szörény vármegye) s Rézbanyán. Csupa apró finom hajforma egyének csoportja. Némelyek keverék-ásványnak tartják s pedig rézszulfátnak aluminittal. A C. név Kenngottól való, Percy (1850) Lettsom G. W. angol mineralógus tiszteletére keresztelte lettsomit-nak.

Cianózis

(kékkór) fölismerhető a bőr és nyálkahártyák kékes szinéről. A C. kisebb fokánál különösen a vékony és edénydus bőrrészek - ajkak, arc, orrcsucs, fülek stb. - kékes szinüek. Oka a vér oxigénszegénysége és szénsavval való tulterheltetése. A vér gáztartalmának ezen változása v. a vér lassított mozgásából ered, midőn a szövetek a vért oxigénjétől megfosztják és szénsavval elárasztják v. a vér és a levegő közt, a tüdőkben végbemenő gázcsere akadályoztatásának következménye. Ehhez képest C. a légző és a vérkeringési szervek megbetegedéseinek tünetei közé tartozik. Legnagyobb fokát veleszületett szivbántalmaknál szokta elérni. A C. gyógykezelése az alapbetegség gyógyításával esik össze. Főfeladatát a vérkeringési vagy légzési akadály elhárítása képezi.

Ciánsavak és sóik

A ciánsav és szulfociánsav (illetőleg sói és összetett éterei) két-két izomer módosulatban isméretesek. Ezek:

[ÁBRA]

A (valódi) ciánsav szabad állapotban, ugy látszik, nem ismeretes, hasonlóképen sói sem ismeretesek, de összetett éterei - az u. n. cianetolin-ek - elő vannak állítva. Ez utóbbiak kellemes, éteres szagu, vízben. oldhatatlan vegyületek; pontosabban az etileianát van tanulmányozva.

Az u. n. izociánsav v. karbonilimid v. közönséges ciánsav, melyet Liebig és Wöhler állítottak először elő, tiszta állapotban szintelen, mozgékony, igen illó folyadék mely 0° alatt is alig tartható el. Átható, szurós szagu a bőrön hólyagot huz; könnyen polimerizálódik, a midőn fehér porcellánszerü tömeggé - cianmeliddé - alakul. Vizes oldatban könnyen elbomlik széndioxid és ammoniára. Sói a ciánsavsók v. cianátok közül fontosabbak a kálium ciánát és az ammoniumciánát (l. o.). A tiociánsav, szulfociánsav v. rodánsav szintelen, szurós szagu folyadék, fajsulya 1,022, forráspont 85°; lehűtve - 125°-on megmered. A szabad sav könnyen elbomlik, hidrogéncianid és perszulfociánsav keletkezik belőle. Ugy a sav mint sói a ferrisók oldatát vérpiros szinre festik. Sói, a tiociánsav-sók v. tiociánátok (szulfociánátok, rodánátok) közül az ammonium és kálium sók a fontosabbak. E sók vizes oldatait hig savval megsavanyítva, enyhe melegítéskor karbonilszulfid képződik.

Az izotiociánsav v. izoszulfociánsav v. szulfokarbonilimid szabad állapotban nem ismeretes; összetett éterei (u. n. mustárolajok) jól jellemzett vegyületek, átható szagu és könnyezésre ingerlő, szintelen folyadékok; közöttük legfontosabb az állilizotiociánát v. közönséges mustárolaj, mely a fekete mustár porának vizzel. való megnedvesítésekor keletkezik. A tiociánsavak kémiai szerkezetének a megállapításával Fleischer Antal elhalt kolozsvári egyet. tanár foglalkozott.

Ciánsavas

ammonium, C. ezűst, C. kálium, C. ólom, l. Ammonium-, Ezüst-, Kálium-, Ólomcianát.


Kezdőlap

˙