Cink-ibolya

(növ., Viola calaminaria Lej., V. Zinci Lej.), a Viola lutea Huds. nevü ibolya (illetve árvácska) gyepesebb és kisebb virágu fajtája. Aachen és Spa m. gálmatalajon nő. Minthogy ilyen árvácska-fajváltozékot leginkább gálmás földön találtak, ezért gondolták a C.-t e talaj saját jelző növényének. Lehetséges azonban, hogy a V. luteának ez az eltérése nem éppen a talaj, hanem az alacsonyabb termőhely szüleménye, a gálmás föld talán csak a növények bujább tenyészését idézi elő. L. Borbás véleményét Koch Synopsis der deutschen und schweizer Flora III. kiadásának 216. l. A nevezett termő helyen még Thlaspi calaminare Lej. nevü tarsolyfű (cinktarsolyfű) is nő.

Cinkjodid

(Jodzink), ZnJ2. A finom eloszlásu cink jóddal közvetlenül egyesül és C. keletkezik, mely levegőtől elzárva a hevítéskor szintelen tű alakú kristályokban felszállad. Fajsulyaa 4,696. A levegőn való hevítéskor elbomlik, jód válik szabaddá és cinkoxid marad vissza. Oldatát könnyen előállítjuk úgy, hogy cinket és jódot vizzel pállítunk. A cinkkloridhoz hasonlóan ammoniával vegyül és az alkáli jodidokkal kettős sókat képez. A C.-os keményítő-oldatot kémlőszerül használják.

Cinkkarbonát

(szénsavas cink). A szabályos C. (ZnCO3) a természetben mint cinkpát és gálma fordul elő. Előállítható úgy, hogy cinksó hideg oldatához káliumhidrokarbonát-oldatot elegyítünk. A leváló csapadék a szabályos C. A bázisos C. összetétele különböző, a természetben előforduló cinkvirág is bázisos C.-nak tekinthető. Előállítható úgy, hogy cinksó oldatát kálium v. nátrium-karbonát oldatához elegyítik, amidőn bázisos C. válik le fehér csapadék alakjában., széndioxid pedig pezsgés közben eltávozik. A kimosott csapadékot közönséges hőmérsékleten megszárítják. Az oldatok hőmérsékletétől és töménységétől függően a bázisos C. összetétele nagyon változó. Ha egyenérték-sulyaik szerint hozzuk össze az említett sókat, nem túlhig oldatban, úgy a csapadék összetétele a következő: 2ZnCo3.3Zn(OH)2.4H2O. A langyos meleg oldatokból kicsapott és 100°-on kiszárított csapadék összetétele: ZnCO3.Zn(OH)2. A kicsapás utján készült C.-ok szine fehér és tiszta vizben oldhatatlanok; a szénsavtartalmu víz jelentékeny mennyiséget old belőlük. Híg savak, széndioxid fejlődése közben, igen könnyen feloldják és a megfelelő cinksók képződnek; ezért gyakran felhasználják a C.-okat más cinksók előállítására. A hevítéskor elbomlanak, viz meg széndioxid távozik és cinkoxid marad vissza. L. Cinkoxid.

Cinkklorid

(klórcink), ZnCl2. Először Glauber állította elő 1648. a C. oldatát olyformán, hogy gálmát sósavban oldott. (Oleum lapidis calaminaris). Szilárd állapotban Hellot kapta 1735. cinkoxidot és szalamiasó elegyét ledesztillálva. Képződik a fémcinkből, ha azt klórgázban elégetjük. Oldatban úgy kapjuk, ha cinket vagy cinkoxidot higított sósavban feloldunk. Rendesen úgy készül, hogy cinket sósavban oldanak és az oldatot besürítik. Az így előállított C. vajszerü tömeg, mely egy molekula kristályvizet tartalmaz. A vízmentes C.-t legtisztábban úgy kapjuk, ha cinket klórgázban elégetünk. A vízmentes C. fajsulya 2,75, vízben, borszeszben igen könnyen oldódik. Vizes oldata undorító fémízü és igen maró, ugy hogy p. papíroson nem szürhető. Az árubeli C. vizes oldata többnyire nem egészen átlátszó, mert kevés bázisos C.-ot tartalmaz, mely vízben oldhatatlan. A C. ammoniával közvetlenül egyesül. Ismeretes 5, 4, 2 és 1 molekula ammoniával való vegyülete. Az ammoniumkloriddal és az alkálifémek kloridjaival kettős kloridokat képez, melyek elég jól kristályosodnak. A nyers C. tömény oldatával fát impregnálnak (vasuti talpfa). E célra szolgáló oldatot többnyire gálma vagy cinkfényle sósavban való feloldása utján kapják. Alkalmazzák az ónnal való forrasztás és a réz meg a vas ónnal vagy ólommal való bevonásánál is. Ujabban e célra inkább az ammonium C. kettős só tömény vizes oldatát használják. Gyógyszerül mint maró szert rendelik. Híg vizes oldata is erősen dezinficiáló. A C. igen tömény vizes oldatát cinkoxiddal keverve olyan pépet kapunk, mely néhány perc alatt cinkoxiklorid képződése folytán kemény tömeggé válik. Ezért a pépet odvas fogak kitömésére használják.

Cinklemez

(koh.). Az előállított cinkfém nagy részét lemez alakban értékesítik, egyebek között födelek borítására és bádogáruk készítésére használják.

Cinkmetil

Zn(CH3)2. E vegyületet Frankland fedezte fel ugy, hogy cinket metiljodiddal hevítenek zárt edényben és a képződő C.-t széndioxid áramban ledesztillálják. Szintelen folyadék. Fajsulya 1,386 (10,5°-on), forráspontja 46° C. Csak beforrasztott csövekben tartható el, mert a levegőn önként meggyulad és cinkoxiddá ég el. Vizzel összehozva azonnal elbomlik, metán (CH4) és cinkhidroxid képződik. A cinketil, Zn(C2H5)2 ehhez igen hasonló vegyület, etiljodidból készül. Fjs. 1,182 (18°-on). F. p. 118° C. Levegőn önként meggyulad. Vizzel összehozva cinkhidroxid képződése közben etánt fejleszt.

Cinknitrát

(salétromsavas cink), Zn(NO3)2. E sót ugy készítik, hogy cinkoxidot v. cinkkarbonátot híg salétromsavban feloldanak. A nagyon besürített oldatból a C. 6 molekula vizzel négyoldalu hasábokban kikristályosodik. Vizben igen könnyen oldható, borszesz id oldja. Több bázisos C. is ismeretes.

Cinkográfia

(domboredzés, kémiagrafia). Eberhard által 1804 körül Magdenburgban felfedezett az az eljárás, mely szerint tollrajzok vagy kéziratok sokszorosítására alkalmas cinklemezekre vihetők át. A C.-t kezdetben csak a kősajtóknál alkalmazták, később azonban mindinkább tökéletesbítették, és a rajznak domoredzése által a lemezeket a könyvnyomtatásnál is alkalmazhatóvá tették. A C.-nál a rajz v. kézírás kémiai tussal magán a csiszolt lemezen is eszközölhető, vagy pedig arra alkalmas másoló-papírról is átvihető a lemezre. A könyv- és kőnyomatokról valamint a rézmetszetekről is átvihetők a rajzok cinklemezekre, de ez már csak a fotografia segélyével történhetik (fotocinkografia). Az átnyomat - mely higított festékbe mártott szivaccsal, gummioldattal erősíttetik meg a lemezen - oly módon eszközöltetik, mint a foto-, ill. tipolitografiánál. Ha a lemez a gummitól megszáradt, egy viasz-, gyanta- és aszfaltból álló finom porkeverékkel szóratik be, melyet mérsékelt melegség által a tapadásig feloldanak, a lemez rajzmentes helyei és a rajz közötti hézagok pedig szeszből (spiritus) és sellakból álló oldattal dörzsöltetnek be. a lemez maratása szurokkal bevont faedényekben, körülbelül 2 cm.-nyi magasságu, 40 rész esőviz és 1 rész salétromsavból álló oldatban történik. A lemezt azután két perc mulva tiszta vizben leöblítik s ha megszáradt, az odatapadt gyantaport feloldják, de ezuttal ugy, hogy az a rajzfestékkel együtt könnyen lefolyhasson. A lemezt végül egy kevés gyantát és viaszt tartalmazó nyomdafestékkel (bőrhenger segélyével) vonják be. A maratási eljárás megerősített, illetve megujitott marató folyadékban hatszor ismételtetik. A hatodik maratás után a festék terpentin segélyével, éles kefével a lemezről eltávolíttatik. A C.-t azután forró hamuzsiroldatba viszik és megszárítják s az olyan nagyobb távközök, amelyeknek a nyomás alól fehéren kell kijönniök, a lemezből kivágatnak v. kifürészeltetnek. Ezután következik befezésül a tiszta edzés. Ha klórsavat használunk a maratáshoz, szép, fényes lemezeket, tiszta rajzot nyerünk általa. Ámbár sikerült már a C.-t nagy tökélyre vinni, mindamellett ez a fametszést csak ott helyettesíti, ahol nem annyira az illusztráció művészi kivitelére, mint inkább annak gyors előállítására van a fősuly fektetve. A C. egyik tökéletesbített módjának elektrokémitipia a neve. L. még Autotipiát és Autotipografiát.

Cinkonidin

(cinchonidin) C19H22N2O. (Nem használatos nevei: a kinidin és cinchovatin.) Alkaloida, mely a különféle kina-kérgekben fordul elő, különösen a Bogota kina-kéregben (Cinchona lancifolia kérge) sok van belőle. Winkler fedezte fel (1847) és kinidinnek nevezte; a jelenleg használatos C. név Pasteur-től ered (1858 óta). Melléktermékül kapják a kiningyártásnál. A nyers C. tartrákot (v. ö. cinkonin), amely még a többi kina alkaloidákkal van szennyezve, sósavban oldják és magát az alkaloidát ammoniával választják le. A csapadékból a kinint és kinidint éterrel távolítják el, azután sósavas C.-é alakítják át, amelyet több ízben átkristályosítva megtisztítanak. E só oldatából a C.-t ammoniával leválasztják és még borszeszből is átkristályosodik. Szintelen fénylő prizmákból vagy kristálylemezkékből áll, amelyek 207° körül megolvadnak. Vizben ugyszólván oldhatatlan. Oldatai nem fluoreszkálnak; a thalleiochin reakciót sem adja. (Különbség a kinin és kinidintől). Tartrája vizben igen nehezen oldható (különbség a cinkonintól). Sóinak oldata a poláros fény síkját balra fordítja. Sói közül a szabályos C. szulfát (C19H22N2O)2H2SO4.6H2O, a savanyu C. szulfát C19H22N2O.H2SO4.5H2O és a C. hidroklorid C19H22N2O.HCl.H2O a fontosabbak; ugy készülnek, mint a megfelelő cinkonin sók. E sókat lázellenes gyógyszerül használják, hatásuk gyöngébb a kininénél, de erősebb mint a cinkonin.

Cinkonin

(cinchonin), C19H22N2O (régibb analizisek szerint C20H24N2O. Manapság nem használatos nevei: chinchonin huanokin, betacinchomin, kristályos cichonicin). Alkaloida, mely a többi kina-alkaloidák (kinin, kinidin, cinkonidin) tárasaságában a kina-kérgekben fordul elő, csersavhoz és kinacsersavhoz kötve és ezekből is készül; különösen sok van a szürke kina-kéregben (China Huanako), továbbá a barna kina-kérgekben. Ugyan már Duncan (1803) és Gomez (1811) előállították, de csak Pelletier és Caventon vizsgálták meg tüzetesebben (1820) és bebizonyították, hogy alkaloida. A kinin és sói előállításakor melléktermékül kapják. A kinahéj finom porát ugyanis oltott mésszel és kevés vizzel összekevervén, enyhe melegen beszárítják. Ilyenkor a kalciumhidroxid a csersavsókat elbontja, csersavas kalcium képződik, mig maguk az alkaloidák kiválnak. A tömeget forró borszesszel vonják ki, ebben az alkaloidák feloldódnak, mig a csersavas kálcium s a fölös kalciumhidroxid visszamaradnak. A besűrített oldatból a cinkonin kirstályosodik ki, mivel ez a kina-alkaloidák közül borszeszben legnehezebben oldódik. Gyakrabban ugy járnak el a gyárosok, hogy a kina-alkaloidok borszeszes oldatát hig kénsavval pontosan semlegesítik és a borszeszt ledesztillálják. A kina-alkaloidák szulfátjai közül vizben legnehezebben oldható (1:800), igy tehát az oldatban a többi kina-alkaloidák szolfátjai halmozódnak föl. Ez oldatból a kindint tömény káliumjodid oldattal, a cinkonidint tömény Seignette só oldattal választják le. (A leváló cinkonidintartratot a cinkonidin előállításához használják fel.) A szüredékből a C.-t nátronlúggal kicsapják és a még tisztátalan alkaloidát szulfáttá alakítják, amelyet forró vízből többször átkristályosítva megtisztítanak. Végül a C. szulfát-oldatból a C.-t ammoniával kicsapják és forró borszeszből átkristályosítják.

A tiszta C. szintelen, átlátszó, az egyhajlásu rendszerbe tartozó kristályokból áll. Ize igen keserü; kémhatása lugos és az alkaloidák többi reakcióit is adja. Vizben alig oldódik, 20 fokon 1 s. r. feloldására 3670 s. r. viz kell; borszeszben jobban oldódik. A hevitéskor részben elbomolva 250° körül megolvad. Hidrogén v. ammonia gáz áramban bomlás nélkül szublimálható. A kinin és kinidintől eltérően hig kénsavas oldata nem fluoreszkál, a thalleiochin reakcióit sem adja. Ammoniában és éterben alig oldódik (a kinin és kinidin e kémlőszerekben könnyen oldódnak). A C. és sóinak oldatata a poláros fény sikját jobbra fordítja. A cinkonidintől abban különbözik, hogy tartrátja (borkősavsója) vizben jóval könnyebben oldódik. Koncentrált kénsav és salétromsav szintelenül oldják. Tizszeres mennyiségü tömény salétromsavval, hosszabb időn át főzve egyéb termények mellett chinolsav is képződik. Általában erősebben oxidáló kémlőszerek behatására különféle bonyolulabb összetételü vegyületek keletkeznek belőle. Káliumhidroxiddal való hevítéskor piridin, kinolin és homologjai keletkeznek. Ezekből és más reakcióikból az következtetik, hogy a C. a piridin és a kinolin származéka. Sói nagy számmal ismeretesek és többnyire szépen kristályosodnak; közöttük fontosabbak a C. szulfát (C19H22N2O)2H2SO4, mely ugy készül, hog hig kénsavat C.-vel semlegesítenek. Vízből egyhajlásu fényes hasábokban kristályosodik, amelyek 2 mol. kristályvizet tartalmaznak. Vizben és borszeszben elég könnyen oldódik, éterben oldhatatlan. A savanyu C. szulfát C19H22N2O.H2SO4.4H2O az előbbiből készül olyformán, hogy azt egyenértékü hig kénsavban oldják és az oldatot besürítik. A C. hidroklorid C19H22N2O.HCl.2H2O a cinkonin sósavban való feloldása utján készül és szintelen, tű alaku kristályokból áll. A C.-t és sóit lázellenes gyógyszerül használják, de a hatása jóval gyengébb a kininénél. A magy. gyógyszerkönyv első kiadásában a C. szulfát hivatalos volt, mivel azonban manapság nálunk gyógyszerül alig használják, a gyógyszerkönyv második kiadásában már nem szerepel.


Kezdőlap

˙