Cinque Ports

(ejtsd: szenk por) a. m. öt kikötő, az angol parton Franciaországgal szemben fekvő 5 kikötő: Dover, Sandwich, Rommey, Hythe és Hastings, melyek Hódító Vilmos óta a part védelmére voltak hivatva; később hozzájuk járultak: Winchelsea és Rye. A kikötőknek számos szabadalmaik voltak: képviselőik vitték a mennyezetet a király koronáztatásakor s a királyi ebédkor a király jobbján ültek; külön törvénykezésük volt, melyet csak 1856. vontak meg tőlük; külön kormányzójuk volt, a Lord Warden of the C. P., kinek Doverben volt lakóhelye és 3000 font sterling fizetése. Dover kivételével e kikötők mind eliszaposodtak. A kiváltságok egy része maig is megmaradt. Jelenlegi birtokosa Dufferin.

Cinterem

igy nevezi népünk néhol még ma is a temetőt. Régebben igy is ejtették: cintorom, cimterem, cimeterion stb. (v. ö. fr. cimetiere; nem egyéb, mint a középkori latin cemeterium, gör. koimhthrion nyugvóhely, fekvőhely.) - Népies szólások: cinterem felé áll a rudja, halni készül; cinterem-virág veri a fejét, őszül. Mai napság a protestáns templomok előcsarnokát nevezik cinteremnek, ide teszik le a koporsót nagyobb temetési ünnepélyek alkalmával, mig a halotti prédikáció tartatik, a vasárnapi isteni tiszteletek alkalmával pedig az ennek két oldalán levő padokon szokott ülni az idősebb és kivált szegényesebb öltözetü nők egy része.

Cintória

(növ., a lat. Centauriumból) a. m. százforintos fű; l. Földepe.

Cintra

város Lissabon portugál kerületben, 27 km.-nyire a fővárostól, a Sierra de C. mellett, (1878) 3751 lak., kitünő bortermeléssel és márványbányával. Szép fekvésénél fogva a lissaboniak nyaraló helyül használják. A C.-i királyi kastély még a mór építészet nyomait viseli. C.-ban irták alá 1808 aug. 30. Dalrymple és Junot azon egyezséget, amely a franciáknak szabad elvonulást engedett.

Cinxia

(lat.), Junónak, minta házasság istennőjének mellékneve, minthogy ilyen minőségében a menyasszony övét megoldotta és felkötötte.

Cione

Andrea di, olasz művész, l. Orcagna.

Ciotat

(ejtsd: sziotá), La-, provencei nyelven La Cioutat (a. m. város), kikötőváros Bouches-du-Rhône francia départementban, 35 km.-nyire Marseilletől, (1891) 12 223 lak. jelentékeny halászattal és a Messageries martitimes nagy hajógyáraival (több mint 3000 munkás). A C.-i v. Lequesi-öböl mellett elhuzódó város csinosan épült; kikötőjét az Ile Verte és a Cap de l'Aigle, meg egy 245 m. hosszu töltés védi. A város a XII. századból való A rómaiak idejében helyén a Portus Cytharistae volt.

Ciotta

(Csotta) János, fiumei polgármester (podesta). Fiuméban született 1824., családja toscanából származott oda. Katonai mérnöki akadémiát végzett, és miután a szolgálatból mint őrnagy kilépett, nemzetgazdasági tanulmányokat folytatott és különösen szülővárosa hajózásának kifejtésén fáradott. Az alkotmány visszaállítása után egyik vezére volt a fiumei hazafias, magyar pártnak és 1869-75. mint képviselő részt vett a magyar országgyülésen. Podestává 1872. választották, és a magyar kikötőváros nagy gazdasági fellendüléséhez azóta hozzá van fűzve az ő neve. Irodalmilag is működött, emlékiratot nyujtott be az alföld-fiumei vasut kiépítéséről. 1864., és fejtegette a Suez-csatorna megnyitásának fontosságát Magyarország kereskedelmére nézve, főtörekvése volt mindenkor, hogy Fiumét minél közelebb hozza Magyarországhoz: e végből egyik intézője és vezetője volt annak a többszázra menő fiumei társaságnak, amely az 1893. év nyarán Debrecent meglátogatta. Debrecen ez alkalomból C.-t díszpolgárává választotta. A fiumeiek Debrecenbe tettkirándulása alkalmával Debrecen városa C.-t tiszteletbeli polgárnak választotta. (1893 jul.)

Cipar

(ejtsd: cipár) Timóteus szül. Panádon, Balázsfalva mellett 1805., megh. Balázsfalván 1887. Hosszabb ideigműködöttott mint gimnáziumi s teologiai tanár, aztán mint igazgató; 1842. kanonoknak nevezték ki. 1847. megindította az Organul luminarei c. lapot, melyben erős küzdelmet fejt ki a román érdekek mellett; 1848. a békéltető bizottság tagja; 1850. a balázsfalvi metropolita megalakításán fáradozik s 1863/4. a nagyszebeni császári szenátus tagjává választják. Midőn az erdélyi román közművelődési egylet (AsoTiaTiune a Transilvana pentru literatura româna Si cultura porului român) megalakult, őt választották meg elnöknek; az 1867. megnyilt bukaresti román akadémia (Societatea academica romana), melynek tagjai az összes románság kebeléből kerülnek ki, őt választotta meg alelnökének. Egyik művét, a románnyelv grammatikáját az akadémia jutalomdijával koszoruzta meg. C. egyik kiváló érdeme az, hogy legelső volt, ki a szláv-cirill jegyekkel nyomtatott egyházi könyvek közül néhányat még 1836. a maga alkotta latin ortográfiával adott ki, mint: Orologierul, Ciaslovul, Acatistierul stb. Művei: Gramatica limbei române 1854 és 1869; Sintaxa limbei române. Ezt kiegészíti az 1877. kiadott Despre limba româna c. füzet. Acte Si fragmente 1855; Elemente de poetica 1860; Crestomatia seau Analecte literare din carTile mai vechi Si noaue româneSti tiparite Si istorie 1867-72; Cuvęnt de înaugurarea societa Tu transilvane, melyben a románok eredetét tárgyalja. Van azonkivül több értekezése s cikke, melyek a balázsfalvi gimnázium értesítőjében és többnyire a Fiaia pentru minte c. lapban jelentek meg.

Cipit-mészkő

az a kövületekben, nevezetesen pedig korallokban, echinusokban és krinoidákban gazdagmészkő, mely Déltirolnémely vidékének dolomit-tömegével függ össze, melybe a dolomit mintegy átmenetet képez. Hatalmasan lévén meg a Schlern tövében, a Seissi Alp Cipit karámjai közelében, innen a neve.


Kezdőlap

˙