Conocarpus

Gaertn. (növ.), a combretaceák fája, egy faja van Afrika és Amerika tropikus tengerpartjain. A C. racemosus L. kérge jó és használatos cserző anyag.

Conophallus titanum

Becc. (növ.), l. Amorphophallus.

Con passione

(ol.), zenei műszó, a. m. szenvedélyesen.

Conquisitor

(lat.), a rómaiaknál az, aki az eltünt tárgyakat gyanus helyeken felkereste. A szinházaknál alkalmazott titkos felvigyázókat is igy hítták.

Conquistadores

(spany.) a. m. hódítók. Igy nevezték azokat a spanyol kalandorokat és hódítókat, akik Közép- és Dél-Amerikát a La Platáig, úgyszólván az anyaállam minden támogatása nélkül, csupán vakmerőségükkel és bátorságukkal a spanyol korona számára meghódították. Érdemeikért az udvar őket s utódaikat nagy cimekkel, előjogokkal és terjedelmes birtokokkal tüntette ki. Igen gyakran azonban rút hálátlanság volt a jutalmuk. A C. az amerikai benszülöttekkel szemben követett embertelen bánásmódjukkal és kapzsiságukkal a spanyol névre homályt borítottak. Ismeretesebb C.-ok: Cortez, Balboa, Pizarro, Almagros.

Conrad

1. János, német nemzetgazda, szül. Ny.-Poroszországban 1839 febr. 28. Eleinte gazdasággal foglalkozott. Később lábbaja következtében egyetemre menvén, 1868. jenai magántanárrá, 1872. a hallei egyetemen tanárrá nevezték ki. Ezen idő óta a tekintélyes Jahrbücher für Nationalökononie und Statistik szerkesztője. 1890 óta szerkeszti a nagyszabásu államtudományi kézi szótárt. A párisi akadémia, ugyszintén a bostoni Academy of Political Sciences lev. tagja. Értekezéseiben leginkább agrárstatisztikai és vámpolitikai kérdésekkel foglalkozik.

2. C. Károly Emánuel, német festő, szül. Berlinben 1810., megh. Kölnben 1873., tanulmányait Berlinben és Düsseldorfban végezte. Kizárólag építészeti képeket festett, melyek szinte tudományos pontosságukkal és rendkivül gondos kivitelükkel tünnek ki. Legszebb köztük a kölni dóm nagy látképe, melyet IX. Pius pápának ajándékoztak 25 éves pápasága alkalmából.

3. C. Mihály György, sokoldalu és fölötte termékeny német iró, szül. 1846., jelenleg Münchenben él. Irt regényeket, költeményeket, politikai iratokat. Neje, C.-R., Mária, szül. 1850., a müncheni udvari szinház elsőrangu művésznője.

Conrad von Eybesfeld

Zsigmond báró, osztrák közoktatásügyi miniszter, szül. Krainbergben, Stiriában 1821. Grácban jogot tanult s azután állami szolgálatba lépett, melyben gyorsan haladt fölfelé. 1854. Eybesfeld predikátummal nemesi rangra emelték; ekkor helytartótanácsos volt Temesvárott; azután a helytartótanács alelnöke lett Velencében s később tartományi főnök Krajnában, 1871. Felső-Ausztria s végül Morvaország helytartójának nevezték ki. Mint politikai és vallási tekintetben meglehetősen szintelen bureaukratát, arra méltatták, hogy 1880 febr. 15. a Taaffe-minisztériumban megüresedett közoktatásügyi tárcával megbízzák; de mivel engedékenysége dacára a csehek és klerikálisok követeléseit ki nem elégíthette, 1885. a német szabadelvüek örömére, kik mint renegátot lenézték, csalódott reményekkel megvált tárcájától. Az urak házában, ahová meghivták, nem játszik szerepet.

Conräder

György, német festő, szül. Münchenben 1838., az ottani akadémián tanult és Piloty irányát követte. Első nagy műve: Tilly a sirásó lakásában (1859); ezt követik: Karthago pusztulása, A müncheni tudományos akadémia alapítása (freskó a müncheni nemzeti muzeumban), Sturart Mária és Riccio, II. József halála (1874) stb.

Conradi

Hermann, német iró, szül Jesznitzben 1862 jul. 12., megh. Würzburgban 1890 márc. 8. Mint lirikus, kritikus és essayista a radikális realizmus hive volt. Munkái: Lieder eines Sünders (Lipcse 1887); Brutalitäten (rajzok, Zürich 1886); Phrasen (Lipcse 1887) és Adam Mensch (u. o. 1889) c. regények, stb.

Conrart

(ejtsd: koňrár) Bálint, francia iró, szül. Párisban 1603., megh. 1675 szept. 23., 1629 táján központja volt annak az irodalmi körnek, melyhez Boisrobert, Cahpelain, Godeau, Habert, Maleville, Serizay s mások tartoztak. Mikor Richeliue 1634. Ebből a körből a francia akadémiát alkotta, C. ez intézet titkárja lett. Keveset irt s e miatt Boileau kigunyolta; legjobb munkái: Mémoires sur l'histoire de son temps és Lettres (Pár. 1681). V. ö. Bourgoin, C. et son temps (Pár. 1881).

C. János, olasz festő (1549-1605), kezdetben Tiriant, utóbb Palma Giovinét követte; művei nagyrészt a velencei doge palotában és velencei templomokban vannak.


Kezdőlap

˙