Csókfű

(növ.), a. m. nyilfű;

Csok jásá

török szólás, jelentése: «soká éljen», magyarosan: «éljen». A szultánt, mikor a pénteki szelámlik alkalmával üdvözlik a katonái, eme kiáltással fogadják: «pádisáhimiz csok jásá», soká éljen ami padisánk.

Csoknya

kisközség Somogy vm. kaposvári j.-ban, (1891) 1285 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Csokoládé

A csokoládé legnagyobb részben a Theobroma Cacao nevü növény magjából áll. Ezen növény az Antillákon és Délamerikában honos. A kakaómagon kívül változó mennyiségű cukrot és kevés mennyiségű fűszert, legtöbbnyire fahéjt és vaniliát tartalmaz. A csokoládé készítése a következő módon történik. A kakaó oly módon pörköltetik, mint a kávé, miután szitálás által a rajta levő héjtól megszabadíttatik és 60-70° C.-nál finom lisztté dörzsöltetik, melyhez aztán a cukor és fűszer lesz keverve és pléhtáblákba öntve nyerik a kereskedésben előjövő C.-t. A kereskedésben előjövő C. rendkívül változó összetételü s igen gyakran a C.-nak nevezett anyagban C. alig van. Megőrölt kakaóhéj, pörkölt liszt és marhafaggyú több-kevesebb valódi C.-val keverve nem ritkán fordul elő a kereskedésben. Leggyakrabban van a C. gabonaliszttel v. hüvelyes vetemény-liszttel keverve. Ezt hamisításnak nevezni nem lehet, mert a nagy közönség olcsó C.-t akar, amelyből készített ital sűrű legyen, e két követelménynek a tiszta C. nem felelhet meg. Az ilyen liszttartalmu C.-t mint tiszta árút eladni nem szabad, mert ezáltal a vevő ejtetik tévedésbe. Az igazi hamisítást képezik a következő hozzátételek: burgonyakeményítő-liszt, dextrin, kakaóhéjpor stb., melyek még tápláló alkotórészeket sem tartalmaznak. Ezenkívül a C.-hoz kerevni szoktak még téglaport, vörös okra festéket és sulypátot is oly célból, hogy annak súlyát növeljék, vagy színét javítsák. Ezenkívül a hamisításnak számos módja van, mint az, hogy a kakaóbab zsírját egészben vagy részben kivonják, amely «kakaóvaj» cimén igen keresett cikk, és azután a C.-hoz olajat vagy marhafaggyut adnak. Szezámolajat igen gyakran kevernek a C.-hoz 4 %-ig. Ezt hamisításnak nem lehet nevezni, mert a célja az, hogy az árú, síma, szép legyen. A tiszta jó C.-t az jellemzi, hogy színe vöröses-barna, kellemes, nem lisztes, a szájban könnyen oldódik.

Csokoládéfa

(növ., Cacao Adans., Theobroma L.), a büttneriafélék génusza a meleg tartományokban.

[ÁBRA] Csokoládéfa. A gyümölcs felnyitva, a magvak soraival, 3 egy virág (ötöstagu), 5 ugyanaz szirmok nélkül, 6 a termő, 8 a hím, 7 a mag.

A Th. Cacao L. vagyis igazi kakaófa v. C. 6-12 m. magas fa, Mexikótól Guianáig meg az Antillákon terem, de Amerika, Ázsia és Amerika meleg vidékein mindenütt ültetik. Gyümölcse uborkához hasonló, hosszas v. fordított hosszas tojásdad, 16-21 cm. hosszú, 8 cm. vastag, tízbarázdás, sárgáspiros, kissé görcsös; a bele fehéres vagy savanykás pép. Magva tojásdad, lapított, mandula alaku pirosas-barna (csokoládé-szin v. csokoládé-barna); 25-40 ilyen kakaóbab-szem gyömölcsben sorosan helyezkedik el. Maghéja törékeny, a bele olajtartalmu s az amerikaiak főtápláléka. Cortez beszéli, hogy a mexikóiak a kakaó-babot annyira becsülték, hogy váltópénznek is használták. A kakaóbab (semina cacao, nucule v. fabe mexikane) tartalma a bő nitrogénes theďnnel v. coffein-nel identikus 1,2-1,5 %-ja, a theobromin, továbbá 45-49 % kakaózsír, 14-18 % keményítő és 13-18 % proteinvegyület. Ezen alapszik a kakaóbab, meg a belőle készített eledel nagy táplálékonysága. Használják csokoládétáblának (cacaó tabulata), kakaóvajnak, csokoládé-teának és kávénak, barna ruhanemü mosására stb.

Csokoládégyümölcs

(növ.), Benkő igy nevezi a vaniliát; l. o.

Csokonai

Vitéz Mihály, költő, szül. Debrecenben 1773 nov. 17.; megh. u. o. 1805 jan. 28. Atyja, József, közkedveltségü seborvos, korán elhalálozván, a fiu nevelése tizenhárom éves korában édes anyjára, Diószegi Sárára maradt, ki örömest olvesta a magyar könyveket, s Gyöngyösi István verseit helyenkint könyvnélkül tudta. Budai Ferenc és Budai Ézsaiás figyelme alatt járta C. a kollégium osztályait, kitünő előmenetellel; a poétikai osztályban Háló Kovács József, az Aeneis és Racine fordítója, volt tanítója, ki azonban inkább csak a technikában tudta gyakorolni, mint ízlését fejleszteni. C. már ekkor verselt, vezetői azonban ferde irányban foglalkoztatták tehetségét, a század divatja szerint verses leirásokat, elmélkedéseket vagy alkalmi verseket készíttetvén vele. 1788. elvégezvén a gimnáziumi osztályokat, a teologiai tanfolyam hallgatója s mint u. n. tógatus deák, a kollégium bennlakója lett. Tanárai közül főleg a híres Sinai Miklós és Szilágyi Gábor voltak rá hatással, s nemcsak a bölcsészetet, történelmet és hittudományokat hallgatta, hanem magánuton is rendkivül sokat tanult, a természettudományokat korán megszerette, különösen a füvészetet. Nagy kedvvel olvasta az antik remekirókat, több modern nyelvet megtanult, megismerkedett az ujkori népek irodalmával, különösen az olasszal, sokat fordított is belőlük, kivált Metastasióból, ez édeskés udvari költőből, kinek dallamos nyelve nagy hatással volt reá. De számos eredeti darabot is irt. Fejlődése különben nagyon vegyes hatások alatt folyt, melyek egyrészt irói egyéniségének sokoldalu fejlődését segítették elő, másrészt azonban izlése tisztulását zavarták. Gyermekkori olvasmányai a régi magyar költészet hagyományaihoz füzték s Gyöngyösi István routinjában gyönyörködött; más olvasmányai - az ujabb irók: a mult század epikusai, Dugonics, Gvadányi - a népies elem felé vonták, mellyel Debrecenben mind a kollégium falai közt, mind a városban sok alkalma volt érintkeznie. E két hatás a történelmi folytonosság és a népszellem alapjára helyezte költészetét. Ennek azonban örvénye is volt. A mult századvégi népies irány könnyen hajlott a trágárság felé, egész halom félnépi eredetü sikamlós rigmus volt forgalomban, s az ilyen mondókák, rigmusok egyik főműhelye Debrecen volt, hova az ujabb irodalmi mozgalomnak sokáig csak elfajulásai, a leoninizmus, egyhangu verselés és más mesterkedések találtak utat.

Csokonai is érezte e szellemi légkör hatását, irt csattogó rimü disztichonokat, hajhászta a meglepő kadenciákat, volt a kollégium alkalmi poétája s diákkörnyezetének és a lakodalmi, keresztelői, disznótori közönségnek nem éppen válogatott verses tréfákkal mulattatója. Mint ügyes és szellemes rögtönző természetesen az ilyenekben is kitünt, s az ekkor megszokott dévajságoktól később sem tudott egészen megszabadulni. De erős tehetsége s hivatásának komoly érzete kiemelte az elsekélyesedésből. Kezdő korából fenmaradt leiró, elmélkedő és alkalmi verseiben is rendszerint akad egy-egy gondolat, s már fiatal tógátus deák korában merész feladatokat tüzött maga elé. Tizennyolc éves korában irta a Békaegérharc cimü parodikus eposzt (1791), az ismert homerosi motivum után a Blumauer módja szerint, «négy pipadohányban», melynek pompásan perdülő strófái teli vannak elmés és komikus vonatkozással az akkori közállapotokra, politikai és társadalmi viszonyokra, kormányformákra, országgyülésre, adószedésre, sérelmekre stb. Két évvel később a drámai formát próbálta meg Tempefői c. ötfelvonásos szatirikus vigjátékával. A darab szatirája a magyar költő helyzete körül forog, de bár sok benne az egészséges és alszerü komikum, mégis meglátszik rajta a való élet s még jobban a szinpad ismeretének hiánya és a célzat kissé kezdetlegesen van benne leplezve.

Már ekkor elhatottak hozzá a magyar irodalom ujabb, nemesebb mozgalmai is, és Csokonai lelkesedve csatlakozott hozzájuk. A sok irányban megindult mozgalmak szervezésén akkoriban fáradozott a kassai Museum és a Kazinczy Orpheusa. Az egész irodalom kezdett már egy vezér, Kazinczy körül tömörülni; C. is tőle kért verseiről véleményt. Kazinczy rögtön felismerte benne a nagy tehetséget, barátságába fogadta, buzdította s ízlés dolgában állandóan jó tanácsokkal látta el. Földi, a debreceni iró, éppen C. közelében hatott technikai ujításaival. Vele személyes ismeretségbe is lépett, tőle tanult nyugateurópai verselést és dalformát, mint Kazinczytól ízlést. E két irót hálával takintette mestereinek. Kazinczy óvta az alkalmi költéstől, Kleist, Bürger, Herder műveire irányozta figyelmét. Herder olvasása a költészetről való nézeteit érlelte, Kleist a leiró, Bürger a lirai nemben volt rá hatással. Kleistból több darabot le is fordított, ezek közt A tavasz c. hosszas leiró versezetet, rimes strófákban, melyet 1802. adott ki. Később megismerkedett a francia irodalommal, szerette Voltairet és Molieret, olvasott angol irókat, sőt érdeklődött a keleti népek költészete iránt is, amennyiben német, latin és francia gyüjtemények által hozzáférhetett; a héber költészetet a bibliából ismerte. Tanulmányait később is szakadatlanul folytatván, olyan irodalmi műveltségre tett szert, hogy Kazinczyt kivéve, nem volt akkor nála jártasabb költőnk a világirodalomban és a műelméletben; igazi nagy, alkotó költőink közt pedig egész Aranyig nem volt egy sem, ki művészetét oly tudatosan gyakorolta volna, mint ő.

Kazinczy maga akarta az ifjú költő verseit a Helikoni Virágokban, később önálló gyüjteményben kibocsátani, de e szándék előbb C. szerénysége, később Kazinczy elfogatása miatt megvalósítatlan maradt. C. első szerzeménye saját neve alatt 1739. jelent meg a Magyar Hirmondóban («Broughton religiói lexikonára» c. könyvajánló vers); a közönségnek róla és geniális verseiről ugyane lapnak 1794-iki számaiban adott érdekes hírt egy debreceni levelező, amikor C. még debreceni hallgató volt. Még ez évben Kármán is felszólította az Urania munkatársául, s C. közölt is e folyóiratban hét verset névtelenül, a Hirmondóban pedig kihirdette Elegyes Munkáinak több kötetben való megjelenését. A szép kezdet azonban egy szerencsétlen fordulat következtében egy időre megakadt, 1794 tavaszán a tanári kar a költészeti osztály élére állította köztanítóul; a nyári félév eltelt baj nélkül, de némi természetes könnyelmüsége az új hatáskörben nemsokára végzetes bonyodalmakba sodorta. A téli félévben (1794 dec. 6.) a főiskolai törvényszék elé került; azzal vádolták, hogy az iskolai törvényeknek nem engedelmeskedik, vasárnaponkint tanítványaival együtt elmaradoz az istentiszteletről, s velük bor és pipaszó mellett éjszakáz. E vádakat a tárgyalás igazolta; C.-t dorgálással büntették és az érdemsorozatban hátravetették. Daca ujabb kihágásokra ragadta, pár nap mulva ismét az iskolai szék elé idézték, vádolva azzal is, hogy az előadásokat nem tartja meg, a tanulók erkölcseit rontja és egyes tanárait személyében megsértette. A tanítóságtól ekkor elmozdították, 1795 jun. pedig egy ujabb pört zúdítottak nyakába a husvéti legációjában elkövetett némely szabálytalanságok s miután 1795 jun. 15. a nagyteremben az esteli imádság után indulatos beszédben elbúcsúzott társaitól, elhagyta a kollégiumot, melynek törvényszéke ekkor bizonyítvány nélkül való elbocsátásra itélte. Ez összeütközés megzavarta terveit, úgy látszik, az irodalomról is le akart mondani s Patakra ment át, hol a híres jogtudós Kövyt hallgatta 1795-96.; de a törvénytudományt nem tudván megkedvelni, még az évvégi vizsgálatok előtt tovább állt. Egy ideig Bicskén tartózkodott Kovács Sámuel iskolarektornál, majd az országgyülés megnyiltával Pozsonyba sietett, hogy a nemzeti élet e tűzhelyén Mecenást és költői ihletének ujabb táplálékot találjon. 1789 nov. 1-ével költői hetilapot indított meg Diétai Magyar Músa címmel; ebben akarta dolgozatait közrebocsátani. Meg is jelentek A hír, A szerencse, Zsugori uram, Az estve, A nyár s több efféle témákról irt aktualitás nélküli versei, melyek eleven leirásaikkal, s a leirásokból rendszerint kifejlő reflexióikkal és rendkivül biztos előadásukkal tüntek ki. Költészete a pozsonyi diéta alatt jött először közvetlen érintkezésbe a való élettel, s ettől fogva szerepelnek benne igazán élményi indítékok. A diéta szinhelyén csakhamar elragadták múzsáját a viharzó közélet napirenden levő kérdései, a francia forradalom elleni visszahatás lelkesedése, s a Músa későbbi számaiban ujabb verseket is vegyített a régibbek közé, tüzes szózatokat, kántátékat a hű magyar nemzethez a francia fegyverek ellen. Ilyen volt Az 1741-ki diéta, kántáte 9 énekben; egy más kántátét Weber Simontól fordított s adott ki Serkentés a nemes magyarokhoz c. a (Pozsony 1796). Hathatós pártolásra azonban nem talált, a rövid országgyülés bezártával lapja megszünt s Pozsonyt az év végén maga is elhagyta. Komáromba ment, hol akkor szervezkedett az inszurrekció s itt irta és adta ki 1797-ben A nemes magyarságnak felülésére c. lelkesítő költeményét.

Komáromban az 1797. év nyarán megismerkedett Vajda Juliannával, egy odavaló kereskedő szép leányával, kit dalaiban Lillának nevez, és szerelemre gyuladt iránta. Érzelmeit a lány is viszonozta, de a boldog élet csak kilenc hónapig tartott, mert a gyakorlatias gondolkodásu apa máshoz adta leányát. C. életében ez volt az egyetlen mélyebb szerelmi viszony s ez gazdagon inspirálta költészetét, a «Lilla» név alatt egybefoglalt dalok legnagyobbrészt ebből a viszonyból fakadtak, régibb szerelmes verseit is erre alkalmazta. Vérző szivvel hagyta el 1798 márc. végén Komáromot és Somogyba távozott, amelynek több helyén tartózkodott, mint régibb és ujabb barátainak, egy-egy ref. lelkésznek vagy földesurnak vendége. Meglátogatta a Dunántul hires költőjét, Horvát Ádámot, aki sógorának, a megye jeles műveltségü alispánjának Sárközynek juttatta pártfogásába, ki hónapokon át házánál marasztotta s 1799 májusban a csurgói ref. gimnáziumban helyettes tanári állásra segítette. Itt előbb az alsó osztályokban, később a felsőbbekben tanított; tanítványaival a maga módja szerint mintegy barátkozva nagyon szeretett foglalkozni, a költészettanban maga készítette jegyzetek szerint tanította őket és nyilvánosan eljátszatta velök Pofók vagy Cultura és Karnyóné c. vigjátékait, melyeket itt szerzett; (az előbbi elveszett; még egy drámai kisérlete van: Gerson du Malheureux 1795-ből). A hivatali rend ellen azonban itt is többször vétett, év közben ki-kirándult a vidékre mulatni s 1799 végén megvált állásától, 1800 tavaszán pedig Somogyot is elhagyta és Szigetvár megtekintése után a Bácskán, Kecskeméten és Karcagon át ötévi távollét után május közepén hazaérkezett édesanyjához. E vándorévek alatt is nagy termékenységet fejtett ki. Somogyban kelt az említett szinműveken kivül Dorottya c. vig hőskölteménye, melynek szinhelye is Kaposvár, és egész sereg vegyes költemény, de munkái kiadása csak nem haladt, mindössze a Széchenyi Ferenc gróf Somogymegye főispáni székébe beiktatására irt alkalmi ódája jelent meg önállóan (A haza templomának örömnapja, Pécs 1798), máskép is alig közölt valamit. A két Mecenás, kikkel Somogyban megismerkedett, Széchenyi Ferenc és a keszthelyi gróf, Festetich György, apróbb segedelmeken kivül nem igen mozdíták elő törekvéseit.

Ettől fogva állandóan Debrecenben lakott s szükösen élt édesanyjával együtt a szerény családi hajlékban. Az 1802-ki tűzvész e majdnem egyetlen vagyonukat is elhamvasztotta. A kisérletek, melyeket nyomasztó helyzetéből való kiemelkedése végett tett, meddők maradtak. Hiába folyamodott a M. Hírmondó szerkesztőségeért, hiába a Széchenyi-könyvtárba irnoki állásért, munkáinak kiadása is lassan haladt, noha 1802. Pesten kétszer is járt ez ügyben, sokára kapott kiadót s a cenzura is késleltette. A jobb jövő reménye azonban sohasem hagyta el egészen, édesanyja szeretete, debreceni barátainak társasága és a költészet enyhítették gondjait. Olykor kirándult egy-egy vidéki barátjához, így 1801. Regmecre a fogságból éppen kiszabadult Kazinczy látására, kivel a következő évben a váradi fürdőben is együtt időzött. Amellett folyton munkálkodott, javítgatta, sajtó alá rendezte régibb darabjait és ujakat irt. Szándéka volt kész munkái kinyomattatása után visszavonultan egy nagy hőskölteményen dolgozni, melyet Árpádról és a magyarok kijöveteléről készített volna Homeros és Tasso nyomdokain. Egész lelkét akarta e műbe lehelni, történelmi tanulmányokba mélyedt s bele is fogott a kidolgozásba. De azalatt egészségét, melyet még diákkori mértéktelen tanulása megtámadott, a sok hányatás, változó életmód és lelki izgalom nagyon megviselte, Rhédey Lajosnénak Nagyváradon 1804 ápr. havában tartott temetésénél szenvedett áthülése pedig végkép aláásta. E temetésre lázas sietséggel készített és személyesen szavalt búcsuztató verseivel (A lélek halhatatlansága) aratta utolsó költői diadalát. Tüdőgyuladásba esett s a sorvadás 31 éves korában megölte, éppen mikor verses munkáinak kiadása már szépen megindult.

Még életében, az utolsó debreceni évek alatt, jelentek meg a föntebb alkalmilag említett kiadványokon kivül: A szépség ereje a bajnoki sziven (menyegzői vers, Debr. 1800); Somssich Lázár ódája Rhédey Lajoshoz (deákból); C. ódája Festetics Györgyhöz és A szélhez c. óda (e három együtt a M. Hirmondó mellett, Bécs 1802); Amaryllis, idyllium Schraud kir. tanácsosné halálára (Pest 1803); A pillangóhoz, egy óda, muzsikáját szerzé Heyden (t. i. Haydn) ur, A szemrehányás, egy dal, a muzsikáját készítette Stipa ur (Bécs 1803, - mindezek kisebb füzetekben. Munkái gyüjteményéből először jelent meg: A tavasz, irtja Kleist, ford. C., hozzájárulnak Kleistnak némely apróbb darabjai (Komárom 1802; második kiadást is ért, N.-Várad 1806). Ezt követte Dorottya vagyis a dámák diadala a fársángon, furcsa vitézi versezet IV könyvben (N.-Várad és Vác 1804, második kiadásban (N.-Várad 1808). Az ő hire nélkül és sok hibával nyomtatták ki a Rhédeyné fölött tartott bucsuztatóját Halotti versek c. a. (N.-Várad 1804). Ugyancsak éltében mentek sajtó alá az Anakreoni dalok is (Bécs 1803), de a gyüjtemény valósággal csak 1806. jelent meg. Halála évében jött ki Lilla, érzékeny dalok három könyvben (N.-Várad 1805, ujabb kiadás u. o. 1808) és az Ódák két könyvben (u. o. 1805, ujabb kiad. u. o. 1809), s hamar következtek: Alkalmatosságra írt versek; A pásztorkirály, énekes pásztorjáték 3 felv., szerz. Metastasio Péter; Galatea, szerz. Metastasio Péter; Amintas, Tassónak eredeti meséje, olaszból (mind a négy N.-Várad 1806). Munkáit összegyüjtve 1813. adta ki Márton József C. poétai munkái c. a. Bécsben, 4 köt., s ugyanő C. nevezetesebb poétai munkáit két kötetben arcképpel és életrajzzal (Bécs 1816). Ezt követte C. élete s még eddig ki nem adott munkái, Domby Márton által, Pest 1817. Hosszabb szünet után jelent meg egy Anthologia C. munkáiból (Kassa 1836, arcképpel). A negyvenes években egymás mellett két teljesebb kiadása jelent meg, egyik: C. minden munkái, a szerző saját kéziratai s az első kiadásokhoz gondosan egyengetve, számos kiadatlanokkal bővítve, jegyzésekkel világosítva s életrajzzal bevezetve kiadta dr. Schedel Ferenc, Pest 1844 (a Nemzeti Könyvtár cimü vállalatban, negyedrétben); másik: C. munkái, közli Kelemföldy (Lipcse 1843-45. 3 kötetben). Toldy 1864-ben 3 kötetes kiadásban bocsátotta ki C. válogatott munkáit (Pest). A Kis Nemzeti Muzeumban is megjelentek C. válogatott versei (Bpest 1873). Az Olcsó Könyvtár pedig egy-egy füzetben a Dorottyát (1875), Lillát (1877), az Ódákat (1879) és a Békaegérharcot bocsátotta közre uj kiadásban. Legteljesebb e kiadások közül a Schedelé 1844-ből; de azóta számos verse és levele került napfényre; egy pontos és teljes kritikai kiadás még a jövő feladata. Kéziratait a debreceni reform. kollégium könyvtárában őrzik; vannak azonban szép számu kéziratai a tud. akadémiában és a nemzeti muzeumban is.

Lillája Himfy mellett e korszak legjelesebb szerelmi daloskönyve volt; Himfyvel bizonyos ellentétben állt, mert benne a boldog szerelem változik kesergőre, s a szerelemnek nem erőszakos és szenvedélyes, hanem lágyabb, lemondóbb hangjait hallatja, és noha tartalmilag kevésbbé mély és gazdag, de műformában és nyelvben sokkal változatosabb. Mind a modern reflexiós lirában, mind a dalfélékben vannak jeles darabjai, noha költeménye egészen népdalszerü. (Népszerübbek: Tartózkodó kérelem, Megkövetés, Habozás, A tihanyi echóhoz, Bucsuvétel, Az utolsó szerencsétlenség - Bürger hatásával -, A reményhez, Földiekkel játszó... stb.) Anakreoni dalai a hasonló magyar kisérletek közöt legsikerültebbek elfogulatlan vidám szeszélyökkel; általán C. a legjelesebb bordal-költő volt Petőfiig, inkább esett a tulságos mámor, mint a tulságos józanság hibájába, Több bordala (leghiresebb a szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz) már az Ódák cimü gyüjteménybe van sorozva, mely vegyes lírai költeményeket tartalmaz (igen szépek a népies genre-ban: Parasztdal, Szegény Zsiga táborozáskor), s éppen az antik ódaformáju költemények vannak benne kisebbségben, s elnyult szerkezettel, fölös reflexióval és egyenetlen dikcióval magasztalják a hazafiui erényeket. Erősebb ódai lelkesedést tudott önteni egy nem ódai formába, a mult században annyira erőtlenné vált alexandrinba (hatalmas lendületü versei a franciák ellen). Dorottyája legkitünőbb komikus eposzunk a Nagyidai cigányokig s tiszta humorával, friss hangulatával, kerek és jól tagozott meséjével, eleven és szines leirásaival, kitünő elbeszélő temperamentumával felülmulja Pope-nak szatirikus Elrablott hajfürt-jét, melytől motivuma kölcsönözve van. Előadása és verselése ma is tanulmányra méltó (Arany). A komoly nemben Árpád elmaradását méltán sajnálhatni; ha talán nem lett volna remekmű, fontos előzménye lett volna époszköltészetünk később bekövetkezett felvirágzásának. Érezte C. a dráma fontosságát is, de e nemü kisérleteiben csak nyers komikai anyag van, a drámai formát nem birta tehetsége. A kor divatát és saját reflektáló hajlamát követte a leiró és tanköltészet művelésével; leirásaiban sokszor remekel, mindig vannak uj szinei s eleven képet ád; a didaxist pedig magas költői lendülettel tudja összekapcsolni (A lélek halhatatlanságáról jóformán máig legjobb tankölteményünk). Prózában írt szépirodalmi próbái jelentéktelenek, de annál értékesebbek s a maguk korában művelő hatásuak voltak az egyes munkái elé illesztett műfaji bevezetések. - Nyelv tekintetében keveset ujított, inkább a népnyelvből merített. Ebben nem volt elég válogatós és különben gazdag dikcióján sok a szeplő, mit egy-egy prózias kifejezés okoz. Általán legnagyobb hibája, ízlésének fejletlensége, mi stilusának egyenetlenségén kívül a dévajságok sőt illetlenségek némi kedvelésében is nyilatkozik. Ez különben nem erkölcsi frivolság jele, hanem kollégiumi nevelkedésének és azon körök, többnyire férfitársaságok ízlésének nyoma, melyekben forgott, s melyeket mulattatni kivánt. A morális háttér mélysége komoly műveiben sincs arányban erős alkotó tehetségével, azért hatása a fenséges nemben nem oly áthevítő, mint némely elsőrangú költőnké, de a komikai nemben legjobbak egyike s költészetének gazdagságánál, genialitásánál fogva sokáig legkedveltebb költőnk volt; népszerüségét csak Vörösmarty hatása oszlatta el, sőt a közönség egy részénél csak a Petőfié és az Aranyé.

Emlékét mindjárt halála után meg akarta örökítni a kegyelet; Kazinczy maga indítványozta, hogy közadakozásból állítsanak neki sirkövet, de ez ajánlat a debreceniekkel támadt félreértés miatt meghiusult. Ferenczi 1822. carrarai márványból készíté el szobrát, melyet a kollégiumi könyvtár termében helyeztek el. Sirja fölött 1836. emeltek egy massziv vasemléket, 1860. megjelölték házát, végül 1871 okt. 11. leleplezték a kollégium előtti téren szép ércszobrát, melyet Izsó Miklós készített. Ez alkalommal Imre Sándor tartott emlékbeszédet, Szász Károly pedig pályanyertes ódáját szavalta el.

C. megjelenése a fejlődő magyar költészetben igen nagy hatással volt irodalmi küzdelmeink sorsára. Mint valóságos isten kegyelméből való költő tünt fel, s az alkotó erő, az eredetiség, a friss és szabad költőiség adományát éreztette addig szokatlan mértékben. Kortársai közt volt már néhány jelentékeny költői tehetség, egyes műnemekben erősebbek is nála, a szerelmi lirában Himfy, az ódában - valamivel később - Berzsenyi, de már a komikai költészetben senki, s a többiek mind specialisták voltak, rendszerint egy műfajban dolgoztak, és inkább egyes osztályoknak irtak: Himfy a nemes nőknek, Virág, Berzsenyi a férfiközönség deákos műveltségü részének. C. mindnyájuknál termékenyebb és egyetemesebb szellem volt, arra tört. hogy általánosan hasson a költészet minden formájában és eszközével. A sokféle irány közül, melyekre az irodalom szakadt, egyikhez sem csatlakozott kizárólag, hanem mindegyikben méltányolta ami jeles volt s felhasználta művészetében. Nem olvaszthatta még össze őket mint később Vörösmarty tehette, mert még mindenik fejlődőben volt, hanem költészetében mégis összehozta őket. Magát a művészetet nézte inkább, a stilt nem emelte dogmává, csak mintegy a múzsa öltözetét sokképen változtatta; egyaránt irt klasszikai, nyugat-európai és nemzeti mód szerint, de költészete alaprészével a régi magyar költészet hagyományait folytatta. A köznemesség, a polgári osztály, s félig a nép költője is, de sokkal kiválóbb mint az eddigi népiesek: Dugonics, Gvadányi vagy Horváth Ádám. A tulatiszai kálvinista magyarság sarja, mint később Arany, s ennek a fajnak sajátságai eredendő jegyekül meglátszanak költői szemléletén, érzése módján, eszejárásán, izlésén, nyelvkincsén, szóval egész költészetén, s az a légkör is, melyben nevelkedett és forgott, arra predesztinálta, hogy a magyaros elem legyen uralkodó költészetében. De C. ama fajnak nem a közömbös, elbizott és magának való tipusát képviselte, hanem a másik, lelkesülő, az európai művelődés iránt érdeklődő tipusát; benne a költészet és tudomány szeretete valóságos szenvedély volt. Azért, amint megismerkedett a magyar költészet ujabb irányzataival, azoknak a vivmányait is elsajátította. De semleges irodalmi álláspontján kivül elsőrangu költői tulajdonai tették hatását aránylag általánossá: szemléletének frissesége, képzeleteinek ereje és gazdagsága, kedélyének fogékonysága és technikájának virtuóz könnyüsége. A költészet minden főbb nemében dolgozott, a lira, epika, dráma, didaktikus és leiró költészet számos faját művelte, igen különbző szerencsével, de egyet sem költői szellem nélkül. Nem kevésbbé változatos a hangulatokban. Főbb hangulatai: a komikus, mind a vaskosabb, mind a finomabb fajta, a patetikus, melyet azonban reflexió mérsékel, az elegikus, mely eszmélkedő hajlamával függ össze s életsorsából táplálkozott, és részben az érzelmes. Legerősebb a komikai és patetikus hangban, a lirában és vig eposzban, a leirásban és reflexióban.

Csokonai Lapok

szépirodalmi hetilap, szerkesztette s kiadta Orbán Pető Debrecenben (az első három számot Oláh Károllyal együtt szerkesztette). Megjelent 1850 jul. 3-tól október 5-ig, hetenként kétszer.

Csokondó

a Jablonói-hegység legmagasabb csúcsa Szibéria keleti részén.

Csokonya

kisközség Somogy vmegye nagyatádi j.-ban, (1891) 1905 magyar lak.; van vasuti állomása, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára. Gr. Széchenyi-féle ménessel és törzsjuhászattal.


Kezdőlap

˙