Derencsény

kisközség Gömör vármegye rimaszécsi járásban, (1891) 348 tót lakossal. Régente Drench v. Derencs volt a neve; legrégibb tulajdonosa a Balogh-nemzetség volt. 1297. D. felét Balogh Domokos és Miklós kapta meg; utóbb fia, László, a Derencsényi nevet vette fel. A XV. sz.-ban a csehek a falun alól a réten erődöt építettek, melyben Valgatha rablóvezér parancsolt. 1451-ben Hunyady János D. várat körülvette, a Balog folyó elzárása által a völgyet viz alá helyezte és Valgathát a vár feladására szorította; elvonultával azonban a csehek ismét visszajöttek, míg 1459. Hunyady Mátyás Gömör, Rimaszécs, Serke, Balog és több más várral együtt egészen hatalmába nem ejtette D.-t. Azt a sáncot, mely a Balog vizét felfogta, a nép mai napig Hunyady-sánc-nak nevezi. A hős kormányzó eltávozása után az erősséget Valgatha ismét visszavette. 1459. Mátyás király maga ment vitéz seregével a cseh martalócok kiüzésére, hős vezére Rozgonyi Sebestyén egyfelől, a király maga másfelől egymásután foglalták el felvidéki nagyszámu váraikat. Derencsény is elesett. Az itt vivott csatában hullt el Krno hires huszita vezér, s azt a dombot, hol tetemei eltakaríttattak, a nép maig Krnókának nevezi. A csehek elleni hadjáratok küzdelmes zajába a néprege egy szerelmi kalandot sző - Mátyás királyról, aki Zelmirába, a Valgatha cseh vezér tündérszép leányába volt szerelmes. 1466. a Kállaiak azt állították, hogy az erősséget magok a Derencsényiek rakatták, amit valószinüleg ugy kell értenünk, hogy a csehek kiüzetése után megint birtokába jutván, az ostrom által megrongált erődítményt ujraépítették. Derencsény birtokából 1544. Derencsényi Pál és fivérei estek ki. Ugyanis ezek Széchy László derencsényi udvarára törvén, s nejét, Thibay Orsolyát megsebesítvén, ebből pör támadt, mit a király akként döntött el, hogy a Derencsényieket megfosztotta Derencsény birtokától, s azt Kápolnával együtt a Széchyeknek adományozta. Ettől kezdve D.-ről nincs említés téve.

Derencsényi

Imre, horvát bán, szül. a XV. sz. közepén mint D. János, gömörmegyei nemes fia. Tata, Komárom vár kapitánya, Somogy vmegye főispánja, altárnokmester, és végre Horvát- és Dalmátország bánja volt. 1493. a törökkel szerencsétlenül harcolván, miután testvére és Pál nevü fia elesett, maga is török fogságba került és ott méreg által veszté életét. Neje Szapolyay Orsolya volt, kitől négy gyermeke született.

Deres

pad, melyen régen az elitélteket megbotozták. - D. szin az állatnál az, melynél sötét alapszinen az egész testen egyenként, de elég sürüen fehér szőrszálak vannak. E szin a lónál és marhánál gyakori s több változatot képez, melyeket a sötét szin szerint neveznek el. Ilyenek a vörös-, fekete-, arany D. stb. Ha a marhának sok fehér szőre van, akkor vércsének is mondják, s ezt is a sötétebb szin után nevezik el. - D. v. deres-szin, deres-zöld, a botanikában, bizonyos, különösen tengerparti növények levelét és szárát viasz- v. más anyag vonván be, szép zöld nem maradhat, hanem halavány v. fakó-zöld lesz vagy szürkés-kékbe játszik; az ilyet mondjuk D.-nek, tengerzöld-nek, glaucus-nak vagy kisebb fokban glaucescens-nek (deres-zöldes).

Deresk

kisközség Gömör vmegye tornalji j.-ban, (1891) 1019 magyar lak., hg. Koburgnak itt uradalma van nagy törzsjuhászattal.

Deresztye

(Dyrste, Derstele), Brassó városához tartozó telep. Jelentékeny iparvállalatai vannak, közte petroleumfinomítógyár és szeszgyár. Közelében van a Honterus-tér és a Noa nevü nyaralótelep, a brassóiak kedvelt kiránduló helye. D. a brassó-predeali vasuti vonal és a brassó-hétfalusi helyi érdekü vasut állomása, van póstahivatala és póstatakarékpénztára.

Derevnja

Oroszországban a templom nélküli falvak neve; ahol templom is van, az oly falunak szelo a neve.

Dereya

város Arábiában, l. Deraije.

Derezle

(növ.) l. Selinum.

Derfflinger

György, birodalmi báró, brandenburgi tábornagy, született Neuhofenben (Felső Ausztria) 1606 márc. 10., megh. 1695 febr. 4. Protestáns szülők gyermeke volt, akikkel az 1625-iki parasztlázadás után elhagyta hazáját. Előbb János Ernő weimári herceg, utóbb a svédek szolgálatába állott, melyben mint a lovasság vezére Baner és Torstensson alatt rövid idő alatt hírnevet szerzett. Diplomáciai kiküldetésekben is járt Stockholmban és I. Rákóczy Györgynél. 1646. a gazdag Schaplov kisasszonyt vette nőül s a westfaleni békekötés óta ennek Gusow nevü birtokán, Brandenburgban élt. 1654. a brandenburgi választófejedelem szolgálatába lépett. Hősiesen harcolt Varsó mellett 1656. s ostrommal vette be a megerősített Priment kolostort, minek elismeréseül haditanácsossá tették. 1658-59. a svédek ellen harcolt. 1670. tábornaggyá, 1674. pedig báróvá lett. Ekkor ura véd- és dacszövetség kötése ügyében Hollandiába küldötte követül, honnan a választófejedelemmel Elszaszba indult a franciák ellen. Eközben azonban XIV. Lajos szövetségesei, a svédek Brandenburgba törtek. D. ekkor visszasietett urával és vakmerően megtámadta 1675 junius 25. a Rathenow városában befészkelt svédeket, kiket a városból véres harc árán megszalasztott; ezáltal előkészíté a hires fehrbellini győzelmet (1675 jun. 28.), melynek kivivásában különben szintén részt vett. Stettin bevétele után (1677) Hátsó-Pommerániának s Kammin fejedelemségnek lett helytartója, és egyuttal valamennyi pommerániai erősségnek főparancsnoka. Agg kora dacára részt vett még az 1678-iki hadjáratban is; ő vezérelte a középhadat Rügen-szigetének elfoglalásakor s az elsők között volt, akik 1678 szept. 23. a szigeten kikötöttek. Végül Stralsundot foglalta vissza a svédektől, kiknek ez vala utolsó erődük német földön, és nyomban reá átkelt 9000 emberrel és 30 ágyuval a befagyott Frisches és Kurisches Haff jegén és Tilsitnél ujra megverte a svéd hadat. E hőstett után nyugalomba vonult. A porosz hadseregnek a mai napig egyik kedvenc hőse. Tiszteletére a harmadik számu neumarki dragonyos ezred nevét viseli. D.-nek két fia volt: az ifjabbik 1686. Budavár ostroma közben vérzett el; az idősebbik Frigyes báró (szül. 1663 ápr. 11) mint altábornagy halt meg, 1724 jan. 29. Benne a család kihalt. V. ö. König, Authentische Nachrichten von dem Leben Derfflingers (Stendal 1786); Varnhagen v. Ense, Biographische Denkmale (2 köt. 3 kiad., Lipcse 1872); Lippe gróf, D. biographische Skizze (Berl. 1875); u. az: D. (1880); Fischer, Beiträge zur Geschichte des Feldmarschalls D. (Berlin 1884). Allg. Deutsche Biogr. IV.

Dergh

Lough (ejtsd: lokk dörg), 1. 100 km2 területü tó Irországban, Tipperary és Galway grófságok határán, amelyet a Shannon kiszélesedésével alkot; több kisebb vizet, továbbá az O'Grady és Craney lefolyásait veszi föl; csinos hegyek környékezik; több szép fekvésü sziget van benne. - 2. 15 km. kerületü tó Donegal ir grófság DK-i végében; benne egy Sz. Patrick purgatoriuma nevü sziget van, amelyet számos bucsujáró keres föl.


Kezdőlap

˙