Deubler

Konrád, osztrák paraszt filozofus, szül. Goisernben 1814 nov. 26., megh. u. o. 1884 márc. 31. Hiányos nevelésben részesült, hanem aztán a maga szorgalmából annyira kiképezte magát, hogy összeköttetésbe lépett Strausszal, Feuerbach Lajossal és más tudósokkal. Felségsértés miatt 1853-1857. tömlöcben ült. Mint a romantikus helyen fekvő hollstadti malom s mint a goiserni Wartburg kocsma tulajdonosát, sok iró és tudós kereste fel. Személyes tulajdonaival még jobban hatott, mint eredeti leveleivel s ugy tekintették, mint a jövő századok felvilágosult parasztjának prototipusát. V. ö. Das phylos. Idyll (Feuerbach hátrahagyott iratai közt); Konrad D., Tagebücher, Biographien und Briefwechsel des oberösterr. Bauernphilosophen (kiadta Dodel-Port, Lipcse 1886).

Deucher

Adolf, svájci államférfi, szül. Steckbornban (Thurgan-kanton) 1831. Orvosi tanulmányait a heidelbergai, zürichi, prágai és bécsi egyetemeken végezte s elébb szülővárosában, majd Frauenfeldben orvos lett. 1855. mint a thurgaui kerületi tanács tagja, kiváló munkásságot fejtett ki Thurgau uj, demokratikus alkotmányának szervezésében, melynek kormányában 1879. nyert helyet. 1879. a svájci nemzetgyülésnek lett tagja, 1882. pedig elnöke. 1883-ban a szövetségi gyülés megválasztotta a szövetségtanácsba, hol az ipari és földmívelési ügyeket vezette. 1886. pedig ipari és földmívelési ügyeket vezette. 1886. pedig D.-t Svájc szövetségi elnökévé választották.

Deucsa

(Deucha). Régi magyar személynév, mely előfordul férfinévnek is, női névnek is; nevezetesen 1075. a garam-szent-benedeki apátság alapító levele említi D. centuriót, mint garammelléki birtokost, 1199. pedig egy szolgáló, Necha leánya jön elő e néven. I. Géza király nevét VII. Gergely pápa leveleiben s az érmeken Geusa, Geuza, Geuca alakban találjuk, a minek Gyeucsa kiejtés felel meg; valószinü tehát, hogy a két név csakugyan egyeredetü, még pedig egy pár nyom arra mutat, hogy a D. a különben török-tatár eredetü Géza, vagy helyesebben Gyejcsa névnek volgai bolgár változata.

Deukalión

a görög monda szerint Prométheus fia, a hellének ősatyja. Midőn a vaskor emberei erkölcsről és erényről teljesen megfeledkeztek és Zeusnak büntetései sem használtak semmit, a legfőbb olimpusi isten elhatározta, hogy az emberi nemet özönvizzel kiirtja a föld szinéről. Egyetlen egy emberpárnak kegyelmez meg, az istenfélő Deukaliónnak és nejének Pyrrhának, Epimétheus és Pandóra leányának. Ezeknek Prométheus azt javasolja, hogy építsenek maguknak egy ládaszerü alkotmányt. D. és neje eme primitiv hajójuk által 9 nap és 9 éjjel vitetnek a vizen, azután Fókiszban, a Parnasszus hegyén (más tradició szerint az Othrys-on, Tesszáliában) kötnek ki. Itt D. Zeus Phyxiosnak (a menekvést elősegítő Zeusnak) hálaáldozatot mutat be. Az isten ekkor megigéri neki, hogy egy kivánságát teljesíti, s D. emberekért könyörög. Azt az utasítást kapja erre, hogy ő meg neje anyjuk csontjait dobálgassák maguk mögé. A kettő ennélfogva köveket hajít maga mögé, s a D.-éiből férfiak, a Pyrrháéiből nők támadnak (mi nem egyéb, mint a laoV, nép, szó és a laaV, kő, szó önkényü egymás mellé állításának megokolása). A kőből támadt emberek a lelegek, Görögország ősi népe. D. azután Pyrrhával Hellént nemzi, kiktől a hellének származtak le, továbbá Amphiktyónt és Prótogeneiát. A D.-mitoszban kutatandó, hogy az özönvizről szóló és számos népnél előforduló mondát miért kapcsolják össze éppen a D. nevével. Minthogy magában e névben nem találunk etimont, melynek jelentménye valamiféle vonatkozásba volna hozható a névhez kötött mondával, magának e mondának pedig mindenesetre históriai magva van, valószinü, hogy D. is históriai alak, annál is inkább, mert egy görög monda szerint D. volt a görög kultura, igy városok, jóshelyek (p. a dódónainak) megalapítója. A vizözönről szóló monda okának már Aristotelés is Dódóna és az Achelóos folyó vidékének gyakori áradásait nézi, s ennélfogva talán állítható lesz, hogy a mi mitoszunk D. alatt Dódóna tájékáról elvándorolt és Közép-Görögország K.-i részében megtelepült görögök utratérésének indító okát hagyományozza.

Deule

(ejtsd: döl), 85 km. hosszu folyó, illetőleg csatorna Nord és Pas-de-Calais francia départementokban. Carency néven Albain-Saint-Nazairenél kezdődik és Deulemontnál a Lysbe torkollik. A Haute-Deule, az Aire és a csatornázott Marcq-kal össze van kötve. Csatornázni már a XII. században kezdték meg; a csatornázási munkálatokat 1693. fejezték be. Egykoron strategiai fontosságu volt; ma fontos hajó-utul szolgál a szén- és gabonaszállításra nézve.

Deulino

orosz falu Moszkva kormányzóságban. Ismeretes azon fegyverszüneti szerződésről, amelyet oroszok és lengyelek 1618 dec. 11-én itt egymással kötöttek.

Deus

(lat.) a. m. isten.

Deus

Joao de, pontosabban: Joao de D. Ramos, portugal lirikus, szül. San-Bartalomen de Messinesben 1830 márc. 8. 1862. Béjaba ment s ott O Bejense c. lapot alapított; 1868. szülővárosa képviselővé választotta. Összegyüjtött költeményei: Flores de camps (Lissab. 1870); Ramo de Flores (Porto 1870) és Folhas soltas (u. o. 1876).

Deus dedit

(lat.) a. m. Isten adta. Adeodatus alakban is használatos; a héber Jonathan és Ichojanan (János) lat. fordítása.

Deusdedit

vagy Adeodat, 1. római pápa, 615-618-ig. Emlékünnepe nov. 8. 2. D. hasonlóan pápa 672-676. 3. D. bibornok és VII. Gergely pápa bizalmas hive, kinek a pápai főhatalom megszilárdítására irányuló törekvéseit tollal és szóval a legbuzgóbban támogatta. Fontos kánon gyüjteméne reánk maradt (Martinucci, Collectio canonum. Velence 1869); s valószinü, hogy tőle származik a Dictatus papae (l. o.) nevü irat is. (V. ö. Sackur, Der Dictatus papae und die Kanonsammlung des Deusdeit. Neues Arch. für ält. deutsche Gesch. 1892. 18. köt. 135 l.). Tardif, Hist, des sources du droit canonique (1887).


Kezdőlap

˙