Dsem

török herceg, II. Mohammed szultán fia, s II. Bajazid öccse, szül. 1459. Atyja mint 16 éves ifjut Karamania tartomány élére állította; de bátyja trónralépte után felkelt ellene, mire Bruszában szultánnak kikiáltották. Innen azonban Bajazid hadvezérei Egyiptomba szalasztották, innen pedig Rhodos szigetére menekült, a Jánosrend-vitézek nagymesterének, d'Aubusson védelme alá. Ez D.-vel 1482. oly szerződést kötött, melynek értelmében D. arra kötelezte magát, hogy trónralépte esetén a lovagrendet rendkivüli kedvezményekben részesíti, az összes török kikötőket előtte megnyitja, évenkint 300 keresztény foglyot szabaddá bocsát és azonfelül a lovagrendnek 150 000 aranyat fizet. d'Aubusson erre D.-herceget Franciaországba küldötte, mert életét féltette. Nemsokára azonban megváltoztatta politikáját és Bajazid szultánnal kötött szerződést, melyben több rendbeli kiváltság és nagy összeg fejében kötelezte magát, hogy D. herceget élethossziglani fogságban tartja. Egyuttal azonban több más pénzsóvárgó fejedelem is kivánt e becses fogoly birtokába jutni, például a francia király, Hunyiadi Mátyás királyunk és VI. Sándor pápa is tettek lépéseket, hogy D. herceg őreivé lehessen. 1849. D., Sándor pápa birtokába került, ki őt azonban 1495. kedvező feltételek alapján a francia királynak szolgáltatta kezébe. Mielőtt azonban a boldogtalan D. még elért volna Franciaországba, valószinüen méreg következtében meghalt. D. mint költő és iró is szerzett hirt; költeményeit Hammer-Purgstall közölte. (Gesch. d. osman, Dichtkunst). V. ö. Thuasne L. Djem-Sultan, fils de Mohammed II., frére de Bavazid II. (Páris 1892). Századok 1893, 795 Mika cikke.

Dsemadar

(Jemandar), altiszt az indiai britt hadseregben. Ezt a rangot mindig benszülötteknek adják.

Dsemil

Eszaid Mohamed pasa, török államférfiu, szül. 1827., megh. 1872. Fia volt a hires Resid pasának és fővezérnek, és egész életét a diplomáciai pályán töltötte. 1856. résztvett Ali pasa oldalán a párisi kongresszuson, azután külügyminiszter lett és mint ilyen Ausztriával kereskedelmi szerződést kötött. 1862. és ujabban 1866. mint nagykövet Párisba ment, 1862-65-ig pedig a pénzügyminisztériumban működött.

Dsemsid

(zendben Jima), a régi persák és médek mesés királya. A zend Avesztában két különböző hagyományos elbeszélés van Jima, azaz D.-ről. Az egyik szerint D. lett volna az első ember, ki 1000 évig boldogan uralkodott. A másik Takhmaurupa (Tahmurasz) fiának mondja. Valóságos paradicsom volt a föld az ő uralkodása alatt, csupa gyönyör volt az emberek élete. D. tanította először az embereket a husevésre, ő hozta be az ujév (neurúz) és más ünnepeket. Háromszor vesztette el királyságát. A legelterjedtebb monda szerint elkevélyedett és elvesztette népe szeretetét. A nép fellázadt D. ellen s a földön tulerőre kapott a rossz és véget ért az aranykor. Az eredeti monda még a tulvilágon a szép Varemben uralkodtatja válogatott jeles emberekkel, állatokkal, növényekkel körülvéve a boldog D.-t.

Dsemsid Dsiszbhoj

jótékonyságáról hires ind milliomos, szül. Bombayban 1783 jul. 15., megh. 1859 ápr. 14., mint szegény parszi vallásu szülők gyermeke. Kereskedői ügyességével nagy vagyont szerzett, ugy hogy London, Bombay, Amsterdam, Kairó stb. börzéin mint a börzék nábobja volt ismeretes. Jótékonysága nagyszerü volt; alapítványokra, kórházakra, templomokra és iskolákra minden valláskülönbség nélkül 10 millió frtnál többet adott. Érdemei elismeréséül 1842. lovagi rangra emelték; ő volt az első a benszülöttek sorából, kit ilyen kitüntetés ért.

Dsengiz-khán

v. helyesebben Csinggiz-Khán, saját nevén Temudsin a hires mongol hódító, szül. 1154., megh. 1227. Atyja, Jizukei Bahatur mintegy 40 család fölött uralkodott. Csak 13 éves volt D. mikor atyja elhalt és az uralkodás gondja anyjára szállott. A fensőbbsége alá tartozó törzsek közül többen fellázadtak, de a fiatal D.-nek sikerült megzabolázni őket. Ekkor számos törzs egyesült D. ellen, ki annyinak nem tudván ellentállani Togrul khánhoz menekült. Ez igen szivesen fogadta D.-t és leányát nőül adta hozzá. Vetélytársát legyőzve annyira emelkedett D. hirneve, hogy 1206. a meghódított törzsek követei a mongolok Khakánjává, khánok, khánjává koronázták. Trónraléptekor polgári és hadi szabályrendeletfélét adott ki az uj fejedelem s ünnepélyesen kinyilatkoztatta egy Istenben való hitét, de azért semmiféle felekezethez v. hitvalláshoz nem csatlakozott, hanem megmaradt ősi tatár hite mellett. Minden vallásnak szabad gyakorlatot engedett és valláskülönbségtől eltekintve alkalmazta maga körül az érdemeseket. Ez alkalommal egy szent hirben élő samán, ki világuralmat jósolt neki, arra birta, hogy eddig nevét Temudsint elhagyva Dsengiz-Khánnak neveztesse magát. A koronázás által fölbátorított csapatok könnyü szerrel elfoglalták a náluk műveltebb uigurok országát. Miután a többi tatár népségeket jogara alatt egyesítette, 1209. Khina ellen indult és hat évi háboruskodás után rohammal bevette Jen-Kinget, a birodalom székvárosát, a későbbi Pekinget. 1215-ben Khina meghódítása után követeinek megöletése ürügyet adott a Turkesztán elleni hadjáratra. Csak véres csaták után tudtak itt előrenyomulni D. (állítólag 700 000 főre tett) hadai. Legtöbb ellentállást fejtettek ki Bokhara, Szamarkand és Kharezm. Nagynehezen megviták a makacs városokat D. csapatai és mindent fölégetve, pár százezer embert, köztük Mohammed bin Tuküst, a követek megöletésének okozóját, lemészárolták. D. fia, Csucsin, 1222. jun. 16. a Kalka folyó mellett vegverte az oroszokat. Hat orosz nagyherceg maradt a csatatéren és Msztszlav Romanovics kievi uralkodó foságba kertül. 1225. Tanugot foglalta el, hol uj hódításokra készülve, meghalt. D. mindenütt ölt és pusztított, 4-5 millió ember vesztette el miatt életét és egész városok dőltek romha hódító utjában.

Dsenne

város Afrikában, l. Masszina.

Dsennet

(arab) a. m. kert, a mennyei paradicsom neve a mohammedán vallásban.

Dseras

mostani neve az antik Gerasa (l. o.) romjainak Palesztinában, a Jordántól K-re fekvő részében. A romok nagyobbára a II. sz.-ból valók.

Dseráz Minász

örmény iró és lapszerkesztő. Szül. Konstaninápolyban 1849. Eleintén itt mint tanár működött, később Londonba tette át lakását, hol jelenleg is szerkeszti a: L'Arménie c. lapot. Dseráz Minász 1878. a berlini kongresszus tanácskozásain, mint az örmény nemzettanács küldötte vett részt.


Kezdőlap

˙