Éjjeli idő

a büntetőjogban némely büncselekményeknél mint minősítő körülmény szerepel, igy néhol a lopásnál, a magyar btkv. szerint a magánlaksértés bűntetténél. Az eljárásban is jelentősége van az É.-nek, amennyiben bizonyos perjogi cselekmények csak a napnak a törvény által meghatározott óráiban foganatosíthatók.

Éjjeli ív

valamely csillagon áthaladó parallelkör (l. éggömb) horizont alatti íve. Ennek hossza és vele együtt az égi test láthatatlanságának tartama - a Nap esetében ez az éj - egyrészt a csillag deklinációjától, másrészt a hely geografiai szélességétől függ. Ha általában véve d a csillag deklinációja, f a hely geografiai szélessége és t a kelés v. nyugvásnak megfelelő óraszög, akkor az utóbbi mennyiség a cost = tangf tangd egyenletből határozható meg, és természetes, hogy (mivel a meridián, melytől az óraszöget számítjuk, a kelés és nyugvás pontja között középütt áll) ezután 2 t a nappali és 360° 2t az éjjeli, fokokban kifejezett iv. Mivel a 360°-nyi forgás 24 órának felel meg, 15° tehát 1 órát, 1° továbbá 4 időpercet tesz s i. t., az É. könnyen időben is fejezhető ki. Mivel a sugártörés az égi testeket a horizont fölé emeli, mikor ezek tényleg még 35°-nyi mélységben vannak alatta, világos hogy az É. a levegő sugártörése miatt rövidül. E rövidülés annál tetemesebb, minél ferdébben hajlanak a parallelkörök a horizont felé, legkisebb tehát az équator alatt, legnagyobb a pólusok felé. Az északi circumpoláris csillagok (l. éggömb) egész parallelköre a horizont felett fekszik, ezek É-e tehát 0; a déli sark körüli csillagok ellenben nálunk teljesen láthatatlanok lévén, É-ük 360°-ot tesz. Az équator alatt bármily csillagnak É.-e a nappalival egyenlő és valamely az équatorban álló csillagnak a Földön bárhol észlelt É.-e szintén, mint a nappali 12 órát tesz ki.

Éjjeli lepkék

bagolylepkék (Noctuina), az izeltlábuak rovarok (Insecta) osztályának, a pikkelyesszárnyuak (Lepidoptera) rendjébe tartozó nagylepkék (Macrolepidoptera) egyik nagy csoportja. Zömök, középnagyságu testök többnyire sötétszinezetü, vastag, kupalaku, a himek és a nőstények csápjai rendesen különbözők, széles szárnyaikat nyugváskor házfedélalakuan v. vizszintesen tartják.

[ÁBRA] 1. ábra. Egy éjjeli lepke melső szárnya. ab gyöktér: am középtér; al szegélytér; A szárnyrojtozat; sa belső harántsáv; sd félharántsáv; w hullámvonal; v habosszalag; um közép árnyazat; ms nyilfolt; md csap folt; mo gyürüfolt; mr vesefolt.

Mellső szárnyaik harántsávokkal diszítettek, melyek közül egy fél a szárny tövén, kettő a középen és egy többnyire W-alaku a szárny szélén található. Ezeken kivül rajtok még határozott alaku foltok, u. m. nyil-, vese-, gyürü- és cseppfolt találhatók. A sávok és foltok alakja, nagysága és szerkezete igen fontos, mert nemi és faji megkülönböztető jellegül is szolgálhatnak. A hátsó szárnyak zárókészülékkel vannak ellátva. Legtöbb faj csak éjjel röpül, nappal fahasadékokban, kerítésen, földön, leveleken stb. helyen nyugszanak. Nevezetes, hogy tartózkodási helyüket mindig ugy választják meg, hogy a környezet szine testök szinezetéhez hasonlítson; azért gyakran még a leggyakorlottabb szem is alig képes észrevenni.

[ÁBRA] 2. ábra. A vetéspusztító bagolylepke hernyójával és bábjával.

Csupasz vagy szőrös 16 lábu hernyóik sohasem élnek csoportosan, többnyire éjjel látnak eledelök után; egyesek a nappalt a földben vagy száraz levelek közt elbujva töltik. Rendesen a földben szabadon, vagy földszemcsékből font burokban bábozzák be magukat. Körülbelül 3000 faj ismeretes, melyek közül Európában 1100, Magyarországon pedig 450 faj él. Hazánk faunájára nézve több faj jellemző, melyek kizárólag nálunk fordulnak elő, vagy másutt csak igen gyéren észleltettek. Ilyenek: Thecophora fovea Treits., Oxytripia orbi culosa Esp., Hydroecia lunata Treits., Orrhodia veronicae Hubn., Cuculia formosa Rogen., Heliodes rupicola Syst. W., Toxocampa limosa Treits stb. Az É. közt még számos faj van, melyek közgazdaságilag fontosak, amennyiben hernyóik gazdasági, vetemény, erdei stb. növényeket pusztítva, gyakran nagy károkat okoznak. 3 főcsaládra oszlik, u. m.:

[ÁBRA] 3. ábra. A rétpusztító bagolylepke hernyójával.

1. Szövőlepkealakuak (Bombycoidea), testök zömök, hernyóik erősen szőrösek. A kékfejü bagolylepke (Diloba coeruleocephala L.) mellső szárnyai kékeshamvasak és két fekete, zig-zegesen megtört harántsávval diszítettek, a gyürü és vesefolt zöldessárga, összeolvadó; 36-39 mm. nagy. Egész Európában közönséges. Repül augusztustól októberig. Sárgászöld szinü, halványsárga hosszcsíkkal jelölt hernyója május-junius hónapban a szilva- és körtefa leveleit, rügyeit pusztítja és gyakran nagy károkat okoz. A juharbagolylepke (Acronycta aceris L.) teste és mellső szárnyai fehérszürkék, sötéten beporozva, hátsó szárnyai fehérek. A gyürü- és vesefolt, valamint harántsávok jól kivehetők és feketén szegélyezettek. Repül májustól juliusig. 55 mm. nagy. A nőstény petéit az ágak tövére héjrepedésekbe rakja és szőrökkel vonja be. A hernyók julius- és augusztusban jelennek meg és különböző lombfák leveleit (fiatal tölgy, juhar, vadgesztenye) pusztítják. Szept.-ben a fák tövén bábozzák be magukat. Sétahelyeken és parkokban gyakran kopaszra rágják a fákat, nagy károkat azonban nem okoznak, mert a hernyók későn - midőn már a levelek sok képzőanyagot készítettek - jelennek meg. Irtásukra csak a szorgos szedés ajánlható. Hazánkban közönséges.

[ÁBRA] 4. ábra. A fenyő bagolylepke hernyójával és bábjával.

2. Igazi É. (Noctuae genuinae), testök nem oly borzosan szőrös, hernyóik többnyire csupaszok. A vetéspusztító bagolylepke (Agrotis segetum S. V.) mellső szárnyai hamvasbarnák, sötéten pettyezve, a foltok szegélye fekete, a hátsó szárnyak fényesek, tejfehérek. A test hossza 20, a szárnyaké 48 mm. Egész Európában közönséges, azonkivül előfordul Ázsiában, Dél-Afrikában és Észak-Amerikában. Repül májustól novemberig. A nőstény petéit legkülönfélébb növények száraira és leveleire ragasztja. A mákszemhez hasonló petékből 10-14 nap mulva kelnek ki a fényes, földhöz hasonló fakult szinü hernyók, melyeknek hátán 2 pontszerü dudorokból álló fekete és ezek közt egy világosabb sárgás hosszsáv huzódik. Nappal összegömbölyödve nyugszanak a kövek, száraz levelek alatt vagy a laza földben és csak éjjel látnak táplálékuk után, amidőn főleg a megtámadott növény középső, szivhajtásait pusztítják. Jul.-aug.-tól jövő évi áprilisig él és 50-52 mm. hosszura nő. Laza földfonadékban ápril-májusban bábozza be magát és a bábból 4 hét mulva kel ki a lepke. A vetéspusztító bagolylepke hernyói, ha nagyon felszaporodnak, tetemes károkat is okozhatnak. Ősszel a rozs-, buzavetésekben, repcén, répán, burgonyán és tavasszal a dohányban, továbbá a konyhakertekben a saláta-, káposzta- és labodanövényekben és néha a díszkertekben. Hazánkban évenkint észlelhetni kisebb-nagyobb károkat. Igy Nyáry F. dr. megfigyelése szerint 1869. Debrecen környékén a 4-6 levélben volt dohány gyökereinek kettérágása által érzékeny kárt tett. 1883. a váci alsó járásban, Szarvason, Kisenyeden. Alsó-Fehér és Szeben vármegyékben az őszi vetések 20-50%-át elpusztította. Tömörkényen 1884. 45 holdas táblát tett tönkre. Hasonlóan Kondoroson 1884. a kikelő repcét, 1885. pedig a takarmányrépát falta fel. Zsombolyán 1885. a kukoricaföldeken 5-10 holdnyi foltokat rágott ki. 1887. Kun-Ágotán (Csanád vm.) a dohányültetvényekben oly nagy pusztítást vitt véghez, hogy csak Nagel kincstári bérlő földein május 30-tól jun. 7-ig, tehát 7 nap alatt 230 liter hernyót szedtek össze. A nép különben ott «ordas»-nak nevezi. Irtásukra - természetes ellenségein kivül, minők a varjuk, bankák, kacsák és vakondok - leginkább az éjjeli időben való szedés ajánlható; a nagyobb vetéseknél pedig a szomszédos tarlónak néhány ölnyire való felszántása és meghengerezése. - A buzabagolylepke (Ag. tritici L.) hasonló alaku és életmódu, mint az előbbi faj, csakhogy tompa csúcsban végződő mellső szárnyai hamvasak, fehérrel vegyítvék és világosan kitetsző W-hullámvonallal, különben a szárnyak szine nagyon változó. Repül juniustól szeptemberig; testhossza 15-16 mm., a szárnyaké 35,5. Hamvasszinü, fényes és sötétebb szemölcsökkel mezelt hernyója szeptembertől juniusig különböző pázsitféléken él és gyakran nagy károkat okoz, különösen tavaszkor, a homokos talaju őszi buzavetésekben és a tatárkában. Igy Margó dr. tanár szerint Erdélyben 1862. tett nagy pusztításokat a buzában. Nevezetes, hogy 1885. Zalay István orsz. képviselő legyes-bényei szőlőjében 7 holdon és a szomszédban 21/2 holdon a szőlőhajtásokat mind lerágta. Egy-egy tőkét 40-50 darab hernyó is ellepett. - A felkiáltójelü bagolylepke (A. exclamationis L.) hasonló alaku és életmódu, mint a vetési bagolylepke, csakhogy mellső szárnyain az egyes foltok mintegy felkiáltójel-alakban fekszenek. Fényes, piszkosbarna szinü hernyója julius végétől a következő évi májusig él és gyakran a vetési bagolylepke hernyóival együttesen nagyobb kárt okoz. - Az ernyedt bagolylepke (A. putris L.) kisebb, mint az előbbi faj, mellső szárnyai sápadt-sárgák. Májustól augusztusig repül. Fahéjszinü hernyója rendesen vadon tenyésző növényeken (Plantago, Galium, Convolvulus) él és csak ritkán, mint 1886. Szepsi-Szt.-Györgyön okozott a gabonavetésekben kárt.

[ÁBRA] 5. ábra. A gamma bagolylepke hernyójával.

A takarmányfű-bagolylepke (Neuronia popularis Fab.) az előbbi fajjal közel rokon, csakhogy nyulánkabb és nagyobb. A mellső szárnyak csokoládébarnák, rajta az egyes foltok és vonalak sárgásfehér szegélyüek, a hátsó szárnyak piszkosfehér szinüek. Testhossza 20-30 mm., a szárnyak hossza a himnél 38 mm., a nősténynél 48 mm. Közép-Európában közönséges. Hengeralaku, mindkét végén hegyesedő hernyója csupasz és ércbarna szinü és szept.-től jövő év májusig különböző takarmánynövényeken él. Juliusban a földben bábozza be magát. A hernyók nagymérvü felszaporodása folytán gyakran a réteken, lóherében nagy károkat okoznak. A kár annál érzékenyebb, mert a hernyók az egyes növényeket közvetetlenül a tövükön rágják el és igy néha igen rövid idő alatt nagy területeket tarolnak le. Igy volt 1881. a csik-szépvizi járásban, ahol a fűtermést annyira elpusztították, hogy abban az évben nem kaszálhattak. Irtásukra, Horváth Géza dr. szerint, tavasszal legjobban használható az erős boronálás, későbben pedig a hengerezés. A hernyóknak lámpafénynél való összeszedése nem sok eredménnyel jár. - A rétpusztító bagolylepke (Charaeas Graminis L.), tompa mellső szárnyainak alapszine sárgásvörös, fehér gyürüfolttal és ezzel fehér ér által összekötött hasonló szinü vesefolttal. A hátsó szárnyak egyszinüek, sárgáshamvasak. A test hossza 15 mm., a szárnyak hossza 30-32 mm. Közép- és É.-Európában és Észak-Amerikában él. Juliustól aug.-ig repül. A nőstény petéit kisebb-nagyobb csomókban - mintegy 200 darabot - a réti füvek töveire rakja. A három hét mulva kikelő hernyók feketebarna szinüek és 3 világos hosszsávval jelöltek. Nappal elbujnak és éjjel látnak különböző pázsitfélékből álló eledelök után. Áttelelnek és jövő évi május hóban ritka fonadékban a földben bábozzák be magukat. Különösen tavasszal tesznek a pázsitfélékben nagy kárt. Képesek egy nap alatt egy virító rétet tönkretenni. Pusztításaikat növeli az, hogy a fűszálakat és a leveleket - anélkül, hogy elfogyasztanák - közvetetlenül tövükön rágják le. Ha egy rétet elpusztítottak, elvándorolnak egy másikra. Hazánkban még nem igen, de Skandináviában és É.-Amerikában annál több és sulyosabb károkat tettek. Irtásukra a hengerezés, mésszel való fölültrágyázás, lekaszálás, öntözés stb. ajánlható. - A káposzta-bagolylepke (Mamestra brassicae L.), a mellső szárnyak vörösbarnák, a vesefolt szegélyenként fehér ponttal, a hullámvonalak sárgásfehérek. A hátsó szárnyak hamvas sárgásbarnák. A test hossza 22 mm., a szárnyak hossza 40 mm.

Egész Európában közönséges. Repül juliustól októberig. A nőstény sárgászöld szinü, petéit egyenkint különböző kerti növények leveleire rakja. A két hét mulva kibujó zöldesfekete szinü, sárga oldalsávos hernyók az egyes leveleket alulról kezdve rágják és igy a növényt tetemesen megrongálják. 4 hét mulva a földben minden fonadék nélkül bábozzák be magukat. Ha a hernyók nagy számban felszaporodnak, akkor nagy károkat is okozhatnak a repce, káposztafélék, a dohány, saláta és egyéb konyhakerti ültetvényekben. Irtásukra számos fürkész faj (Microgaster tuberculifer, Amblyteles fasciatorus, Exetastes fornicator stb.) nyujt segédkezet, amennyiben petéiket az egyes hernyókba rakják és a kikelő álcáik a hernyó testében élősködve, azt elpusztítják; azonkivül ajánlható az egyes növényeknek szappanos vizzel való mosása v. oltott mésszel való behintése is. - A repce-bagolylepke (M. oleracea L.) hasonló nagyságu és természetü, csakhogy vörösbarna szinü mellső szárnyain a gyürüs folt fehér, a vesefolt közepe pedig vörössárga. Sárgászöld szinü, feketepontos hernyója különösen a repce- és répafélékben pusztít, de ha elszaporodik, megtámadja a saláta-, káposzta, georgina, pelargonium stb. féléket is. Tömegesen ritkán lép fel. - A borsó-bagolylepke (M. pisi L.) az előbbinek közeli rokona. Mellső szárnyai élénk vörösek, kissé kékeshamvasak, a hátsók vöröshamvasak. Hazánkban közönséges és hússzinü hernyói főleg a borsó, bükköny és paszuly, néha lóhere leveleit pusztítják. Kártékony. Érintéskor a hernyó gyorsan ide-oda vágódik, majd leveti magát a földre, összegömbölyödik és később gyorsan elszámik. - Hasonlóan kártékony a közönséges kender-bagolylepke (M. persicariae L.), melynek mellső szárnyai feketék és sötéten rajzolt világoszöld szinü hernyója a kendert, a dohányt, néha a virágos és konyhakerti növényeket pusztítja. - Az erdészetre nézve igen fontos a fenyő-bagolylepke (Trachea piniperda Esp.), melynek vörhenyesbarna teste és mellső szárnyai, szürkésbarna hátsó szárnyai vannak. A hullámvonalak és az egyes foltok fehérek. 35 mm. nagy. Európában, fenyvesekben igen gyakori. A lepke a kitelelő bábból kora tavasszal bujik ki és a nőstény halványzöld petéit az egyes fenyőfélék leveleinek végére rakja. A sárgászöldszinü és narancssárgaszinü oldalsávos hernyók májusban kelnek ki és az uj hajtások pusztításai által gyakran roppant károkat okoznak. Juliusban elérve teljes kifejlődésüket a földben, a moha és lombtakaró alatt bábozzák be magukat. Nevezetes pusztításokat Németországban és az é.-keleti homokterületü erdőkben tett a 60-as években. Elszaporodását számos rovarevő madár, emlős és rovar akadályozza. Irtásukra Ratzeburg szerint a hernyók és a bábok szedése, vagy augusztustól fogva az előfordult helyeken a disznócsordák legeltetése ajánlható. - Nevezetes az amerikai vándorhernyó, mely a Leucania extranea Ochs. nevü bagolylepkéé. A 30 mm. nagy barnaszinü lepke petéit junius és julius hóban különböző pázsitfélékre rakja és hernyói Észak-Amerikában a gyeptérségeken gyakran roppant nagy területeket tarolnak le. Ha egy helyet elpusztítottak, akkor tömegesen vándorolnak a másikra, amidőn gyakran több ily csapat egymással találkozik is. - Magyarország egyik legszebb és legérdekesebb éjjeli lepkefaja a Hydroecia lunata Frey (l. a mellékelt képet), melynek lelőhelye Mehádia környékén a Domoglet hegy. Mellső szárnyai sárgásbarnák, hamvas-viola szinárnyalattal, a hátsók világosbarnák. Halvány violaszinü és sárgavörös hernyója a hosszulevelü Peucedanum gyöktörzseiben él, abban alakul át barnavörös bábbá, melyből a lepke szeptemberben fejlődik ki. Hazánk kizárólagos éji lepkefaja az Oxytripia orbiculosa Esp. (l. a mellékelt képet), mely csakis Budapest környékén, a Sashegyen fordul elő, ahol október elején nappal repülve fogható. A hím kisebb és közönségesebb, mint a nőstény. Szine sötétebb, világosabb, barna, mellső és hátsó szárnyain nagy fehér folttal. Életmódja ismeretlen.

3. Araszoló lepkealakuak (Noctuae geometriformes), széles, nagy szárnyakkal, hernyóik mellső haslábai elsatnyultak. Ilyenek p.: A gamma-bagolylepke (Plusia gamma L.); a mellső szárnyak hamvas-vörhenyesbarnák és egy ezüstös g-val jelölvék, a hátsók sárgásszürkék. Testhossza 21 mm., a szárnyak hossza 42 mm. Egész éven át - tavasztól télig - repül, nappal és este illatos virágok körül röpköd kertekben, réteken. Európán kivül előfordul Ázsiában, egészen Japánig, Észak-Afrikában és É.-Amerikában. A nőstény félgömbalaku és zöldszinü petéit egyesével v. csomókban legkülönfélébb hasznos és vadnövény leveleinek alsó lapjára erősíti. A zöldszinü hernyó 10-14 nap mulva kel ki, hátán 6 finom fehér vonal huzódik és nevezetes, hogy csak 12 lába van, az első két hasláb hiányzik, azért araszolás módjára görbített testtel mászik. A nappalt a növényen töltik. A báb valamely növényre erősített laza szövetben nyugszik és belőle 14-21 nap mulva buvik ki a lepke. Évenkint legalább 2 nemzedék van. Ha nagyon elszaporodnak, - junius végétől aug.-ig - akkor a gazdára nézve valóságos csapássá válnak, mert a borsó-, bab-, repce-, kukorica-, len-, kender-, répa-, tök- és dinnyében, továbbá néha a rozs- és buzában tesznek nagy károkat. Néha egyik helyről csapatosan a másikra is vándorolnak. Irtásukra a hernyók szedése ajánlható és ha a vándorlástól lehet tartani, akkor legcélszerübb az ellepett területet 40-50 cm. mély, sima- és meredekszélü árokkal körülvenni, ahol azután az összegyülemlő hernyókat el lehet pusztítani. - A folyosó-pille (Catocola), mely egyike a legszebb É.-nek. Hátsó szárnyai élénk vörösszinüek, fekete harántszalaggal. Nappal különösen a folyosók falain nyugszanak. Innét a neve.

Éjjeli majom

(Nyctipithecus Spix.), a főemlősök (Primates) rendjébe, a laposorruak (Platyrrhini) csoportjába és az ugrómajmok (Pithecidae) családjába tartozó majomnem, melyet kis gömbölyded fej, nagy szemek, lefelé néző orrlyukak, kis fülek és a testnél hosszabb bojtos fark jellemeznek. Több faja él Dél-Amerikában a 25° déli szélesség körül. Legközönségesebb faj a mirikina (N. trivirgatus Gray). Szürkésbarna szinü, fehér szőrökkel keverve; farkvége fekete. A test hossza 35 cm., a fark hossza 50 cm. Közép-Délamerikában Paraguaytól egészen Cassiquiarig erdőkben él. Nappal faodukban, fahasadékokban bujik el és csak éjjel jár apró madarakból és növényi eledelekből álló tápláléka után. Kitünően ugrik. Fiatal korban megszelidül. Nagy szemei sötétben villognak. A hímet a nősténytől nem igen lehet megkülönböztetni.

Éjjeli messzelátó

v. távcső, kis kettős távcső nagy látókörrel és éles lencsékkel, hasonló a szinházi látcsövekhez, melyet a tengerészek különösen éjnek idején a látóhatár megfigyelésére használnak.

Éjjeli munka

A gyárakban alkalmazott munkások éjjeli alkalmazása fizikai, erkölcsi, de még gazdasági szempontból is aggályosnak bizonyult. Az e század első felében megindult munkásvédő törvényhozásnak ezért egyik fontos törekvése az É. lehető korlátozása volt. Az első törvényt, mely ez irányban intézkedik, 1802. Angliában hozták. Különösen a gyermekek, fiatal személyek és nők éjjeli alkalmazását a gyárakban korlátozták. A magyar ipartörvény e tekintetben különösen a következő intézkedést tartalmazza: azon gyárakban, melyekben a munka éjjel-nappal foly, a gyáros az éjjeli munkára alkalmazott munkások kellő felosztásáról köteles gondoskodni.

Éjjeli pávaszem

(Sat. Schr. állat) az izeltlábuak rovarok (Insecta) osztályába, a pikkelyesszárnyu lepkék (Lepidoptera) rendjébe, az éjjeli fonólepkék (Bombycina) csoportjába és a pávaszem-félék (Saturniadae) családjába tartozó lepkenem, melynek fajainál a him csápja hosszu és mindkét oldalon fésüs, a nöstényé ellenben csak fonalas; széles szárnyaik kerekdedek és mindegyik egy-egy szemfolttal diszített. Hernyóik minden gyürüjén hat-hat csillagalakban álló, szőröcskékkel benőtt szemölccsel ellátott. Bábjaik körtealaku erős fonadékban gubóban nyugszanak. Európában hat faja ismeretes, melyek közül hazánkban három fordul elő, u. m. a nagy É. (S. pyri L.) Európa legnagyobb lepkéje. Mellső szárnyai barnásszürkék, sötétebb habos árnyalatokkal három hasonló szinü szalaggal és cik-cakos szegéllyel; a hátsók valamivel barnábbak, sötétebb szegéllyel. A szárnyak közepén egy széles, sötét szalag huzódik hátrafelé és mindegyik közepén egy-egy jókora, a páva farktollaira emlékeztető kerek szemfolt van. Kiterjesztett szárnyainak szélessége 15-16 cm. Előfordul Közép-Európában, Perzsiában, Sziriában és Armeniában. Hazánkban közönséges. Röpül május-juniusig. Petéit a barack-, körte-, eper-, ritkán bükk- és vadrózsa-fára rakja, melyeknek leveleivel táplálkozik a hernyója. A hernyó gyorsan nő, hüvelyk vastagságot és 1 dm. hosszuságot is elér, kifejlődve sárgászöld, világoskék vagy rózsaszinü szemölcsökkel. Barnaszinü, durva gubóját a fák derekára, vagy ágakhoz erősíti, melyből a lepke csak a következő év tavaszán buvik ki. Hernyói elszaporodva kártékonyak. A kis É. (S. Carpini, Esp.-S. pavonia L.) barnafelhősen foltozott, mellső szárnyai fehérek, a hátsók a himnél narancssárgák, a nösténynél pedig fehéresek, különben hasonlóan rajzoltak, mint a nagy pávaszemnél. A szárnyak közepén lévő szemfoltok sárgán szegélyezettek. Röpül esténként május és juniusban. A him kisebb (50 mm.), a nőstény nagyobb (70 mm.). Középeurópában és igy hazánkban is előfordul. Ezenkivül található még Amur vidékén. A kökény É. (S. spini Schiff.) hasonlít a nagy pávaszemhez, csakhogy kisebb és a mellső szárnyak csucsában egy-egy elmosódott vérvörös folt van. Ritkább mint az előbbeni fajok, előfordul hazánkban, Németországban és elvétve Kis-Ázsiában.

Éjjelnyilók

(növ., Nyctagineae v. nyctaginiaceae), a kétsziküek labodaképüinek családja. Leplök szines, ötöstagu, de forrtszirmu, gyakran kehelyféle s hegyelevelek alkotta gallér fogja körül, öthimes. Termője belső, egyetlenegy, a fenékről eredő petével. A fel nem nyiló gyümölcsöt a lepelcsöve szokta takarni. Füvek v. cserjék többnyire átellenes, pálhátlan levelekkel. 215 faja melegvidéki, kivált amerikai. Szép virágáért több kerti virág lett, más faj mérges, különösen a gyökerében hánytató v. hashajtó anyag van, azért az amerikaiak orvosságnak használják. Más génuszai: Andradaea, Pisonia, Oxybaphus, Allionia, Nyctaginia. V. ö. Choisy, Nyctaginiaceae, De Candolle «Prodromus»-ának 13. köt.

Ejjub

a bibliai Jób neve a mohammedánoknál. Különösen a világi bajok türelmes kitartásáról hires. Az arabok a tevét kitartása miatt Abú E.-nak nevezik. Az arabok hagyománya az E. történetének szinhelyét a Damaszkustól délkeletre fekvő Haurán vidékére helyezi. Itt látható még mai nap is a Sekh Sza'd nevü faluban a Jób köve (szakhrat E.), melyről azt beszélik, hozzátámaszkodva fogadta a szerencsétlen Jób vigasztaló barátai látogatását. A mohammedánok, a kő fölé, melyre különben egyiptomi hieroglifirásu felirat van vésve, kápolnát építettek. (Rajza, leirása és magyarázata Schumachertől, Kastezentől és Erdmanntól: Zeitschrift des deutschen Palaestinavereins 1891. 142-147. lapokon; 1892. 196-211. lapokon). E helységtől délre 1 km. távolságban vannak a Dęr E. Hiob klastroma (Wetzstein, a Delitzsch Jób magyarázatához közölt függelékben) és Makâm E. nevü helyek, melyekhez mindenféle Jóblegendák füződtek.

Ejjubidák

a fátimidák (l. o.) dinasztiájának bukása után Egyiptomban és Sziriában (1171-1263) uralkodó kurd származásu család neve, melyet különösen Szaladin, az E. dinasztiája megalapítójának, Ejjúb ibu Sádi-nak (megh. 1173.) fia, tett hiressé a történelemben. Az E. bár néhány évtizeden át teljesen önálló hatalmat gyakoroltak, uralkodásukat a bagdádi khalifa fennhatósága alá helyezték és a szultán cimmel, mint ennek hübéresei szerepeltek. A világtörténelemben különösen a keresztes hadjáratokkal való kapcsolatuk által nevezetesek. Szaladinon kivül, kinek uralmát Jerzsálem visszahódítása teszi emlékezetessé a mohammedánok számára az E. egyik hires uralkodója Ejjúb, ki 1244. a lovagrendet Géza mellett legyőzte; 1249. IX. Lajos francia királynak Keleten való betörési idejében halt meg. A E-nak a Kisázsiában előnyomuló mongolok elleni harcokban is szerepük volt; de ez időben hatalmuk már gyengülésnek indult, Sziria fölött nem gyakoroltak már egységes hatalmat; az ország apró fejedelemségekre oszlott szét. Egyiptomban is 1250. szünt meg hatalmuk, melyet a mamlukok (l. o.), az utolsó egyiptomi ejjűbida fejedelem, Túrán Sáh meggyilkolásával kiragadtak kezükből. Ezután sziriai birtokaikra szorítkoztak. Az 1260-iki évnek Hulága mongol khánra nézve végzetes eseményei ('Aju Dsálut-i ütközet) után a mongolok a náluk fogva tartott ejjűbida fejedelmeket meggyilkolták; akik életben maradtak, a győző mamluk szultán kegyelméből, tőle teljesen függő viszonyban, megmaradhattak kis fejedelemségeik élén, mig végre Bejbarsz mamluk szultán 1263. Melik Mugith ejjűbida fejedelmet az uralkodás utolsó árnyékától megfosztva éhhalálnak tette ki.


Kezdőlap

˙