Eludál

(lat.) a. m. elkerül, kitér valaki elől; meghiusít valamit, megcsal, kijátszik valakit. Eluzió, kitérés, meghiusulás; cluzorius, csalfa, kijátszó.

Elukubrál

(lat.), voltaképen valamit világosság mellett, azaz szorgalmasan kidolgozik; elukubrácio, tudományos, szorgalommal kidolgozott munka.

Elul

a 12 hónap neve a zsidóknál. Asszir eredetü; a feliratokon az asszirok Ullulu-nak hivják e hónapot.

Elura

l. Ellora.

Eluru

l. Ellor.

Elutasítás

midőn a biróság v. vmely hatóság a felperes v. panaszos, v. kérvényező keresetének, panaszának v. kérvényének helyt nem ád, elutasító határozatot hoz.

Elutriato

(lat.) am. m. kimosás, földes részek elmosása.

Eluvium

a kőzeteknek olyan mállási termékeit, melyek elmállási helyükön maradtak, vagyis a viz még eredeti képződési helyükről el nem hordta, E.-nak szokták mondani.

Elv

(lat. principium), a gondolatok világában általában az a gondolat, melyből mások folynak, a mely tehát ezekkel szemben első, kezdet; ha egy ilyen elv másokkal együtt még előbbre való, felsőbb gondolatból származtatható le, akkor csak viszonyos értelemben való, alsóbb rendü elv, a főbb, felsőbb rendü elvvel szemben; és igy tovább, mig a legfelső, másokból le nem származtatható elvekhez jutunk, amelyek magukban bizonyosak, nyilvánvalók, evidensek. A filozofia fogalmánál fogva az elvek tudománya keresi a legfőbb fogalmakat, melyek tudásunkat egybefoglalják. A közönséges életben az E. kifejezése inkább mint a cselekvésünket, magatartásunkat kormányzó főbb gondolatoké használatos. Aki nem ötletek, a véletlen, a megszokás folytán cselekszik, hanem bizonyos megállapított gondolatok vezérlése szerint, annak elvei vannak; aki ezekhez az elvekhez hű marad, azt elveihez hű, következetes, jellemes embernek mondjuk.

Elv

v. elf (norvég) a. m. folyó.


Kezdőlap

˙