Erdélyi birósági szervezet

I. A régi birósági szervezet szerint: 1. rendes felső biróságok: a) a fejedelem, aki az országgyüléstől s a főkormányszéktől hozzá fellebbezett ügyekben a legfőbb birói hatalmat az udvari kancellária, a kincstári széktől felebbezett perekben pénzügyi miniszteriális tanácsosainak széke által gyakorolta; b) az országgyülés, mint első folyamodásu biróság a törvény által névszerint hozzáutasított ügyekben; c) a kir. főkormányszék mindhárom nemzetre (magyar, székely és szász) a legfőbb folyamodásu biróság; d) a forum productionale vagy tridicasteriale a tiszta fiskalitásokra vonatkozó perekben, főkormányszéki tanácsosok, kir. táblai közbirák és főtisztekből, azaz főispánok és főkirálybirákból állott; e) az 1745 óta M.-Vásárhelyt székelt kir. itélőtábla részint mint első folyamodásu, részint mint fellebbezési biróság. A szászok a kir. it. tábla biráskodásának csak annyiban voltak alávetve, amennyiben nemesi jószágokat birtak és az u. n. quinque casus (nagyobb hatalmaskodás) eseteiben. Állott az elnökből, 3 itélőmesterből, 12 valóságos és a szükséghez képest számfeletti birákból, s a fiskális direktorból; f) a szász nemzetnek közönsége (Universitas nationis Saxonicae) a szászoknak némely esetben első folyamodásu, rendszerint felebbezési birósága, további felebbezéssel a főkormányszékhez. 2. Alsó biróságok: a) a megye, szék vagy vidék (districtus) «derék széke» (congregatio v. sedria generalis v. marcalis) a főispán, főkirálybiró v. főkapitány elnöklete alatt évenkint választott táblabirákból állott. Rendszerint első folyamodásu, a csekély jelentőségü ügyekben felebbezési biróság, felebbezéssel a kir. táblához; b) az «alszék» (sedria partialis) a járási főbb tiszt (főbiró v. alkapitány) elnöklete alatt 100 frtig terjedő ügyekben; c) sz. kir. városokban és a taksás helyeken a városi tanács, felebbezéssel a kir. táblához; d) az uri hatóság alattiakra s a nem nemes községekre nézve (1848-ig) a «fiuszék» (sedes filialis) és az «uri szék» (forum dominale); e) a szászok földjén a szék v. kerület birája, felebbezéssel a szék v. kerület magisztratusához, innen a szász nemzet közönségéhez. II. jelen szervezet a magyar birósági szervezettel egységes.

Erdélyi déli határláncolat

vagy Déli Kárpátok nevezete alá a Kárpátok azon szakaszát foglalják, mely Erdély déli határától, Brassótól Ny-felé a Sztrigy völgyéig terjed. E hatalmas hegység határát K-en a tömösi szoros, É-on az Olt völgye és a Maros, Ny-on a Vaskapu (Marmara) és a Sztrigy völgye képezi, mig D. felől az egész hegység az oláh alföldre ereszkedik alá. A hegység gerince kevés kivétellel az ország határát s egyszersmind a vizválasztót is jelöli; teljesen magán viseli a magas hegység jellemét, s benne szaggatott ormok s mély hasadékok sürün váltakoznak. A hegytetők a környező lapályok fölé, melyek itt-ott egészen tövükig érnek, 1300-2100 m.-nyire emelkednek s a legmagasabb csucsok 2500 m.-ig nyulnak fel. A hegységek oldalait mintegy 1300 m.-ig tölgyesek és bükkösök, azonfölül fenyvesek fedik; a legmagasabb régióit a törpe fenyő és a havasi legelő foglalja el. Az E.-ot az Olt (a Vöröstoronyi szorosban) és a Zsil (a Vulkán szorosban) áttöri, azonkivül több jelentékeny hágó rovátkolja, miért is több alcsoportra osztható. Ezek K-ről Ny. felé haladva: a Brassói v. Bárcasági hegység, a Fogarasi hegység, a Szebeni hegység, a Páreng, a Vulkán és a Retyezát hegység (l. az egyes cimek alatt). E hegységek geologiailag tulnyomóan kristályos kőzetekből épültek fel s ezáltal a keleti határláncolattól élesen különböznek. V. ö. Hunfalvy János, A magy. birodalom természeti viszonyainak leirása. Pest, 1864. II. k. 132-192. l.

Erdélyi Érchegység

l. Érchegység.

Erdélyi érmek

l. érmek.

Erdélyi északi határláncolat

-nak nevezik a Keleti-Kárpátok azon csoportjait, melyek a Mármarosi Havasok DK-i ágazataihoz csatlakozva az Aranyos-Beszterce völgyétől és a borgói szorostól É. és Ny. felé a Láposig és a Szamosig (Beszterce-Naszód és Szolnok-Doboka vmegyében) terülnek el. E láncolat É. felé az Iza völgyébe hirtelen ereszkedik s csak rövid oldalágakat bocsát, D. felé ellenben nagyobb kifejlődéssel bir. Hossza 120 km., szélessége 15-70 km. közt változik. Közepes magassága 1300-2000 m., legmagasabb csucsai 2300 m.-ig emelkednek. Az E-ban 3 tagot lehet megkülönböztetni: a Borgói hegységet, a Radnai havasokat és a Cibles hegységet (l. o.). V. ö. Hunfaly János, A magy. birod. term. viszonyainak leirása. II. k. 11-38. l.

Erdélyi ev. ref. egyházkertület

önállóan az 1564. évi enyedi zsinaton alakult meg, midőn a már nagyon elszaporodott kálvinhitüeknek első püspöke Dávid Ferenc lett, akit aztán unitáriussá létekor a reformátusok legnagyobb része szintén követett. A megmaradt maroknyi kálvinistaság csak a János Zsigmond halála után tudta magát némileg összeszedni. Ugyanis az 1571. medgyesi luth. zsinat alkalmával a magyar lutheránusokkal együtt gyülést tartván, kijelentették, hogy egyedül az urvacsorája kérdésében térnek el amazoktól, de ebben is igyekeznek egyetértésre jutni velük. Ekkor aztán magyar szuperintendensül közösen a luth. Alesiust választották meg. Ennek halála után 1577. már annyian voltak a reformátusok, hogy a Tordai Sándor András személyében a magok vallásán levő püspököt választhattak, akinek két, nagy részben luth. káptalan továbbra is kormányzása alatt maradt s ugy is volt egészen 1850-ig. A Báthoryak uralkodása idejében a ref. egyház az unitáriusok rovására folyvást gyarapodott tekintélyben és számban, de igazán nagy hatalomra Bethlen Gábor és utódai alatt tett szert, amikor tudniillik államvallás volt, melynek befolyása még a többi, különösen az unitárius egyházra is kiterjedt. Ez a kedvező helyzet Erdélynek az osztrák uralom alá jutásáig tartott, mely csakhamar visszaállítá a gyulafehérvári kath. püspökséget s minden eszközt mozgásba hozott a protestánsok, főleg a magyar ajkuak, tehát első sorban a reformátusok elnyomására. Még a püspökválasztás joga is veszélyeztetve lett s ezért léptették életbe a szukcessziót, mely szerint a generális notárius minden ujabb választás nélkül foglalta el az üresedésbe jött püspöki széket. E szokás csak az ujabb alkotmányos korszakban szünt meg, midőn a kiegyezés után az erdélyi ref. egyház is visszanyervén szabad mozgását, legelső dolgának ismerte elavult egyházi szervezetét ujjal, a változott viszonyoknak megfelelővel helyettesítni. Az egyház alkotmányát ekkor az u. n. képviseleti rendszer alapján szervezték s a régi fő-konszisztorium helyébe a Kolozsvárt székelő igazgató tanácsot tették, mint az egyházkerület közigazgatási hatóságát. Az 1881-82. debreceni zsinaton a többi négy ref. egyházkerülettel régi óhajtása szerint az erdélyi is unióba lépvén, azóta ujból módosította s fogja is módosítni egyházalkotmányát a közösen hozott törvényeknek megfelelőleg. E két (tekei és sajói) káptalanon kivül a XVII. sz. elején 11 (hunyadi, enyedi, kolozskalotai, dézsi, marosi, udvarhelyi, küküllői, erdővidéki, orbai, sepsi, kézdi), azután a gyulafehérvárinak az enyediből, a székinek a dézsiből és a görgényinek a marosiból való kiválása folytán egészen e század elejéig 14 egyházmegyére volt a kerület felosztva, mely a XVIII. sz. közepe táján egy pár hiján 500 anya- s mintegy 180 leány-egyházat foglalt magában s az 1766. évi összeirás szerint 140043 ref. lelket számlált. Most, miután e század folyamán a tekei káptalan egészen a luth. püspök fenhatósága alá jutott, a sajói káptalan ref. egyházaiból pedig egyházmegye lett, továbbá a szilágysági egyházak a tiszántuli kerületből ide tétettek át, a szebeni kiválott az enyediből s végül a kolozsvári is a kolozskalotaiból; már 18 egyházmegyéje van, melyeken kivül kilenc püspöki vizsgálat alatti egyházközség és a romániai missziói egyházmegye tartozik hozzá. Mindössze 526 anya- és 217 leányegyházában körülbelül 375000 református van, azonban csak 513 lelkészi állomás van betöltve. Az egyházkerület élén a püspökön kivül a főgondnokok állanak, kiknek száma jelenleg öt. A püspökök névsora a következő: Dávid Ferenc, kolozsvári lelkész (1564-1566), Sándor András dévai lelkész (1577-1579.), Göcsi Máté, marosvásárhelyi lelkész (1580-1585.), Toronyai Máté, gyalui lelkész (1585-1599.), Ungvári János, gyulafehérvári lelkész (1599-1601.), Kecskeméti Buzás Balázs alvinci lelkész (1601-1603.), Tasnádi Ruber Mihály, nagyenyedi lelkész (1605-1618.), Keserüi Dajka János, a fejedelem udvari papja (1618-1633.), Geleji Katona István, a fejedelem udvari papja (1633-1649.), Csulai György, a fejedelem udvari papja (1650-1660.), Veresmarti Gáspár, a fejedelem udvari papja (1661-től), Kovásznai Péter, kolozsvári lelkész (1668-1673.), s Tizabecsi Gáspár, széki lelkész (1673-1679.), Tofeus Mihály, a fejedelem udvari papja (1679-1684.), Horti István, fogarasi lelkész (1684-1689.), Veszprémi István, székelyudvarhelyi lelkész (1691-1713.), Kolozsvári István, nagyenyedi tanár (1713-1717.), Soós Ferenc, kolozsvári lelkész (1717-1720.), Vásárhelyi István, nagyenyedi lelkész (1720-1728.), Bonyhai Simon György, küküllővári lelkész (1728-1737.), Szigeti Gyula István, nagyenyedi tanár (1737-1740.), Deáki Filep Jószef, kolozsvári lelkész (1740-1748.), Pelsőci János, magyar-igeni lelkész (1748-1749.), Borosnyai Lukács János, marosvásárhelyi lelkész (1749-1760.), Szathmáry Pap Zsigmond, kolozsvári lelkész (1760.), Verestói György, kolozsvári tanár (1760-1765.), Zágoni Aranka György, széki lelkész (1765-1767.), Dézsi Lázár György, nagyenyedi lelkész (1767-1773.), Csernátoni Vajda Péter, dézsi lelkész (1773-1782.), Eperjesi Zsigmond, felvinci lelkész (1782-1793.), Keresztes Máté, kézdivásárhelyi lelkész (1794-95.), Abacs János dézsi lelkész (1796-1815.), Bodola János, nagyenyedi tanár (1816-1836.), Antal János, marosvásárhelyi tanár (1836-1852.), Bodola Sámuel, nagyenyedi tanár (1852-1866.), Nagy Péter, kolozsvári lelkész (1866-1884.), Szász Domokos, kolozsvári lelkész (1885-től).

Erdélyi Hegyalja

l. Hegyalja.

Erdélyi káptalan

l. Erdélyi székesegyházi káptalan.

Erdélyi Kárpát-Egyesület

(Siebenbürgischer Karpathenverein), 1880. alakult az erdélyi kárpátok átkutatására és megismertetésére. Székhelye Nagy-Szeben. Az egyesületnek vannak osztályai Brassóban, Segesvárott, Besztercén, Fogagaros, Szász-Régenben, Petrozsényben, Bécsben. Az egyesület számos utat csinált a hegyek között; az utakat ellátta jelzőtáblákkal; 22 menedékházat emelt a hegyekben és szervezte a hegyekbe kalauzoló vezetők intézményét. Évenkint dusan illusztrált évkönyvet ad ki, melyet az egyesület tagjai ingyen kapnak meg. Az évi tagsági dij 4 korona; Az alapító tagok egyszer s mindenkorra legalább 60 koronát fizetnek. 1892-ben 1403 tagja volt. Az egyesületnek vagyona 5958 frt 24 kr. Az egyesület elnöke Bruckner W., titkára Sigerus Emil. Ügyviteli nyelve német. Ez egyesület nem tévesztendő össze a Bethlen Bálint gr. elnöklete alatt müködő, Kolozsvárt székelő Erdélyrészi Kárpát-Egyesülettel (l. o.) melynek N.-Szebenben szintén van szakosztálya.

Erdélyi magánjog

l. Magyar magánjog.


Kezdőlap

˙