Étkezési törvények

Számos, kivált keleti nép (egyiptomiak, feniciaiak, zsidók, zabeusok, persák, indusok) már a legrégibb időkben tartózkodott bizonyos állatok husától s egyéb ételektől. Mai napság belső Afrika, Amerika és Polinézia őslakóinak több törzsén kivül, a hinduknál, párziknál, zsidóknál és többnyire az utóbbiak nyomán, az iszlám hiveinél találkozunk idevágó szokásokkal, illetve vallásos törvényekkel. A zsidó étkezési törvény tiltja a husnak élvezetét, mely ered 1. azon állatoktól, melyek Móz. 3. k. 11, 1-30-ig és 5. k. 14, 4-19 szerint tisztátalanok; 2. valamely megdöglött, vagy vad állat által széttépett (tréfá) baromtól, mely tilalmat a zsidó hagyomány minden állatra kiterjeszt, mely nem rituális módon vágatott le, vagy mely külső vagy belső sértelem, vagy betegség következtében nem életképes; 3. olyan állattól, melyet pogány szertartás szerint áldozatul mutattak be. Tilos étel továbbá valamely élő állatból kivágott husdarab; a halvér kivételével mindennemü vér, melynek teljes eltávolítása céljából, a husdarabokat főzés előtt bizonyos ideig vizben kell áztatni s azután sóval kell behinteni; a faggyu és bizonyos hájas részek; a négylábuak hátulja, hacsak az abban szétágazó ideget (nervus ischiaticus) szakértően ki nem metszik (v. ö. Móz. 1. k. 32, 33); végre pedig az «anya tejében főzött gödölye» (u. o. 2. k. 23, 19; 34, 26 és 5. k. 14, 21). A szentirás ez utóbbi tilalmát a zsidó hagyomány minden tejben főtt husra, sőt a tejnek meg husnak együttes evésére kiterjeszti s innét a tej- és husételeknek szolgáló edények különválasztása a zsidó rituális háztartásban.

Étkező szoba

(ném. Messe, ol. Quadrato, franc. Carré, ang. Mess-Room), a hajón az a terem vagy kamra, mely a hajó törzskarához tartozó személyeknek, személysz. hajókon az utasoknak étkező helyiségül szolgál. Hadihajókon a tiszteknek, a hivatalnokoknak, valamint a tengerész-hadapródoknak külön-külön É. van, ugyszintén a hajóparancsnoknak vagy tengernagyi hajón a tengernagynak is, miután a szabályzatok értelmében a két utóbbinak külön saját asztalt kell tartania. Az É.-k előljárójaként mindig a rangidősebb tiszt, hivatalnok vagy hadapród szerepel, kinek kötelessége arra ügyelni, hogy az É.-kat illető rendszabályok az egyes tagok által betartassanak.

Etmal

(holland) szó alatt a tengerészek déltől délig számítandó 24 órai időtartamot és kiváltképen az ezen idő lefolyása alatt bekövetkezett eseményeket, nemkülönben utközben a hajó által megtett utat, távolságot és betartott irányt értik. Ezen időszámítás szerint vezeti a hajó-naplókat.

Etna

(Mongibello), Európa legmagasabb (3369 m.) tüzhányó hegye, Szicilia szigetén Catania tartományban a tenger mellett. Lejtői, amelyeket a lávafolyamok minden irányban megnyujtottak, igen szelidek és csak a magasabb részeken lesznek meredekebbekké. Ezért is az egész hegytömeg 1200 km2 területet foglal el és kerülete, eltekintve a kisebb görbületektől, 180 km. Mindezen területet teljesen körülfogják az Alcantara és Simeto völgyei, csupán ÉNy-on van egy 860 m.-nyi magaslat, amely az E.-t Szicilia többi hegyeihez füzi. A Joni-tenger felőli oldalán mintegy 25 km2 területü és több száz m. mély ür, a val del Bove van, a mely magas lépcsőkben emelkedik és amelyben számos mellék-kráter látható. Lyell szerint itt volt egykoron az E.-nak főkrátere, de ismeretlen időben a vulkán tevékenységének sulypontja nehány km.-rel tovább jutott Ny-felé. Talán ezen második főkráter is, a mely minden kitörés után változtatja alakját, szintén cserélt már helyet, mert amint látszik, azon a fensikon, a Piano del Lagon (3000 m.), amelyen a 320 méter átmérőjü főkráter, a Casa Inglese és a csillagászati kis obszervatórium is áll, a kup a mostaninál 5-600 m.-rel volt magasabb. A Val del Bove, továbbá az Aci Reale alatt fekvő sziklapart mutatja legjobban e tüzhányó történetét, itt láthatók világosan azon lávarétegek, amelyek betakaróztak egy kis humusz-réteggel és már növényeket is kezdtek teremni, midőn ujabb kitörés ujabb lávatömeggel borította el. Azon 25 század alatt, amelyet a történelem többé-kevésbbé ismer, az E. több mint százszor hányt tüzet és ezen pusztító működéseinek némelyike több évig eltartott. Már az ó-kori mitoszok szerint Encelados és Typhon itt voltak elevenen eltemetve; Vulcanus és a kiklopszok itt készítették Jupiter számára a villámokat; a régi Naxos, Juessa, Hybla stb. városokat az E. kitörései pusztították el, amelyek közül a legborzasztóbbak voltak az 1183-ki, amelynél 15000, az 1669-ki, amelynél 20000 és az 1693-ki, a melynél mintegy 60000 ember vesztette életét. A legujabb nagyobb kitörései voltak: 1809., 1830., 1843., 1865., 1874., 1879. és 1886. Az 1669-iki volt valamennyi közt a leghatalmasabb, amikor is a monpilierii domb egy részét, amely utját állotta, magával vitte, a láva egyik áradata Catania város nagy részét elönötte és a tengerben is közel egy km. hosszu hegyfokot teremtett; körülbelül egy milliard m3-nyire becsülik azon lávamennyiséget, amelyet ekkor az E. okádott és a mellyel mintegy 100 km2 termékeny területet és 14 helységet semmisített meg. A Monti Rossi nevü kettős kup, amelyeket ma erdő takar, ekkor alakult. Több mint 700 ilyen parazita kup, a minő a Monti Rossi, képződött az idők folyamában a különböző kitörések alatt; ezeket részben ujabb lávatömegek már csaknem eltemettek, részben erdők vagy kertek borítanak és szép nyaralók koszoruznak, részben megtartották eredeti alakjukat. A parazita kupok 1000 és 2000 m. közt vannak a legszámosabban; a legmagasabb csúcs közelében a vulkáni tevékenység rendesen gyöngébb és a főcsúcs a nagyobb kitöréseknél rendesen csak mintegy kéményül szolgál, amelyen füst és vizgőzök szállanak föl. Bár az E. az örökös hó határáig nem nyulik föl, az év nagyobb részében felső részét hó takarja; ezen nedvességnek tulajdonítható, hogy bár nem fakadnak oldalán források, a növényzet lejtőin mégis igen gazdag; ahol a láva annyira porhanyó, hogy a növények gyökeret verhetnek, gazdag vegetáció keletkezett. A kulturregió (regione piemontese o cultivata) 500-1300 méterig terjed; itt vannak a városok, falvak és nyaralók, amelyekben több, mint 300000 ember lakik. Ennek alsó részét 500 m.-ig olajfa-, datolyafa-, indiai fügefa- és déligyümölcsfa-erdők takarják, felső részében pedig gazdag szőllők, gesztenyefaligetek és bőven termő szántóföldek vannak. A Casa de Bosco a felő határán épült. A kulturregiót követi az erdőöv (regione boscosa), a mely tölgyekből (Quercus pubescens), bükk- és fenyőfákból áll, 2200 m.-ig nyulik föl; egykoron az egész hegyet körülfogta, most azonban a láva és az emberi kéz nagyon megtizedelte. Az utolsó öv (regione deserta) bozótokat, a jellemző Berberis aetnensist, Seneciot és Anthemis aetnensist terem; az alpi flóra, bár az éghajlat megfelelne, viz hiánya miatt nincs az E.-n. Van a helyett a hegyszakadékokban jég és hó, amely Szicilia nagy részét, sőt Maltát is ellátja a szükséges jéggel és tetemes jövedelmet hajt.

Etnarka

(gör. etnarches). 1. népfőnök, törzsfőnök, népvezér, p. a Makkabeusok; 2. különösen a rómaiaktól a zsidók, arabok, stb. fölé rendelt és közülök választott helytartó, kormányzó, p. Archelaos Judaeában, Aretos arab helytartó Damaskusban. Etnarkia: az etnarka méltósága, hatósági területe.

Etnicizmus

(gör.) a. m. pogányság, több istenben való hit.

Etnográfia

etnologia (gör.) a. m. néprajz, néptan, a nép testi-lelki tulajdonait, a népszellem minden rendü nyilatkozatát és a népélet összes alaki és anyagi jelenségeinek rengeteg tárgyhalmazát felölelő, szóval a népismeretet rendszeres egészbe foglaló s elvek és törvények megállapítására vezérlő tudomány. Feladata: a közös származás és nyelv kötelékével összefüzött emberi társadalom mint szerves egészet alkotó csoport-egyén anyagi és szellemi életének leiró és oknyomozó történeti tanulmányozása azon célból, hogy e tanulmány és más hasonló rendü társadalmi alakulatok életével való összehasonlítás alapján a felderített életjelenségek folyamatának ok- és okozati összefüggését, s a belátásból folyó előrelátás főkellékét, a vizsgálat alá eső tünemények törvényszerü kapcsolatát felismerhessük. Az E. segédtudományai közé tartozik első sorban az antropologia (l. Embertan). Midőn az E. a nyelvet s a nyelvben mint szervében élő és fejlődő fogalmi gondolkodást, továbbá az öröklés utján második természetté változó szokást, meg hagyományt, és a nyelv fejlődésével kezdetben párhuzamosan haladó azon őskori világnézetet teszi kutatásának tárgyává, amelyet a mitosz legszélesebb körü jelentésével azonosíthatunk: segédtudományai sorába iktatja a filologiát, és a pszihologiának azon részét, mely a nép lelki életét kutatja s a néplélektanba (Völkerpsychologie) tartozik. A társadalmi élet sztatikára és dinamikára oszló erőműtanából levonható következtetéseket végül a szociologia, a legfiatalabb tudomány foglalja rendszerébe s ezzel szintén az E. segédtudományai sorába lép.

Az E. feladatát eddigelé legvilágosabban Katona Lajos körvonalozta következő tervezetében: A) Autochton népnél. I. Geográfiai rész: a lakóhely természeti viszonyainak teljes leirása; az illető vidék növény- és állatvilága a nép életére vonatkozásának tekintetéből; az ember eszközölte változások (kultur-geográfia). II. Antropologiai rész: a lakosság testalkotásának teljes képe, népesedési mozgalom, egészségügyi, bünügyi, táplálkozási, gazdasági s kulturstatisztika. Az I. alatti viszonyok befolyása a testalkotásra. III. Etnográfiai rész (a szónak szorosabb értelmében): lakás, ruházat, táplálkozás (az egészséges és beteg test ápolása), vadászat, halászat, baromtenyésztés, föld- és bányaművelés, ipar, kereskedés, rablás és hadjárat utján beszerzett anyag; szokások és erkölcsök: születés, házasság és előzményei, házasélet, halál és temetkezés; politikai jogok és kötelességek gyakorlatához füződő hagyományos szokások, kormányzati és igazságszolgálati szertartások; szépművészet; mindezek viszonya az I., II. alattiakhoz, és azok egybevetése beékelt szomszédos, rokon és hasonló viszonyok közt élő népfajok leirásának megfelelő vonásaival. IV. Etnologiai rész (a szónak szorosabb értelmében): a nyelv és a nyelvben élő hagyomány, mellyel a folklore (l. o.) mint az E. integráló része foglalkozik, mitosz (néphit), a pozitiv vallás s a kettőnek egymáshoz való viszonya, kölcsönös átalakító hatása; a néphitből folyó és a pozitiv valláshoz tartozó, vagy a kettőnek kombinálásából eredő szertartások; az ezekben található, a nép történelmi viszontagságaira vonatkozó szellemi csapadékok; az I., II. és III. alattiak képzet-alkotó részének tükröződése a nép nyelvében, szóbeli hagyományaiban, hitében, és e hitből magyarázható szokásaiban, ezek tartalmából levonható következtetések a nép eredetére s rokonsági viszonyaira, multjára; e következtetéseknek a pozitiv történelmi adatokkal való egybevetése, s összehasonlítása szomszéd vagy rokon népek ide vágó hagyományaival. V. Néplélektani rész: az I., II. és III. alattiak befolyása a néplélekre s ennek a IV. részben felsoroltakból levont jellemzése, más népjellemekkel való egybevetése s az abból meríthető pszihologiai tanulságok. VI. Szociologiai rész: az illető népnek a társadalmi fejlődés lépcsőzetén elfoglalt helye, társadalmi intézményeinek abszolut és relativ becse, s az ebből levonható következtetések a nép jövőjére nézve. B) Nem-autochton népnél ezen kutatások körébe még belevonandó a fentiekből megalkotott képe az őshazának, régebbi lakóhelyeknek és állapotoknak.

Az E. története eddigelé még nincs összefüggésben megirva, mivel az E. csak a legujabb időben emeltetett voltaképeni tudománnyá. A görögök és rómaiak, bár elég alkalmuk volt különböző népek megfigyelésére, e téren bámulatos közömbösséget tanusítottak. Dicséretes kivételül említést érdemelnek Herodot s az egyiptomi emlékek egyes adatai, továbbá Ktesias, Hippokrates, Aristoteles, később Vitruvius, Stabo, Caesar és Tacitus. A középkorból is nem igen birunk idevágó feljegyzéseket. Plan Carpin (a XVIII. sz. közepén) s kevéssel utóbb Marco Polo a mongol fajról és sajátos civilizációjáról hoztak hirt Európába, de a későbbi utazók feljegyzéseikben kevésbbé az érdekesre, mint inkább a csiklandósabbra voltak figyelemmel. Az E. neve - nyilván a «geográfia» mintájára képezve - először 1701. a nürnbergi Ethnographische Bildergallerie cimlapján fordul elő; mig az E. mint modern tudomány csak 1829 óta található, amikor Milne-Edwards Thierryhez Párisba egy levelet intézett, melyben a Société ethnologique megalapítását indítványozza, 1843. Jomard etnografiai muzeumok felállítását sürgeti. Ennélfogva a franciáké az érdem, hogy az E. mint tudományt elsőknek kezdték mivelni, s e célra több társaságot és szaklapot alapítottak. 1839. megnyilt Párisban a Société d'ethnologie, melyhez 1859. a Société d'anthropologie csatlakozott. 1871. megindult a Revue d’Anthropologie, 1882. pedig a Revue d'Ethnographie, később a Mélusine, a Revue des traditions populaires és a La Tradition. Amerikában már 1842. Gallatin és Schoolkraft alapították az Ethnological Society-t, mely kezdetben a Transactions c. folyóiratot adta ki, később pedig a világhirü etnografiai intézettel, a Smithsonian-Institutionnal egyesült, mely Smithson bőkezüségéből az E.-tanulmányok és kutatások legelső gyámolítója a világon. Hasonló intézet támadt 1871. Angliában Anthropological Institute of Great Britain and Ireland cim alatt. Németországban Virchow alapította meg 1870. Gesellsch. f. Anthropologie, Ethnologie u. Urgesch. c. társaságot, melynek hasoncimü folyóirata és egy Korrespondenzblatt c. közlönye van. Bécsben is ugyanekkor keletkezett az Anthr. Gesellschaft. Azóta Weinhold alapítá a Verein f. Volkskunde-t, mely szintén egy folyóiratot: Zeitschrift des Vereins für Volkskunde ad ki; Bécsben pedig hazánkfia, az ismert szlávista, Krauss F. S. szerkesztése alatt 1890 óta jelenik meg Am Urquell c. alatt egy néprajzi folyóirat. Az utóbbi időben Belgiumban, Olasz- és Spanyolországban, Dániában, Lengyel- és Csehországban, Bulgáriában alakultak néprajzi társaságok és szakközlönyök. Magyarországon Hunfalvy Pál elnöklete alatt 1889 október 27-én alakult meg a Magyar néprajzi társaság (l. o.), mely egy Ethnographia c. szakközlönyt ad ki; azonkivül Budapesten Herrmann Antal német nyelven Ethnologische Mittheilungen aus Ungarn c. folyóiratot szerkeszt. Az utóbbi két évtizedben a világ minden nagyobb városában külön néprajzi muzeumok nyiltak meg, kivéve a magyar fő- és székvárost, Budapestet.

Etnográfiai gyüjtemény

1869 előtt a Magyar Nemzeti Muzeumban csak a Koes-féle technologiai gyüjteményben volt nehány etnográfiai tárgy. Ezen gyüjtemény azonban később a műegyetem és a gazdasági és iparegyesületek közt szétosztatott. Volt még a muzeumban finn, osztják, vogul és cseremisz tárgyakról egy kis, de nagyon becses gyüjtemény, melyet Reguly utazásairól hozott haza. E gyüjtemény legnagyobb részét a molyok és egyéb rovarok elpusztították, a megmaradt legszebb tárgyak pedig az iparművészeti muzeumba tétettek át. Voltak még egyes tárgyak, melyeket Xantus, Senger, Scherzenlechner, Vidéki s mások ajándékoztak, de ezeknek száma is alig rugott 100 drbra; nagy részöket szintén a molyok pusztították el. A M. N. Muzeum etnografiai osztályának ügye csak 1868. nyert ujabb lendületet, midőn Xantus János a kelet-ázsiai expedicióhoz csatlakozván, a kormány megbizásából s annak költségén az osztály részére gyüjteményeket szerzett be. Bejárva Jáva szigetét, Egyiptomot, Ceylont, India egy részét, Kokinkhinát, Malakkát, Penangot, Szingaporét, Sziamot, Khina és Japán nagy részét, a Kis- és Nagy-Szunda-szigeteket, különösen Borneot, több mint 2 évi távollét után Xantus érdekes és nagybecsü etnografiai tárgyakkal tért haza, melyek közül különösen a Borneo szigetéről való gyüjtemény a maga nemében ritkítja párját. De ezen nagy fáradsággal, szakértelemmel s drága pénzen beszerzett gyüjtemények «örök letét» cimen az iparművészeti muzeumba vándoroltak, épp ugy azon gyüjtemény legértékesebb tárgyai is, melyeket Xantus János és Rómer Flóris a hazai részekben szereztek össze. Ekkép a már szép fejlődésnek indult etnografiai osztály feloszlott, miután minden agyag-, fém- és textiltárgy, de még a nagyon érdekes kultusztárgyak is az iparművészeti muzeumba hurcoltattak. 1887 óta 500 frt évi dotáció szavaztatott meg, mely csekély javadalmazás mellett az etnografiai osztály lassu léptekkel szaporodott. A dotációból való vásárláshoz járult 3 nagyobb gyüjtemény bekeblezése, u. m. a gróf Teleki Samu ajándékozta délkeleti afrikai gyüjtemény, Vikár Bélától és a helsingforsi muzeumtól a közoktatási miniszterium által megvásárolt tárgyak, dr. Pápai Károly ÉNy-i Szibériában gyüjtött tárgyai a közoktatási miniszterium külön költségén; s végül több-kisebb és nagyobb ajándék. Igy az etnografiai osztály ismét felszaporodott majdnem 6000 leltározott számra. 1893. az osztály a nemzeti muzeumból kihelyeztetett külön tágas helyiségbe, hol Jankó János ujonnan kinevezett segéd azt felállítja; valószinüleg rövid idő mulva a nagy közönségnek is közszemlére bocsátható lesz. V. ö. Xántus J., A magyar nemzeti muzeum etnogr. osztályának története, az Ethnographia 1892. évf. 298. l. Herrmann Antal évek óta abban buzgólkodik, hogy a milleniumi kiállítás néprajzi osztálya minél teljesebb legyen és tárgyai egy néprajzai muzeum számára megtartassanak. V. ö. felolvasásait: Hazai néprajzi muzeum alapításáról, Ethnographia I. 19; A néprajzi muzeum elhelyezéséről, II. 21; A milleniumi nemzeti kiállítás és a néprajz II. 330.

Etnologia

l. Etnográfia.

Etoges

(ejtsd: etozs), falu Marne francia départementban, 25 km.-nyire Epernay-tól, 554 lak.; emlékezetes az 1814 febr. 14. Blücher és a franciák közt vivott csatáról, amelyben ez utóbbiak győztek.


Kezdőlap

˙