Evalváció

v. evaluácio, az érmek értékbecslése.

Evan

l. Evoe.

Evander

l. Euandros.

Evangeliarium

(gör.-lat.) a. m. evangeliumos könyv, mely az isteni tiszteletnél ünnepélyesen fölolvasni szokott evangeliumi részleteket tartalmazta. Ehhez az utmutató, vagyis az egyes napokra szóló részleteket szabályozó jegyzék az evangelistarium. Már az első századokban a legfényesebben szokták kiállítani, néha bibor, v. azur szinü pergamenten, arany vagy ezüst tinkturával irva. A kötési táblák vagy a tartók (capsa) néha szintén arany v. ezüstből voltak, gazdag zománc-, drágakő-diszítéssel. Muzeumokban nem egy remek példány látható.

Evangelical Alliance

l. Evangeliomi szövetség.

Evangelikus egyház

A XVI. sz.-ban kezdett vallásjavítás vagy reformáció hivei sok mindenféle nevet viseltek és viselnek. A katolikusok az eretnek néven kivül elnevezték őket a föbb reformátorokról lutheránusoknak, zvingliánusoknak, kálvinistáknak, ők maguk keresztyéneknek, néhol - mint Erdélyben - ortodox keresztényeknek, reformáltaknak, evangelikusoknak; Angliában és Skóciában puritánoknak, preszbitériánusoknak, püspöki vagy magas egyház hiveinek; Franciaországban hugonottáknak nevezték magukat. Németországban az 1529-ki birodalmi gyülés elé benyujtott tiltakozástól (protestatio) szokásos lett a protestáns név, az ágostai vallástétel (l. o.) benyujtása után pedig az ágostai hitvallást követő egyház. De különösen szeretik a reformáció hivei azt a gondolatot kifejezni egyházuk elnevezésében, hogy az ő egyházuk az evangélium értelmében lett reformálva, hogy az ő vallások alapját kizárólag a biblia, és különösen az evangeliumok képezik. Innen vannak az ily elnevezések: ágostai hitvallásu evangeliomi egyház, evangeliomi reformált egyház, evang. protestáns v. evang. egyesült egyház. Ezek szerint az evangeliomi v. evangelikus jelző tulajdonképen mindkét, sőt az összes reformált vagy református jelző is. Hazánkban azonban a kifejlett szokásnál fogva E. alatt kizárólag a lutheránus vagy ágostai hitvallásu egyházat, mig a református vagy evangeliomi református egyház alatt a kálvinista, v. a helvét hitvallást követő egyházat szokták érteni. A XIX. sz.-ban átjött hozzánk Németországból a protestáns név is a két reformált felekezet elnevezésére, de ez a név tulajdonképen csak a németországi evangelikusokat illetné. A hazai ágost, hitv. evangelikus egyház 5 egyházkerületre oszlik, mindegyik kerület több egyházmegyére v. esperességre, v. szeniorságra. Ez utóbbiak élén egy-egy főesperes (legtöbb helyett egy-egy alperes is) és egy-egy világi felügyelő; a kerületek élén egy-egy püspök v. szuperintendens és egy-egy világi felügyelő; a Királyhágón innen levő 4 kerület élén egy világi főfelügyelő áll; az erdélyi kerület élén pedig a püspök és az országos egyházi gondnok.. A bányakerületben van 219 anya-, 154 leányegyház 408345 lélekkel; a dunáninneni kerületben 98 anya-, 101 l.-egyh. 174000 lélekkel; a dunántuliban 159 anya-, 187 l.-egyház 220957 lélekkel; a tiszaiban 148 anya-, 129 l.-egyház 157935 lélekkel; az erdélyiben 260 anya-, 4 leányegyház 203991 lélekkel.

Evangeliom

(gör.). A szónak eredeti jelentése: kedvező hirért adott jutalom; innét azután jelenti általában magát a kedvező hirt, örömhirt. Ezen értelemben jött át a kereszténységbe: a Krisztus által eszközölt megváltásnak, ezen várva várt és igy örvendetes dolognak hirdetése. S miután a megváltás tényei és legfőbb tanai az előrement szóbeli hirdetés alapján irásba foglaltattak, az E. jelenti ezen iratokat is. Az előbbi jelentés már magában a szt. irásban található (Mát. 36, 13. Rom. 1, 1. Gal. 1. 6.), az utóbbi az I. sz.-ban lett általános. Az irók, kiktől ezen iratok erednek, az evangelisták (l. o.). Négyféle E. van, a négy evangelistának megfelelően: Máté, Márk, Lukács és János E.-a. Az első három szinoptikusnak neveztetik, a mennyiben tartalom és alak szempontjából nagyon összevágók; a negyedik tartalmának alig tizenketted részében találkozik az előbbiekkel s mint azoknak pótlója, kiegészítője mutatkozik. Az említett négy E.-en kivül voltak még számos iratok, hasonló tartalommal, s részben ma is léteznek azok, vagy legalább név szerint ismertek; de vagy későbbi eredetüek, a célzatosság ferdítéseivel. vagy a tulzó képzelődés alkotásai; ezek az u. n. apokrif (hamisított) E.-ok (p. Péter, Tamás, Mátyás, Fülöp, a XII. apostol ev. stb.) Az egyházi liturgiában az E.-nak kezdettől fogva nagy szerepe volt; az isteni tiszteletnek egy részét valamely evangeliumi szakasznak ünnepélyes fölolvasása képezte, melyet a püspök megmagyarázott (homilia). Eleinte az egész E.-ot egymásután olvasták, később a IV. sz.-tól kezdve az ünnepek és vasárnapok, valamint a kiválóbb köznapok (feriák, vigiliák) számára kijelöltetett valamelyik evangeliomból a megfelelő részlet. A hivek a tisztelet, az öröm, a készség kifejezésére mindenkor állva hallgatták az evangeliomot, s a felolvasó vagy miséző ugyanezen érzelmek kifejezésére az evangéliomi könyvet mindenkor megcsókolja az olvasás után. - E. örök, l. Örökevangéliom.

Evangeliomi egyesület

l. Albrechtisták.

Evangeliomi harmonia

l. Harmonia evangelica.

Evangeliomi oldal

az oltár azon része, hol a szt. mise alatt az evangelium fölolvastatik, tehát az oltáron levő feszülettől számítva a jobb oldal, a néphez háttal álló paptól számítva a bal oldal, a kellőleg orientált templomoknál mindig észak felől.


Kezdőlap

˙