Fagy

a hőmérsékletnek a viz fagypontja (l. o.) alá való leszállása, továbbá az ily alacsony hőmérséklet hatásai, mint jég, dér stb. Fagyás a cseppfolyó halmazállapotból a szilárdba való átváltozás. - F. mint geologiai tényező, l. Jég.

Fagyalfa

(növ., fagy-állófa, Ligustrum Tourn.), az olajfafélék kopasz cserjéje v. kis fája örökzöld kitelelő v. későn hulló épszélü levelekkel, ágtetőző, fehér virágthyrsussal, kéthimes, tölcséralaku virágokkal, s kétrekeszü bogyógyümölccsel, 25 faja Európában, Ázsiában és Ausztráliában terem. Legnevezetesebb a L. vulgare L. (közönséges fagyal) 1,5-4,5 méternyi cserje Európa közép és D-i tájain s a Kaukázusban. Levele átellenes v. hármas örves, ellipszisalaku, egész 5 cm. hosszu, kissé bőrnemü, hazánkban és Európa D-i részén csak tavaszra hull le. Virágzata hosszas, piramisalaku; bogyója keményes, fekete; ritkán fehér, sárga v. zöldes, kellemetlen izü. Virága erős, kellemetlen szagu, a méhek kedvelik. A L. vulgaret, valamint más japáni F.-fajt kertbe ültetik, sürü és gyorsan növő keritésnek is célszerüen használják. Fája sima, kemény és szivós, az esztergályos és az asztalos dolozza fel. Faragványos munkát és cipőszöget is csinálnak belőle. Fiatal hajlékony ágából kosarat fonnak. Bogyóját tintabogyónak is hivják, de a vele készült tinta kevésbé tartós, inkább a bort festik vele. Gyakran él rajta a kőrisbogár meg a fagyallepke hernyója.

Fagyallepke

(Sphinx ligustri L.), a pikkelyesszárnyuak (Lepidoptera) rendjébe, a szürkületi lepkék (Crepuscularia) csoportjába és a szenderek (Sphingidae) családjába tartozó lepkefaj. Mellső szárnyai és a torgyürüi szürkések, a hátsó szárnyak rózsaszinüek, három fekete szalaggal; feketén sávolt potroha vörös. Szárnyak terjedelme10,5-11 cm. Egész Európában közönséges, május, juniusban röpül. Zöldszinü, oldalt fehéren szegélyezett haránt lila sávokkal és fekete sarkszarvval diszített, csupasz hernyója junius-szeptemberig fagyalfán és orgonán él. Földbe bábozza be magát. Vörösbarna bábján az elálló pödörnyelv-burok jól látható. A bábból a lepke jövő évben fejlődik ki. Ha nagyon elszaporodik, hernyói kártékonyak is lehetnek.

Fagyapot

az a faforgács, melyet különleges gépekkel főként fiatal fából csinálnak s törékeny áruk csomagolására, butorok és derékaljak párnázására, a gépészetben olajtörlőnek vagy tartónak, a sebészetben tépésszernek (Charpie) és más célokra is használnak. Ez az árucikk ujabb keletü és tulajdonkép Észak-Amerikának köszönhetjük, honnan az első, gyártására való gépek a 70-es évek végén kerültek Európába. A gépek, melyek készítik, váltakozó mozgásu gyalugépek, melyek v. egyszer, v. többszörösen működők, avagy lehetnek körforgásuak is. A váltakozó mozgásu gépeknél van egy, a forgács szélessége szerint egymástól tetszőlegesen elállítható számos merőleges pengéből álló elöljáró v. karcoló szerszám, mely a sikra gyalult fán végig a forgács leendő vastagságának megfelelő mély bevágásokat készít. E mögött van aztán egy a kézi gyalu késéhez hasonlító hasítókés, mely a forgácsokat a fától elválasztja. Kettős működésü gépeknél csak egy elöljáró és vagy egymás után, v. egymással szemben két különböző mértékben kifelé állított hasítókés van a forgács lehasítására. Finom forgácsok csakis ilyen gépekkel készülnek. A fa előretolása a forgács vastagságához képest az ugynevezett táplálószerkezettel történik önműködőleg. A forgó gépeknél több kés, rendesen 4 pár, váltakozva az előljáró és hasító kés vizszintes tengelyü körtárcsán vannak felerősítve. A fát itt is önműködőleg tolja a gép a kés elé. Ezek a gépek igen sokat produkálnak, de mivel késük körforgása folytán a fa szálait harántosan átmetszik gyártmányuk rövid, darabos és durva, tehát nem is oly jó és finom, mint a váltakozó mozgásu gépeké, és következőleg kevésbé értékes is. Nálunk is már nagyban üzött iparágat képez ez. Legnagyobb ilynemü telep a gr. Forgách-féle Kokován, hol 10 gép van beállítva.

Fagyártás

Az a mivelet, mellyel az erdőből kikerült szál-, illetve rönkőfából különböző, a kereskedelem tárgyát képező félkész árut, épületfát, pallót, deszkát, lécet, hasítványt, dongát stb. készítenek; l. még Fakihasználás.

Fagyás

(congelatio). Nagyobb hidegnek huzamos behatása a szervezetben részint helybeli, részint általános elváltozásokat okoz. Az előbbiek nagyon hasonlítanak az égési sebekhez s hólyagképződésben, sőt üszkösödésben állnak. A megfagyás első tünetei az idegrendszerre szorítkoznak. Először izgatottság, azután érzéstelenség, levertség, nehézkesség, álmosság következik, melynek heves mozgással való elüzésére az ember ritkán képes, s még teljes tudatában is a veszélynek, mely elalváskor reá vár, elfásultan dől le. Ilyenkor már csak igen gyors és csak szakavatott segítség képes az életet megtartani. Hóval, hidegvizzel való óvatos dörzsölés, lassan melegedő fürdő, izgató szerek, mint éther, ammoniák, később bor, kávé stb. képesek néha segíteni. A halál oka a körzeti véredények erős összehuzódása következtében keletkező nagy vérbőség az agyban és tüdőkben, mely ott a nyomás tulságos fokozását okozza. Különböző emberek érzékenysége a hideggel szemben rendkivül változó. Minél egészségesebb, erősebb valaki, annál nagyobb hideghez képes magát hozzászoktatni. Erős táplálkozás, zsiros ételek, szeszes italok, meleg ruhák természetesen első sorba jönnek számba. Fontos a kedélyállapot is; 1812. a francia-orosz hadjárat alatt -12° C.-nál már ezrenkint fagytak meg a franciák; sarki expedicióknál ellenben -40-50° C.-t is jól eltürtek már, pedig ilyenkor a hust, kenyeret baltával kellett vágni, a vaj hasadt a fejszecsapások alatt s minden ember állandó gőzkörrel volt körülvéve. A szeles, valamint a hirtelen támadó hideg jobban fáj. A megszokás hatalmát mutatja, hogy a lappok képesek -40° C. hidegnél egyszerü rénszarvas-bekecsben aludni a jégen; a paraszt gyermekek a jégen mezitláb csuszkálnak; sokan a legkeményebb télen is szabad vizben fürödnek. V. ö. Sonnenburg, Verbrenungen u. Erfrierungen (Stuttg. 1879).

F. a botanikában, a növénysejteknek a hideg okozta elhalása. Különbség van elfagyás és megfagyás közt, mert a növény nedvének jéggé merevedése nem szükségkép okozója a halálnak. A növény tagja kemény hidegen kővé keményedik, azaz elfagy, p. a burgonya. Ellenben ha a növény 1-4° C.-nál lassankint megfagy, az összefüggő jégmassza nem a sejtjeiben támad, hanem a sejtjei között, mert a nedv a sejtekből a sejtközökbe, főkép a bél és kéreg hézagaiba jut s csak azután lesz jégtűkristály. Maga a sejt nem fagy meg, hanem a vizveszteség következtében többé-kevésbbé összetöpörödik. A jégtű egymással egyközesen függ össze, a szövetre pedig, amely kibocsátotta, mindig épszög alatt áll. A nagy jégképződésnek feltétele azonban az, hogy a gyökér a talajban még életmüködésben legyen, mert az uj nedvet ez adja. A szövetek vizfogyatkozását megfagyáskor gyakran a növénytag meggörbülése árulja el, a szár csúcsa p. ivalakuan legörbül, mert a szár a levél különböző oldalán a szövetfeszülés nem egyenlő, általában pedig a szerv nedvveszteség következtében ellankad, épp ugy, mint hervadáskor. Ha a megfagyott részt melegebb helyre tesszük, a növény életben maradhat, mert a felengedő jég vizét a sejt ismét magába veszi, s feszességét frisseségét visszanyeri. De a megfagyott rész felengedéskor holtan is maradhat. Ekkor a sejtje lankadt és puha marad, a nedvet többé magába nem szija, kinyomható belőle, mint a szivacsból. A levegőn a nedvét hamar kipárologtatja, hamar hervad és megbarnulva elhal. Mentől kevésbbé leves a növénytag, annál kevésbbé fagy meg a nedve, p. télen a fák ága, rügye. L. Fagykár.

Fagyasztó-szerek

a hőmérséklet csökkentésére szolgáló anyagok vagy anyagkeverékek. A F. hatása abban áll, hogy cseppfolyós állapotból légnemü, vagy szilárd állapotából cseppfolyós v. légnemü alakba átmenve nagy mennyiségü meleget kötnek meg. Az alábbi táblázatban a leghasználatosabb F.-et állítottuk össze:

[ÁBRA]

A folyadékok közül különösen a kénessavanhidritet, a metilétert, az ammoniákot és a szénsavat használják. Az elsőnek -10 C°, a másodiknak -21 C°, a harmadiknak -38,5 C° és a negyediknek -78 C° a forráspontja. Különösen kedvelik az ammoniákot, mert a vizet mohón szörpöli föl (a viz 30 % ammoniákgőzt abszorbeálhat). Ujabb időben fagyasztásra használják a tömhüdt levegőt is, mely terjengése közben sok meleget köt meg. A f.-et gépi berendezéssel kombinálva különösen folyadékok és a levegő hütésére és jéggyártásra használják. L. Jég.

Fagydaganat

(pernio), a bőr és bőr alatti kötőszövetnek kronikus vérbősége és gyuladása, mely tulságos alacsony hőfokok behatása alatt (fagyás által) jött létre és főleg a kisebb végtagrészletek izesülései közelében (az öregujj bütykén leggyakrabban) fordul elő. A bütyök dagadt, élénk piros, fényes bőrrel fedett, érintésre és önként is fájdalmas és főleg ha nagyobb hőfokváltozások érik, hirtelen beálló hidegben, gyors időváltozásoknál igen heves égető, szuró fájdalmakatokoz. A fényes, feszes bőr néha fel is reped s akkor felszines fekélyek támadnak, melyek minden érintésre rendkivül fájdalmasak és igen makacsan állanak ellen a gyógyulásnak. Az enyhébb hőmérsékü évszakokban javul a baj, de őszkor, télen a nedves hideg évszakkal ismét hevesebb lesz s igy évekig tarthat. Gyógyításukra legsikeresebben használhatunk nem avasodó zsirokkal készült egyszerü kenőcsöket, melyek a bőrt védik, továbbá összehuzó szerekkel kevert ilyen zsirokat, minők p.: oxydum zinci, plumbum carbonicum, plumbum aceticum, camphora, tinctura jodi stb. s a zsirok közül fehér vagy sárga vazelin, lanolin, disznózsirral kevert viasz vagy paraffin stb. Különösen fájdalmas daganatoknál ezen kenőcsöket kevés tinctura opii-val is keverhetjük. A különböző nagy hirnévre vergődött fagykenőcsök mind ilynemü alkotórészekből állanak. Ha a daganat gyuladása nagyobb fokra száll, akkor nem ritkán hidegvizes borogatásokra is van szükség s a gyuladás hevességének csökkenése után alkalmazandók az említett kenőcsök.

F. a fáknál, a gyümölcsfák még sima ágainak vagy törzsének kérgén kis, legfeljebb 1 cm. magas daganatok. Ezek a tavaszi fagyok hatásakép jelentkeznek, s képződésük eddig tökéletesen megfejtve nincs. A F.-okat jellemzi, hogy képződésük évében puhák, a körömmel könnyen szétmorzsolhatók s ezáltal különböznek a nyalábpupnak nevezett daganatoktól, melyeknél a hasonló daganatok kemények, s mindjárt a felszin alatt fásak. A F.-ok a gyümölcsfákra veszélyesek, mert helyükön a fa könnyen elszárad. Legjobb az ilyen daganatokat éles késsel a fa hosszának irányában több vágással végighasítani, ugy hogy a vágások még egészséges részeket is (a daganat felett és alatt) érjenek; ez eljárás mellett a daganat helyén a fa szépen beforrad.

Fagyilok

(növ., Celastrus Kunth), a kecskerágófélék merevszáru vagy felfutó cserjéje. Levele váltakozó, hasítéktalan, örökzöld; virága apró, fehér, fürtős- álernyős v. bogas, tokja szögletes, husos és sokmagu. 75 faja mind a két világrésznek tropikus és szubtropikus tájain, különösen Indiában, Kinában és Japánban; Európában csak Spanyolországban terem. A C. scandens L. egyike e legszebb liánoknak. 2-5 m. magas. Levele széles elliptikus, kihegyezett, virágzata 8 cm. hosszu, gyümölcse szép narancsszinü s a lecsapodó rekeszei a piros és gömbbé összeszoruló magvakat viselik. Észak-Amerikából származik, nálunk kertben falak és más diszhelyek lombozatául ápolják. Hazájában a leghatalmasabb fákat is bekenyarogja, elfojtja és meggyilkolja. Kérge hánytató. A C. venenatus Eckl. et Zeyh. fokföldi. Tövise nagyon hosszu, heves fájdalmat és gyuladást okoz. A C. edulis Vahl. v. Catha ed. Forsk. alacsony fa. Arábiában, K.-Afrikában Abissziniától Natalig s a Nilus mellékén honos. Ága hosszu, piros, levele csipkés, bőrnemü, fénylő, virága nagyon apró. Arábiának egyik legnevezetesebb terméke. Jemenben különösen a Gebel saheren, de Abissziniában is, a kávéültetvényekben termesztik.Szárított levele (kath v. kat) nevezetes kereskedelmi cikk. A nép rágni szokta v. pedig leforrázva teául issza. A hároméves hajtásokat leveleiktől egész a tetőrügyekig megfosztják, s a jövő esztendőre fejlődő fiatal ágakat Kath moubarreh, a második esztendeit pedig Kath methani néven gyüjtik. Ez a jobbik fajta, kellemes, gyenge és dióizü. A kath erősen hat, de mámorosító hatása csak rövid ideig tart, különben izgató, üdítő és álomüző, máskülönben rossz utóhatása nincs. Az araboknak a kath az, ami a koka a peruiaknak. A kath-levél kémiai szerkezete még ismeretlen, de ugy látszik kaffein nincs benne.

Fagyiz

szőllőé. Ha a még nem teljesen érett szőllőfürtöt fagy éri, édesebb lesz, mit F.-nak mondanak; a fagyott szőllő édesebb ize részben a cukortartalom gyarapodására, részben a savtartalom fogyására vezethető vissza. Némelyik nemes szőllőfajtánál az érett szőllőt is a tőkén hagyják még, hogy az legalább egyszer megfagyva cukortartalomban gyarapodjon, ilyen p. a rajnai rizling.


Kezdőlap

˙