Feistritz

több helység neve Ausztriában; a jelentékenyebbek: 1. Windisch-F. (Slovenska Bistrica), város Marburg stiriai kerületi kapitányságban, a F. patak és vasut mellett, gyümölcsben és szőllőben gazdag vidéken, (1890) 1306 lak., rézhámorral, porcellán-, agyag- és márványbányával; vele szemben van Waldhaus kastély. 2. Deutsch-F., község Graz stiriai kerületi kapitányságban, a Mura és Übelbach összefolyásánál, (1890) 1411 lak., kaszagyártással, ezüsttartalmu ólom- és cinbányával; hegyen épült festői templommal. 3. F.-Wochein (Bistrica Bohinjska), község Radmannsdorf krajnai kerületi kapitányságban, a természeti szépségekben bővelkedő wocheini Száva-völgy főhelye, (1890) 1791 lak., vasművekkel; közelében (11/4 óra) van a magános Wocheini-tó, és ettől nem messze a Savitza nevü vizesés, a Sau forrása, amely 60 m. magasról egy sziklaüregből sötétzöld szinü vizmedencébe zuhan alá.

Feith

Rhijnois, hollandi költő, szül. Zwolleban 1753 febr. 7., megh. u. o. mint adóhivatalnok 1824 febr. 8. Csaknem minden költői formával megpróbálkozott. Munkái: Hex Graf (tanköltemény, Amsterd. 1792); De ouderdom (u. o. 1802); Oden en gedichten (5 köt., u. o. 1796-1810); drámái: Thirza (u. o. 1784); Johanna Gray (u. o. 1791); Ines de Castro (u. o. 1793). Prózai művei közt kiválik a Brieven over verscheiden onderwerpen c. (6 köt., u. o. 1790); összes művei 11 kötetben 1825. jelentek meg Rotterdamban.

Feizi

teljes nevén Abúlfeiz bin Mubárek Náguri, persa költő, szül. Agrában 1547., megh. 1595. Abúlfazenak, Akbár kitünő nagyvezérének volt testvére. Költői tehetsége megszerezte számára Akbár udvaránál a «költők királya» hivatalát. Több fontosabb diplomáciai megbizásban járt el és mint a királyfiak nevelője szerepelt. A divánjában összegyüjtött négysoros és egyéb versei nemes panteizmustól vannak áthatva. Nizámi, a hires persa műéposziró példájára egy ötös költeményciklust (khamsze) akart irni, de csak két kettősen rimelt költeményt tudott abból befejezni: a Nizámi-féle Makhzan ul-eszrár (a titkok tára) mintájára szerzett Merkiz ul-edvár (a körök középpontja) és a Lejla és Medsnúnnak megfelelő Nal u Damen-t (Nala és Damajanti), melyhez a régi ind kötészetből vette a tárgyat. Lefordította még persára a nagy ind éposz a Mahá-bhárata egy részét és irt egy koránkommentárt. V. ö. Müller Miksa, Vorlesungen über Religionswissenschaft (Strasszb. 1874), hol F. több költeménye le van fordítva. Ouseley, Biographical Notices of Persian Poets (Lond. 1844) 175. és Nawáz Khan Maásir ul-umara (Kalkutta 1890) II. köt. 583 lap.

Fej

az állati testnek legelülső része. Két főrészből van összetéve: a koponyából és az arcból, amaz védő tokot képez az egyvelő számára, emez a tápláló cső kezdetét foglalja be és külön üregekben v. tokokban a felsőbb érzékszerveket (szemüreg, orrüreg, hallási tok). A sok fontos szerv, erek és idegek miatt a fej a testnek legbonyodalmasabban összeállított része, mellyel alaktani szempontból az antropologiának egy fontos ága: a kraniologia és kranioszkopia foglalkozik (l. Koponya.). - Az ember feje átlag 20-21,5 cm. magas, férfinél a test magasságának 1/8-át, a nőnél 1/7-ét teszi, a nyakkal együtt 1/6-ot (Dürer A.). Sulya férfinál a test összes sulyának 1/17-de, a nőnél 1/16-oda, azaz 4, illetőleg 3,6 kilo nehéz. Igen nagy fejek agyvizkórosoknál szoktak előfordulni, nagy fejek széles homlokkal kiváló szellemi képességü egyéneknél, de nem mindig, mert kisfejü hires egyének is vannak és voltak, p. Scipio, Cicero, Traján, Cromwell kisfejüek voltak. Gyermekek feje aránylag nagyobb, mint a felnőtteké, kis gyermekeknél átlag 41/2-szer jut a testmagasságra. - A fej határa az állkapocs alsó szélének hosszában van, ennek szögletétől a határ a csecsnyujtvány alatt megy a tarkóra. Idoma a kisebb eltérésekben oly sokféle, hogy alig találunk egymáshoz mindenben hasonló két fejet. A koponyai rész változó átmérői szerint megkülönböztetünk hosszu- és kurta, alacsony- és magasfejü embereket (dolichocephal, brachycephal, platycephal, hypsycephal), az arci rész kiszögellése szerint egyenes és csúcsos állcsontuakat (orthognath, prognath, l. Koponya). A kamcsadáli fajtánál az arc egyáltalán széles, a régi rómaiaknál keskeny volt, hottentottánál középett az arc széles, fenn és lenn keskeny, tarkónál fenn keskeny, középett és lenn széles stb. Alacsony homlok fiatallá teszi az arcot, azért a régi görög szobrászok istennőiknek alacsony homlokot faragtak az örök fiatalságnak kifejezésére. Meredek és széles homlok kiváló szellemi tehetségre vall (p. Newton). lejtős s alacsony homlok rossz hajlamokat árul el (p. Robespierre). Minél kisebb az orrnyereg, annál meredekebben esik le a homlok az orrhatáron, s megközelíti az u. n. görög arcélt, a melyet a görög szobrászok azért választottak, mert fiatalítja az arcot s a mélyebben fekvő szemek árnyékba jutva, veszítenek élettelenségökből. A keleten még most is elég gyakran találni görög arcvágást, azaz kiemelkedő homlokot és egyenes orrhátat.

A fej az állat megbirálásánál kiváló fontossággal bir, mert az állat összjellege mintegy a fejen tükröződik vissza, minélfogva az állat értékét - bizonyos mértékig - jobban lehet róla megitélni, mint bármely más testrészről. A fej nagysága általában a felneveléstől függ, mert a jó táplálás által gyorsan fejlesztett állat kisebb, kivált rövidebb és szélesebb fejet nyer, mint a lassan fejlődő vagy elcsenevészett állat. A fej alakjárafőleg a lónál fektetnek sulyt, melynél az egyenes- és csukafejet legjobban, a juhfejet kevésbbé, a kos-, és-, disznófejet stb. nem szeretik. Fontos az is, hogy a fej megfelelő ivarjelleggel birjon, mert a nőies fejü him, valamint a himjellegü fejjel biró nőnemü állat kevésbbé jó. Még rosszabb a tultenyésztett, vagyis hosszu és vokony fej keskeny és horpadt homlokkal s vékony, áttetsző fülekkel. A tanulékony állat feje intelligenciát árul el, széles homlokkal és finom szájjal bir, a szemek nagyok s élénk tekintetüek, a fülek mozgékonyak s az egész fej többé-kevésbbé szikár. A szarvasmarhánál a fej még azáltal is válik fontossá, hogy ujabban a fajták osztályozására használják (l. Szarvasmarha).

Fejadó

oly adó, mely az adókötelesekre egyenlőképen vettetik ki, tekintet nélkül azok adózási képességére. A fejadó ezért leginkább kezdetlegesebb gazdasági viszonyok között alkalmaztatik, hol tényleg kevés különbség van az adózó közönség teherviselési képessége tekintetében; a kivetés könnyüsége, a behajtás biztossága képezi ez adó fő előnyét. Kinában már a Kr. e. XII. sz.-ban létezett, a zsidóknál is a legrégibb időben. Az ujabb időben a fejadók többnyire eltüntek, mivel fejlettebb gazdasági viszonyok között nagy igazságtalanságokat idéznek elő. Még Oroszországban is, hol az államjövedelmek igen nevezetes forrását képezte, 1885-ben eltörölték. Ellenben fennáll a fejadó még számos svájci kantonban, több helyütt mint a szavazati joggal biró férfinépesség adója, továbbá a keleten. A fejadók közé tartozott a régebben a zsidók által fizetett adó, épp ugy, mint a Törökországban a nem mohammedánok által fizetett adó (charads). A fejadótól meg kell különböztetni a fejadó természetü adókat, illetőeg az olyan adókat, melyek esetleg hasonló jelleggel birnak, t. i. nem különböznek eléggé az adózók fizetési képessége szerint; ilyenek p. oly fogyasztási adók, melyek oly nélkülözhetetlen cikkekre vannak kivetve, melyeket meglehetős egyforma mennyiségben fogyaszt szegény és gazdag.

Fejállomás

l. Állomás.

Fejbiccentő izom

l. Nyakizmok.

Fejdi

(Feidi, Feud). Árpádkori magyar személynév nyilván a «fej» szótól, melyhez hasonló a szintén Árpádkori török eredetü Bas (tör. bas a. m. fej) név.

Fejdísz

fejék, l. Diadém.

Fejecske

(növ., capitulum), l. Gömbvirágzat.


Kezdőlap

˙