Fejtő

festett gyapotfonál neve régi iratainkban ( s Kalotaszegen a székely népnél néhol ma is).

Fejtörő

ami fejtörést okoz; ma leginkább a népszerü folyóiratokban foglalt, többé-kevésbbé mulatságos föladványok (rejtvények stb.).

Fejtrágyázás

l. Felültrágyázás.

Fejum

egyiptomi tartomány, l. Fajum.

Fejütér

l. Fej-verőér.

Fejvadászat

részben vallásos képzeleten alapuló szokás, mely hajdan a világ legnagyobb részében el volt terjedve. A legtöbb vad népnél a fiataloknak bizonyos számu, még pedig ellenséges törzs harcosaitól származó fejeket kell felmutatniok, ha a férfiak közé akarják magukat felvétetni. E célból tartják a F.-okat. Az ilyen fejeket birtokosa kipreparálja, a koponyát megfesti és lakását diszíti fel vele. A kinek a legtöbb ilyen feje van, annak van a legnagyobb tisztelete társai között. Néhány négertörzs szent fájára szokta aggatni az efféle fejeket, hogy szerencsétlenség ne érje a népet. Sok törzs ivóedényeket készít belőlük, amely szokás valószinüleg a régi Európában is divatozott. A F. számos négertörzsnél, Java és Borneo szigetén, Uj-Guineán és Farmósán még manapság is általánosan elterjedt, mig az amerikaiak jórészt felhagytak vele.

Fejváltság

hazai jogunkban a holt- v. vérdij (homagium mortuum), mellyel a fejvesztésre itélt életét (fejét) megválthatta. Különösen a nagyobb hatalmaskodási esetekben fordult elő. Eredetileg a régibb időkben a nyertes fél kényétől függött, vajjon a főben járó itélet (sententia capitalis) alapján az elitéltnek fejét (halálát) választotta-e, vagy pedig a F.-gal megelégedett. Egyházi személyeken, vérrokonokon s a nőkön fejvesztést soha, csak F.-ot lehetett követelni; de viszont ezek is, az ellenök elkövetett nagyobb hatalmaskodás esetében nem fejvesztést, hanem csak a bünösnek F.-át követelhették. Idővel a fejvesztés végkép megszünt, s csak a F. maradt meg.

Fejvarratok

l. Koponya.

Fej-verőér

(carotis) van a testnek mindegyik oldalán egy közös, s belőle eredő külső és belső. A közös F. (carotis communis) származik Kara a. m. fej, vagy talán Karow a. m. kábitok szótól, mert a régiek azt hitték, hogy a verőér összenyomása kábulást vagy mély álmot okoz - a jobb és a bal az embernél 8,5-9 mm. vastagok, a mellkasból való felhágásuk közben közrefogják a lélegző és nyelőcsövet, a nyakon a gerincoszlop oldalán feküsznek és a gége oldalán külső és belső fej-verőérre oszlanak. A külső F. (carotis externa) felhalad a fültövi mirigy felé és ágakat bocsát a fej minden részéhez, melyeknek elágazási területét a név eléggé megmagyarázza, azért megelégszünk neveiknek egyszerü felsorolásával: 1. felső pajzsmirigyverőér (a. thyreoidea sup.), tőle ered a felső gégeverőér (a. laryngea sup.); 2. a nyelvverőér (a. maxillaris ext.) az arcon felhalad a szemzugig (a. angularis), ágakat bocsátva az áll alá, továbbá az ajkakba és az orrhoz; 4. a nyakszirti verőér (a. occipitalis); 5. a hátulsó fülverőér (a. auricularis post); 6. a felhágó garatverőér (a. phayngea ascendens); 7. a felületes halántékverőér (a. temporalis superficialis); 8. a belső állcsonti verőér (a. maxillaris int.) az állkapocs ága mögött a halántékalatti árokba megy és ott ágakra oszlik a rágó-izmok (a. masseterica, temporalis, pterygoideae, buccinatoria), szájpad és koponyaalap számára, legnevezetesebb ága pedig a koponya-üregből megy a kemény agyburokba (a. meningae media). A belső F. (a. carotis interna) a garat oldalán egyenesen felhalad a koponya-alaphoz, s a sziklacsontnak egy csatornáján át a koponyaüregbe jut, ahol első ágát a szemüregbe bocsátja (a. ophthalmica), azután a koponya-alapon a töröknyereg oldalán a kérges testi (a. corporis callosi), Sylvius-féle (a. sfossae Szlvii) és hátulsó közlekedő verőér (a. communicans post.) mennek tel tőle. Az utóbbi a mély agyvelőérrel összeágazik és verőeres gyürüvé záródik az egyvelő szürke gumója körül (circulus arteriosus Willisii).

Fejvirág

(növ., Cephalaria Schrad., gömbvirág), a hélyakut-félék kórója 26 fajjal az ó-világban. Hazánkban 5 faja terem, többnyire mind jellemzetes faj, mert a F.-ok faji széttagozódása mintegy hazánkban kezdődik. A C. Transsilvanicát L. már Linné említi hazánkból. A C. Uralensis Murr., C. radiata Gris et Schenk, C. levigata W. et Kit. és C. leucantha L. kertbe illő fajok.


Kezdőlap

˙