Fielding

(ejtsd: filding) 1. Antal Vandyke Copley, ang. festő, szül. 1787., megh. Brightonban 1855., F. Tivadar Nátán arcképfestő fia, a maga idejében az akvarellfestésnek legkiválóbb képviselője. 24 éven át a Walter Colour Society elnöke volt. Képei - nagyrészt táj- és tengeri képek - gondos kimunkálásuak, de kissé modorosak, mesterkéltek. Termékeny festő volt.

2. F. Henrik, angol regényiró, szül. Somersetshireban 1707. apr. 22., megh. Lissabonban 1754. okt. 8. Jogot tanult, azután a londoni szinházaknak kezdett irogatni, de 18 vigjátékából csak Tom Thumb, The mock doctor és The intriguing chamber-maid ismeretesek. Gazdagon nősült, de a kapott vagyont hamarosan elpazarolta s ujra a jogi studiumokra adta magát és nemsokára London egyik leghiresebb ügyvéde lett, hanem ügyvédkedését betegsége miatt abba kellett hagynia. Most politikai pamfleteket, ujságcikkeket, majd 1711. kezdve regényeket irt. Később egy kis nyugdijat s békebirói állást kapott. Egészsége helyreállítása végett Lissabonba utazott és ebben az utjában halt meg. Első regénye: Joseph Andrew (London 1742) a Richardson Clarissa-ja után két évvel jelent meg s ennek nyilt hadat üzent, a Richardson-féle bábszerü alakokkal az életből vett alakokat állítva szembe. Majd novellákat adott ki Miscellanies (1743) c. alatt, ezt követték: History of Jonathan Wild; A journey from this world to the next (1842). Leghiresebb munkája: Tome Jones, or the history of a foundling (1749); Amelia regénye (1752) már gyengébb. Ezenkivül F. sok tudományos értekezést is irt. Összes művei számtalan kiadásban jelentek meg; legutóbb 1871 (London, 10 köt.) F. nővére, Sarah, is szerzett irói nevet (szül. 1714., megh. Bastben 1768), munkái: The adventures of David Simple (1756); The Cry (Lond. 1754); The lines of Cleopatra and Octavia; History of Ophelia stb. Lefordította Xenophon Memorabiliáit is (1762).

Fieramente

v. fiero (ol.), zenei műkifejezés a. m. büszkén, dacosan.

Fieschi

(ejtsd: fieszki) József Gérard v. József Garco, olasz eredetü francia kalandor, ki Lajos Fülöp élete ellen intézett merénylete folytán lett ismeretessé. Szül. Muranoban (Korzikán) 1790 dec. 3., kivégeztetett Párisban 1836 febr. 16-án. Előbb katonáskodott s a korzikai légióval részt vett az orosz hadjáratban, majd nápolyi szolgálatba állott. A száz napos uralom után a trónkövetelő Murat Joakim oldalán harcolt. 1835 jul. 28. a Temple-boulevardon merényletet intézett a király ellen. A király jelentéktelen sérülést szenvedett, de Mortier marsall s a kiséretből tizenegyen holtan rogytak össze. F.-et elfogták és Pepin meg Morey cinkostársaival együtt lefejezték. (Le Proces de F., Páris 3 köt. 1836. Der neue Pitaval, 15 köt.).

Fiesco

(ejtsd: fieszkó), tkp. de' Fieschi, Lavagna grófjai, ősrégi olasz család. A F. név 994. kelt oklevélben említtetik először. A család Genovában és annak vidékén emelkedett hatalomra, de Párma s Nápoly környékén, valamint Umbriában is voltak terjedelmes birtokai. Számos hirneves sarja támadt a családnak, igy 2 pápa (IV. Ince és V. Hadrián) és 30 bibornok. Rendesen a gvelf párthoz szítottak, kivált Genovában, hol a ghibellin Doria és Spinola családdal ujat huztak. Genova, Milano és Firenze szolgálatában is találkozunk F. grófokkal, különösen a hadvezéri és tengernagyi pályán. - F. Bertalan Kolumbust kidérte első felfedező utján. A család csak a jelen sz.-ban halt ki. Tagjai közül említendő: F. János Lajos de' Lavagna grófja (1523-47), Schiller hasonnevü drámájának hőse. Midőn Doria András (l. o.) V. Károly császár pártjához szegődött, a fiatal, gazdag és nagy tettekre vágyódó F. féltékenységből I. Ferenc francia királlyal kezdett alkudozásokat szövetkezés céljából, mit elvtársai, a Fregoso család, szintugy Farnese Lajos és III. Pál pápa (Farnese) helyeseltek. F. azután a Doria család megbuktatására összeesküvést szőtt, melynek Calcagno, Sacco és Verina voltak főbb tagjai. A Milanóban székelő császári kormányzó figyelmeztette ugyan az agg Doriát az összeesküvők s különösen Farnese Lajos gyanus dolgaira, de Doria nem hallgatott rá és igy az összeesküvők sikerrel fogtak az 1547 jan. 2. éjjel Genova felszabadításához, midőn egy véletlen baleset nagy zavarba ejti őket. F. ugyanis, vezérük, midőn Verrina társaságában a kikötőben horgonyzó tengernagy-hajóra akart átmenni, a tengerbe bukott és páncélos fegyverzete miatt nem tudott menekülni. Cimborái, kik mitsem sejtettek F. végéről, folytatták a küzdelmet és megölték Doria Gianettinó-t, mig az agg Doria András még jókor elmenekült. Genova tehát az összeesküvők kezében volt, de ezek vezér nélkül nem merték diadalukat kiaknázni, minek az lett a vége, hogy a Doria párt megemberelte magát és F. pártja ellen véres üldözést indított. A kézrekerített összeesküvők életükkel lakoltak merényletükért. F. rokonai ugyan külföldre menekültek, de majdnem valamennyit balsors üldözte és nyomoruságosan végezték életüket. F. Girolamot lefejezték, F. Ottobuono évek mulva került a Doria párt kezébe, mely tengerbe fulasztotta. Csakis F. legifjabb öccse alapíthatott Franciaországban családot és Fiesco özvegye, Cybo Eleonora is megmenekült, ki később Vitelli toskánai, utóbb spanyol hadvezérhez ment nőül. A F.-család kihalt. F. történetét számos dráma-, regény- és történetiró szemelte ki tárgyul. Igy Schiller, ki Rousseauból merített kedvet drámájához, igy Campiglio is. Mindezek kevés sulyt fektettek F. valódi történetére.

Fieser

Emil, német politikus, szül. 1835 ápril 8., Heidelbergben és Freiburgban végezte a jogot és azután birói pályára lépett. 1873 óta egyik vezérférfia a bádeni szabadelvü pártnak és azonfelül az ó-kat. felekezetnek előharcosa. 1887-90. a német birodalmi gyülésnek is tagja volt.

Fiesole

város Firenze olasz tartományban, 7 km.-nyire Firenzétől, amellyel villamos vasut köti össze, 335 m. magasban, az Arno jobboldali mellékvizénél, püspöki székhely, (1881) 4649, mint község, amelyhez Settignano is tartozik, 13888 lak., szalmafonással; régi etruszk falakkal és szinházzal; régi, ujabban restaurált székesegyházzal, három hajóju bazilikával, melyben szép freskók vannak. Közelében van Badia di F., 1028. alapított kolostor; ebben lakott időnként Pico di Mirandola; most nevelőházul szolgál. - F. (Faesulae) egyike volt a régi etruszk szövetség városainak. Kr. e. 225. a rómaiak itt vereséget szenvedtek a gallusoktól. Catilina idejében, ennek főfegyverkező helye volt. Stilicho 406-ban falai alatt verte meg az egyesült alán, vandal és burgundi sereget. A firenzeiek a várost 1010. foglalták el.

Fiesole

1. (Fra Giovanni da) Beato Angelico (világi nevén Guido di Pietro), olasz festő, a XV. századi firenzei iskolának különálló mestere. Született Vicchiában, Mugello kerületben 1387., meghalt Rómában 1455., 1407-ben Fiesolében a szt. Domokos-rendbe lépett. 1409-ben politikai okoknál fogva az ottani szerzeteseknek el kellett hagyniok rendházukat és F. is velük ment, előbb Folignóba, majd Cortonába. Legelső képei, Madonna a szentek között, néhány kisebb ábrázolással, a cortonai szt. Domokos-kolostorban, az Angyali üdvözletet ábrázoló oltárkép u. o. a S. Gesu templomban vannak. Ugyanekkor keletkezhetett egy nagyobb festett oltár, középen a trónoló Madonnával, melynek egyes részei a perugiai képtárban és a vatikáni gyüjteményben vannak. 1418. visszatért a fiesolei rendházba és közel 20 évet töltött itt visszavonult, csöndes munkában. Sokat festett firenzei templomok és kolostorok számára. Több kisebb képen kivül a firenzei Uffizi gyüjteményben van egy 1433. festett 3 szárnyu oltár, középen a Madonna, oldalán gyönyörü zenélő és imádkozó angyalok; ugyanott van a Mária koronázását ábrázoló kép, melyhez hasonló a párisi Louvreban látható. Valamennyinél nagyszerübb a firenzei akadémiában levő Levétel a keresztről. 1436. a domokosrendiek megkapták a firenzei st. Marco kolostort és Fiesole is oda költözött. Majdnem tiz évig dolgozott a rendház belsejének freskóképekkel való diszítésén. 1445 körül IV. Jenő pápa Rómába hivta, annak halála után V. Miklós pápa megbizásából a vatikán egyik kupoláját freskóképekkel diszítette, melyek szent Lőrinc és István életéből vett jeleneteket ábrázolnak. Ezek a festmények mutatják, hogy bár soha sem tért el eredeti irányától, mégis figyelemmel kisérte és fölhasználta korának nagy festészeti vivmányait. Rómában a domokosrendi St. Maria sopra Minerva templomban helyezték örök nyugalomra. V. ö. Förster, Leben und Werke des Fra Giov. da F. (Regensburg 1859); Ley, F. (London 1886).

2. F. Mino da (tkp. Mino di Giovanni di Mino), olasz építész-szobrász, szül. Poppiban 1431-ben, megh. Firenzében 1484., eleinte kőfaragó volt, utóbb Desiderio da Settignano tanítványa és leghivebb követője, kora legkedveltebb művészeinek egyike lett. Ugy mint mestere, a természet hü utánzását tüzte ki céljául. Ebben a tekintetben különösen korábbi kis mellszobrai tünnek ki: Piero és Giuliano de Medicié és Rinaldo della Luna grófé (1461) a firenzei nemzeti muzeumban. Korábbi művei közé tartozik Lionardo Salutati püspök siremléke a fiesolei székesegyházban, a legsikerültebb monumentális munkája, melyen különösen szép a püspök mellszobra; szép a Strozzi Miklós mellszobra is (1454 körül) a berlini muzeumban. Rómában is sokat dolgozott. Giovanni Dalmatával együtt elkészítette II. Pál pápa siremlékét a Grotte Vaticane-ban a szt. Péter-templom alatt; különösen szép Forteguerra bibornok siremléke a Sta-Cecilia templomban, Pietro Riarioé a St. Apostoli templomban, Ceco Tornabuonié a Sta-Maria sopra nerva templomban stb.

3. F. Silvio Cosimo da, olasz szobrász, szül. Firenzében 1502., megh. u. o. 1547., Ferroci tanítványa, segédkezett a genuai Doria palota diszítésénél, a firenzei Medici sirok, Strozzi Antóniának a firenzei Sta-Maria Novellában levő siremlékének stb. elkészítésénél.

Fife

(ejtsd: fájf), grófság Skócia keleti partján, a Firth of Forth és Firth of Tay között; nyugaton Perth, Kinross és Clackmannan határolják. Ámbár partjainak hossza 107 km., területe csak 1329 km2, lakóinak száma (1891) 187320. Nagyobb része alföld; csakis az északnyugati része dombos, ahol a Lomond (527 m.) a legnagyobb magaslat. Főfolyói: a Leven, amely az ugyanily nevü tónak a lefolyása, a St. Andrews-öbölbe torkoló Eden, továbbá a Kenly és az Orr. F. egyike Skócia legtermékenyebb grófságának; a földnek legalább 60 %-a kitünően van megművelve. Buzán és árpán kivül főképen zabot, burgonyát és répát terem. Jelentékeny a szarvasmarhatenyésztés is; a F.-shire faj hires egész Angliában. Legnagyobb kincse azonban a grófságnak a föld gyomrában rejlik. Szén- és vasércbányái gazdagok; kevésbbé jelentősek a mészkő- és márványbányák (Kingbarnsnál). Virágzó a vászonszövés; a dunfermlinei asztalnemüek kitünőek; azonkivül szőnek posztót, gyártanak szappant, sört, téglát és készítenek pálinkát. A parti hajózás és halászat szintén sok embernek nyujt élelmet. A legjelentékenyebb kikötők: Burntisland, Dysart és St. Andrews. A főváros Cupar, de népesebbek Dunfermline és Kirkcaldy. Mackay J. G., A history of F. and Kinross. (Edinburg 1891).

Fife

skót nemesi család, mely eredetét Macbeth király ellenfelére Macduffra szereti visszavezetni, kit Malcolm király emelt a F.-i grófi rangra. Midőn a 12. F.-i gróf egyetlen leányának, Izabellának házassága meddő maradt; a király megengedte, hogy a F. család birtokai Izabella sógorára, Róbert Albany hercegre (I. Róbert fiára) átszállhassanak, ki azután a családot továbbá származtatta. Midőn Róbert fia, Murdoch felségsértés miatt életével lakolt, a F.-i grófi cim egyidőre megszünt. 1759. azonban Duff Vilmos, ir peer és kilbrydei báró kimutatta azt, hogy ősei a F. családtól származtak és ekkor a király őt F. gróffá és Macduff viscounttá tette. Halála után (1763) fia, Duff Jakab örökölte e méltóságokat és cimeket, ki 1790. angol peer is lett és egyideig mint brit követ működött Bécsben. A család jelenlegi feje, Duff Sándor Vilmos György, a 6. F. gróf, szül. 1849 nov. 10.; a leggazdagabb angol és skót nagybirtokosok egyike és a walesi herceg bizalmas barátja. 1877-79. parlamenti tag is volt és a liberális párttal szavazott. 1889 jul. 27. nőül vette a walesi herceg legidősebb leányát, Luiza Dágmárt (szül. 1867 febr. 20.), mely alkalommal F.-t Viktória királynő F. herceggé és Macduff gróffá nevezte ki. E házasságból két leánya született: Alexandra és Maud.

Fifth monarchy men

(ang.) a. m. az ötödik monarkia hivei, rajongó angol felekezet a köztársaság idejében, mely mint a kiliasták, a Krisztus jövendő visszatéréséről és világuralmáról ábrándozott. E világuralom lett volna - szerintök - az ötödik monarkia s innen vették nevüket. A Krisztus visszajöveteléig egy szent tanácsra bizták a világ kormányzását. 1657. a köztársaság ellen összeesküvést szőttek, amiért Cromvel megsemmisítette a felekezetet.


Kezdőlap

˙