Fontange

(francia), a nők főkötőforma fejdisze, mely egy majdnem méternyi magas drótállványból készül, melyre redőbe rakott selyem v. muszelin szalagok, virágok v. tollak varratnak. Nevét Fontanges hercegnőtől kapta, ki 1680. egy vadászat alkalmával megrongált fejdiszét olyformán erősítette fejéhez, hogy a disz szalagjai homlokára omlottak. A F. 1720-ig divatban volt. Manapság minden ódonszerü fejdiszt is F.-nak neveznek.

[ÁBRA] Fontange.

Fontanges

(ejtsd: fontánzs) Mária Angélique de Scoraille, hercegnő, XIV. Lajos francia király ágyasa, szül. 1661., megh. 1681 jun. 28. 17 éves korában Orleans hercegnő udvarhölgye lett s csekély szellemi tehetsége dacára, szépségével megbüvölte XIV. Lajost; s miután Montespan asszonyt megbuktatta, rövid ideig egyedül élvezte a király kegyét, mit a gőgös nő arra használt fel, hogy hihetetlen tékozlást fejtsen ki. De miután a gyermekágyban szépségét elvesztette, a király elhanyagolta s ekkor F. a Port-Royal-i kolostorba vonult vissza.

Fontanus

l. Fons.

Fonte Avellana

Umbriában Faënza közelében fekvő pusztaság, hova 1000 körül Ludolf, később Gubbio püspöke, visszavonult és itt követőivel remete-életet élt. Ezen remete-társulat legkiválóbb tagja domiani Szt. Péter, ki még 5 hasonló szervezetü telepet létesített. Az életmód igen szigoru, az ostorozás és önsanyargatás szokásos. Később nagymérvü elfajulás miatt F., az anyakolostor, a kamalduli szerzet Szt. Mihályról nevezett muranói kongregációjába lett beolvasztva, 1570.

Fontenay-le-Comte

(ejtsd: fontne lö kont), az ugyanily nevü járás székhelye Vendée francia départementban, a Vendée partján, vasut mellett, (1891) 9864 lak., sajt-, kalapkészítéssel, vászon és posztószövéssel, jelentékeny bőrgyártással, gabona-, marha és épületfakereskedéssel; pompás gót izlésü Notre-Dame templommal (XV-XVI. sz.-ból), nehány szép, a renaissance-korból való házzal. A XVI. sz.-ban a vallásháboruk idejében négy izben ostromolták meg. 1793. a köztársaságiak a királypártiak hadait legyőzték s maguk is vereséget szenvedtek; 1790-1806. Vendée székhelye volt.

Fontenay-sous-Bois

(ejtsd: fontne szú boá), város Seine francia départementban, 2 km.-nyire Vincennestől, vincennesi-erdő és vasut mellett, (1891) 5836 lak., szép nyaralókkal, a XV. sz.-ból való plebánia-templommal.

Fontenelle

(ejtsd: font'nel) Bernát, le Bovier v. Bouvier, francia iró, szül. Rouenben 1657 február 11., megh. Párisban 1757 jan. 9. Corneille egyik unokaöccse; pályáját nehány költemény és As par c. szomorujátékával kezdte meg, mely 1860. megbukott. Ekkor epigrammákat kezdett irni Racine ellen és Querelle des Anciens et des modernes c. művében megtámadta Racinet és Boileaut, kiknek pártja csak 1691-ben engedte őt az akadémiába jutni; 1699-1741. a tudományos akadémia titkára volt. F. egyike volt kora legszellemesebb és legtöbboldalu iróinak, de lelkesedés és meggyőződés nélkül. Lelkének főtulajdonsága a kétely volt. Művei: Dialogues des Morts (Páris 1683); Entretiens sur la pluralité des Mondes (u. o. 1686; ez főmüve, melyben a tudomány népszerüsítésére törekszik; 1800-ban Lalande jegyzetes kiadást adott; ujabb kiadások 1852, 1864); Histoire des oracles (Páris 1687); Histoire du théatre français jusqu' a Corneille. Kitünő munkája az Eloges des Académiciens cimü (1708, 1883) és az Histoire de l'académie des sciences. Pásztorkölteményei, epigrammái, meséi, vigjátékai, tragédiái és operái Oeuvres completes-jeiben (Haaga, 1824-1825., 5 köt.), Oeuvres diverses-eiben (u. o. 1728-1729, 3 köt.) vannak meg. Válogatott kiadást Thénard adott belőlük (1883, 2 köt.).

Fontenoy

(ejtsd: fontenoá), 1. helység Hainaut belga tartományban, 6 km.-nyire a francia határtól, 820 lak., Szász Móric, a maréchal de Saxe 1745 máj. 11-én itt győzte le az egyesült osztrák, angol, holland és hannoverai seregeket, amelyeket a cumberlandi hg vezérelt. - 2. F.-en-Puissaye, falu Yonne francia départementban, 9 km.-nyire Saint-Sauveur-en-Puissayetől, vasut mellett, 700 lak., 10 m. magas obeliszk emlékeztet 1860 óta azon ütközetre, amelyben 841 jan. 25-én Lothart, Jámbor Lajos fiát testvérei, Kopasz Károly és Német Lajos legyőzték. Régi neve Fontauet volt.

Fontevrault

(ejtsd: fontevró), község Maine-et-Loire francia départementban, 16 kilométernyire Saumurtől, a F.-i erdőben, (1891) 2698 lak., nagy javító-intézettel, amely az 1109. d 'Arbrissel Roberttől alapított apátság épületeiben van elhelyezve. Legérdekesebb benne a velencei Márkus-templom mintájára épült templom, amelyben II. Henrik angol királynak, Oroszlánszivü Rikhárdnak és Földnélküli János özvegyének igen értékes siremlékei láthatók.

Fontevrault-rend

(Ordo fontis Ebraldi). Alapítója Róbert arbreseci főpap volt, ki több kanonoktársával együtt 1096. Kr. szegényei cim alatt alapítá a rendet, a Fontevraul (Saumur közelében, Franciaország) melletti pusztaságban, melynek célja az egyházi fegyelem helyreállítása, a simonia és papi ágyasság megszüntetése volt. Szabályai a legszigorubbak voltak: örökös hallgatás, hustilalom és a magánbirtok föltétlen tilalma, sőt e tekintetben annyira mentek, hogy még tizedet sem fogadtak el. Pápai megerősítését a rend 1106. nyerte, leginkább Franciaországra szorítkozott, de nem sokáig állt fönn.


Kezdőlap

˙