Földégés

Midőn a föld alatt valamely kőszéntelep meggyullad és hosszabb időn át, sokszor évekig is ég, földégésről szólunk. Ott, ahol a kőszéntelep a felületen ékül ki, meggyujtás is okozhatja az égést, de rendesen a kőszénnek magától való meggyuladása az ok. (L. Kőszén.) Alig van nagy terjedelmü kőszénelőfordulás, ahol F.-t ne észleltek volna. Más természetü az a F., ahol a naftagőzök meggyulása okozza azt; erről l. Öröktüzek és Erdőégés.

Földek

A kémiában különösen régebben igy nevezték a földfémek és fémek oxidjait, p. aluminiumoxid a. m. aluminiumföld, magnezium-oxid a. m. keserüföld stb. - F. mint geologiai fogalom, l. Talaj. - F. a kertészetben különösen ezek jönnek tekintetbe: Komposzt vagy keverékföld, különböző anyagok keveréke, melyben majdnem valamennyi növény tenyészik. Van kétféle és pedig olyan mely főképp trágyafélékből áll, tehát meglehetősen kövér, s ennélfogva főképp trágyának használják s kevésbé kövér, mely különféle növényhulladékokból és földből készül. Komposzt földet legegyszerübben ugy készíthetünk, hogy mindenféle hulladékot, különösen a trágyának alkalmas anyagokat rakásra hordván, homokkal, korommal, hamuval, söpredékkel s egyéb szeméttel összekeverjük vizzel, vizelettel, vérrel vagy ganajlével megöntözzük s aztán évenként legalább háromszor jól megforgatjuk. Az igy nyert komposztot már a második évben sovány földnemek javítására, keverésre használhatjuk. Ha kövérebb komposztot akarunk, ganajt keverünk közéje. A melegágyakból kiszedett lóganajat s a kerti hulladékokat e célra igen jól felhasználhatjuk. Nagy komposzttömegeket mocsári iszapból, uti söprerdékből, gyepszinból csinálhatunk, ha ezek közé az anyagok közé trágyát és homokot keverünk s aztán ugy kezeljük, mint az előbbit. A ganajföld földdé korhadt ganajból, többnyire a melegágyi lóganajból keletkezik, könnyü és laza s rendesen más földnemekkel való keverésre használják. A melegágyi föld többnyire lóganajból keletkezik s más kerti földdel van keverve; laza, fekete, nagyon televénydus, a legtöbb kertésznek ez a rendes kerti földje, mert mindama növények jól tenyésznek benne, amelyek sok tápanyagot fogyasztanak. A. gyepföld a legelő vagy rét gyepszinéből keletkezik, ha azt néhány cm. vastag rétegben lehántjuk és rakásokban elkorhasztjuk. Szintén igen televénydus s egy év mulva már használhatjuk. Láp-v. hangafölddel keverve, mindama növények tenyésztéséhez használhatjuk, amelyek tiszta hangaföldben kevésbbé jól diszlenek. Hangaföld erdőkben azokon a helyeken képződik, ahol a hangafü (Erica) tenyészik. Televényből és quarchomokból áll. A kertészek igen sok növény tenyésztéséhez használják részint tisztán, részint más földdel keverve. A láp- vagy tőzegföld mocsári növényekből vagy vizimohából keletkezik, ritkán van homokkal keverve; használat előtt legalább egy esztendeig a levegőn kell hevernie. A fekete, finom szemcsés, homokos lápföldben minden hangaföldet kedvelő növény pompásan tenyészik, másfajta lápföldben szamócát, zöldséget, káposztát stb. termeszthetünk, de sokat kell öntözni, mert nagyon könnyen kiszárad. Lombföld, tűlevélföld és faföld, vagyis az ugynevezett szelid vagy erdei humusz (televény) melyet a kertben összegyüjtött falevélből s fahulladékból készíthetünk; homokkal keverve sok esetben a hangaföldet pótolja. A cser és kéregföld a melegágyakban használt hinárcserből keletkezik, melyben főképp a hagymás növények fejlődnek jól. Végül még a vályogföldet kell megemlíteni, melyet a nagyon laza földnemekkel való keverésre használnak a kertészek.

Ehető földek. Némely forró égöv alatt élő népek, a nők ugy mint a férfiak, hajlandóságot mutatnak bizonyos földfajták evésére. Az Orinoko mentén lakó ottomákok zsiros, sárgás agyagot kis gömbökbe gyurnak, melyeket gyenge tüznél megpörkölve, megesznek. Az uj-kaledoniaiak is sokat fogyasztanak bizonyos zöldes zsirkőből, nemcsak éhségük csillapítására, hanem gazdag lakomák után is. Hasonló dolgot látott Labillardiere Surahajától Samarangig való utjában Jáva-szigetén, ahol vereses agyagfélét aszaltan esznek. A braziliai botokudoknál csak a gyermekek esznek földet; e gyermekeket aztán fakósárga arcszin, soványság és nagyon kemény, vastag alsó test jellemzik; rendesen nem is érnek el vén kort. A tropikus népeknél a földevés sokkal jobban meg van honosodva, mint azt hinni szokták. De különösen az Ochotszk közelében élő tunguzoknál és főkép Persiában van általánosan elterjedve. Az inség idején a nép Európában is a földevéshez folyamodott, igy a harmincéves háboru folyamán Lausitzban finom mészföldből sütöttek kenyeret. A Kyffhäuser-hegy homokkőbányáiban bizonyos finom agyagot (kővajat) kenyérre kennek. Az éhségtől gyötört állatok közül is esznek némelyek agyagot és zsirkövet, igy p. a szibériai rénszarvasok és őzek.

Földemelkedés

l. Emelkedés és Sülyedés.

Földényi

Béla, szinész, szül. Temesvárott 1850 okt.12. Tanulmányait Budapesten, Nagy-Kőrösön és Kecskeméten végezte. 1866. lépett be a budapesti szinészakadémiába, honnan egy év mulva elbocsátották, miután tanárai nem jósoltak neki semmi jövőt. 1864. lépett szinpadra Majoros név alatt. A budapesti nemzeti szinházhoz 1878. nyert meghivást, ahol mint epizódszinész elsőrangu helyet érdemelt ki. Művészi pályáját sulyos betegség szakította félbe, amely miatt 1889. nyugdijaztatását kénytelen volt kérni. Kedvenc szerepei voltak: Gringoire, Gaston, Carlo (Csók), Grignon, Cornioli (Delila), Mercutio stb.

Földepe

(növ. cintória, Erythraea DC., Hippocentaurea Schult., Centaurium Moench, százforintosfü, százaranyosfü, ezerforintosfü, keserüfü, hideglelésfü, kks ezerjófü), a Gentiana-félék génusza, 25 fajjal, az északi földgömb mérsékelt és szubtropikus tájain, Chilében és Ausztráliában, hazánkban 5 faj, ezek közül az E. uliginosa Whit., meg az E. Piennina Borb. (nagy és laza virága választja el az E. Centaurium-tól) főleg hazánkbeli. A Gentianá-tól elvirágzás után csavarosan sodródó himje különbözteti meg. Az Erythraea Centarium L. száraz hegyeken, az E. pulehella Gw. és E. tenuiflora Link. iszapos, E. uliginosa pedig szikes és homokos mezőkön terem. Mindegyik fajnak virágzó szárahegyét szokás gyüjteni (Herba et summitates Centauri minoris). Sajátságos keserüsége (centaurin) van s felforralva v. porrá törve gyomorerősítő, étvágygerjesztő és izzasztó szernek teáját az emésztő szervek gyengesége ellen házi orvosságnak használják. Cserző sav tartalmánál fogva sörbe is ajánlják. A legelő jószág nem igen bántja. Hazánkban a cintoria hideglelés ellen gyakori házi orvosság. ltt-ott a szeszes ital izét is javítgatják vele.

Földérték

a földnek a hozadéka és az uralkodó kamatláb alapján kiszámított értéke, mely bizonyos körülmények között a föld piaci árától különbözik. Oly korszakokban, midőn a föld utáni kereslet igen nagy, a föld ára ezen föld- vagy jobban hozadékértéknél nagyobb, minek sok tekintetben nyomasztó következményei vannak, miért is esetleg törvénnyel kimondják, hogy birtokátvételnél (p. örökségi osztály alkalmával) nem a föld piaci ára, hanem a hozadékérték alapul veendő.

Földes

nagyközség Hajdu vmegye nádudvari j.-ban, (1891) 4801 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Földes

Béla, nemzetgazdasági és statisztikai iró, egyetemi tanár, szül. Lugoson, Krassó vármegyében, 1848 szept. 25. A gimnáziumot Temesvárt és Pesten, a jogot Bécsben, Budapesten és Lipcsében végezte, hallgatván a nemzetgazdaságtannak ez időben leghiresebb tanárait; már ekkor különös előszeretettel foglalkozott a nemzetgazdaságtannal. Hazatérve, sürün bocsátotta közre a közgazdasági, közlekedési kérdésekre vonatkozó cikkeit. Számos olyan intézmény alapítását és eszmét pendített meg, amelyek ma már tényleg létesültek. 1872. a fővárosi statisztikai hivatal segédjévé és igazgató-helyettesévé nevezték ki, mely minőségben a fővárosi statisztika több fontos ágát szervezte. 1873. a nemzetgazdaság és pénzügytan tanárát helyettesítette a budapesti kereskedelmi akadémián és ugyanott a kereskedelmi történet tanára lett. 1874. magántanári képesítést nyert a budapesti egyetemen; 1876. a Budapesten tartott nemzetközi statisztikai kongresszus titkára és az országos statisztikai tanács tagja lett; ugyanez évben a budapesti kereskedelmi kamara levelező tagjává választatott. 1879-ben a magyar tudományos akadémia neznzetgazdasági és statisztikai bizottsága tagjává választotta; 1879. e nagyváradi jogakadémiához nevezték ki, de ez állását már 1880. odahagyván, a budapesti kereskedelmi akadémián a nemzetgazdaságtan és pénzügytan rendes tanára és a budapesti egyetemen a statisztika magántanára lett; ez időtájt külföldi egyetem részéről is kapott tanári meghivást. 1881. Lónyay és Keleti felszólítására átvette a m. tud. akadémiában a nemzetgazdasági bizottság előadói tisztét, e minőségben különösen előadások szervezése, a Nemzetgazdasági és Statisztikai évkönyv alapítása, a kereskedelmi műszótár megindítása, értekezések kiadása által stb. szerzett érdemeket. 1882. a budapesti egyetemen a statisztikának számára szervezett második tanszékére nyilvános rendkivüli, 1889. rendes tanárává neveztetett ki; Kautz.Gyula bankkormányzóvá való kinevezése után pedig az ő helyére, a nemzetgazdaság és pénzügytan tanszékére helyezték át. 1893. a magyar tud. akadémia levelező tagjává választotta. 1885. az Institut international de statistique, 1891. a British Economic Association tagja lett. Az Union internationale de droit pénal és a jogászegylet börtönügyi bizottságának választott tagja. Számos közgazdasági enquetehez hivták meg (iparügyi, valuta enquete stb.) és több nemzetközi kongresszuson vett részt. 1876. a kereskedelmi miniszterium megbizásából az Ausztriával kötendő kereskedelmi és vámszerződés, 1890. a m. kir. igazságügyi miniszterium megbizásából a hitbizományok kérdésében szakvéleményt dolgozott ki. Mint a budapesti kereskedelmi kamara levelező tagja, több fontos kérdést pendített meg. Több izben tett tanulmányutat Német-, Francia-, Olaszországban és Angliában. E lexikon nemzetgazdasági részének szakszerkesztője. Munkatársa a Handwörterbuch f. Stutswissenschaften c. nagy vállalatnak, valamint állandó munkatársa a berlini Zeitschrift f. Literatur u. Geschichte der Stutswissenschaft c. folyóiratnak. Nagyobb dolgozataival többször nyert akadémiai és egyéb pályadijakat. Főbb önálló művei: A szociális kérdésről (Lugossy Béla néven, Pest 1870); A munkásmozgalom legujabb iránya (u. o. 1873, németül is); A nemzetgazdasági eszmék ujabb fejlődése (u. o. 1874); Budapesti adótanulmányok (u. o. l877); Bevezetés a gazdaság történetébe (u. o. 1878, németül is); Takarékpénztáraink reformja (u. o. 1879. pályanyertes dolgozat); A nemzetgazdaságtan és módszere s a társadalmi kutatás nehézségei (u. o.1880); Der Einfluss von billigen und theueren Zeiten auf die Sterblichkeit (Jena 1880); Cautelen bei Anwendung der statistischen Methode (Bécs 1881); Adalékok a nemzetgazdaságtan történetéhez (Budapest 1881); Adalékok a papirpénz történetéhez (u. o. 1882); A nemzetgazdaság- és pénzügytan kézikönyve (I. kiad.1882., II. kiad.1885), Statisztikai tanulmányok a gabonaárakról stb. (u. o. 1882); Papirpénz és agio (u. o. 1883, az akadémiától a Dóra-dijjal kitüntetett pályamű); Nemzetgazdasági és statisztikai Évkönyv (u. o. 1883, 1884, 1886); Városaink és a városi lakosság életviszonyai (u. o. 1884); Magyarország statisztikája (u. o. 1885); Az angol egyetemek és a munkásügy különös tekintettel Toynbee Hallra (1892); A bünügy statisztikája (u. o. 1879); A társadalmi gazdaságtan (Nemzetgazdaságtan, I. köt.), A társadalmi gazdaságtan elemei (u. o. 1893.); II. kötet A társadalmi gazdaságtan alkalmazott és különös tanai (u. o. 1894). Az egyetemen a nemzetgazdasági és statisztikai szeminárium alapítása és vezetése által a tudomány önálló mivelésére serkent és a tudománynak szakerőket nevel. Szinnyei: Magyar Irók.

Föld- és méréskönyv

az orsz. bir. ért. VII. 68. §-a értelmében a bányabiróságok által vezetendő közhitelü könyv, melybe a bányatelek körül véghezvitt földszinti v. alatti határkitüzések, a határjeleknek fekvése és birói áthelyezése, biróilag elhatározott bányatelki átlyukasztások, és végre külön határokkal megkülönböztetett bányatelkeknek birói megegyezéssel történt egyesítése, illetőleg mindezekről a bányabiró és kiküldött társai által tett hivatalos jelentések beiktatandók. A bányatelekkönyv felvilágosítására szolgál.

Földesuri bányászat

Magyarországban a bányák a legrégibb időktől fogva nem a földbirtoknak képezték tartozékát, hanem közvetlenül a királyi főuri jognak voltak aláráendelve. Az idők folyamán, különösen a XIV. sz. óta azonban nemcsak egyes szabadalmazott községek az u. n. szabad bányavárosok, hanem javaikra nézve egyes főurak, vagy terjedelmesebb jószágok birtokosai nyertek bányászkodási jogot. Ilyenek az esztergomi érsek, a pécsi püspök; a Garam melletti apát, a jászói prépost; a Garai, a Szent-Iványi, a Szent-Györgyi, a Palóci, a Rozgonyi, a Berzevicy, a Görgey, a Soós, a Csetneki, a Thurzó, a Hunyadi, a Maróthi-családok stb. Nevezetesebb fejlődése azonban a F.-nak hazánkban csak ott volt, ahol a földesurak bányászkodási jogukat a javaik területén levő községekre átruházták, s ezeket a sz. kir. bányavárosok mintájára, királyi helybenhagyás mellett szabadságokban részesítették, p. Rozsnyó, Rudabánya, Telkibánya.


Kezdőlap

˙