Friederikenbad

l. Coswig.

Friedewald

falu Kassel porosz kerületben, 11 km.-nyire Hersfeldtől, (1890) 1020 lak., 1551 okt. 5. a schmalkaldeni fejedelmek itt kötöttek szövetséget hesszeni Fülöpnek kimentésére a császári fogságból.

Friedl

János Ádám, nyomdász, Hauck János után 1690-től 1693-ig vezette a hirneves nagyszombati akadémiai nyomdát. A nyomdának ez idő alatt közzétett számos termékei közül felemlíthetők a következő nagyobb művek: Illy és András, Megrövidíttetet Ige (1691), Evangeliumok és Epistolák (1692), Rituale Strigoniense (1692) és Manuale Parochorum (1693). Ugyancsak vezetése alatt kerültek ki a nyomdából a Calendarium Tyrnaviense 1690-1693. évi folyamai.

Friedland

1. Jelenleg kerületi kapitányság (401 km.2 ter., 45761 lak.) Csehországban. Régebben azon hercegség, amelynek tulajdonosa Wallenstein volt. Wallenstein, miután gazdag nagybátyjának hagyatékával és első feleségének gazdag hozományával a protestáns csehek konfiskált javaiból jelentékeny földbirtokot szerzett, 1623. a II. Ferdinándnak tett szolgálataiért F. hercegi cimet kapta. A hercegség 8 várost (Jicin, a székváros, F., Böhmisch-Laipa, Arnau, Turnau, Aicha, Weinwasser és Reichenberg) és 57 kastélyt, illetőleg falut foglalt magában, amelyek különböző kerületekben vannak elszórva. - 2. F., az ugyanily nevü kerületi kapitányság székhelye, 63 km.-nyire Jung-Bunzlautól, a Wittig és vasut mellett, (1890) 5282 lakossal, pamutfonással és festéssel, gyapjuszövéssel, papir-, kocsi-, sörgyártással és fürészmalommal. Régibb templomában Rädern generális pompás siremléke látható. A várostól DK-re egy nehezen hozzáférhető bazalt-sziklán még teljes épségben áll az egykori F. hercegének kastélya, fegyvergyüjteménnyel és régiségekkel. V. ö. Helbig V., Gesch. von F. (1894). - 3. F. in Ostpreussen, az ugyanily nevü járás székhelye, Königsberg porosz kerületben, az Alle mellett, (1890) 2609 lakossal. 1807 junius 14. Bennigsen orosz hadvezért itt győzte le véres csatában (az oroszok 16000 embert és 80 ágyut veszítettek) I. Napoleon. Nehány nappal későbben a háboruskodó felek fegyverszünetet kötöttek és csakhamar létrejött a tilsiti béke is. - 4. F. in Mecklenburg, város Mecklenburg-Strelitz nagyhercegségben, a Datze és vasut mellett, (1890) 5646 lak., cukorgyártással, vasöntéssel és gőzmalommal.

Friedland

Bálint, német pedagogus, l. Trotzendorf.

Friedländer

1. Frigyes, osztr. festő, szül. Kohljanowitzban Csehországban 1825 jan. 10. Bécsben, Olaszországban, Düsseldorfban, végre Párizsban képezte ki magát. Történelmi képeket is festett, de sikerültebbek genreképei: Egy középületből az utcára csődülő nép (1859); Zálogház, A politikusok (1866); Az uj bajtárs (1869); A rokkant vitézek (1871); Eprészek, Szerelmi vallomás (1872); A toast; A borkiontás; Az öt érzék; A vizsgálat (1883); Borpróba (1885); Büvész a kantinban; Festő és modelljei (1888).

2. F. Gyula, német numizmatikus, sz. Berlinben 1813 jun. 25., megh. u. o. 1884 ápr. 4. Bonnban és Berlinben tanult s 1840. Berlinben a kir. régi pénzgyüjteménynél kapott alkalmazást, 1854. igazgatója lett e gyüjteménynek, melyet ő virágoztatott fel és tett Európa egyik legjelentékenyebb pénzgyüjteményeinek egyikévé. F. kiadott monográfiákat Justinianus császár (Pinderrel, Berlin 1843); a keleti gótok (u. o. 1844); a vandálok (Lipcse 1849); az oszkok pénzeiről (u. o. 1850); Die italien. Schaumünzen des XV. Jahrhunderts (Berlin 1882) cimü diszmunkát és több dolgozatot a külömböző numizmatikai folyóiratokban.

3. F. Lajos, német filologus és archeologus, szül. Königsbergában 1824 jul. 24., ugyanott majd Lipcsében és Berlinben tanult, s előbb magántanár, később pedig rendes tanár lett szülővárosa egyetemén a klassz. filologiából. 1892. nyugalomba vonult. Főműve (amely után irta Bozóky Alajos a római császárság irodalmára, művészetére stb. vonatkozó könyveit) Darstellungen aus der Sittengeschichte Roms (Lipcse, 5 kiad., 1881, 3 köt.), s többi művei is hasonlóak. Korában a homéroszi költemények kritikájával foglalkozott s e nemből is több műve maradt fenn. Die Homerische Kritik von Wolf bis Grote (Berlin 1853); Analecta Homerica (Licse 1859) stb.

4. F. Miksa, osztrák hirlapiró, szül. Plessben (Szilézia) 1829 jun. 18., megh. Nizzában 1872 ápr. 20. Berlinben, Boroszlóban és Heidelbergában jogot tanult, aztán biró lett Boroszlóban. 1856. Bécsbe költözködött s a bécsi Presse munkatársa lett; 1864. Etienne-nel együtt a Neue Freie Presset alapította meg, melynek mindhaláláig kiadója volt. Hirlapi cikkei közül különösen a nemzetgazdaságiak váltak ki. Művei közt: Der einheimische und ausländische Rechtsschutz gegen Nachdruck und Nachbildung (Lipcse, 1857) c. a. legnevezetesebb.

Friedmann

1. Bernát, jogász, szül. Nagy-Váradon 1843 okt. 10. Jogi tanulmányait részint a n.-váradi jogakadémián, részint a budapesti egyetemen végezte, 1869 óta az ügyvédvizsgáló-bizottság s 1875 óta a budapesti ügyvédi kamara választmányi tagja. A jogi szak- és politikai napilapokban megjelent cikkein kivül irt különféle önálló munkát is, melyek közül megemlítendők: Hazai bányászatunk nemzetgazdasági és statisztikai szempontból (Pest 1866, koszoruzott pályamunka); A népbirák és esküdtszékek intézménye (100 arannyal jutalmazott pályamunka, Budapest 1876); A felebbvitel bünügyekben, tekintettel a közvetlen szóbeliségre (u. o. 1878); Védbeszéd Keller Ármin bünügyében (u.o. 1879); Észrevételek a magyar bünvádi eljárási javaslat irányeszméi felett (u. o. 1889).

2. F. Siegwart, magyar születésü német szinész, szül. Budapesten, 1842 ápr. 25. A berlini Deutsches Theater társtulajdonosa, Dawison tanítványa. Legelőször 1863. Boroszlóban lépett fel, játszott Bécsben, Berlinben, Schwerinben, Hamburgban; 1879. a bécsi városi szinházhoz ment vissza, 1880. Münchenben, 1881-83. különböző helyeken vendégszerepelt. A berlini Deutsches Theater az ő indítványozására és a tőle kidolgozott szabályzat alapján lépett életbe s férfikora teljében főleg a Shakespeari hősi és jellemszerepekben melkedett magas művészi szinvonalra.

Friedmann

Alfréd, német költő és hirlapiró, szül. majnai Frankfirtban 1845 okt. 26. Eleintén a kereskedői pályán volt, de amellett tudományos és szépirodalmi tanulmányokat is tett. 1870. Nürnbergben tudorrá avattatott, Később Bécsben és Berlinben élt, a budapesti német lapoknak is dolgozótársa. Költeményei formatökélyt és érzést árulnak el. Kötött nyelven irt művei: Savilia (Bécs 1873); Aus Hellas (u. o. 1874) stb. Novellái: Die Feuerprobe der Liebe; Lebensmärchen (Lipcse 1869) stb. Irt egy szomorujátékot is: Eine mediceische Hochzeitsnacht (Licse 1882).

Friedreich

János, német orvos, szül. Würzburgban 1796., megh. 1862. Már 24 éves korában rendkivüli, 10 évvel később rendes tanár volt szülővárosa egyetemén. Hiresebb dolgozatai: Versuch einer Literaturgeschichte der Pathologie u. Therapie der psychischen Krankheiten (Würzburg 1830), System der gerichtlichen Psychologie (Regensburg 1835; 3. kiad. 1852). Szerkesztője volt több tudományos szaklapnak, igy a Blätter f. gerichtliche Anthropologie-nak is. - F. Miklós, az előbbi fia, német belgyógyász, szül. Würzburgban 1825., megh. Heidelbergában 1882 jul. 6., tanulmányait szülőhelyén és Heidelbergában végezte, 1853. már docens volt a würzburgi egyetemen, Virchow vezetése mellett a kórbonctannak szentelte magát. 1857. rendk. tanár. 1858. rendes tanár volt Heidelbergában. Legkitünőbb munkái a sziv-, véredények- és az izomzat megbetegedéseire vonatkoznak: Krankheiten des Herzens (Erlangen 1861, 2. kiad. 1867; franciára és orosz nyelvre is le lett fordítva), Über prograssive Muskelatrophie, Über wahre und falsche Muskelhypertrophie (Berlin 1873).

Friedrich

1. Gáspár Dávid, német festő, szül. Greifswaldban 1774 szept. 5., megh. Drezdában 1840 máj. 7. Kopenhágában képezte ki magát, sokat utazott Németországban és Ausztriában, 1817. a drezdai akadémia tagja és tanára lett. Az elsők közé tartozott, akik a hangulatkeltő tájképfestészet uj irányát Németországban művelni kezdték. Többnyire éjjeli képeket, sötét erdőket, tengeri viharokat festett.

2. F. Harald, német festő, szül. Drezdában 1858 ápr. 14. Apja, F. Adolf (szül. 1824-ben, megh. 1889-ben), genrefestő, anyja, F. Karolina csendéletkép-festő volt. Jelenleg F. Hannoverában a technikumon tanít. Arcképeket, a csendéletet és különösen genre-képeket festett; ilyenek: Mignon és a hárfás (1880); A velencei Márk-templomban (1881); Pifferaro (1882); Látogatás Watteaunál, Kolostori örömök a pincében (1886); Egy mulattató fejezet (1887); Sakkjátsuók (1888); A politikusok (1889); Az udvari festő (1890); A műteremben (1891).

3. F. Herman Frigyes, német belletrista, szül. Grosswahlbergben (Braunschweig) 1828 máj. 28., megh. Plauenben Drezda mellett 1890 ápril 13. 1853 óta tisztán a zsurnalisztikának s a szépirodalomnak élt. Számos népszerü elbeszélést, különösen törvényszéki novellát és regényt irt. Nevezetesebb művei: Die Orthodoxen (Lipcse 1857-1871); Die Vorkämpfer d. Freiheit (Berlin 1867); Fromm und Frei (u. o. 1872). Irt egy drámát is: Eine Warte am Rhein (Lipcse 1862).

4. F. János, német teologus, történetiró és az ó-katolikusok egyik vezére, szül. Poxdorfban 1836 máj. 5. A papi pályára lépett és 1862. az egyháztörténet tanára lett a müncheni egyetemen. 1869. Hohenlohe-Schillingsfürt bibornok a mély tudományu férfiut Rómába hivta, hogy a vatikáni zsinaton megjelent ellenzéki főpapoknak teologiai tekintetben segítségökre legyen. Rómában való tartózkodása idején irta a Tagebuch während des vatican. Conzlis c. fontos munkát (Nördlingen 1871) és előkészítette a Documenta ad illustrandum Concilium Vaticanum anni 1870 c. kutfőgyüjteményt (2 köt. 1871), mely munkák egybevetése nélkül a zsinat igaz történetét megirni merő kisérlet volna. A főpapi ellenzék azonban elvégül megszavazta a pápa csalhatatlanságáról szóló dogmát, melynek elismerésére Scherr müncheni érsek a müncheni teolog. tanárokat is felszólította. Döllinger példájára azonban F. is tagadólag válaszolt, mire az érsek előbb amazt, majd F.-t az egyházi átokkal sujtotta (1871 ápr. 17) és utóbb egyházi javadalmaitól is megfosztotta. Egyetemi tanári székét azonban el nem vehette és be kellett érnie azzal, hogy a kispapokat F. előadásaitól eltiltotta. Ezóta F. Döllingerrel és Reinkens-szel vállvetve az ó-katolikusok felekezetét szervezte és tanszékén is folytatta a küzdelmet 1882-ig, midőn a kormány a képviselőház klerikális többségének unszolására F.-t a teologiai kartól, mint a történelem tanárát a bölcsészeti karhoz áthelyezte, melynek most is tagja. Polemikus művei, a Ketteler püspök ellen irányuló: Die Wortbrüchigkeit u. Unwahrhaftigkeit deutscher Bischöfe c. irat (4 kiad.); Der Kampf gegen die deutschen Theologen u. Facultäten in den letzen 10 Jahren (megnyitó beszéd a berni ó-katol. kar felavatása alkalmával, 1875); Zur Verteidigung meines Tagebuches (1872); Egyéb egyháztörténeti és történeti munkái pedig: Joh. Wessel; Die Lehre Huss'; Astrologie u. Reformation; Das wahre Zeitalter d. heil. Rupert. Kirchengesch. Deutschlands (2 köt.); Drei unedierte Konzilienbeschlüsse aus d. Merowingerzeit; Das päpstlicht gewährleistete Recht der deutschen Nation, nicht an die päpstliche Unfehlbarkeit glauben zu müssen; Johannis de Turrecremata de potestate papae etc.; Der Mechanismus der vatikan. Religion (2. kiad.); Beiträge zur Kirchengesch. des XVIII. Jahrhdts.; Zur ältesten Gesch. des päpst. Primats; Beitr. zur Gesch. des Jesuitenordens; Die Konstantinische Schenkung (1889). Számos értekezése megj. a bajor akadémia kiadványai között, melynek 1869 óta tagja.

5. F. Valdemár, német festő, szül. Gnadauban Szászországban 1846 aug. 20. Berlinben és Weimarban képezte ki magát, részt vett az 1870-1871-es hadjáratban, azután Olaszországba utazott, 1881. a weimari művészeti iskola, 1885. a berlini akadémia tanára lett. Monumentális festményeken kivül, amilyeneket a berlini nemzeti kiállítás épületének kápolnájába festett és amilyen többek közt a wittenbergai gimnázium aulájában festett, a wormsi országgyülést ábrázoló falfestménye (1892), genreképeket is festett és illusztrációkat készített több diszmunkához, p. Schiller műveihez (5 kiad. Stuttgart 1892), Wolf «Der wilde Jäger»jéhez (2. kiad. Berlin 1891) stb.


Kezdőlap

˙